Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1985. október 5., szombat JfíkX ©lOlrlÄCs€S WÉEELMEEEI ff ff Jogosan várja minden állatbarát, hogy végre jól szervezett, az állatok érdekeit, az állatok biztonságát védő, ütőképes, jó te­kintélyt követelő mozgalommá terebélyesedjék munkánk. Az ál­latvédő egyesületnek olyan szervezetnek kell lennie, amelyet az állami és társadalmi szervek partnerként .tartanak számon, amely képes és alkalmas szakmai véleményével hozzájárulni az álla­tokkal való helyes bánásmód megköveteléséhez, hiszen vizeink, szárazföldünk élővilág-védelmével az egész természetet, kör­nyezetünket, végső sorban saját létünk alapjait védjük. Az ember kötődése az állatokhoz és függése az állatvilágtól az egész .Földön és minden korszakban kimutatható, látható. Sőt az ember általános intelligenciájának, kulturáltságának, pszichéjének, etikájának mind a mai napig egyik fokmérőjévé vált az állatokhoz való viszonya. Nem ,igaz az, hogy aki sze­reti az állatokat, rossz ember nem lehlet, de igaz a fordítottja: aki kínozza az állatot, nem lehet rendes ember. Társadalmunkban, a szocialista embertípus kritériumainak pontos megfogalmazása korában megengedhetetlennek tartjuk az állatok kínzását, az állatok szenvedése iránti közönyt és ci­nizmust, az állatvilág és a természet kizsákmányolását. Új egye- sületépitő munkánkban nincs szükségünk köldöknézőkre, -vég nélküli sopánkodókra, sem szektás megszállottakra, de igenis várjuk a józan realistákat, akik fel tudják mérni az előttük álló feladatokat, és önbizalommal, fegyelemmel lépésről lépésre ké­pesek azokat megoldani. Állatvédelmi mozgalmunkkal mozgósíta­ni kívánjuk rejtett tartalékainkat, elsősorban az ifjúságot. Ugyan­akkor köszönetét mondunk mindazoknak, akik segítenek: a Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottságának, a megyei tanács mezőgaz­Albert Schweitzer nyomában Az élet tisztelete dasógi osztályának, a 11. Sz. Általános Iskola vezetőségének, az Avas-dél Lakásszövetkezetnek. Meg kívánjuk nyerni az állatvéde­lem kérdéseivel hivatalból foglalkozó szervek, az állattartók, az állattenyésztő szakemberek, az állatorvosok és a pedagógusok nagy táborának a támogatását munkánkhoz. A városi állattartásnak a következők legyenek az alapelvei: Állatot csak az tartson, aki képes annak gondját viselni, azt nevelni, szaporulatát szabályozni, a társas együttlét szabályait megtartani. Sajnos az állattartók gyakran nem éreznék felelőssé­get az iránt az állat iránt, amelynek pillanatnyi lelkesedéstől fűtve, vagy gyermekük kérésének eleget téve, otthont adnak. A kedvtelésből tartott állat nem játékszer, nem ideig-óráig tartó divatcikk, még csak nem is státusszimbólum, s az állattartás fe­lelősségteljes, állhatatos, szakszerű, tartós emberiesség, jó ízlés, esztétika, etikai és érzelmi kötődésekkel együtt járó állatszeretet, amely végül így válik egészséges életszemléletté. Egyesületünk tagja lehet minden olyan magyar és külföldi ál­lampolgár, aki az alapszabályt elfogadja >és a belépési nyilat­kozatban vállalja, hogy tevékenyen részt vesz az egyesület vala­mely szervezetének működésében. Nem lehet tagja, aki szándé­kos bűncselekmény elkövetése miatt jogerős bírósági büntető íté­let hatálya alatt áll. Jelentkezni lehet a miskolci irodánknál (Kö­zépszer u. 90. fszt.) minden csütörtökön 15.30-18.3Ó-ig, vagy a Déryné utcai Mini Zoo tulajdonosánál. Kletz László, HÉROSZ Országos Vezetőség és Tanács tagja, a B.-A.-Z. megyei szervezet ügyvezető titkára Á tengerimalacot... A macskákról Minden életet tisztelni kell — hirdette Schweitzer. Nemcsak az emberekét, az állatokét, a növényekét is. Keserű kényszerűség, hogy az egyik élet fenntartása megköveteli a másik élet el­pusztítását. Ezen nem lehet változtatni — ezt Schwei­tzer is jól tudta, de két nagy parancsot hirdetett egész életén át szóban és írásban. Először az állandó lelki is­meret-vizsgálatot, hogy mi­előtt egy életet kioltanánk, komolyan számba kell ven­nünk, hogy tettünk valóban elkerülhetetlen-e. A másik parancs: Mindenki köteles minden erejével támogatni embertársait és az állat- és növényvilág életének ki­bontakozását, épségben való megmaradását, s ha kell gyógyítását. Ezzel kell el­lensúlyozni a mindennapok során kényszerűen elköve­tett pusztító cselekedeteket. Az élet tiszteletének gon­dolata a legmagasabb rendű erkölcsi tanítások közé sora­kozik és külön rangot bizto­sít neki, hogy Schweitzer nemcsak hirdette, hanem hosszú éveken át következe­******************** Kezdjük az ismerkedést az egyetlen, viszonylag rend­szeresen kapható hüllővel, az ékszerteknőssel. (Chri- semys sripto elegáns.) Az ékszerteknős vízi ragadozó. Megeszi a vízben levő fér­geket, lárvákat, apró csigá­kat, halakat, békákat és egyéb állatokat, illetve azok tetemeit. Az etetés a kicsiknél na­ponta, 5—6 cm-eseknél he­tente kétszer, nagy példá­nyoknál heti egy alkalom­mal. A legfontosabb táplálé­kuk a halhús. Halként ne pontyot, hanem kisarasznyi halakat használjunk, lehető­leg növényevő és ragadozó halak kis példányait vegye­sen. Ezenkívül célszerű a teknősöket nyers marhaszív­vel etetni, vagy sovány marhahússal, amit „bepaní- rozunk” kalcium-foszfori- kummal és Phylosol-combi- yal. Ez utóbbi 16-féle vita­mint tartalmaz. Megfelelő táplálási mód még az egérrel vagy fiatal patkánnyal való etetés is. Az előzőleg leölt takarmány­állatot a teknősök nagy sze­retettel marcangolják szét, és ebben az esetben nem kell külön vitaminkészítmé­nyeket adni. Űjabban az ál­latkereskedésekben szárított tengeri rák is kapható, mint teknőscsemege. Ez sok fosz­fort és meszet, de annál ké­tesen vállalta az elveihez il­lő, kemény önfeláldozó szol­gálatot. Az Ogouue partján az élet tiszteletének paran­csa nemcsak a négerek gyó­gyítása közben érvényesült. A kórház-faluban otthont találtak a beteg vagy árván mpradt állatok is. Valóságos kis állatkert alakult ki: a kutyák és macskák mellett megfértek a pelikánok, sőt a csimpánzok és gorillák is. Ebéd után Schweitzer saját kezűleg szedegette össze az ételmaradékokat és maga etette meg a macskákat. Egy pelikán — az előkelő Lohengrin névre hallgatott — teljes jogú családtag volt. Még könyv is született róla. Kedves papagája esténként megkopogtatta a veranda falát, Schweitzer bentről visszakopogtatott. így kíván­tak egymásnak jó éjszakát. A „humanizmus zsenije” örökre megpihent, de min­dig lesznek, akiknek szíve az ő tanítását visszhangozza: „Nemcsak önmagunkért kell élni — de másokért is!” Domoszlai Imréné a HÉROSZ tagja vesebb élő anyagot, vitamint tartalmaz, ezért csak kiegé­szítője lehet az élő eleség- nek. A párizsival és tubifex- szel alapeleségként etetett teknősök általában pár hó­nap alatt páncélpuhulást és szemgyulladást kapnak (a klóros vízben tartott teknő­sök is szemgyulladást kap­nak!), abbahagyják az ét­kezést, és ha még kicsik, amelyeknek injekcióban nem ajánlatos beadni a szükséges vitamint és kalciumiont, menthetetlenül elpusztulnak. . . . (Cavia porcellus L.) a XVI. században holland ha­jósok hozták Peruból Euró­pába. A disznófélékhez Sem­mi közük. Őshazájukban szívesen fogyasztott álla­tok. A kedves szokás, hogy gyermekeink tengerimalacot kapnak ajándékba, 400 évre tekint vissza. A kifejlett állatok hossza: 26—28 cm-es. A szőrzet hosszúsága szerint van: an­gol vagy rövid szőrű, abesz- szin vagy rózsás, perui hosz- szú selymes szőrű. Rendkívül jó szaglásuk és hallásuk van. Átlagos ko­ruk: 7—8 év. Mindenféle zöld- és szemes takarmány­nyal etethetők, valamint gyümölccsel. Megfelelő zöld­takarmány esetén vizet nem igényel. Száraz takarmány­nyal való etetés esetén biz­tosítsuk a tiszta vizet. Sze­reti a granulált vitaminos tápot. Vemhességi idejük: 60—68 nap. 74 napos vem- hesség esetén élettelen utó­dok jönnek a világra. Foga­Sertéshúst nem szabad etetni velük nyersen! Két- három hetente adjunk nekik salátát, pázsitos nyílfüvet, közönséges valiznériát, csa­vart levelű valiznériát, béka­lencsét, békanyálat, mivel szükségük van növényi ere­detű táplálékra is. Az ete­tést azonos órában végezzük és csak annyit adjunk nekik, hogy azt néhány perc alatt elfogyasszák. Előfordul, hogy teknőseink étvágytalanok. Ez sok esetben a hideg idő ve­lejárója. Néhány hetes le­lassult táplálkozás semmi ik kopásához biztosítsunk kemény, száraz eleséget. Bárdos Béla a HÉROSZ tagja Kutyákról Tavasszal és nyár elején — már sajnos évek óta — elszaporodnak a gazda nél­kül kóborló kutyák. Mind­egyiküknek megvan a maga története, egy közös bennük, az elkeseredettség, elszakad­tak az imádott gazdától, a megszokott „falkától”. Talán akkor kezdődik ez a dráma, mikor a család nem egészen átgondolva úgy dönt: enged­nek a gyermekük pillanat­nyi fellángolásának és vá­sárolnak több-kevesebb pénzért egy tündéri dundi kiskutyát. A kis jövevény egy ideig a család kedven­ce, mindenki örül neki, de hamarosan az örömbe üröm vegyül. Egy eltépett papucs ******************** káros hatással nincs rájuk. A teknősök irtóznak a hu­zattól, és könnyen megfáz­nak a hirtelen hőmérséklet­változástól, az emiatt beálló tüdő- vagy vesegyulladás legtöbbször pusztulásukat okozza. Ajánlatos olyan zárt terű akvaterráriumot béfeft- dezni számukra, amelynek szellőztetését a tetején el­helyezett nyílással oldjuk meg. Az akvárium mérete az állat nagyságától függ. Az ékszerteknős egyáltalán nem kicsi állat. Csak pár hóna­pos korában olyan, de arról, hogy a felnőtt teknős kifej­lett korára 20—25 cm, a ke­reskedők egy része nem tá­jékoztatja a vevőt. Ezt te­heti azért, mert a rossz tar­tás miatt az eladott teknő­sök 95 százaléka — nyomo­rúságos és sokszor emberte­len körülmények között — hamar elpusztul. Tehát a vásárolt terráriu- mot már férfikéz nagyságra tervezzük. Az alapterület kétharmada víz legyen, egy- harmada pedig száraz, mely fölé szereljünk 40 W-os me­legítőlámpát. A víz fedje el a teknős páncélját. Rendkí­vül fontos, hogy a víz friss és tiszta legyen. Ez legalább kétnaponkénti vízcserét je­lent, hiszen a teknősök a víz­ben esznek és ürítenek. Ha úgy döntünk, hogy ott­honunkat macskával osztjuk meg, gondoljunk rá, hogy az elkövetkező 12—*15 évre fo­gadunk magunkhoz társat. A közös élet a macska megér­kezésével kezdődik. Helyes, ha az első órákban nem zavarjuk, engedjük, hogy ő ismerje meg új otthonát. Esetleg az ivóédényt és a toalettet megmutathatjuk ne­ki, de a leghelyesebb várni. Amikor leül és mosakodni kezd, megnyugodhatunk, el­fogadta új környezetét. Nevelésükkor egyetlen alapvető információt kell csak figyelembe venni: a macska képtelen a behódo- lásra. Felesleges vele erő­szakoskodni, kiabálni. Rosz- szallásunkat elég, ha kicsit magasabb hangszínnel adjuk tudtára, esetleg tapsolással. Kitűnő hallása révén ponto­san érteni fogja: elégedetle­nek vagyunk. Az állandó vagy lerágott szobanövény mutatja a kiskutya játékos kedvét a délután hazatérő családtagnak, ki talán ele­inte még palástolni szeretné a „kártételt”. Kis idő elteltével már az esti sétákra — mely elen­gedhetetlen az egész napra lakásban tartott növendék kutyának — nincs idő, ki így, ki úgy szeretné ha ma nem éppen ő lenne a soros sétáltató. Lassan gonddá te­rebélyesedik a kutyatartás és felvetődik a, kérdés, mi legyen vele? Nem tudunk sehová elmenni, folyton csak a kutyára kell vigyázni! A család próbál a humánum alapjait szem előtt tartva, saját magukat is áltatva a kutyán túladni, persze több­kevesebb eredménnyel. Kö­zeledik a vakáció, a szabad­ság, nyaralás, egyre sürge­tőbbé válik a kérdés, mi le­gyen vele? „Átkozottul ragaszkodik ez a »dög« a családhoz” — közli a fő állatbarát család­tag. Végül is a legelszán­tabb, talán a kiskutya által istenként tisztelt gazdi autójába ülteti és meg sem áll a lakóhelytől 40—50 km- re. Ekkor is csak kis időre nyitja ki az ajtót... A kis­kutya, mely eleinte talán örül is a kirándulásnak, most döbbenten rohan, le­maradva a tovaszáguldó gépkocsi mögött. Micsoda gyalázatos cselekedet! Azt hiszik az autós „ku­tyabarátok”, hogy a kutyá­nak nincsenek érzései, érzel­mei? Tudniuk kell ezeknek a hálátlan és kegyetlen em­bereknek, hogy a kutyát nem érheti nagyobb csapás, mint a falka elvesztése, a kiközösítés a családból. Az évezredek alatt meg­szokott egymásrautaltság a szaporulat elkerülése végett a legjobb megoldás az állat ivartalanítása. Ennek az el­járásnak semmiféle káros utóhatása nincs, az állatok nyugodtabbak, kiegyensúlyo­zottabbak, s életük is álta­lában hosszabb, mint társai­ké. Étrendjük vitamindús, ás­ványi sókban gazdag legyen. Tökéletesen elfogadható szá­mukra a nyers hús is. Vi­szont soha, semmilyen kö­rülmények között ne adjunk nekik nyers disznóhúst, mert megkapják az Aujeszky-féle vírust, amely ellen nincs or­vosság. Célszerű még a mar­hahúst is leforrázni. Ivóvi­zük állandóan friss legyen. Sokan tartanak macskát, mivel értelmesebb és érde­kesebb például a hörcsög­nél vagy a tengerimalacnál, viszont jóval kisebb a moz­gás- és időigénye, mint a kutyáé. vadászatokon, majd a ci­vilizáció fejlődésével, a szol­gálat több szakterületen — W hírszolgálat, bűnüldözés, ká­bítószer-felkutatás, havasi életmentés stb. — mind­mind olyan terület, ahol nélkülözhetetlen segítője az embernek. Végül is az ember és a kutya kapcsolata nagyon közelivé, mondhatjuk bará­tivá vált. ..Innen a kutya rendszertani elnevezése is: Canis familiáris, családi kutya. Ez az elnevezés egye­dülálló, egyetlen háziállat sem kapott ilyen megtiszte­lő nevet. Mégis, most a sze­retett család által kitagadva, vadászati értelemben dúvad- ként próbál új életet kezde­ni, melynek küszöbén igen kis esélyekkel indul. Az élelmesebb kutyák falkákba tömörülnek, az ösztöneik­nek engedve ősi módon jár­ják az erdőket, mezőket —• nem kis kárt okozva a vad­állományban —, mivelhogy valamiképp meg kell élni­ük — fosztogatják a barom­fiudvarokat és a sors iró­niája, élniakarásukért sok esetben életükkel fizetnek. A kártételen túlmenően, ter­jesztik a betegségeket. A te­let kevesen érik meg, mert lelövik őket a vadászok. A magyar ember mindig sze­rette az állatokat, melyre számos bizonyíték van. Ez tette volna az urbanizáció? Próbáljunk mindent elkö­vetni, hogy ezt a szörnyűsé­get megakadályozzuk, meg­előzzük, vagy ha már meg­történt, segítsünk szegény állatokon, az elhagyott ku­tyákon. Tóth László a HÉROSZ tagja A teknőstartásról Az ember barátja

Next

/
Thumbnails
Contents