Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. október 5., szombat Á színház nemcsak a premieren lehet élmény Gondolom, valamikor mostanában zárulhat a színházi bérletezés, hiszen nemsokára már megtartják Miskolcon is az első bérleti bemutatót — Illyés Gyula drámája, a Kegyenc nyitja e sort —, de a bérletváltós, illetve a megfelelő bérlethez jutás napjainkban is sokfelé beszédtéma. A megfelelőt itt a bérletvásárló szempontjából értem, azaz, hogy olyan napra szóljon, ami neki leginkább alkalmas, vagy igényeihez leginkább igazodik. A színház szervezői igen sok példát tudnának említeni annak igazolására, mennyien ragaszkodnának egyfajta bérlethez, s magam is tanúsíthatom, mert tőlem is többen kérték, segítsek, hogy a premier napjára kaphasson bérletet a leendő színházlátogató. Nem időszerűtlen néhány gondolatot feljegyezni a színházi bérletről, illetve a társaságban történő színházlátogatásról. A premierbérlet iránti igény évről évre jelentke ■ zik, sőt növekszik, mind több gondot okoz, hiszen azt bővíteni nem lehet, egyetlen estére nem lehel három- nég.y lelt házal jelentő bérletes nézőt elhelyezni. Tagadhatatlan, hogy a színházi bemutató olyan művészeti-társadalmi esemény, amelynek nagy a vonzereje — sokszor azok körében is, akik nem elsősorban a produkcióra kíváncsiak, hanem az eseményen szeretnének jelen lenni. Szükségtelen itt elismételni, amit erről a törekvésről, a premieren való részvétel ürügyén folyó nem ritka magamutogatásról már cikkekben, szatírákban, tanulmányokban megírtak. Ezzel az igénnyel számolni kell, s a színház vezetői nem győzik az ilyen irányú kívánságokat — amelyek sokszor kerülővel, felsőbb támogatással érkeznek — udvariasan elhárítani. Természetesen sokan megértik. hogy csak más napon jöhetnek bérlettel a színházba, de minden évben akad néhány oktalan sértődés is. Arról is szükségtelen itt meditálni, hogy nem biztos, hogy az látja a legjobb előadást, aki a premieren ül a széksorokban, s hogy eey későbbi előadás lehet kiegyensúlyozottabb. olajozot- tabb, összeszokottabb, a ne- táni érdességek akkorra lecsiszolódnak stb. Inkább azon töprengek, nem lehetne valamilyen módon a hivatalos premieren kívüli társas színházlátogatásokat megkedvelteim. Az olyanokat például, mint a premiert megelőző nyilvános főpróba. amely Egyetemi bérlet elnevezéssel ugyancsak bérlettel látogatható — ráadásul kedvezményesen! —, s amelyre elsősorban a helyi egyetemistákat várják. Nem lenne' érdektelen dolog azt elérni, hogy az egyetemisták és tanáraik, oktatóik együtt jöjjenek színházba, közösen nézzék meg a darabokat, illetve előadásokat. váljon az olyan közös élményükké, amelyről esetleg beszélgetni. netán sarkosan vitázni is lehet. Ugyanez lenne kívánatos a középiskoláknál is. A diákelőadásokon ne csak néhány „kisorsolt” nevelő üljön a nézőtéren, hanem azok a pedagógusok, akiket érdekel is a színház és nemcsak kötelességből vannak jelen, s akik esetleg elhozzák magukkal a családjukat is, hogy a diák—tanár és a tanár—család kapcsolatban is közös élmény lehessen egy-egy színházi előadás, s a közös élmény később közös téma, jóízű beszélgetések alapja. Tovább megyek e gondolatsoron. Az egy családban élő több generáció tagjai, a kisebb baráti körök válthatnának együtt egyazon előadásra bérleteket és így is megszülethetne a kellemes együtt- lét és a művészi élmény közös megszerzésének lehetősége. Ezek persze nem a premier napján történnének, hanem egy másik, s lehet, hogy sokkal jobb előadáson. Tudom jól, hogy a- premier ünnepélyességének vonzását kár is lenne vitatni. Azt is tudom, hogy egy-egy premieren igen nagy a „kivonulás", a divatbemutató és sokaknak nem is a színpadi látvány, hanem a dohányzóbeli rövid terefere, a körbesétólás jelenti az élményt. Nem is kívánom a premier értékeit vitatni. Pusztán azon töprengek újra, meg újra, miként lehetne a második, a nyolcadik, a tizedik és a harmincadik előadást is olyan ünnepi élménnyé tenni, hogy arra is lelkesültebben, ki- sebb-nagyobb közösségekben jöjjenek el a színház barátai, a drámai művek, vagy a másfajta színházi szórakozások kedvelői, s ne érezzék megbántottnak magukat, mert nem az első előadást láthatják. Kik vannak hát akkor a premiereken? Okkal kérdezi ezt az a premierbéletre vágyó néző, aki végül is nem arra a napra kapott helyet. A premieren a pontosan 765 nézőtéri széken igen kis hányadot jelent azoknak a száma, akik hivatalból vannak jelen — felügyeleti szervek tagjai, kritikusok, egyéb szakmabeliek —, s a többi, hatszáznál több helyen azok a bérlellulajdonosok, akik évtizedek, de legalábbis hosszú évek óta folyamatosan fenntartják, előfizetik bérletüket, még most, az ötvenszázalékos premierpótlék ellenére is, s akiktől e szerzett jogot már elvenni nem lehet. Ha üresedik bérleti hely, a színház szívesen adja újabb jelentkezőnek, de — mint fentebb jeleztem —, nem tud háromnégy telt háznyi nézőt egyetlen estén fogadni. Tessék elhinni a gyakorlott színházlátogatónak, aki több mint fél évszázada jár a miskolci színházba és harminc esztendeje krónikása és kritikusa egyben, hogy az értékes színházi előadás élményt jelent később is, különösen, ha a már előbb javasolt társaságban élvezzük, ha meg gyenge a produkció — mert olyan is akad! —, akkor az élmény hiányát nem tudja pótolni a premier hivatalból való ünnepélyessége. Benedek Miklós Holnap este a képernyőn Leakey tábornok Október volt akkor is, 136 évvel ezelőtt, amikor a szabadságharc leverése után az aradi 13 tábornokon végrehajtották a bosszúálló hatalom Ítéletét. Az aradi börtönben azonban ott volt még egy tábornok, Lenkey, akinek ügyében még nem született döntés. Egykori tiszttársa átpártolt az osztrákokhoz, s most hadbíróként kerül szembe vele. Éles dialógusokban bomlik ki a Fekete Sándor irta drámában két felfogás nemzetszeretetről, társadalomról. Lenkey a hosszú rabságban megőrül, tragédiája így teljesedik be. A tévéjáték alapjául szolgáló dráma néhány évvel korábban az Agria-játékok keretében az egri vár tömlöc- bástyáján két nyáron át is műsoron volt és igen jó emlékeket hagyott A tévéváltozatot most Hajdufy Miklós rendezte, címszereplője Lu- káts Andor, további főbb szereplői Miklóssy György és Fodor Tamás (ők ketten láthatók a képen). A tévéjáték az első műsorban 20.05-kor kezdődik. A SZOVJET KULTÚRA’ Művészvendégeink Negyedik alkalommal rendezik meg Magyarországon a Szovjet Kultúra Napjait. Az eseménynek különleges rangot ad, hogy az idén ünnepeltük hazánk felszabadulásának, valamint a fasizmus legyőzésének 40. évfordulóját, s a magyar—szovjet kulturális együttműködés is éppen négy évtizedes múltra tekinthet vissza. Az elmúlt évek során a magyar közönség megismerhette a baráti ország kultúráját, művészetét, íróit és költőit, zeneszerzőit, képzőművészetét, filmjeit, s a Szovjetunióban is milliók ismerkedhettek meg a magyar kultúra értékeivel. Legutóbb ez év áprilisában rendezték meg Moszkvában a Magyar Kultúra Napjait, s erre „rímel” a jövő héten kezdődő nagyszabású rendezvénysorozat, amelyen a magyar közönség kiváló színészek, zeneművészek játékában gyönyörködhet, megismerkedhet a szovjet filmművészet legújabb alkotásaival, érdekes kiállításokat láthat. A felsorolás, amely alább következik, korántsem teljes, csupán ízelítőt szeretne nyújtani a bőséges kínálatból. Kezdjük a világhírű Moszkvai Nagyszínház vendégjátékával. A népszerű Bolsojt a XVIII. század második felében alapították és az opera-balett műfajok otthona lett. A XIX. .század végén Csajkovszkij operái és balettjei alkották a színház repertoárjának alapjait, majd a húszas-harmincas években megjelentek a Nagyszínház színpadán az orosz és külNAPJAI 1985XST4 földi klasszikusok mellett a szovjet zeneszerzők — Pro- kofjev, Hacsaturján, Rogyi- on, Scsedrin — balettjei is. A Moszkvai Nagyszínház balettegyüttese október 8-án és 9-én a Magyar Állami Ope- raházban lép a közönség elé. Nemcsak pedagógusok szakmai köreiben, hanem szülők, tanácsi szakemberek, főhatóságok berkeiben is gyakorta szó esik arról: milyen is jelenleg a nevelői ellátottság az iskolákban? Benne van a feltett kérdésekben mindaz, ami „iskolaügyben'', ezt a témát tekintve, foglalkoztatja az embereket. Nevezetesen: milyen is lesz a holnap, a holnapután iskolai élete, meddig kell a tantestületekben képesítés nélküli fiatalokat felvenni szeptember táján? Milyenek a kilátások a teljes és megfelelő ellátottság biztosítására? HULLÁMOK ÉS HATÁSOK A demográfiai mutatókból lehet következtetni arra, hogy körülbelül 25 évre vonatkozóan mekkora lesz, lehet az iskolák terhelése. Vagyis, mely iskolatípusokban várható rövid időszakaszban csúcs, miként és mikor húzódik át a nagy tömegű gyermekhad a középiskolákba, illetve jut el a főiskolák és az egyetemek kapuihoz. E megközelítésből elemezve a születések adatait, körülbelül a következőkről van szó: a gyermekgondozási segély bevezetését követően, 1967 után a születések számában változás következett be, a megelőző öt év mélypontjához képest. 1970—79 között a korábbi évek átlagánál évi 30—40 ezerrel több gyermek jött a világra. Ezután lassú, majd — a 80-as évek elejétől gyorsuló — csökkenési folyamat figyelhető meg. (Jelenleg már csak évi 115—120 ezer körül A pedagógus-utánpótlás helyzete mozog a születési szám, szemben a csúccsal, amikor a 170, sőt 180 ezret is meghaladta.) Az iskolai osztálylétszámokat nézve: az általános iskolák alsó négy osztályában a nagy diáklétszám jelentkezése a 80-as évek elejére esett. Onnan a hullám most, ezekben az években húzódik át, illetve tetőzik a felső tagozatban. A középiskolák első osztályaiban első ízben tavaly növekedett meg a diáklétszám, s a nyomás eltart a 80-as évek végéig, keveset átnyúlik a század utolsó évtizedébe is. Aztán mindenütt kisebbek lesznek az osztálylétszámok. Elkövetkezik viszont — úgy az évezred végére, illetve az ezredforduló idején — az az idő, amikor az említett nagyobb ifjú korosztályok lesznek szülőkké, s feltehetően „visszaköszön” majd újból a népesebb gyermek korosztályok jelentkezése, némileg kiegyenlítettebb számokkal. Mindezek kapcsán még nem számoltunk a most bevezetett gyermekgondozási díj várható, remélhető pozitív hatásával, ami a fiatal nők szülési kedvét illeti ... A HOLNAPRA GONDOLVA Egy nemrégiben készült igen alapos, mélyreható elemzéseket tartalmazó művelődési minisztériumi felmérésben a pedagógusképzéssel foglalkozó szakemberek arra kívántak feleletet- adni, hogy meg- felelő-e a jelenlegi képzési ütem? Kell-e majd az a tanítói létszám, ami most alakul, illetve, mennyiben kell megtartani azokat a megemelt keretszámokat, amelyek a holnapra vonatkozóan is jellemzik a mértéket? Figyelembe vették az elemzések azt a tényt is, elméletileg elsősorban, hogy mely megyék, mely hazai régiók nélkülözik ma legjobban a kellő pedagógusgárdát. Hol van, lenne igény — s menynyire kielégíthető ez — esetleges újabb képző intézmények megteremtésére? (Sze- repel-e például Békés megyében, Pest megyében egy későbbi időpontban?) Kevéssé ígérhető meg — így az elemzés —, hogy a katedrákon rövid idő alatt már nem lesz szükség a képesítés nélküli nevelőkre. (Akiknek mai, tekintélyes hányada amúgy is megszerzi két-három év leforgása alatt az oklevelet.) Jelenleg az arányszámuk 4 százalék körüli. Számolni kell, hosszú távon azzal is, hogy a pálya elnőiesedése miatt a nevelők 9—10 százaléka továbbra is tartósan távol lesz a munkahelyétől. Ugyancsak mérce a képzés mértékében, hogy jelenleg legalább 10—12 ezer nevelői képesítésű szakember nem dolgozik az oktatásban, s feltehető, hogy az egyetemek, főiskolák változatlanul más területeknek is képeznek pedagógus végzettségű fiatalokat. A fizetés, amelynek rendezésére, teljes megoldására célszerű törekedni, még ugyancsak nem pályán tartó erő. KÉPZÉSI GONDOK A most következő tervidőszakban is mintegy 6000 új óvónőre lesz szükség a gyermekintézményekben, hogy megmaradhasson a jelenlegi, európai rangsort tekintve is igen szép, 85—90 százalékos ellátottság . .. Jelentős, több ezres az igény — s nem jelez csökkenést — az általános iskolai tanítók, majd tanárok iránt is. A mennyiségi fejlődés feltétlenül módot ad arra — ezért is célszerű tartani a mai képzési keretszámokat —, hogy az alsó tagozatban kellemesebbé és tartalmasabbá lehessen tenni a tanulást, a felső .tagozatban pedig hatékonyabb lehessen a nyelvoktatás, a testnevelés, hogy csak néhány példát említsünk. Fejleszteni kívánják a gyógypedagógiai ellátottságot is. Kétségtelenül a középiskolákban érződik most, úgy három-négy évig, a szaktanárok helyenkénti hiánya. Ezért is kívánják kiegészítő tanárképzéssel, egyéb munkaerő-gazdálkodási intézkedésekkel is enyhíteni a hiányt. Az előrejelzések szerint a jövő évtized közepére kielégíti az igényeket a jelenlegi megemelt mértékű középiskolai tanárképzés. Levelező oktatással segítik elő a szakmai pedagóguslétszám gyarapítását, például a gyakorlatvezető szakoktatókét. A másoddiplomák megszerzése — Budapesten és Veszprémben a mérnöktanárok képzése — kellő számú jelentkező esetén sokat segít a gondokon. Sok város segíti jelenleg is és fogja még erőteljesebben segíteni a pedagógus- képzést, az országos gondok enyhítésében. Az óvónőképzés bővítése Zsámbékon és Szekszárdon már megkezdődött, Baján és Esztergomban az előkészítésére folynak, munkálatok. A tanítóképzésben bizonyos hiány észlelhető, a délkelet-magyarországi régióban, de az országban másutt is figyelni kell arra, miként tartható meg, illetve hívható a fiatal tanítók, tanárok végzős seregéből minél több — és minél hosz- szabb időre. A pálya megtartóerejét növelni: valahogyan ilyesformán lehet megfogalmazni azt a követelményt, ami a mennyiség mellé — az életminőség javítását is felsorakoztatja. Benne foglaltatik a fizetések kellő rendezése, csakúgy, mint a letelepedéshez múlhatatlanul szükséges anyagi segítség, a lakáshoz juttatás és a törődés ezer más lehetősége. V. M. Még egy kitűnő szovjet együttest láthat a magyar közönség: hazánkba látogat a Moszkvai Lenini Komszo- mol Színház társulata is. A Komszomol Színházat — amelyet akkor még Munkás- fiatalok Színházának neveztek — 1927-ben alapították. Előadásai kezdetben a politikai aktualitás, a harsány plakátszerűség jellemezte. Később nagyobb gondot fordítottak az emberábrázolásra, a pszichológiára, bemutatták Ibsen, Tolsztoj, Gogol, Shakespeare műveit. A színház 1938-ban kapta mai elnevezését, s ebben az időszakban kitűnő írógárdát gyűjtött maga köré: Pago- gyin, Arbuzov, Bulgakov darabjait mutatta be. 1963-ban Anatolij Efrosz állt a Lenkom — így becézték a színházat — élére, majd az újabb „aranykor” Mark Zaharov nevéhez kapcsolódik. Az ő művészeti vezetése alatt a színház visszanyúl a kezdeti időszak bátor, agitatív stílusához, de ugyanakkor előadásait a magas művészi színvonal, a mély emberáb- rázolás is jellemzi. A Komszomol Színház három produkcióval érkezik hazánkba. Bemutatják a nemcsak Moszkvában, de Párizsban is nagy sikert aratott Juno és Ávoszt című Ribnyikov — Voznyeszenszkij rockoperát, melyet a Fővárosi Operettszínház Remény címmel tart műsorán; láthatjuk Vis- nyevszkij nagy hatású drámáját, az Optimista tragédiát, valamint Zaharov és Csernyin művét, melynek címe A kísérlet folytatódik. A szovjet zenei élet számos reprezentánsa is ellátogat Magyarországra. Október 8-án a Magyar Állami Hangversenyzenekar zeneakadémiai koncertjét Vaszilij Szi- najszkij, a fiatal művésznemzedék egyik jelentős egyénisége vezényli. Közreműködik Liana Iszakadze hegedűművésznő, aki csodagyerekként indult, hároméves' korában dalokat komponált, tízévesen már sikerrel lépett a pódiumra hegedűsként, később bejárta a világot Japántól Mexikóig. Bár a zene alkotja a kulturális napok gerincét, nem hagyhatjuk említés nélkül a rendkívül gazdag filmajánlatot sem: a Szovjetunió után elsőként nálunk mutatják be Elem Klimov Jöjj és láss című fesztiváldíjas alkotását, valamint Hucijev Utószó című filmjét.
