Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. október 5., szombat Losonczi Pál hazaérkezett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken ha­zaérkezett afrikai útjáról. Kíséretében volt Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyettes, Németh Jenő, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nökhelyettese, Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója. Losonczi Pál fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Kato­na Imre, az Elnöki Tanács titkára, Kővári Péter kül­ügyminiszter-helyettes. (Folytatás az 1. oldalról) kérdéseinek megvitatásában. A két ország a nemzetközi helyzet megítélésében több szempontból nem ért ugyan egyet, s így volt ez a mos­tani párizsi tárgyalásokon is, ez azonban nem csökkenti párbeszédük jelentőségét. A különböző nézőpontok meg­léte még bizonyos előnyök­kel is jár. Arról mindenképpen meg­győződhettünk, hogy a Szov­jetunióhoz hasonlóan, Fran­ciaország is hatalmas fele­lősséget érez a békéért, ez pedig megfelelő alapot biz­tosíthat a nemzetközi hely­zet javítását szolgáló közös, párhuzamos, vagy éppen egyéni akciók kidolgozásához — szögezte le a főtitkár. Lázár György fogadta Gerhard Schären Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Ger­hard Schürer miniszterel­nök-helyettest, az NDK Ál­lami Tervbizottságának el­nökét, aki hivatalos tárgya­lásokra pénteken Budapestre érkezett. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Berényi Lajos, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese, jelen volt Georg Folk, az NDK budapesti nagykövetségének tanácsosa. Nincs újabb hír az elrabolt túszok sorsáról A bejrúti szovjet kolóniá­nak mintegy hatvan tagja — egy újabb terrorakció meg­előzésére — szerdán délben elhagyta a libanoni fővárost. A szovjet diplomaták fele­ségei és gyermekei a Haladó Szocialista Párt harcosainak védelme alatt a Suf-hegysé- gen keresztül utaztak Da­maszkuszba, ahonnan repü­lővel mennek tovább Moszk­vába. Mint már jelentettük, a négy szovjet állampolgár elrablói, s egyikük gyilkosai további támadásokkal fenye­gették meg a libanoni szov­jet képviseleteket. A még életben levő túszok sorsáról péntek délutánig semmiféle új hír nem érkezett- A különböző híresztelése­ket cáfolva, szovjet források a nap folyamán hivatalosan is megerősítették: a megbo­csáthatatlan bűncselekmény és provokáció ellenére a nagykövetség és a képvise­letek folytatják munkájukat Nyugat-Bejrútban, s aktivi­tásuk korlátozásáról sincs szó. A biztonsági szervek dél­után még mindig nem erő­sítették meg az „Iszlám Dzsi- had” hajnali bejelentését, miszerint megölték William Buckley-t, az amerikai nagy- követség első, még 1984. március 16-án túszul ejtett tagját. A vezető bejrúti la­pok a szervezet sokszorosí­tott üzenete mellett közöllek egy fényképet is az amerikai diplomatáról, amely állító­lag közvetlenül a kivégzése előtt készült. A szélsőséges csoport szerint foglyuk lik­vidálása volt a válaszuk a PFSZ tuniszi főhadiszállása ellen végrehajtott izraeli— amerikai agresszióra. A párizsi tárgyalásokon sok szó esett, éspedig nem csupán a múlt felidézése­ként, az enyhülési korszak­ról — mondotta Gorbacsov. — Szovjet részről most úgy érzik — tette hozzá —, hogy más országokban is megvan a tényleges igény a vissza­térésre a korábbi," rendezet­tebb . nemzetközi kapcsola­tokhoz. Az ennek elősegíté­sére irányuló szándék dik­tálta fegyverkezési hajsza megfékezésére irányuló leg­újabb szovjet javaslatokat. Éreztük az utóbbi három na­pon folytatott tárgyalásokon, hogy a francia vezetés és személyesen Mitterrand el­nök átérzi ezeknek az indít­ványoknak a fontosságát és alkotó jellegét. Mihail Gorbacsov a fegy­verkezés fékezése szempont­jából a legfontosabbnak ne­vezte annak megakadályozá­sát, hogy a támadó fegyve­rek kikerüljenek a világűr­be. Ennek érdekében ma már konkrét lépésekre van szükség — mondotta —, s ha valaki továbbra is kitart csupán a szép szavaknál, azt szovjet részről politikai de­magógiának, a közvélemény félrevezetését szolgáló törek­vésnek tekintik. A Szovjet­unió talán még az Egyesült Államoknál is jobban tisztá­ban van azzal, hogy milyen következményekkel járhat az űrfegyverkezési tervek meg­valósítása. A világűr milita- rizálását szolgáló lépések megtétele esetén nem tud­juk, hogy képesek leszünk-e valaha is tárgyalni a fegy­verzetek korlátozásáról, s nehéz elképzelni, egyáltalán hogyan közelíthetjük meg ezt a kérdést — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. -> A közepes hatótávolságú európai nukleáris eszközök kérdéséről szólva Gorbacsov kijelentette, hogy a Szovjet­unió legújabb javaslataival az előrelépést kívánta szol­gálni, ki akart mozdulni a jelenlegi helyzetből, amikor igen nehéz e fegyverekről tárgyalni. A francia nukleá­ris ütőerőt illetően a főtit­kár ismételen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió eddig sem akarta, s ezután sem kívánja azt valamiféle szov­jet—amerikai ellenőrzés alá vonni. „Nincs olyan előze­tes követelésünk, hogy Fran­ciaország csökkentse nukleá­ris erőit, vagy állítsa le Budapesten, a belvárosban áll Batthyány Lajos, az 1848-as első magyar független fe­lelős 'kormány elnöke kivégzésének helyén egy örökmécses. A szabadság, a függetlenség, a haladás, a forradalmisóg, a magyarság esz­méinek védői, ápolói emelték az 1849. októ­ber 6-án kivégzett politikus emlékére a vilá­gító láng kandeláberét. Valamennyiünkben, a hazánkban élő tíz­millió magyarnak és a világban bárhol élő nemzettársunknak a lelkében, tudatában - lett légyen az idealista szubjektummal töltve, vagy higgadt történelmi mérlegeléssel gon­dozva — világít tizenhárom örökmécses. Áldozatoknak-áldozunk eme mécsesekkel. Az Arad közelében felállított bitófák és a sortüzeket elnyelő földhányások elporladtak, szétmállottak az azóta többször újraépített hadiutak terhei alatt. A tizenhárom tábornok csontjai fölött különböző határmezsgyékben zöldell a béke. Vereség volt? A szó katonai értelmében igen. Csakhogy: vereséget szenvedtek egykor Thermopülénél Miltiádész katonái is, felkon­colták Spartacus seregét, tüzes trónt ácsai­tok Dózsának, kettétört a zászló o nagymaj- tényi síkon ... s mégis . . . volt, ki felvegye a görögök pajzsát, volt ki az arénából job­ban figyelt a halált -mutató hüvelykujjra, mint a gladiátort felfalni készülő vadállatra, volt kinek Dózsa trónja bátorságot s nem félel­met sütött a leikébe, s a szétpatakzó kuruc seregek után ismét és ismét felbúgott a tá­rogató .. . mert mindig voltak Tyukodi paj­tások ... Tizenhármán, tizenhóromezren, tizenhárom- millióan .. . számolgathatnánk a mécseseket, melyek nem a vereségről világítanak. Anya szülte valamennyit. Anya, ki nem hő­söket, mártírokat akart látni gyermekeiből, de kinek gyermekeiből hősök, mártírok lettek. Mert nem tehettek mást. Mert ezt kellett ten­niük! Mert ezt is meg kell tudni tenni! Vajon mire gondolhattak ... ott. .. akkor? A pákozdi dombokra? A tavaszi hadjáratra? A trónfosztásra? Vagy talán arra az esős márciusi délelőttre? A refrénre: „Rabok to­vább nem leszünk!1'... nem leszünk? A törött lábú Damjanich Vécsey ki sem hűlt kezéhez hajolt, s megcsókolta, és utolsó­ként emelte fel a fejét a hurok alá ... Utol­sóként? Hiszen még utána jöttek a tizenhá­romszor ezrek... És ők mire gondoltak? A legtöbben talán a gyermekükre, akiknek ke­gyetlen meséket mondtak a tizenháromról, a vörös sipkásokról, meg az aranyzsinóros men­tékről, a nádasokat betanyázó bujdosókról, meg az Alpoktól a Kárpátokig vágtató lovak­ról... az utakról, melyeken magyar-romón- szláv—szerb csapatok vonultak, gyürkőztek ma- gyar-román-szláv—szerb hadfiakkal.. . bécsi kacajra. S egyszer vége szakadt ennek a kacajnak .. . s eljött az áldozó mécsesek állításának ideje is. Lobog a tizenhárom láng Aulich Lajosért, Damjanich Jánosért, Knezic Károlyért, Láh- ner Györgyért, Leiningen-Westerburg Káro­lyért, Nagysándor Józsefért, Poeltenberg Ernő­ért, Török Ignácért, Vécsey Károlyért, Des- sewffy Arisztidért, Kiss Ernőért, Lázár Vilmo­sért, Schweidel Józsefért... és a tizenhárom­szor ezrekért, milliókért ... a milliókban. Szendrei Lőrinc nukleáris fejlesztési prog­ramját. Csupán azt akarjuk, hogy kezdjünk megbeszélé­seket ezekről a fegyverek­ről, tanulmányozzuk a prob­lémát és közösen kutassuk fel megoldásának lehetősé­geit” — mondotta Mihail Gorbacsov. Hozzáfűzte még, hogy a közepes hatótávolsá­gú európai nukleáris fegy verekre vonatkozó új szov­jet javaslatról a legközeleb­bi jövőben levélben tájé­koztatja Thatcher brit mi niszterelnököt. A Szovjet­unió indítványaira várja az újabb brit reagálást, mivel a ma ismeretes londoni ál láspont egy korábbi helyzet eredménye. Az új javasla­tok új választ igényelnek. A későbbiek során kérdé­sekre válaszolva Mihail Gorbacsov kijelentette még, hogy a Szovjetunió a kö­zelmúltban európai terüle­tein leszerelt közepes ható- távolságú rakétáit nem tele­pítette, s nem is akarja át­telepíteni az ország más ré­szeire. Az SZKP KB főtitkára röviden érintette a novem­beri genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó esélyeit is. A korábbiakhoz képest bizo­nyos mértékig biztatónak nevezte azt az amerikai ma­gatartást, amely Sevard- nadze szovjet külügyminisz­ternek a múlt hónapban Reagan elnökkel és Shultz amerikai külügyminiszterrel megtartott találkozóján volt tapasztalható. Az amerikai vezetők ezúttal nem utasí­tották el azonnal, és nem minősítették rögtön propa­gandafogásnak az új szov­jet javaslatokat. Anélkül, hogy a csúcstalálkozó ered­ményeit illetően jóslásokba bocsátkozott volna, Mihail Gorbacsov leszögezte: „A magunk részéről reméljük, hogy komoly, számottevő eredményeket tudunk elérni Genfben". > A nem szorosan politikai természetű kétoldalú szov­jet—francia kapcsolatokról szólva, a főtitkár hangsú­lyozta, hogy szovjet részről továbbra is a tudományos­műszaki, kereskedelmi és gazdasági együttműködés fejlesztését kívánják. Példa­ként említette, hogy szóba került egy újabb szovjet— francia közös űrrepülés le­hetősége. Elképzelhető az is, hogy szovjet és francia részvétellel szélesebb körű nemzetközi összefogás való­sul meg a beláthatatlan energiatermelési lehetősége­ket rejtő irányított termo­nukleáris reakció kutatása érdekében. Mihail Gorbacsovnak fel­tettek egy kérdést a Szov­jetunió és Izrael diplomáciai kapcsolatainak lehetőségéről is. Az SZKP KB főtitkára közölte, hogy minél gyor­sabban előrehalad a közel- keleti probléma átfogó ren­dezése, annál hamarabb sor kerülhet a két ország dip­lomáciai viszonyának hely­reállítására. Vám- és pénzügyőr párttitkárok tanácskozása Miskolcon A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának pártbizottsága háromnapos tanfolyamot szervezett Mis­kolcon az irányítása alá tar­tozó pártalapszervezetek tit­kárainak, tisztségviselőinek. Tegnap délelőtt a vendéglá­tók: Király Vince, a Vám- és Pénzügyőrség megyei és Elek Lajos, a testület Mis­kolc városi parancsnoka, va­lamint a helyi pártszerveze­tek vezetői köszöntötték a vendégeket; köztük Fehér Sándort, a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­noksága pártbizottságának titkárát. A tegnap délelőtt kezdődött tanácskozás részt­vevői megbeszélik a párt XIII. kongresszusából adódó feladatokat, valamint a párt­munka módszerének, stílu­sának kérdéseit. A tanácsko­zásra tegnap megérkezett dr. Garamvölgyi Károly vezér­őrnagy, a Vám- és Pénz­ügyőrség országos parancs­noka, aki a délelőtti órák­ban találkozott Juhász Pé­terrel, a megyei pártbizott­ság titkárával. A tanfolyam résztvevői a politikai mun­ka időszerű kérdései mel­lett szót váltanak szakmai feladatokról és megismer­kednek megyénk néhány ne­vezetességével. Miskolci közmunkák (Folytatás az 1. oldalról) Az Avason — tereprende­zéssel, szivárgók építésével — megkezdődött a 16 tantermes gimnázium építkezése. Ha­sonló a helyzet a komlóste- tői, 16 tantermes általános is­kolánál. A martintelepi is­kola építkezését viszont — ígérete ellenére — még nem kezdte el a BÁÉV. Az úgynevezett egyéb be­ruházásokat illetően: a Vas­gyári Kórház új sebészeté­nek épületében még mindig dolgoznak a műszerészek, szerelők. Az új berendezé­sek üzembe állítását, s a pa­vilon teljes átadását novem­ber 7-re ígérik. A gyalogo­sok és a járművezetők meg­ítélése szerint az elmúlt he­tekben mintha megtorpant volna a Széchenyi út felújí­tásán dolgozó építők lendüle­te. A tervosztály szerint az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat emberei megfelelő ütemben dolgoz­nak Miskolc főutcáján. A villamosvágányok már majd­nem teljes egészében a he­lyükön vannak, míg a vá­gányburkolásnak közel al fe­le készült el. A központi szennyvíztisz­tító telepen az első, 70 ezer köbméteres medencében megkezdődtek az üzemi próbák. A szennyvíziszap víztelenítése szeptember 3- án indult, és ugyanezen a napon már megkezdődött kiszállítása is. A próbaüzem — kedvező esetben — no­vember végén fejeződik be. A göröghegyi víztározóban az aljzatbeton szeptember 14-én készült el. Az építő­ipari munkák befejezésének határideje itt 1985. decem­ber 31. A vízgépészeti sze­reléseket a tervek szerint a következő év végére feje­zik be, azt követően várha­tó a víztároló üzembe he­lyezése. U. J. Soesti fiatalok Miskolcon Ifjúsági delegáció érkezik ma, október 5-én a KISZ Miskolc Városi Bizottsága meghívására megyeszékhe­lyünkre, az NSZK-beli So- estből. Ebben az évben, az ENSZ ifjúsági éve alkalmából har­minckét miskolci fiatal láto­gatott el Soestbe, hogy meg­ismerkedjen az ottani ifjú­sági szervezetek munkájá­val, a német fiatalok élet- és munkakörülményeivel. E kapcsolat ápolása jegyében látják vendégül a Miskolc Városi KISZ-bizottság mun­katársai a soesti ifjúsági de­legáció tagjait október 5-e és 12-e között. A több napos programban szerepel városnézés, számos előadás, például hazai ifjú­ságunk helyzetéről, szerepé­ről társadalmunkban, vala­mint gazdaságpolitikánk főbb jellemzőinek ismertetése. A német fiatalok ellátogatnak a Nehézipari Műszaki Egye­temre, a megyei gyermek­rehabilitációs központba, a Lenin Kohászati Művekbe, majd a gyár ifjúsági klub­jába, ahol kötetlen beszélge­tésen vehetnek részt az LKM ifjú dolgozóival. Október 10- én Budapesten ismerkednek fővárosunk nevezetességei­vel. A soesti ifjúsági delegáció október 12-én indul vissza a Német Szövetségi Köztársa­ságba. Október 10-ig figyelje akcióinkat! Mindennap más-más cikk 20%-os engedménnyel kapható. Október 5-én, szombaton: egyes sima és mintás jersey méteráru; október 7-én, hétfőn: férfi flanelling 242 és 252 Ft-os, NDK női reuma­garnitúra 115 Ft-os, férfi és nagykamasz műbőr zeke és zakó 650 Ft-tól 1600 Ft-ig; október 8-án, kedden: női mokaszinok 362 Ft-tól 810 Ft-ig. Minden 1000 Ft feletti vásárlásnál sorsjegyet adunk kedves vásárlóinknak, akik között 15-féle cikket sorsolunk ki október 10-én 14 órakor az I. eme­leti kiállítási részen. Minden kedves vásárlóját szeretettel várja a 15. jubileumi évét ünneplő MISKOLCI P' Centrum Aruház Gorbacsov és Mitterrand sajlóértekezlele

Next

/
Thumbnails
Contents