Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
1985. szeptember 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Azt mondják: hét szűk esztendőt hét bő követ. Nos, hogy minden esetben így van-e ez, nem tudom. Any- nyi mindenesetre tény: Telkibányán bíznak abban, hogy a fent említett mondás náluk igaz is legyen. — Tudja mennyi tejet termelt a tehenészetünk hét évvel ezelőtt? — fordul lelem kérdőn Kozmán László, a telkibányai Béke Termelő- szövetkezet elnöke. Mielőtt saccolhatnék, már felél is a minden baj forrását hordozó kérdésre. — Ezerhatszáz litert, tehenenként! Méghozzá milyen áron! Állandó gondot jelentett a takarmány biztosítása. Aztán, ha volt takarmány, alig akadt ember, aki megetesse az állatokat, alig akadt hozzáértő fejőmunkás, aki jól kifejje a tejet. Állat- tenyésztő szakmunkásról hallani sem lehet itt a „világ végén", Telkibányán. Örök gond volt olyan embert találni, aki hajlandó lett volna az állattenyésztésben dolgozni, akire hosszú távon számítani lehetett. Aztán, mert a baj nem jár egyedül, ez időre az épületek is tönkrementek. Summa sum- márum: az akkori helyzetünk tarthatatlanná vált, éreztük, szükséges változtatni a kialakult állapotokon. Döntésre kényszerültünk. Nos, akkor határozta el szövetkezetünk vezetése: szakosítjuk az állattenyésztésünket, ezen belül pedig a hús- marha-ágazat kiépítését választjuk .. . A kezdetkor úgy tűnt: minden egyszerű, kézenfekvő. Megkezdődött a több évre szóló munka. — El kellett döntenünk: mit, hogyan, mivel? Az állomány adott volt, hiszen itt álltak a régi istállókban a tejelő teheneink. Egy részüket alkalmasnak találtuk, megtartottuk, a többit kiselejteztük. Aztán megkezdődött a keresztezés. Abban az időben már (még?), jó híre volt a hereford fajtának. Azt mondták róla, igénytelen, s hogy például őshazájában még a hó alól is kikotorja a takarmányt. Igazi, hegyvidéknek megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik, sőt — ez sem utolsó szempont — a vásárlók is szeretik. Természetes tehát, hogy az anyaállomány kialakításához mi is ezt a fajtát választottuk. Ugyanerre az időre tehető, hogy elképzeléseink találkoztak a Boovina GT által meghirdetett hús- marhatartási koncepciókkal. Így ennek a termelési rendszernek tájadottságainkra adaptált technológiája alapján építettük ki ágazatunkat. Telkibánya adottságairól az elnök sokat és hosszan beszél; a kanyargós hegyi község határáról, a dombhátra feszülő szántóföldekről, a völgybe szoruló legelőkről, ahol még a hajnali harmat is növeli a gyepet. A hegyi forrásokról, amelyek kis beruházással. gyorsan kialakítható tiszta vizű itatóhelyeket adnak a legelésző állatoknak. . — Kiterjedt, nagy legelőterülettel rendelkezünk. Ám ezek zöme ősgyep, tehát ahhoz, hogy az ideképzelt állatállomány számára elegendő mennyiségű takarmányt adjon, feltétlen felújításra szorultak. Ugyanakkor olyan szántóföldeket is begyepesítettünk, amelyek már nehezen és főként nagy költséggel voltak csak megművel- hetők. A „mit?”; — az olcsó, jó minőségű marhahús, a „miveit?” — keresztezett állomány jelentette és megtaláltuk a választ arra a kérdésre is, hogy „hogyan?”, épület nélküli tartással a legelőn. Kiépítettük tehát a karámrendszert. Állataink remekül bírják a rideg tartást. Ugyanakkor, amíg idáig eljutottak, eltelt hal év, amely csak nyelte, nyelte a költségekét, nyűtte a vezetők türelmét, apasztotta bizakodásukat. De a hét szűk esztendő végül csak véget ért, és az elmúlt év már nyereséges húsmarha tartást hozott. — Tudjuk, a húsmarha- ágazaton szövetkezetünk nem fog meggazdagodni, de valljuk, hogy szigorú odafigyeléssel igenis lehel — bár csak szerény mértékben — eredményt elérni. Persze, amíg idáig eljutottunk, mi is sokat tanultunk, gyakran a saját rossz példáinkon. — ??? — Nézze, az állattenyésztés rendkívül költségérzékeny ágazat, ahol a két legjelentősebb költségtényező a munkabér- és a takarmányköltség. Nekünk pillanatnyilag 160-as anyaállományunk és ennek szaporulatára épített ágazatunk van, ami összesen 360 szarvasmarhát jelent. Az ágazatban felmerülő munkákat, az elletéstől a takarmányozásig csak két (!) ember látja el. De ha már a takarmányozásnál tartunk, itt álljunk meg egy pillanatra. Már említettem; a legelőre alapozott, úgynevezett szabadtartásos technológiái választottuk, mert az a legolcsóbb. De a saját bőrünkön tapasztaltuk, csak akkor, ha azzá tesszük! Mert az igaz, hogy a fű, az ősgyep kint terem a földeken. Ám csak akkor terem elegendőt, ha azt folyamatosán ápoljuk. A talaj elhasznált, úgy is mondhatnám, a hústermelés érdekében felhasznált tápanyagát visszapótoljuk, azaz, műtrágyázunk. Igaz, így a takarmányozási költségeket tudatosan növeltük, de ezzel összhangban az egységnyi területen termelt hozamok sokszorosan megnőttek. A másik lényeges dolog ezzel kapcsolatban pedig az, hogy a legelő termőképességét mi maximálisan kiaknázzuk, például úgy is, hogy a legeltetési időt elnyújtjuk 200 napra, ami több mint egy hónappal hosszabb, mint az általában megszokott. így végső soron az egy napra jutó takarmányköltségek lényegesen alacsonyabbak. Ez egyben biztosítéka ágazatunk nyereségének. Mindemellett természetesen fokozottan figyelünk az úgynevezett tenyésztői mutatók alakulására. A húsmarhát csak akkor lehet eredményesen tartani, ha minden évben biztosítani tudjuk az anyánkénti egy borjút, ha alacsony a kiesés, ha jó a súlygyarapodás ... Telkibányán úgy tűnik, megtalálták a szövetkezet eredményes gazdálkodásába jól illeszthető állat tenyésztési profilt. Akkor, amikor — kétségtelen — az állattartás jövedelmezőségi pozíciója országosan alacsony. Ebbén a szövetkezetben az elért, eredményekre méltán büszkék. de nemcsak büszkék. Az ágazatot a jövőben tovább szeretnék bővíteni. — Miután a szántóföldi növénytermesztésünk több olyan táblával „büszkélkedhet", amelyek sajnos éppen kedvezőtlen adottságaik miatt. eredményesen nem mű- velhetők. úgy tervezzük, ezeket átalakítjuk legelővé, azaz begyepesítjük. Ezzel egy időben a jelenlegi ágazat méreteit a duplájára növeljük — mondja az elnök. — Lehetőségeink — tudjuk — vannak, ugyanakkor reméljük, hogy előbb-utóbb az ágazatra a jelenleginél szebb jövő virrad, s majd elmondhatjuk: annak idején jó lóra, akarom mondani, a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmező ágazatára tettünk. Balogh Andrea Eredményes gazdálkodás a Miskolci Vasipari Szövetkezeiken # SZÁltODAt ACÉLKORLÁTOK SVÉDORSZÁGBA # KOHÁSZATI BERENDEZÉSEK CSEHSZLOVÁKIÁBA A Miskolci Vasipari Szövetkezet tevékenysége nem ismeretlen sem a hazai, sem a külföldi felhasználók körében. A 238 fős kollektíva eddigi munkája elismerést váltott ki, elsősorban az acél- szerkezetek és a kohászati berendezések készítése fokozta az érdeklődést munkájuk iránt. Ez év első felében jelentős üzleteket bonyolítottak le a Pannónia Külkereskedelmi Vállalattal, a Komplex Külkereskedelmi Vállalattal, s a hazai megrendelők közül az elsők közé tartozik a Kohászati Gyárépitő Vállalat és az Alumíniumipari Fővállalkozó Vállalat. Előrelépést értek el a szőkébb pátria, Borsod ipari üzemeinek a kapcsolatában is. fejlődött az együttműködés a Lenin Kohászati Művekkel: az idén eddig 75 ezer darab szorítóbilincs fúrására és egyéb acélszerkezetek készítésére kaptak megrendelést legnagyobb nehézipari vállalatunktól. A tevékenység sokrétűségét példázza. hogy a fenti partnerek mellett a szövetkezet vállalja mindenféle acélszerkezet gyártását, szerelését. Eredményes gazdálkodásukat nagyban segítette az exporttevékenység fokozása: nem rubelelszámolású kivitelüket döntő részben a svéd megrendelésre készülő szállodai acélkorlátok jelentették, míg rubelelszámolású exportjukat teljes egészében a Csehszlovákiába kerülő kohászati berendezések teszi le ki, az első fél évben 4 darab bugafogó berendezést szállítottak le a megrendelőnek. Mártabányai telepükön tovább folytatják a fém csomagolódobozok gyártását, bár e téren az utóbbi időben visszaesés tapasztalható az anyaghiány miatt. A Dunai Vasmű még az 1984. évre visszaigazolt anyagokat sem tudta leszállítani — energiagondjaira hivatkozva. Az eddigiek tanúsítják, hogy a szövetkezet 1985 eddig eltelt időszakában eredményesen gazdálkodott, s az előző év hasonló időszakához képest is magasabb nyereséget realizált: ez nagyrészt: a központi telephely dinamikus fejlődésének köszönhető. amely egymaga A rekonstrukció félidejében a csavargyárban A szakemberek azt tartják, a csavar az egyik legegyszerűbb gépelem, és ezekre mindig szükség van. Talán, ez a minden oldalról jelentkező szükséglet kényszerítette ki, hogy a mai beruházásínséges korszakunkban is a csavargyártás növelésére rekonstrukció kezdődjön a Csavaripari Vállalat Alsózsolca szomszédságában levő 2-es számú gyárában. Az előzmények ismeretében nem meglepő ez a döntés, hiszen korábban számos információ jelent meg arról, hogy a csavarhiány pótlására milliós tételekben importra kényszerültünk. A Miskolc melletti gyárban a rekonstrukció 1982- ben kezdődött meg, és ennek a célja, mint a gyár igazgatója, Tóth Zoltán elmondta, a hazai szükségletek jobb kielégítése, a kapacitás mintegy 60—70 százalékos bővítése, korszerűbb technológia beépítése, és ennek eredményeképpen az import csökkentése. Á rekonstrukció során a költségek kímélése érdekében az üzemben jelentős átcsoportosításokat hajtottak végre, több termék, például a sasszeg és facsavar gyártását. kooperációban szövetkezeteknek adták ki, így teremtve meg a helyet a korábbinál korszerűbb, nagyobb teljesítményű gépeknek. Sokat tudó új berendezések — A rendelkezésre álló pénzből a korábbiaknál jóval korszerűbb, szovjet gyártmányú berendezéseket vásároltunk — mondja az igazgató. — Együttesen mintegy hatvan új gépet vettünk meg, egyebek között nagy teljesítményű, hidegalakító gépeket, speciális csavar- gyártó, automata revolveresztergákat, továbbá olyan elektroeróziós berendezést is, amit korábban nem is ismertünk a gyárban. Jelenleg már a munkák felén túl vannak, a gépek többsége a helyén van, és a kezelők nagyrészt megtanulták az új technológiai berendezések kezelését. Az elvégzett munka mellett azonban még számos tennivaló akad, hiszen például a hőkezelő berendezései még hatalmas ládákban az udvaron állnak. A munka folyamatosan és jól halad, a gyátöbb. mint 10 millió forintos nyereséget mondhat magáénak. Hozzájárult a nyereségképződéshez, hogy a mintegy 3,8 százalékos termelésnövekedést. 7,4 százalékos költségcsökkentéssel érték el. Az egyre szaporodó és minőségileg nagyobb követelményt támasztó megrendelések elengedhetetlenné teszik a beruházást. E téren is sikerült előre lépni, az első fél évben üzembe helyezték a vízszintes fúrógépet, melynek költségé mintegy 500 ezer forintót jelentett, s az elkövetkezendő hónapokban Mártabányán termelésbe állítandó vonalhegesztő gép költsége is mintegy 3 millió forintos beruházási igényel. A szövetkezet a dolgozók keresetének növelésében is eredményeket ért el, az erre az évre tervezett 8 százalékos bérszín vonal-növekedéssel szemben az első fél évben már 13.2 százalékos növekményt ért el, s bíznak benne, hogy a gazdálkodás ütemes fejlődése mellett ezt a bérszínvonal-növekményt a második fél évben is tartani tudják. Mindezt úgy sikerült realizálni, hogy 1985. január 1-től minden telephelyen áttértek a 40 órás munkahét re. — Csákó — A csavargyártásnál a szerszámkészités is fontos, képünkön Kiss Béla, a furatköszörűn egy speciális szerszámot készít Szabó István a csavar II. üzemben az új automata gép munká ját ellenőrzi. riak gondját most inkább a megrendelések elmaradása jelenti. Arról van szó ugyanis, hogy a beruházások és egyéb fejlesztések visszafogásával csökkent a csavarok iránti igény is, és jelenleg a gyárnak mintegy 10 százalékkal’ kevesebb a megrendelése erre az évre, mint amekkora a gyártókapacitása. Ez nyilván azt jelenti, hogy a munkák 1986-ra tervezett befejezését az üzemben nem sürgetik annyira, így a rekonstrukció teljes befejezése csak egy évvel később, 1987-re várható. Szigorú költség- gazdálkodás Bár az üzemben mindent megtesznek azért, hogy a kisebb termelés mellett is elérjék a tervezett nyereséget, ennek érdekében igen szigorú költség- és készletgazdálkodást vezettek be. Mit jelent majd az elkövetkező években a termék- választék és a. -kínálat szempontjából ez a rekonstrukció, erre az üzemcsarnokokat járva kerestünk választ. Kiss Marion technológiai csoportvezetővel, a már dolgozó és kísérleti üzemben levő gépeket szemlélve megállapíthatjuk, hogy a gyár ma lényegesen korszerűbb. nagyobb teljesítményű, új termelőberendezésekkel rendelkezik, mint korábban. A forgácsoló revolverautomata gépek például már egy fél éve dolgoznak, hozzá lehet tenni, hogy jól. Megérte ezeket a gépeket megvásárolni — jegyzi meg a kísérőnk. Hiszen ezek az automata gépek lehetővé teszik a speciális igényű; nagy szilárdságú csavarok készítését is, olyanokét, amelyeket korábban csak importból szerezhetett be az ország. Többféle igényt is Ugyanígy nyilván nagy jelentősége van a korszerű sajtológépeknek. amelyek ma a világ más országaihoz hasonlóan, a legkorszerűbbnek tartott sajtoló technológiával készítik a kisebb, két és fél milliméter átmérőjű csavartól a nagyobb. 12 milliméter átmérőjű csavarig valamennyi típust. Ugyanez vonatkozik a csavaranyákra is, ezek a berendezések 8- tól 16 milliméterig valamennyi típus gyártására alkalmasak. — Természetesen nem tudunk minden speciális igénynek megfelelni a jövőben sem — mondta az igazgató —. de ez a fejlesztés a korábbinál több termék és legfőképpen jobb minőségű csavarok előállítását teszi lehetővé. Es ez a rekonstrukció talán biztosítéka lehet, hogy a jövőben a hazai ipar, a kereskedelem és egyúttal a lakosság számára is lényegesen több árut szállíthatnak. és ezzel kevesebb importra kényszerül majd az ország. Hajdú Gábor Fotó: Csákó Gyula Rakodási kampány a hét végén Péntektől vasárnap estig kirakási kampányt szervez a MÁV. A hosszú évek alatt szerzett tapasztalatok szerint a vasúti árufuvarozásban nagy az ingadozás. A hétvégeken igen kicsi a kirakodás aránya, emiatt a hálózaton megnő a rakott kocsik száma. a rákövetkező hét elején pedig nincs mindig elegendő üres kocsi a fuvaroztatók igényeinek kielégítésére. A MÁV a mostani kampány megszervezésével arra számít, hogy a fuvaroztatók segítenek c káros folyamat felszámolásában.
