Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-11 / 239. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. október 11., péntek Ülésezik az Országgyűlés Németh Károly beszéde A­(Folytatás az 1. oldalról) Olyan népgazdasági terv ki­dolgozására törekszünk, amely az egyensúly megszi­lárdítását, a gazdaság élén­kítését, az életszínvonal emélését a hatékonyság ja­vítására építi. Mai ismere­teink szerint — feltételezve az erőforrások javuló ki­használását, és figyelembe véve a KGST-ben folyó terv- koordináció várható ered­ményeit — a következő terv­időszakban a nemzeti jöve­delem évi átlagban mintegy 3 százalékkal lesz növelhe­tő. A növekedésnek ez a mértéke elegendőnek látszik ahhoz, hogy folytatni tud­juk az adósság csökkenté­sét, és egyidejűleg többet fordíthassunk a hazai fel- használásra is. Helyzetünkből és felada­tainkból következő paran­csoló szükség, hogy a bel­földön felhasznált nemzeti jövedelemből az életszínvo­nal szerény, de érzékelhe­tő javításához szükséges fe­dezet mellett fokozatosan növekvő hányadot biztosít­sunk a termelés bővítésére, a műszaki fejlődés megala­pozására, a jövőt szolgáló kutatásokra és az infra­struktúra kiépítésének meg­gyorsítására. Csak az aktív fejlesztési politikára alapo­zott, gazdaságos export nö­velésével és nem az import erőltetett korlátozásával ér­hető el a fizetési mérleg egyensúlyának megszilárdí­tása. biztosíthatók az előre­haladás1; fotrásai. A^,;lftái*vezetés számára az elkövetkező években az a legfőbb feladat, hogy a szo­cialista nagyüzemekben fel­halmozódott szellemi és anyagi erőforrásokra tá­maszkodva, és kihasználva a KGST keretében, mindenek­előtt a Szovjetunióval meg­valósuló műszaki-tudomá­nyos együttműködés, szako­sítás és a termelési koope­rációk bővítésének lehetősé­geit, gyorsítsa meg a kor­szerű technológiai eljárások bevezetését, az új. a magas igényeket kielégítő, verseny- képes termékek gyártásának meghonosítását. — A nem- ^etközL és a hazai tapasz­talatok egyaránt azt mutat­ják. hogy a versenyképes­ségben, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazko­dásban fontos szerepe van az olyan vállalati struktú­rának, amely lehetővé te­szi az ésszerű munkameg­osztást és a megbízhatóan működő kooperációs kap­csolatok kiépítését. A kor­mány részéről ezért tovább­ra is ösztönözni és támogat­ni fogjuk a vállalkozási for­mák gazdagítását, ideértve a kisvállalkozásokat, a bel­földi és a külföldi tőkével létrehozott vegyes vállalatok alapítását is. A mezőgazdaságban a kö­vetkező években is a jól be­vált agrárpolitikát folytat­juk. Abból kiindulva, hogy fontos érdekünk fűződik az élelmiszer-gazdaság stabili­záló szerepének megőrzésé­hez, a közelmúltban intéz­kedéseket határoztunk el és léptettünk életbe a termelé­si érdekeltség javítására. Az ezektől várt ösztönző ha­tást is számításba véve, mai ismereteink szerint a mező- gazdasági termékek terme­lése évi körülbelül 2 száza­lékkal növekedhet. A termelés növelésével egy időben a mezőgazda­ságban is a hatékonyság nö­velése, a ráfordítások csök­kentése, a minőség javítása a legfontosabb feladat. — Az építőiparról szólva — bár a túlzó általánosítás nem lenne igazságos — a kormány jogosnak tartja azt a kritikát, hogy a vállala­tok nagy része lassan és drágán épít, s hogy elfogad­hatatlanul sok a minőségi hiba. Ezen a helyzeten mi­előbb változtatni kell. Ezért olyan intézkedéseket terve­zünk, amelyek növelik az érdekeltséget, ha kell, a kényszerítő erőt abban, hogy az építő vállalatok szerve­zettebben dolgozzanak, jobb minőségű munkát végezze­nek, javuljon a munkafe­gyelem és az eszközökkel való gazdálkodás, s hogy mindennek eredményeként megfékezhető legyen az árak növekedése. — Gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósításának, a hatékonyság és a jövede­lemtermelő képesség javítá­sának fontos feltétele a cé­lokkal összehangolt, a szo­cialista tervgazdálkodásra és a szabályozott piac törvé­nyeinek alkalmazására ala­pozott irányítási rendszer működése. A feladat az, hogy az irányítás új ele­meit minél gyorsabban ki­bontakoztassuk. Általánossá kell tenni azt a társadalmi magatartást, amely ösztönzi, bátorítja a tehetségeket, és a legjobb feltételeket biztosítja ké­pességeik kibontakoztatásá­hoz, amely magasra emeli az eredményesen dolgozó vállalatok, kollektívák és egyének társadalmi rangját, amely nemcsak tudomásul veszi, hanem helyesli, hogy a munkabér nem járandó­ság, hanem a nyújtott tel­jesítmény elismerése. Tisztelt Országgyűlés! Az adórendszert olyan irányba fogjuk továbbfej­leszteni, ami lehetővé teszi, hogy a nagyobb jövedel­műek, a tehetősebbek hely­zetüknek és a társadalmi igazságnak megfelelően ará­nyosan nagyobb részt vál­laljanak a közkiadások fe­dezetéből. Ugyanakkor egyetértünk azzal a társa­dalmi igénnyel is, amely szerint meg kell akadályoz­ni a munka nélkül szerzett jövedelmek keletkezését. Ezért, ha kell, a törvény szigorával is fel fogunk lép­ni azok ellen, akik ügyes­kedéssel, a közösség meg­károsításával akarnak köny- nyebb élethez jutni. — A kormány fontos kö­telességének tartja annak biztosítását, hogy ne csak megmaradjon, hanem a le­hetőségek arányában tovább javuljon az áruellátás és a szolgáltatások színvonala, kulturáltabbak legyenek a vásárlási körülmények. A reáljövedelmek évi át­lagos növekedése 2 száza­lék körül tervezhető. El kí­vánjuk érni, hogy ezen be­lül a munkából származó iövedelem az elmúlt évek­hez képest valamivel gyor­sabban növekedjék. Folytat­juk a második 15 éves la­kásépítési program megva­lósítását. Indokoltnak tart- iuk a családalapító fiatalok és a többgyermekes csalá­dok lakáshoz jutásának megkönnyítését, a lakásárak növelésének megfékezését. Társadalmi fejlődésünk szempontjából nagy jelen­tősége van az oktatás fej­lesztésének. F, meggondolás­ból dolgoztuk ki és fogad­tuk el az elmúlt esztendő­ben a közoktatás és a fel­sőoktatás fejlesztési prog­ramját. ezért alkotta meg az Országgvűlés az oktatási tö^vénvt. Úgy ítéljük meg, hogy az elfogadott progra­mok alkalmas keretet biz­tosítanak az oktatás minő­ségi. tartalmi megújítására. A kormány kötelességének tartia. hogy a népgazdaság lehetőségeinek arányában gondoskodjon az oktatás eredményes folytatásához szükséges személyi, intézmé­nyi és anyagi feltételekről. A felsőoktatásban a jóvá­hagyott programra alapo­zott tartalmi korszerűsítést tartjuk a fő feladatnak. Meggyőződésünk szerint egész társadalmunk érdekét szolgáljuk, amikor mint fon­tos feladatot tartjuk szá­mon az esélyegyenlőség jobb érvényre jutásának, a tehetségek kibontakozásá­nak elősegítését. A kormány továbbra is tiszteletben tartja az alkotás és kísérletezés szabadságát, elismeri a sokféleséget és an­nak gazdagító hatását, de előtérbe helyezi az elkötele­zett, magas színvonalú műal­kotások támogatását. Ezután is fel fogunk lépni az ízlés­rombolás, az értéktelenség, az erkölcsi silányság, az esz­méinktől idegen áramlatok ellen. Külön is szólni kívánok arról a kiemelten fontos sze­repről, amelyet a tömegtájé­koztatás és a művészeti, az irodalmi alkotások játszanak a közösségért érzett felelős­ség felkeltésében, az előre­haladást fékező fonákságok leleplezésében, az eszmei, szakmai és nyelvi igényes­ség fejlesztésében, a műve­lődési igények kielégítésében Tisztelt Országgyűlés! Mint arról már szóltam, az elmúlt években számos intéz­kedést tettünk a kormányza­ti és az igazgatási munka ja­vítása érdekében. Az ered­ménnyel azonban nem va­gyunk elégedettek. Ezért fon­tos feladatunknak tartjuk a kormányzati munka hatásfo­kának további javítását, azt, hogy az államigazgatás köz­ponti, területi és helyi szer­veinek döntési rendszere, munkamegosztása és eljárási rendje tartson lépést a meg­növekedett követelmények­kel. Megkezdtük a következő időszakra szóló jogalkotási program kidolgozását, és el­határoztuk, hogy korszerűsí­teni fogjuk a jogszabályokra és a jogszabály-előkészítésre vonatkozó rendelkezéseket. Tovább kívánjuk folytatni az ügyintézés egyszerűsítését. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtár­sak! A Magyar Népköztársaság külpolitikájának változatla­nul az a legfontosabb célja, hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa a szocialista építőmunka szá­mára. A legsajátabb nem­zeti érdekünkből fakadó kö­telességünknek tartjuk a test­véri barátság és az élet min­den területére kiterjedő kap­csolatok fejlesztését a Szov­jetunióval úgy és abban a szellemben, ahogy erről a kö­zelmúltban Kádár János elv­társ és Mihail Gorbacsov elvtárs folytatott megbeszé­lést. Továbbra is azon mun­kálkodunk, hogy erősítsük kapcsolatainkat a szocialista országokkal, hozzájárulva ez­zel közösségünk összeforrott- ságának, nemzetközi befolyá­sának növeléséhez. Nemzeti érdekeinkkel összhangban, a Varsói Szerződés tagállama­ként híven teljesítjük vállalt kötelezettségeinket, követke­zetesen képviseljük a szerve­zet közös, békeszerető politi­káját. Minden tőlünk telhe­tőt megteszünk a KGST fel­ső szintű tanácskozásán el­fogadott határozatok végre­hajtásáért. Internacionalista elveink­ből következik, hogy a jövő­ben is szolidárisak leszünk a nemzeti függetlenség megszi­lárdításáért, a társadalmi­gazdasági előrehaladásért küzdő országokkal. Rendkívül nagy jelentősé­get tulajdonítunk a novem­berre tervezett szovjet—ame­rikai csúcstalálkozónak, va­lamint annak, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalá­sokon érdemi megállapodás szülessen a kozmikus fegy­verkezés megakadályozásáról és a nukleáris arzenál szá­mottevő csökkentéséről. Üd­vözöljük és maradéktalanul támogatjuk a Szovjetuniónak az e célok elősegítését szol­gáló eddigi lépéseit és javas­latait. Kérem a tisztelt Országgyű­lést, hogy a kormány mun­kaprogramját vitassa meg és fogadja el. Lázár György beszéde után hozzászólások következ­tek. Szót kért Nagy József (Baranya megyei), Borza Ist­vánná (Hajdú-Bihar megyei), Balogh László (Békés me­gyei), Köteles Zoltán (buda­pesti), Bartalné dr. Borszéki Erzsébet (Nógrád megyei), Széles Lajos (Szabolcs-Szat- már megyei), Kiscelli László (Győr-Sopron megyei) kép­viselő. Ezután következett Né­meth Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének felszó­lalása: — A kormány beszámoló­ját, helyzetértékelését, mun­kaprogramját reálisnak tar­tom. Tükrözi az ország va­lóságos helyzetét. Azokat a legfontosabb tennivalókat fogalmazza meg, amelyek­nek elvégzése a következő öt évben a magyar társada­lom fejlődését hivatott biz­tosítani. Tartalmában és szellemében összhangban van a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusán adott elemzéssel, ki­tűzött célokkal, felvázolt fő törekvésekkel. Azt mond­hatjuk, hogy a kongresszus határozata jó alapot nyújt az önálló, felelős kormány­zati tevékenységhez. A kor­mány előterjesztése kritiku­san és önkritikusan szól a végzett munkáról, az előző ötéves munkaprogram ' vég­rehajtásáról, kellő gondos­sággal veszi számba a to­vábbi előrehaladás feltéte­leit, lehetőségeit és korlá­táit. összességében optimis­ta, de ez az optimizmus nem vágyainkon és óhajain­kon nyugszik, hanem eddi­gi eredményeink és megle­vő erőforrásaink felelős mérlegelésén. Ezért a kor­mány munkaprogramjával a Központi Bizottság és a ma­gam nevében egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra ajánlom — mondotta beve­zetőben Németh Károly, majd így folytatta: — Céljaink eléréséhez a legfőbb nemzetközi feltétel, hogy békében éljünk. A bé­két önmagában is az egyik legszentebb dolognak tart­juk, azonban nemcsak egy­szerűen, mint háborútól mentes állapotért szállunk érte síkra, hanem mint a különböző társadalmi be­rendezkedésű országok köl­csönösen előnyös együttmű­ködésének alapvető biztosí­tékáért, azért, hogy minden nép alkothasson, élvezhesse munkájának gyümölcsét. Szövetségi politikánkat folytatva a jövőben is azon munkálkodunk, hogy erő­södjön, kiteljesedjen a szo­cialista nemzeti egység. Eb­ben a törekvésünkben meg­testesül az a tanulság, hogy a szocializmus sikeres épí­téséhez nélkülözhetetlen a párt vezető szerepe, amely a helyes politikán és a meggyőzésen alapul; fontos a kommunisták példamuta­tása, de elengedhetetlen az egész nép munkája, helyt­állása. A kormány munkaprog­ramja kifejezi azt az elha­tározottságunkat, hogy eddi­gi politikánkat kívánjuk folytatni, amely a magyar realitásokat tükrözi, s nem enged teret szélsőséges tö­rekvéseknek. Politikánkból szervesen következik, hogy a társadalmi és a gazdasá­gi viszonyokat a maguk va­lóságában vizsgáljuk. A számvetés azt mutatja, hogy a nehézségek és a gondok ellenére mind anyagiakban, mind szellemiekben gyara­podott az ország. Megőriz­tük népgazdaságunk stabili­tását, népünk létbiztonság­ban él. Kongresszusunkon is el­határoztuk, a kormány prog­ramjának is célja, hogy erő­sítjük közállapotainkban az előrevivő elemeket, fellé­pünk a társadalomtól ide­gen, antiszociális magatar­tással és törekvésekkel szem­ben, intézkedéseket teszünk visszaszorításukra. Az egész társadalomnak érdeke, hogy erősödjön a jól végzett munka, a hasznos, értékes tevékenység becsülete, és ez fejeződjön ki a javakból va­ló részesedésben. — Pártunk nagy jelentő­séget tulajdonít annak, hogy emelkedjen a kormányzati, állami munka színvonala, erősödjön a szocialista de­mokrácia. Fontos, hogy fenn­tartsuk és tovább fejlesszük azt a tettekre sarkalló vita­szellemet, demokratikus lég­kört, amely különösen a kongresszus és a választások idején jellemezte közéletün­ket. Arra van szükség, hogy rendeltetésük szerint, és ne formálisan működjenek a demokratikus. fórumok, a szocialista demokrácia át­hassa közéletünk valameny- nyi területét. Szándékaink szerint tovább növekszik a népképviseleti testületek, a társadalmi és tömegszerve­zetek, a helyi szervek, a vállalatok és intézmények önállósága és felelőssége. Ez elő fogja segíteni, hogy az állampolgárok közvetlenül, vagy képviselőik útján részt vegyenek a közügyek inté­zésében, a döntések előkészí­tésében és a végrehajtás el­lenőrzésében. — Olyan viszonyok között élünk, dolgozunk, amikor mindenkinek fokozottan éreznie kell saját felelőssé­gét munkájáért. Minden hon­fitársunknak személyes sze­repe és felelőssége van ab­ban, hogyan boldogul né­pünk, hogyan alakul jövőnk. — Az emberi értékek rendjében az első helyre a munkát, a teljesítményt kell állítanunk, megvalósítva azt A képviselő alapvető él­ményanyaga választókerüle­téhez kötődik. Én Miskolc ipari központjában kaptam választóimtól megbízást, de tapasztalataimat megerősíti, amit másutt látok, hallok — kezdte hozzászólását Dudla József, majd így folytatta: — Legnagyobb vállalataink és több középüzem dolgozik választókerületemben, s a környék lakói zömmel e gyá­rak munkásai. Nehéz idő­szak volt az utóbbi néhány év, melyben a sikert leg­többjük számára csupán a talponmaradás jelentette. Ezért is sokat kellett áldoz­niuk fizikai és szellemi ere­jükből, szabad idejükből, s a termelőmunka csatáit rá­adásul a keresetek lassúbb emelkedése, a városfejlődés korábbi lendületének leféke­ződése tetézte. Az emberek ezért szigo­rúbban értékelik környeze­tük dolgait és az ország ügyeit, érzékenyen reagál­nak nemcsak a mulasztá­sokra, hanem az elszalasz­tott lehetőségekre is. Bár szaporodnak az elégedetlen­ség jelei — ez legszembetű­nőbb a bányászok, kohászok és az alacsony nyugdíjasok körében —, mégis, meggyő­ződéssel mondhatom, hogy ma munkára, alkotásra al­kalmasabb a légkör, mint akár egy évvel korábban. Miért? Azért, mert az a nagy társadalmi eszmecsere, amely a párt kongresszusá­nak előkészítése során folyt, az alapvető kérdésekben megújította, az új dolgokban kialakította az egységesebb gondolkodást. A képviselői és tanácstagi választások bi­zonyították, hogy a kibonta­kozásra a kongresszus ha­tározata olyan programot adott, amelyet a közvéle­mény is elfogad, támogat és bízik maradéktalan megva­lósításában. Ezzel a társadalmi háttér­rel számolnunk kell, és ab­ban a tudatban kell dönte­nünk a kormány programjá­ról, hogy azt most a szoká­sosnál is nagyobb várako­zás előzi meg. Választóim gondjainak, tö­rekvéseinek ismeretében én úgy ítélem meg, hogy ez a program megfelel a várako­zásnak. Számba veszi vala­mennyi problémánkat és megoldásuk sorrendjére, fel­a követelményt, hogy a munkaidő valóban a munka ideje legyen. — A kormánybeszámoló­ban körvonalazott teendők világosan mutatják mun­kánk irányát. Meggyőződé­sem, hogy a kormány prog­ramja — ha megvalósítását valamennyien szívügyünk­nek tekintjük, s érte min­den magyar állampolgár fe­lelősségtől áthatva cselek­szik — az elkövetkező idő­szakban ' biztosítani fogja, hogy gazdasági és kulturális életünk az egész ország, né­pünk javára fejlődhessen. Biztosíthatom önöket arról, hogy a párt valamennyi szer­ve és szervezete, a kommu­nisták becsülettel fognak dolgozni a kormányprog­ramban foglaltak valóra vál­tásáért — mondotta végeze­tül Németh Károly. A következőkben Űjvári Sándor (Zala megyei), Szabó Kálmán (budapesti), Mátyus Gábor (Bács-Kiskun megyei) képviselő hozzászólása kö­vetkezett. Ezután Dudla József Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő, az MSZMP Mis­kolc Városi Bizottságának első titkára kapott szót. tételeire és ütemére reális, összefüggéseiben is helytálló, a magyar valóság lehetősé­geivel összhangban levő vá­laszt ad. Ezt a programot lehet, akarjuk és fogjuk is támo­gatni! A nyílt, egyenes be­szédre, meggyőződésem, hogy bizalom és tettrekészség lesz a társadalom válasza! Val­lom ezt annak ellenére, hogy tudom, akadnak olyanok is, akiket az utóbbi évek ese­ményei elbizonytalanítottak, akik ezeket a célokat rész­ben vagy egészben illúziók­nak tartják. A program hozzánk szól, mert nemcsak a kormányzat feladatai vannak benne, ha­nem azok a célok is, ame­lyek ismeretében saját teen­dőinket kimunkálhatjuk. Érezzük, hogy — elsősorban a gazdaságban — többet kell kihoznunk magunkból. A kormány programjából az egyes ember tennivalóihoz kell újra és újra eljutnunk, csak így remélhetünk sikert. Választókerületemben nekem is az a tapasztalatom, hogy a dolgozó emberek készekés képesek többre, még na­gyobb erőfeszítésekre is, ha világos a cél, biztató a pers­pektíva, és tudják, hogyan érhető ez el; nekik személy szerint mi ebben a teendő­jük. Számunkra megnyugtató, ahogyan a kormány prog­ramja feladataink megoldá­sában a nagyüzemek szere­pét kijelöli. Az ő munkájuk alapvető, mert az anyagi és szellemi erő koncentrációinak megújhodása nélkül kilátás­talan mindannak a véghez­vitele, amire készülünk. A mi nagyüzemi dolgozóink tudatában vannak az ezzel járó felelősségnek. Munkára, megújulásra készen igyekez­tek és igyekeznek napjaink­ban is, rendkívül nehéz kö­rülmények között teljesíteni mindazt, ami rájuk hárul. Mégis, ahol valóban jelentős struktúraváltásra van szük­ség — és kohászati vállala­tainknál: ez a helyzet —, növekvő aggodalom tapasz­talható. A kormány az elmúlt években — mint az elhang­zott — meggyőződött róla, hogy megfelelő feltételek esetén képesek vagyunk sza­kítani a megszokott gazdál­kodási gyakorlattal. Ebben a (Folytatás a 3. oldalon) Dudla József felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents