Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 t 1985. október 5., szombat Mongóliái jegyzet Buddhák - Jurták - Tarbagánok Húsz esztendeje, lljuf, októberében írták alá a magyar— mongol barátsági és együttműködési szerződést, amely az­óta is irányt aidő kétoldalú kapcsolatainkban. Akkor hatá­rozták el a magyar—mongol gazdasági cs műszaki-tudo­mányos kormányközi bizottság létrehozását is, amely si­keresen hangolja össze erőfeszítéseinket. A szerződést a múlt év nyarán, államelnökünk mongoljai látogatásakor megújítottuk. deti előszobát csinállak, hogy ezzel is védjék a hidegtől. A szocialista országok nem­zetközi geológiai expedíciója már jó néhány éve dolgozik Mongólia feltáratlan terüle­tein. Napjainkra az ás­ványkincsekben rendkívül gazdag ország felszínének még csak töredékeit sikerült megkutatniuk. Jelenleg a magyar geológustábor a ke- let-mongóliai Öndörhan ne­vű megyeszékhelytől 100 ki­lométerre, hegyektől körbe- zártan, mintegy 1500 méter magasságban fekszik. Az ott dolgozó szakemberek fárasz­tó terepi munkáját gazdagon kárpótolja a természet. Sőt! Kedves kis segítőtársakat is produkált számukra. A tarbagánok (mormoták) valószínűleg a legeredetibb figurái a mongol pusztának. Falusi kép Az új építkezések ellenére a Gandan-domb területe az egyetlen Ulánbátorban, amely megőrizte jellegét, a régi fő­város települési formáját, sajátos légkörét. Itt találha­tó Mongólia egyetlen műkö­dő lámaista temploma, a Megdzsid Dzsanrajszeg. Alat­ta a hajdan jóval nagyobb kínai negyed még lebontat- lan viskói és a piactér. Per­sze, ez utóbbi kifejezés alig­ha fedi azt a jelenséget, amit a közkedvelt dzah je­lent. A dzah kicsit a régi falusi vásárokra emlékeztet, de mégis egészen más. Nagy, poros térség, amelyen a be­láthatatlan, izgalomtól átfű­tött tömeg vasárnaponként olt hullámzik, zsibong, alku­szik, tapogat, kiáltozik és köpködi az itteni szotyola, a íenyőmag héját. Használt ru­hák, cipők, kumiszserleg, dí­szes tör, állatbőrök, kínai ezüstpénzek, réz karperec, tükrök, teáskanna, nyereg­dísz, kalap, ing és harisnya, ugyanaz, amit a boltokban is kapni lehet. . . Mindenki lázasan vásárol. A működő kolostort „hó­kutyák” őrzik, meg díszes kapuk. Zárt udvarban áll­nak a pagodák. Az észak­keleti sarokban sajátos mon­gol—kínai stílusú épület, melyen csonka gúla alakú tető fénylik aranyozott ko­rong díszeivel. Bejárata előtt hasas bronzfüstölő terpesz­kedik három lábon. Ez a Cogcsin-dugan, „a nagy gyü­lekezet” szentélye, melyben a legfőbb szertartást tartják. Az ajtón nehéz keleti sző­nyeg lóg, a füstölőedényből szent füst száll, a hívek le­veszik fejfedőjüket, s lebeg­tetve megmártják a füstben. Lejtősre állított, fényesre koptatott márvány imazsá­molyokra térdelnek, törde­lésből, hasonfekvésbe csúsz­nak, fölállnak, s kezdik elöl­ről. A pagodák mögött kifeje­zéstelen arcú Buddha ül ha­talmasan, összetett kézzel, körülötte, kőbe vésett, kőre festett feliratok, istenek, ké­pek. Az imamalmokon — A Gandan-domb legmagasabb pontját a régi város legmagasabb épülete, a Megdzsid Dzsanrajszeg uralja. Mellette ágaskodik egy ereklyetorony (szuburgán), mely előtt sima pallókon végzik a hí­vek a földre borulást. melyek az imádkozás „gépe­sített" eszközei — régi mon­gol jelekkel írt imaszövegek, a hívők sorra megperdítik őket, ahány fordulat, annyi ima letudva . . . A vasárnapi szertartás (hu­ral) előtt és után színes lát­vány a vonuló lámák sárga és vörös ruhája. Az említett szentélyben a szerzetesek a középső oltárig nyúló tér két oldalán ülnek szőnyeg, vagy nemezpárnáikon, s a kellő tibeti könyvből kántálják, éneklik himnuszaikat és kö­nyörgéseiket. A szertartás­ban szóhoz jut a nagydob, a tányércsengő, a cintányér, a lábszárcsonl-síp, az óriás- trombita is. A kolostor körül a szürke deszkakerítések mögött, vég­legesen letelepedve, jurták­ban élnek a városi mongo­lok. A jurták helyhez kötöt­tek — az általános város- rendezési tervek szerint csak a század végén fogják fel­váltani a több emeletes la­kóházak —, és abban is kü­lönböznek a sztyeppéi válto­zattól, hogy valamennyi ma­gas fapadlón áll, elektromos vezetékeket vezettek oda, a jurták felett tv-antennákal látni, soknál az ajtó elé fe­Aki valaha látta őket, ahogy kövér hátsójukat vonszolva- dobálva iszkolnak az ember elől, ahogy a nagy tereli a kicsit, ahogy kellő távolság­ban megállnak és visszafor­dulnak, tömzsi farkukra ereszkedve — az biztosan megkedveli őket. A tarbagá­nok kíváncsiak, és a kíván­csiság emberi tulajdonság. Ráadásul, kereszlül-kasul fúrják a puszta kemény ta­laját. A geológusok számára nagyon hasznos ez a tevé­kenység, az sem túlzás, hogv a tarbagánok az ő segéd­munkásaik. Amikor föld alatti házukat, a folyosókat építik, ükölnyi, néha még nagyobb köveket is kihorda­nak a felszínre. A geológu­soknak tényleg megkönnyíti a dolgát, ha a tarbagánok köveit megvizsgálják. Jelenleg húsz magyar csa­lád él és dolgozik a jurta­táborban, sokan közülük már évek óta. Például a csoport egyik vezetője, Partényi Zol­tán geológus, kisebb-nagyobb megszakításokkal immár he­tedik éve fáradozik azon, hogy segítse felismerni e ki­csi, de hatalmas országot építő népnek valódi gazdag­ságát. Lechner Barnabás Forró községben még az új létesítmények közé tartozik a képen látható szolgáltató egység. Posta és húsbolt. Ifjúságpolitikai feladatok a pártalapszervezetekben Az MSZMP KB 19154. október 9-i állásfoglalása ifjúságpolitikai kérdések­ben megerősítette az 1970. évi határozat bevált elve­it. Összefoglalta azokat a feladatokat, amelyek vég­rehajtása tovább erősíti a kibontakozó kedvező fo­lyamatokat, erős bírálat alá vonta az ifjúságpoliti­kai célok megvalósítása so­rán kialakult hibás szem­léletet, helytelen gyakorla­tot. Az állásfoglalást kö­vetően a területi pártszer­vek munkaprogramot ké­szítettek — vagy a jövő­ben készítenek — megfo­galmazva a terület sajá­tosságainak megfelelő ten­nivalókat. Az ifjúságpolitikai mun­ka eredményességének leg­főbb letéteményesei a párt- szervezetek, amelyek köz­vetlenül és konkrétan kap­csolódnak a fiatalokhoz. Az álláslöglalás nyomán a pártalapszervezeteknek is újra kell gondolniuk ifjú­ságpolitikai feladataikat. Mindenekelőtt a felsőbb pártszervek ifjúságpoliti­kai dokumentumainak gya­korlatias adaptálására van szükség. Biztosítani kelt a célok, feladatok, követel­mények, lehetőségek egy­ségét, gondosan előkészí­teni és megszervezni a szükséges munkamegosz­tást és koordinációt, prog­ramozni a végrehajtás el­lenőrzését. E munka során néhány elméleti és gya­korlati kérdésben a néze­tek korszerűsítésére van szükség. (Fontos, hogy ezek a korszerűsítések a környezetben is tudatosul­janak.) Elméleti kérdésnek tű­nik — ám a feltételek és lehetőségek ésszerű meg­szervezése szempontjából elsősorban gyakorlati prob­léma — az ifjúság fogal­mának definiálása. Nem tudományos definícióra van szükség, hanem azon rétegek pontos meghatáro­zására, akikre az ifjúság- politikai erőfeszítéseinket összpontosítani kell. A Központi Bizottság általá­ban a 14—24 éves korosz­tályt, a közép- és felsőfo­kú tanintézetekben tanuló diákokat, a pályájuk kez­detén tartó (2—3 éve dol­gozó) fiatalokat és a csa­ládalapítókat jelölte meg olyan rétegeknek, melyek társadalmi szocializációjá­nak biztosítása elsősorban ifjúságpolitikai eszközök­kel történhet. A rétegeken belül is heterogenitás ér­vényesül. Ennek a tény­nek tudomásul vételénél kül nem lehet konkrétan foglalkozni a fiatalokkal. A pártalapszervezetek al­kalmas színterei a hetero­genitásból adódóan külön­böző érdekek feltárásának, rangsorolásának és bizo­nyos politikai érdekek ér­vényesítésének. Az ifjúság érdekérvényesítési folya­mata rendszeres munkát, állandó információáramol­tatást és komplex pártirá­nyítást követel meg. A pártalapszervezetek ál­tal politikai eszközökkel irányított állami-társadalmi szervezetek együttműködé­sének fokozása nélkül a megújulás nem képzelhető el. Az együttműködésnek főként arra kell irányul­nia, hogy az egyes szer­vezetek által elkülönítetten kezelt politikai-gazdasági eszközök és források egyez­tetve, komplex módon ke­rüljenek felhasználásra. A pártalapszervezeteknek kö­vetkezetesebben kell érvé­nyesíteni a szakmai és po­litikai vezetők, valamint az állami-társadalmi szerve­zetekben dolgozó kommu­nisták felelősségét. Ez az általános követelmény az ifjúságpolitikában sajátos elvi tartalmat kap: tuda­tosuljon minden érdekelt­ben, hogy az ifjúság ne­velése és beilleszkedésé­nek minden lehetséges for­mában való segítése nem egyéni, szervezeti, társa­dalmi gesztus, netán tra­díció, hanem a társadalom fennmaradásának és fejlő­désének szükségszerűségé­ből fakad. E társadalmi szükségszerűségből követ­kező üzemi, községi cé­lok, feladatok megfogal­mazása, azok megvalósu­lásának szervezése és el­lenőrzése a pártalapszer­vezetek feladata. A páfl- a lapszervezetek környeze­tében élő, dolgozó fiata­lok helyzetének, problé­máinak rendszeres feltá­rása kizárja a módszerek közül a kampányt; és alapja a pártellenőrzés konkrétságának, folyama­tosságának. Alapja a párt­ellenőrzés beavatkozási funkciója érvényesítésének is: a pártalapszervezet ne csak általában állapítsa meg a tényeket, ne csak általában bírálja a tevé­kenységet, hanem a hiá­nyosság feltárása után az illetékesnél kezdeményezze a változtatást. Hangsúlyosabban kerül előtérbe a kommunisták személyes példamutatása. Ma még ritkán mérjük fel a pártfegyelmet általában sértő magatartások ifjú­ságpolitikai vonzatait. Ke­vésbé minősül fegyelem- sértésnek a hanyag (de nem kirívóan hanyag) munka, az alacsony szak­mai színvonalon végzett tevékenység, a közéleti feladatoktól való húzódo- zás. Nem tulajdonítunk nagy jelentőséget a csalá­di nevelés hiányosságai­nak, csak súlyos esetben lesz pártfegyelmi ügy a gyerek nevelésének elha­nyagolása vagy csődje. Po­litikai felelősséget válla­lunk az olyan családokban élő, nevelkedő gyermeke­kért, fiatalokért is, amely­ben egyik szülő sem komr munista. Minden pártalap- szervezetben rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel a felelősséget érvényesíteni lehet. Ami­kor az érvelés, meggyő­zés. segítségnyújtás nem eredményez sikert, bátran lehet és kell igényelni és kezdeményezni az állami szervek vizsgálatát és be­avatkozását. Akarata ellenére nehe­zen lehet bárkit is boldo­gítani. A pártalapszerve­zetek ifjúságpolitikai tevé­kenysége feltételezi a kör­nyezetükben élő, dolgozó ifjú nemzedékkel való szo­ros kapcsolatot és együtt­működést. Mi az együtt­működés legfőbb tartal­ma? A társadalom jövőjé­ért érzett közös felelősség. Az ifjúság felelősségét tu­datosítani szükséges az egyes fiatal emberekben: meggyőzni őket arról, hogy sorsuk alakításában bőven akad tennivalójuk, mun­kájuk, kötelezettségük tel­jesítése nyomán számít­hatnak csak boldogulásra. Fontos, hogy tisztán és összefüggésekben lássák azokat a lehetőségeket, amelyek objektív határt szabnak igényeiknek. A szükséges kapcsolat és együttműködés idejétmúlt módszereivel — fensőbb- ség, kinyilatkoztatás, jóté­konykodás — a cél nem érhető el. Egyenrangúsá­gon alapuló kommunikáci­ós rendszer, az informá­ciók korrekt feldolgozása, igények, lehetőségek, fel­tételek összehangolása, ma­gatartáson alapuló biza­lom, kötelezettségek telje­sítése, felelősségvállalás, együttműködési szándék — mindkét fél részéről — konkrét, mérhető és ellen­őrizhető feladatok; csak az ilyen elveken alapuló gya­korlat vezethet eredmény­re. A fiatalok politikai szo­cializációjának alapvető feltétele a „politizálási te­rep” biztosítása. A párt- alapszervezetnek meg­vannak a sajátos eszköze­ik és módszereik ahhoz, hogy a közélet fórumain is biztosítsák a fiatalok kép­viseletét a fiatalok által. Közvetlenül, legpontosab­ban csak ők tudják kö­zölni igényeiket, törekvé­seiket. Ezenkívül iskolát is kapnak a közéleti mun­ka felelősségéből. A KISZ pártirányílásá- nak elvei is változatlanok. A pártalapszervezeteknek gondosan kell ügyelniük a közvetlen politikai irányí­tás és a KISZ-szervezetek önállósága dialektikus egy­ségére. Fontos azonban, hogy az ifjúsági mozga­lom politikai jellegének erősítéséhez minden párt- szervezetben felkutassák az új és hatékony módszere­ket. A pártalapszervezetek ideológiai munkájuk szín­vonalának emelésével je­lentősen könnyítik, gyor­sítják azt a folyamatot, amely által a környeze­tükben élő fiatalok aktív beilleszkedése szűkebb és tágabb társadalmi környe­zetükben végbemegy. Ért­hetővé, meggyőzővé kell tenni eszméinket a befo­gadók számára, a tézise­ket, általános összefüggé­seket olyan nyelvezetre fordítani, olyan stílussal közölni, amelyet a fiata­lok megértenek, elfogad­nak. Természetesen nem mondhatunk le a tudati színvonal emeléséről, mint altalános törekvésünkről sem. A pártalapszervezetek belső élete, a pártirányí- lás formái és hatékonysá­ga minőségi mértéket je­lent a fiataloknak. A hoz­zájuk közel álló pártszer­vezet tevékenysége vonzó vagy taszító, netán kö­zömbös példával szolgál. Számolni kell azzal, hogy nagyon sok fiatal ember számára a politikát a párt és szervezeteinek tevé­kenysége jelenti. Azt, hogy az ifjú nemzedék tagjai közül mennyiben merül fel a párthoz való szervezeti tartozás igénye; megint csak az érintett pártalap­szervezet munkája és an­nak eredményessége befo­lyásolja. A pártalapszer­vezetek belső élete, a párt­irányítás eredményessége így válik az ifjúságpoliti­ka megvalósulását befo­lyásoló tényezővé. Friedmann György az Oktatási Igazgatóság tanára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents