Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1985. szeptember 7., szombat Hiúsági klubmozgalam megyénkben Beszélgetés Kánya Gusztávval, a KISZ megyei bizottságának titkárával Idén áprilisban a KISZ Borsod-Abaúj- s Zemplén Megyei Bizottságának testületé | megtárgyalta az ifjúsági klubok helyzetét, | majd határozati javaslatot fogadlak el. A j továbblépést segítő kérdésekről beszélget- p tünk Kánya Gusztávval, a KISZ Borsod- jj Abaúj-Zempién Megyei Bizottságának til- I kárával. — A megyében levő ifjúsági klubok I helyzetével 1979-ben foglalkozott a megyei | KISZ-bizottság. Részletesen megtárgyalták I a különféle típusú ifjúsági klubok műkö- j; désének feltételeit, a KISZ és az ifjúsági | klubok kapcsolatát, a klubmozgalom irá- I nyitásának kérdéseit. Akkori megállapítás — sajnos még mindig érvényben van; „nagymértékben hanyatlott az ifjúsági : klubok iránti érdeklődés, mely alapvetően I meghatározza a klubmozgalommal kap- ! csolatos helyzetképet”, de tíz klubtanács I már megalakult. Az 1979 óta eltelt idő- - szakban számos új és jelentős társadal- | mi-gazdasági változás ment végbe. Napjainkban jelentős társadalmi vita zajlik — nemcsak megyénkben — az il'jú- | ságpolitika, a közművelődés kérdésein belül az ifjúsági klubmozgalomról; 1977 óta J az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei | szabályozzák a klubok létesítését, műkö- ü dósét, irányítását. Intézményes keretek | közé „szorult” a mozgalom. így az irány- fi elvek ésszerű módosítására lenne szükség. — Milyen módosításokra gondol? — Négy éve, 1981-ben u KISZ KB tit- i kársági állásfoglalást adott ki az ifjúsági ? klubok ösztönzési rendszeréről, beleértve i a pályázatrendszer tökéletesítését is. Ez utóbbival kapcsolatos kérdéseket a mell gyebizollságok hatáskörébe utalták. A fentieken túl, még több tanácskozást tartottak e kérdéskörben, és a KISZ KB. valamint a központi szervek 1985 második felére, 1986. elejére tervezik a téma újbóli napirendre tűzését, és átfogó megtárgyalását. Megyénkben az ifjúsági klubmozgalom gondjai, a megfogalmazott kérdések és megoldási lehetőségeik, lényegét tekintve nem térnek el az országos problémáktól. Az 1979-es anyag az akkor fontos és jellemző gondokat jelentő szempontrendszer alapján tekintette át az ifjúsági klubok helyzetét, ezek ma is helyt- 1 állónk, de ugyanakkor jelentkeztek újabb, feltétlenül figyelembe, veendő szempon- ! tok. — Hogyan működnek a klubok? — Szükség van a konkrét klublipus megjelölésére, hiszen a kép még elég differenciált. A működés körülményeit figyelembe véve négy alaptípust különböztetünk meg: városi művelődési intézményekben, oktatási intézményekben, lakóterületeken működő klubok, valamint üzemek, vállalatok állal működtetettek. Sokszínű a kép, vannak azonban általános jellemzők, mint például az, hogy az ösztönzési formák arra serkentik a klubokat, hogy anyagi, tárgyi feltételeik javításának érdekében, és ne saját, önszervező, közösségi céljaiknak megfelelően működjenek. Említhetnénk itt a rendezvényközpontúságot példaként. Általános jellemző még. hogy az „intézményesedésben” visszaszorult a mozgalmi tevékenység, s így az ifjúsági ikiluibo'k 'napjaiinlktoa.n nagyrészt inam bázisai a fiatalok közösségi művelődésének. — A klubok működésének konkrét feltételei közül ragadjunk ki néhány jellemzőt! — A városi művelődési intézményekben működő klubok esetében például a berendezés meglehetősen közepes. A vállalati klubok technikai felszerelései, anyagi-működési feltételei a legjobbak. Az oktatási intézmények klubjai is jó feltételek között működnek, de némi funkciózavarral. A lakóterületi klubok anyagi-tárgyi ellátottsága szegényesebb, a helyi ifjúság- politikai alap általában nem létezik, vagy ha van is, minimális összegéből nem jut a klubra. — Ezek az állapotok nem változtak 1979 óta? — Sőt, romlottak is. Ezért egyik legfontosabb feladat a klubok anyagi és tárgyi feltételeinek módosítása. Jelenleg a megyei ifjúságpolitikai alapból a megyei klubtanács részére adott 200 000 forint, minimális összeg. Ezért szükséges a támogatás funkcióját, elosztási rendszerét újra átgondolni, például a pályázati jutalmak elosztását, vagy a közösségi klubok kiemelt dotálását átvizsgálni. — Ez megoldás lenne? — Az igazi megoldást nem az összeggel való gazdálkodás jelentené, hanem a helyi források tudatos és célirányos felhasználása. Ebbe beletartozik az is, hogy a városi ifjúságpolitikai alapok és az egyes művelődési intézmények pénzeszközeinek egy része is jelentené a rendszeres támogatást. — Hogyan értékelik a klubok tartalmi munkáját? — Vitatott és máig sem tisztázott, eldöntött kérdés, hogy közösségteremtés, vagy a tömeges szórakoztatás-e a feladniuk. Teljesen valódi képet azonban csak akkor kapunk, ha ezt a kérdést is a négy klublipus szerint vizsgáljuk, A városi intézmények művelődési klubjai lennének a legalkalmasabbak arra, hogy a klub jellegét tekintve ne általános, hanem speciális, szakirányú klubként működjenek. Itt | S ugyanis jól szétválasztható a kis közösséget kívánó klubélet, s az úgynevezett „nagyüzemi” szórakoztatás, mint például a disco. — A lakóterületi klubok jelentős részénél — például a községekben — a művelődés egyetlen szintere a klub. — Igen, ezt tudjuk, de ezeknek gyakran I; j munkatervük sincs. A községen belül azonban monopolhelyzetük van, a helyi fiatalság találkozási, közösségszervezési | igényein túl a szórakozás és művelődés feladatait is el kell látniuk, programjaik azonban főleg a hétvégekre koncentrálódnak. — Mi a helyzet a vállalati klubokban? — Régi klubhagyományaik mellett, technikai lehetőségeikhez mérten próbálnak színvonalas tömegszóiakozlatást is nyújta- , | ni; egyes helyeken jó feltételeket teremtenek az amatőr művészeti mozgalmaknak is. Szervezett klubtagságra elsősorban itt találunk példát. Munkatervükben azonban nagyobb terel kapnak a gazdasági egységek elvárásai, mint a lagkág igényei. Más gondunk van az oktatási intézmények klubjaival, amelyek nemegyszer órák. vagy iskolai rendezvények színterei. A diákok csak ritka kivétellel meghatározói a tartalmi munkának. — A klubvezetők tevékenységével elégedettek? — A klubvezető szakmai hozzáértése a tartalmi munka egyik meghatározója. A klubvezetőt a fenntartó nevezi ki, egy részüket a klubtagság megkérdezése nélkül. így gyakran elsősorban alkalmazottak, és nem ifjúsági vezetők. Azok a klubok mű- ! ködnek igazán eredményesen, ahol a tartalmi munka közösségteremtő funkciója érvényesül. Például dicséretesen „dolgozik" a sátoraljaújhelyi cigányklub. — Milyen az ifjúsági klubok kapcsolata a KISZ-szel? — A klubmozgalom a közművelődés része, tehát irányítása állami feladat. A KISZ politikai befolyásának két vonalon kell megvalósulnia; a klubmozgalom irányításában és a tartalmi munka orientálásában. Ezekben a kérdésekben az 1979-es határozat óla lényeges változás nem volt. A módszertani irányítást illetőleg azonban szeretnénk, és kell is változtatni. A leglényegesebb a mozgalmi jelleg és a klubtanácsok szerepének növelése, Meg kell valósítani a demokra- j; tikusan választott tagokból álló klubtanácsot. Az érdemi választások teltétele természetesen az, hogy a klubok vezetői. 6 ' a tagság jobban ismerjék egymást. Saj- ii \ nos a klubvezetők képzése az elmúlt évben sem volt tökéletes a megyében. Ki kell dolgozni egy olyan új képzési rendszert, amely figyelembe veszi a mai klub- j= vezető számára szükséges sokirányú ismeretet, ugyanakkor az egyes ifjúsági rétegekre specializált követelményeket is. előtérbe kell kerülni a gyakorlati közösségteremtés kérdéseinek. Ezen a téren dicséretes a kazincbarcikaiak munkája. — Az irányítás fontos része a klub- | j munka értékelése. Ez hogyan történik? — A megyében néhány hónappal ezelőtt került sor a klubpályázati rendszer átdolgozására. Egyenlő esélyeket akarunk biztosítani a kiskluboknak is a pályázat során. Néhány helyen érthetetlen módon a klubok és a KISZ-szervezetek egészségtelen rivalizálása tapasztalható, az együttműködés helyett. — Hogyan látja a továbblépés lehetőségeit? — Ügy látom, a klubmozgalommal foglalkozó szakemberek és KISZ-vezetők körében mostanában gyakran megfogalmazódik az a társadalmi jelenséget is érintő kérdés, mennyire jelentkezik napjaink ifjúságában a közösség iránti igény. A véleményeket illetően szélsőséges nézetek is vannak. Véleményem szerint a fiatalokban a szabadidő kulturált eltöltésére és a valahová tartozásra van igény. A klubmozgalom a társadalmi beilleszkedési zavarok egy részére is orvosság lenne. Szerintem a körzeti klubtanácsok önálló kezdeményezőkészsége, az egyes klubok gazdálkodásának átgondolása, a továbbfejlődés kulcsa lehetne. Fontos, hogy az alulról jövő kezdeményezések, és a felső szervek segítsége, ne legyenek ellentmondásban egymással, összhangban kell lennie, hiszen az Országos Közművelődési Tanács egyik ülésén is elhangzott a megállapítás: „...ne uralkodjon el a klubmozgalomban sem az a hangulat, hogy ami felülről jön, az csak szükséges rossznak tekinthető, és ami úgynevezett spontán kezdeményezés, az csak jó lehet; szembeállítás helyett azt kell mérlegelni, hogy a külső hatások, támogatások és a belső önfejlődés közösen, sőt egymásra utalva mozdítsa elő az ügyet." Knpcczi Edit Fojtón László képriportja A kérdést, persze, illetlen dolog feltenni a villamoson, vagy egv kedélyes hangulatú asztali beszélgetésnél. Ám a mostanában alakult vállalati tanácsok tagjainak nemcsak hogy illendő, hanem kötelező is, lévén, hogy ez a tulajdonosi jogokat a korábbinál közvetlenebbül gyakorló testület, egyebek mellett az igazgató fizetését is meghatározza. Az általában húsz—harminc válogatott emberből álló VT-tagjai általában nem tudták, hogy mennyit keres a „diri”. Azt ugyan mindenki sejthette, hogy a végösszeg ötszámjegyű, de az ember, már csak szeméremből is. nem szívesen kukucskál be a másik borítékjába. Történt egy helyen, igazgatóválasztáskor, hogy a tanácsnak döntenie kellett a direktor fizetéséről. A VT-elnöke, az eddig kialakult gyakorlat alapján azt javasolta, hogy az igazgató alapbére maradjon változatlan. Logikus érvei szerint azért, mert egy tervezési-termelési folyamat felénél tart a gyár, az év végéig szóló feladatokat már megkapta az igazgató, s a felettes szervek ehhez igazították a javadalma-! zást. Ám akkor az egyik újító, alighanem a gyár legjobban kereső embere felállt és azt javasolta, hogy a várható erőfeszítés és a kívánatos rátermettség arányában a vállalati tanács emelje meg az igazgató fizetését. Az év végére ugyanis a tavalyinál 15 százalékkal kell többet termelni a kollektívának, ennél is nagyobb arányban kell fokozni a kivitelt, annak érdekében, hogy a nyereség mintegy tíz százalékkal haladja meg az elmúlt évit. Véleménye szerint a 15 százalékos béremelés (bár ez az összeg havonta csaknem kitesz egy portási fizetést) indokolt és a közvélemény számára is elfogadható. Érveit még megtoldta, s állította, hogy minél vastagabb az igazgató borítékja, akkor az arányos növekedés szent törvényének jegyében, annál több jut a közvetlen beosztottaknak is ... Parázs vita kerekedett, pró és kontra hozzászólások hangzottak cl, s már- már úgy tűnt, hogy az elnökkel szemben az újítónak lesz igaza, ha szavazásra kerül sor. Végül — mit tehetett? — szólásra emelkedett az igazgató. Köszönte a bizalmat, de a fizetésemelésből nem kért. Az elnök javaslatát emlegetve föl, s megerősítve korábbán vállalt feladatainak teljesítését, azt kérte, hogy a témára az év végi mérleg lezárása után térjenek vissza. A vállalati tanács tagjai némi töprengés után döntöttek. A jegyzőkönyvbe az ikerült, hogy az igazgatót alapfizetésének meghagyásával erősítették meg munkakörében. (brackó)
