Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

1985. október 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Milyen a munkaerő Hogyan értelmezzük az egyes rétegekhez kapcsolódó társadalompolitikai jelenségeket? A munkaerő alapvető ter­melési tényező, ezért elöntő fontosságú a vele való ész­szerű, minél hatékonyabb gazdálkodás feltételeinek megteremtése. Az is mai valóság, hogy a munkaerő véges, hogy egyes helyeken valóságos létszámhiány ta­pasztalható, ugyanakkor számtalan jel mulat arra is, hogy bizonyos szakmákban, illetve munkakörökben bel­ső tartalékok is léteznek. Mindkét jelenség egyaránt jelen van megyénk gazda­ságában is. Ezzel a problé­mával nap mint nap szem­be találják magukat a Bor­sod Megyei Munkaügyi Szol­gáltató Irodán is, ahol a kö­zelmúltban elkészítettek egy felmérést a munkaerő ré­tegződéséről, s a munkavál­lalókat különböző rétegek szerint csoportosították. — Ezzel azt szeretnénk elérni — mondta dr. Sze­gedi László, a Munkaügyi Szolgáltató Iroda vezetője —, hogy az érvényesülő és egyre erősödő tendenciákra ráirányítsuk a közvélemény figyelmét, természetesen a teljességre való törekvés igénye nélkül. — Az első csoportba azo­kat a dolgozókat soroltuk — folytatta az irodavezető —, akik a munkaerőpiacon úgymond hiányként jelen­nek meg, mivel az ilyen munkavállalók iránt nagyobb a kereslet, mint a meglevő kínálat. Ezek a munkavál­lalók egy vagy több szak­mával rendelkeznek, s több­ségük kiváló munkaerő. Az ebbe a csoportba tartozók számára az elhelyezkedés nem jelent problémát, sőt válogathatnak a jobbnál jobb munkahelyek között. Az összes munkavállalóhoz képest arányuk körülbelül 15—20 százalékra tehető. Ez a réteg jelentősebb, orvos­lásra, illetve megoldásra váró társadalompolitikai problémát nem okoz, leg­feljebb azt sérelmezik, hogy gyakran nem találják meg a számításukat, de ez már nem témája fejtegetésünk­nek. — A második csoportba azok a munkavállalók tar­toznak, akik jó vagy köze­pes munkaerők, legalább egy szakmájuk van, vagy minőségi betanított munkát végeznek. Döntő többségük törzsgárdatag. Jellemző még, hogy legalább általános is­kolai végzettséggel rendel­keznek, magatartásuk meg­felel a társadalom által tá­masztott követelményeknek. Ez a réteg a legnépesebb, az összdolgozóknak mintegy 50—55 százaléka, ami egy­ben azt is jelenti, hogy a legheterogénebb: azaz a ké­pességeket tekintve van kö­zöttük jól és kevésbé jól dolgozó. — A kevésbé jó munka­erőt érheti egy létszámcsök­kentés, igy önhibáján kívül elveszítheti munkahelyét. — Amennyiben a lét­számcsökkentés tendenciává válik, úgy megtörténhet, hogy nem lesz könnyű új­bóli elhelyezkedésük — vá­laszolta dr. Szegedi László. — Ezért ezeket a dolgozó­kat, szükség esetén feltétle­nül segíteni kell (például ré­szükre újraelhelyezkedési tá­mogatást szükséges biztosí­tani). Elhelyezkedésüket se­gíteni kell más szakma felé történő orientálással, átkép­zésekkel is. Jelenleg még : spontán módon történő szer­vezéssel megoldható az át­képzésük, viszont egy erő­teljes létszámcsökkentés ese­tén ez a forma már elégte­lennek bizonyulhat. Vélemé­nyünk szerint intézménye­síteni kellene az átképzést, illetve lehetővé kellene ten­ni, hogy a második szakma megszerzéséhez a feltételek rendelkezésre álljanak. Ál­láspontunk szerint a tanin­tézetek, esetleg a TIT és a vállalatok hozzájárulhatná­nak a szervezett, intézmé­nyes formában való átkép­zéshez. Sajnos, jelenleg még nincs életképes koncepció ennek gyakorlati megvalósí­tására. De a vállalatok és a tanintézetek sincsenek fel­készülve a tömeges, na­gyobb létszámot érintő át­képzésre. — Szükséges megjegyezni, hogy a második csoportba sorolt dolgozók megbízha­tók, jó munkaerők, viszont rugalmatlanok, kevésbé ké­pesek alkalmazkodni az új, a megváltozott körülmé­nyekhez. — És elérkeztünk egy újabb, nem kis gondot je­lentő problémához: mit kezdjünk a szakképzetlen, iskolázatlan munkavállalók­kal, illetve az olyan közép­vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező egyénekkel, akik csapongó, rendezetlen élet­módjuk miatt a társadalom perifériájára kerültek? — Valóban, a harmadik csoport már sokkal problé­másabb, az itt jelentkező gondok megoldása is eléggé kilátástalan. Gyakran vál­toztatnak munkahelyet, több fegyelmiben részesültek már, magatartásuk eltér a társa­dalmi normáktól, de még nem törvénysértő. Jellemző rájuk, hogy rendezetlen kö­rülmények között, egyik napról a másikra élnek. Pél­dául magától értetődőnek tartják, hogy a társadalom részükre munkát biztosítson, de csak akkor dolgoznak, amikor annak szükségét ér­zik. — Az utóbbi időben na­gyot változott a gazdasági helyzet. — Tagadhatatlan, a mun­káltatók ma már nem vár­ják tárt ajtókkal az úgyne­vezett ,,híg” munkaerőt és gyakran nemet mondanak, ha időnként felvételre je­lentkeznek. Így megtörténik, hogy hónapokon át nem jut­nak munkához. Ez viszont egy sor problémát vet fel: mindenekelőtt, miből éljen az ilyen munkavállaló és családja? — A jövedelemnélküliség, a társadalmi normákkal kü­lönben is nehezen azonosuló egyéneket egyrészről a tör­vénysértő magatartásra, kü­lönböző bűncselekmények el­követésére ösztönözheti. A munka nélküli életmód más­részről tartóssá teheti ren­dezetlen életmódjukat. — De akkor mi lehet a megoldás? — Azt le kell szögeznünk, hogy közveszélyes munka­kerülőknek még nem te­kinthetjük őket, ugyanis amint kilépnek munkahe­lyükről, két-három hét múl­tán el akarnak helyezkedni, csak éppen nem szívesen alkalmazzák őket. Tehát az igazságszolgáltatás eszközei­vel még nem lehet a prob­lémát megközelíteni. Ha sza­bad javasolni: olyasfajta megoldásra lenne szükség, ami még nem számít bün­tetésnek, de már nem is méltányos elbírálás, viszont a pillanatnyi megélhetési nehézséget megoldja. Véle­ményünk szerint a problé­ma megoldására alkalmas lenne a közmunkák rend­szeresítése, amely ha ideig­lenesen is, de munkalehető­séget teremtene és jövede­lemhez juttatná a rászoruló­kat. — Az általunk negyedik rétegbe sorolt dolgozók okozzák a legtöbb problé­mát a munkaerő-gazdálko­dás szempontjából — mond­ta dr. Szegedi László. — Ezek az emberek munkake­rülés miatt már többször összeütközésbe kerültek a törvénnyel, ezért a társada­lom is rájuk koncentrálja a figyelmet. Mutatja ezt egy új intézkedés, a javító-ne­velő munkára való küldés lehetősége is. összetételük igen heterogén, egy részük primitív, szakmával nem rendelkező egyén, az isko­lázatlanság jellemző rájuk. Közös vonásuk, hogy szem­beszegülnek a társadalmi normákkal, általában meg­rögzött munkakerülők. — Itt kell említést tenni azokról a munkavállalókról is, akik ugyan szembe ke­rüllek a törvénnyel, de nem kifejezetten munkake­rülő életmódjuk miatt. így büntetésük letöltése után visszakerülnek a társadalom vérkeringésébe, azaz csak visszakerülnének. Beilleszke­désükről azonban nem min­den esetben lehet gondos­kodni. Egyrészt azért, mert nincs megfelelő képzettsé­gük, szakmájuk. Másrészről, a pártfogók többsége sem képes arra, hogy védencét munkába állítsa, mert a vállalatok sok esetben me­reven elzárkóznak a bünte­tett személyek alkalmazásá­tól. Ezért minden erővel ar­ra kellene törekedni, hogy az iskolázatlan bűnelköve­tők intézményesített keretek között valamilyen szakmát elsajátítsanak — mondta vé­gezetül dr. Szegedi László. L. L. A növények doktorai, avagy... ...a „gyógyító” agrokémia — Sajnos, ez az év egyál­talán nem úgy sikerült, mint ahogy azt a növénytermesz­tők és kertészek a téli ter­vezések idején remélték. Már a hosszú, hideg tél, a lassan érkező tavasz hűvö­se szétszórta névjegyét a határban. A szőlőt a fagy megmarta, később az esős Medárd sok helyen a pillan­gós takarmányok első nö- vedékének betakarítását megakadályozta. Aztán a le­aratott kalászos gabona oko­zott keserűséget, hiszen mind mennyiségben, mind minő­ségben elmaradt a várttól. A közelmúlt szélvihara pe­dig a lábon álló napraforgó­táblákat tépázta meg, és a lezúduló jég elverte az al­máskerteket — kezdi a be­szélgetést múltidézéssel Fás János, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Növényvé­delmi és Agrokémiai Állo­más agrokémiai főmérnöke. — Az időjárás szerepét a növénytermesztésben elvi­tatni nem szabad. Ugyan­akkor szakmai berkekben mind többen adnak hangol véleményüknek, miszerint: jó növényvédelmi és agro­kémiai munkával az időjá­rás meghatározó jellegét igenis csökkenteni lehet. — Mündez így igaz. Sőt, hogy mindjárt példával is alátámasszam az elmélet helyességét: az állomás több évvel ezelőtt úgynevezett irányított növénytáplálási kísérletekbe kezdett, amely­be az idén bevonta a napra­forgót is. Nos, a naprafor­gó ezeken á kísérleti táblá­kon ellenállt a szélviharok­nak, a növényszár nem tört keresztbe, de még a diapor- te, ez az ismert és pillanat­nyilag gyógyíthatatlan be­tegség sem támadta meg. Az állomásunknak — egyébként a neve is utal erre — ösz- szelett: feladatai vannak, amelyeknek végső célja az egészséges, ellenálló növény- termesztés megteremtése. — A termelési biztonságot szolgálja, hogy a növényvé- dösök előre jelzik, adott időben milyen kártevők és kórokozók ellen kell véde­kezni, illetve a meglevő nö­vénybetegségeket hogyan or­vosoljuk. — Az egyik leglényegesebb feladatunk a kórokozók és kártevők kártételének meg­előzése, vagy nagymértékű elterjedésének megakadályo­zása. Ezért a megye terü­letén előrejelzési bázisokat hoztunk létre, melyeknek az információit az országos központba továbbítjuk. Nos, az országos előrejelzési rend­szer 48 órán belül az üze­mek számára a szükséges információkat visszajuttatja, igy a beavatkozásokat idő­ben meg lehet szervezni. Persze sürgős esetben a me­gyei állomások önállóan is megindíthatják a beavatko­zást, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ilyen eset — szerencsére — rit­kán fordul elő. — Napjaink növényter­mesztési sikerének kulcskér­dése — mint egyre többet és több helyen már hang­súlyozzák — a prevenció. Nem túlzás ez? — Nem. Ugyanis a preven­ciót, vagyis a betegségek és kártevők elleni megelőző vé­dekezést nem szabad szűkén, csak a növényvédő szerek kiszórására értelmezni. Mint oly sok területen, e kérdés megítélésében is szélesebb látókör szükséges, s akkor nyilvánvalóvá válik, e té­makörhöz kapcsolható pél­dául a talajerő-gazdálkodás szakszerűségének biztosítá­sa. Ennek érdekében mi, az állomás munkatársai többek között növénytáplálási kí­sérleteket végzünk. A talaj- és növényvizsgálati labora­tórium eredményei pedig számítógépbe kerülnek, melynek elemzései után adunk csak szaktanácsot a hogyanra. De végzünk pél­dául olyan vizsgálatokat is, amelyek arra a kérdésre ad­nak választ, hogyan mű­ködnek a különböző műtrá­gyák, milyen a hatásuk a ta­laj termékenységére és egyáltalán ez utóbbit milyen anyagok használata növel­heti. Továbbá folytatunk vizsgálatokat a különböző növények produktumát nö­velő, illetve befolyásoló úgy­nevezett regulátorokkal is. Széles körűek a talajtani szolgáltatásaink, hiszen vég­zünk talajtérképezést épp­úgy, mint ültetvénytelepítés előtti alkalmassági és táp- anyagfeltöltési szakvélemé­nyezést vagy a szennyvizek, szennyvíziszapok mezőgazda- sági hasznosításának vizsgá­latát. Hozzánk tartozik a mélylazítástól a kémiai ta­lajjavításig, a különféle munkák szakvéleményezése is, sőt a mi felügyeletünk alatt folynak a megyei me­liorációs munkák is a ter­vezéstől kezdve a megvaló­sulásig. — Az állomás szaktanács- adói rendszeresen járják a megyét? — Ök tartják a közvet­len kapcsolatot a mezőgaz­dasági üzemekkel. Ma már minden gazdaságban van nö- vényvédős szakember. Ennek ellenére szükség van a szak­tanácsadó-hálózat fenntartá­sára, hiszen csak így tud­juk ellátni a hatósági fel­ügyeletet. El kell azonban mondani az üzemek védel­mében, hogy ma már egyre kevesebb a szabálysértés, így tanácsadóink is ritkáb­ban élnek hatósági jogkö­rükkel. És persze, ha már az üzemekről esett szó, a teljesség úgy diktálja, hogy megemlítsem: nemcsak a nagyüzemekkel, hanem az őstermelőkkel, háztáji gaz­dákkal is sikerült jó kapcso­latokat kiépítenünk. A so­ron következő növényvédel­mi munkákról a kiskerttu­lajdonosokat hirdetőtáblákon vagy a sajtó útján értesít­jük. — Sok szó esik mostan­ság a nagy műtrágya-vissza­mondásokról, azaz nyílt ti­tok, a gazdaságok jó része kevesebb pénzt szán talaj- tápanyag-visszapótlásra, mint korábban. — Korábban már emlí­tettem, az állomásunknak szoros a kapcsolata a mező- gazdasági üzemekkel. Ter­mészetes tehát, hogy érte­sültünk a pénzügyi nehézsé­gekről, a kényszerű takaré­kosságról. Ennek ellenére az a véleményünk, hogy mű­trágyával a túlzott spórolás nem vezet jóra, hiszen a ta­laj táperejének hiányát a gazdaságok jövőre terméshi­ányban érzik meg, ami mil­liós árbevétel-kiesést jelent­het. Az állomás is igyekszik segíteni a maga módján. Például úgy, hogy olyan ol­csóbb műtrágyák és növény­védő szerek használatát ajánljuk, melyek — bár csökkentett hatóanyagúak, de — adott talajtani viszonyo­kat figyelembe véve, hasz­nálatuk megfelelő, és fon­tos. Balogh Andrea Őszi BNV Vásári pillanatok A Tiszai Vegyi Kombinát első ízben mutatta be az új eljá­rással készült, hasított polipro­pilén bálakötöző zsinegeit. A TVK vásári díjas terméke a hordtáska Az Eszakmagyarországi Vegyi­művek hőszigetelő anyagai A BVK standján Anyag csak egy van címmel zenés jelene­tekben mutatják be a mű­anyagipar hazai történetét. Csákó Gyula képösszeállitása

Next

/
Thumbnails
Contents