Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-24 / 224. szám

1985. szeptember 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ötvenhárom visszamondás Az Alkotó Ifjúság Egyesülés négy éve Négy esztendeje, 1981-ben jött létre a KISZ Központi Bizottsága és az Állami Fej­lesztési Bank alapításában az Alkotó Ifjúság Egyesülés, amit úgymond: ki kellett ta­lálni annak érdekében, hogy az akkor nagyon is vé­konyan csordogáló innová­ciós készség erecskéit össze­fogja és kitágítsa. Termé­szetesen nem ez az egyet­len szervezet, amely a 80- as évek kezdetétől ugyaner­re a feladatra létrejött, hi­szen nálunk is felismerték, hogy a folyamatos műszaki megújuláshoz szervezeti ke­retek kellenek, amelyek fel akarják és fel tudják vál­lalni az ötlettől a kivitele­zésen át az értékesítésig a különböző műszaki újdonsá­gokat. Ma tehát már van­nak és működnek ilyen szervezetek, amelyek egyike az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés. Hogyan dolgozik az egye­sülés, mit vállal, mire ter­jed ki a figyelmük, ezt kér­deztük dr. Csornai Zoltán­tól, az észak-magyarországi területi képviselet vezetőjé­től. — Eleinte azzal a mini­mális céllal alakultunk — mondja —, hogy az Alkotó Ifjúság pályázatra bekül­dött anyagokat menedzsel­jük. Később működés köz­ben tovább fejlődött ez a kezdeményezés, és fejlesztő jellegű vállalkozássá ala­kultunk át, ebből volt ugyanis nálunk a legna­gyobb hiány. A célunk és törekvésűink, hogy felkarol­junk mindenféle újdonsá­got, a műszaki újításokat, a találmányokat, a szabadal­makat, a műszaki, gazdasá­gi és oktatási know-how- okat, számítógép-programo­kat, továbbá olyan jellegű komplex tevékenységet is végzünk, ami kiterjed az öt­letek kidolgozására, a ter­vezésre, a prototípus elké­szítésére, a gyártás kialakí­tására, és a kereskedelmi te­vékenységre is. Továbbá vállalkozunk minden olyan újdonság felkarolására, ami az ország számára haszon­nal járhat. — Hogyan, miképpen tör­ténik ezeknek az újdonsá­goknak a felkarolása? — Itt nálunk mindenki előtt nyitva áll az ajtó, az ügyfeleink között a pénz­nélküli diákok éppúgy meg­találhatóak, mint a nyugdí­jasok. Csak a nevünkben maradtunk meg ifjúságinak, de a szervezeti formát úgy alakítottuk ki, hogy a bu­dapesti központon és az ott­levő irodákon kívül az or­szágban ma már tizenegy irodából álló hálózatunk van, s az üzleti lehetőségek igen széles körét valósíthat­juk meg. A műszaki újdon­ságokat kínáló ügyfeleink közül a többség 45 év kö­rüli életkorú, a számítógép­pel kapcsolatos újdonságo­kat, elsősorban a számító- gépes programokat nagy számban fiatalok kínálják. Ez az arány megegyezik a' külföldi tapasztalatokkal is. Miskolcon, a Győri kapu­ban levő irodánkba éppen egy éve költöztünk be. Évente ma már 3—400 ügy- gyel foglalkozunk, és ezek­nek mintegy fele átjut azon denütt dolgozik néhány olyan szakember, aki egy­két téma szakértője. Nos. ezek a szakemberek gondos­kodnak róla, hogy a talál­mányok megvalósulhassanak, közkinccsé vá 1 janak. — Tehát ma már minden műszaki újdonság eljut a gyártásig? — Mi elsősorban mene­dzserek vagyunk, és tudjuk, nem biztos, hogy minden műszaki újdonság mene­dzselhető. Ha a benyújtott téma műszaki színvonala például jelentősen megha­ladja a magyar műszaki színvonalat, és a megvalósí­tása is igen nagy költséggel jár, akkor az az ötlet itt Magyarországon nem me­nedzselhető. Mi természete­sen azt is vállaljuk, hogy végigfuttatjuk a szabadalmi eljárást is, ilyenkor külföl­dön próbálkozunk az új­donság eladásával. Erre is volt mér példa. — Ügy hallottuk, szívükön viselik a műszaki kultúra növeléséi is. Miben nyilvá­nul ez meg? — Elsősorban a számítás­technika elterjesztésében. Ennek érdekében különféle gépek, elsősorban Commo­dore és IBM XT és AT gé­pek, valamint az azokhoz alkalmazható programok el­adásával is foglalkozunk. Vállaljuk természetesen a különféle célra alkalmas programok készítését is. — Az ügyfeleik között vannak-e olyanok, akik meg­valósíthatatlan ötleteket hoz­nak? — Sajnos, igen. Kilincsel­nek nálunk még ma is a különböző örökmozgók ötle­teivel, a legabszurdabbakkal is, de vannak szelidebb vál­tozatok, például az U-alakban nútolt könyök alá húzható gumigyűrű, napszúrás ellen a fehér színű fejkendő, vagy egy olyan vonatjárat terve, amelyik állandó, 100 kilo­méteres sebességgel, megál­lás nélkül közlekedik Buda­pest—Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen között, az ener­giával való takarékoskodás érdekében. Hajdú Gábor Az Agroker osztályvezető­je egy papírlapot szorongat a kezében. Kedvetlenül ma­gyarázatot is fűz hozzá: — Ez is egy visszamondás. Az ötvenharmadik megyei termelőszövetkezetünk közli ebben velünk, hogy az elő­zetesen megrendelttől két­millió forinttal kevesebb műtrágyára tart igényt. És ezzel a visszamondások ér­téke meghaladja a 90 millió forintot. — Kilencvenmilliót? — Nem értette el! Ez az összeg engem is megdöbben­tett. Tudván, hogy az el­múlt évben sok közös gaz­daság veszteséggel zárta az évet, s tudván, hogy a 8 százalékos műtrágya-áremel­kedés megint nem növeli a vásárlási kedvet, nem is mertünk 630 millió forint értéknél több tápanyagot be­szerezni. Ez lényegében megegyezik az elmúlt évi műtrágya-felhasználással. És most ősszel robbant a bom­ba. Az agrokémiai állomá­sokon halmozódik a készlet, ugyanakkor egymás után érkeznek a visszamondások. Nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy megjósoljam: az idén 100 millió (!) forint­tal kevesebb műtrágyát használnak majd fel me­gyénk gazdaságai. Fejes Imre, a kereskedel­mi vállalat műtrágya- és növény védőszer-osztályának vezetője nem is titkolja, ag­gasztónak tartja ezt a jelen­séget. Két okból is. — A vállalatnak semmi­képpen nem jó. Az eladat­Fotó: Morvay Tamás a szűrön, amit a mi szak­embereink jelentenek, akik megállapítják, hogy van-e benne újdonság, megéri-e a témával foglalkozni. Ebben az évben eddig 133 ilyen ügyel jegyeztünk be. Az ed­digiek alapján az a tapasz­talatunk, hogy ennek mint- egy 15—20 százalékából ko­molyabb üzlet lesz. — Említene néhányat amiből már üzlet lett? — Itt van például a csáp­talpas kútalapozúsi módszer, ami az ipari és egyéb épü­letek biztonságát fokozza, ugyanakkor olcsóbb és ke­vesebb anyag kell az alapo­záshoz, mint a hagyomá­nyos módszernél. Szólni kell a kiskertmozgalom számára fontos új kapacsaládról. Ez a biológiai kertművelés fon­tos eszköztára lehet, s fél év alatt jutott el a teljes megvalósuláshoz. Ide tarto­zik a közép-feszültségmérö is, ez a műszerféleség első­sorban balesetvédelmi szem­pontból fontos, hasonló ha­zai gyártmány még nincs, s ha ezt bevezetjük, a külföl­di műszerek importja feles­legessé válik. Érdemes szól ejteni a különféle számító­gép-programokról is, ame­lyek jelentős gazdasági ha­szonnal járnak, és termé­szetesen növelik a műszaki kultúrát. Azt persze, hozzá kell tenni, hogy valamennyi felkarolt téma a megvaló­sulás után anyagi hasznot hoz az alkalmazó üzemek számára, és természetesen a menedzselők számára is. — Kik működnek közre a megvalósításban? — Részben a mi munka­társaink. Lényegében mi el­sősorban az újdonságok menedzselését vállaljuk, te­hát mi az utat egyengetjük, amíg az ötletből késztermék lesz. Ennek az igen hosszú és köztudottan bonyolult fo­lyamatnak a rögöktől való megtisztítása érdekében igen gyümölcsöző kapcsolatot ala­kítottunk ki egyebek között az LKM, a DIGÉP, a Ne­hézipari Műszaki Egyetem, az ÉMÁSZ, az ÉÁÉV, és más vállalatokkal, továbbá a tanácsokkal és más szer­vekkel is, hiszen szinte min­Nem mindennapi vállalko­zásba kezdett a Szerencsi Lenin Termelőszövetkezet, amikor az Elzett Vállalat ösztönzésére olyan hiánycikk gyártását vállalta el, amely­ről mindenki lemondott. Utoljára Győrben gyártot­tak olyan szegecset, amely­nek kis mérete a hazai elektronikai ipar nélkülöz­hetetlen alkatrésze. Az el­avult, több mint ötvenéves gépeket látván, érthetővé válik, hogy a nagy általános költségekkel dolgozó ipari vállalat, miért mondott le a szegecsgyártásról, de az is nyilvánvaló, hogy a szövet­kezetnek miért éri meg. Hozzáértő dolgozók, mini­mális adminisztráció, amor­tizációs tehernélküliség ösz­tönözte őket arra, hogy a szövetkezet ondi tanyáján kialakítsák ezt az üzemet... ... amely kezdettől fogva —, s ez az utóbbi években ritkaság — beváltotta a hoz­zá fűzött gazdaságossági re­ményeket. A hárommillió forintért vásárolt három gép uralja a piacot, a szö­vetkezet részlege monopol­helyzetbe került, keresleti Megyénk agrokémiai telepein napról napra nő a mütrágyakész- let. Ám vásárlók helyett, visszamondások érkeznek ... lan műtrágyát készleten kell tartani, ami nem kis kárt okoz. A szövetkezetek szinte az utolsó percben csökken­tették a rendelést, így vál­lalatunk a hazai gyártóknál már nem jelentkezhetett olyan indokkal, hogy a ke­reslet megváltozása miatt kevesebb műtrágyára tart igényt. Legfeljebb az im­portból származó kemikáliá­kat mondhatjuk le — és sajnos ezt is kell tennünk —, pedig ezek azok a fosz­fátok, amelyek nem sava­nyítják, hanem javítják a ta­lajt. Így végső soron a visz- szamondások a szövetkezete­ket kétféleképpen is érintik. ÉS egyik sem lesz kedvező irányú ... Ügy is elfogadhatnánk, hogy az Agroker saját érde­keit nézi — mert a vissza­mondásokból tetemes anyagi kára származik —, de ez így nem igaz. A logika ellent­mond ennek, hiszen a táp­anyag-utánpótlás milyensége a szövetkezeti nyereségnek a legnagyobb meghatározója, ugyanakkor a kereskedelmi vállalat más forrásokból, alkatrész, gép, növényvédő szerek, még pótolhat a mű­trágya-árbevétel kieséséből valamit. Ügy tűnik, a mező- gazdasági nagyüzemeink je­len pillanatban kényszerből, vagy más gazdaságossági megfontolásból hazárdíroz- nak. Ezek az üzemek pénzügyi zavarba kerültek. A mel­léküzemágak, amelyek ko­rábban a megye szövetke­zeteinek nagy részében a jö­vedelmet termelték, vesztet­piacra termel. A rádió- s te­levíziógyártáshoz nélkülöz­hetetlen alapelemet a Ra- movill Vállalaton keresz­tül értékesítik, már csak azért is, mert az üzlet meg­kötésében ez a vállalat meg­határozó szerepet játszott. Az üzleti tisztesség megkö­veteli azt. hogy bár sok vá­sárló jelentkezik, azonnal a Ramovillhoz küldik, hogy a vállalat vezetői döntsenek, a felhasználás szempontjá­ból, melyik gazdálkodó egy­ség ellátása az elsődleges. Mert az igények felméré­se után újabb gépeket vá­sároltak —. korszerűbbeket —, hogy a termelést fokoz­ni tudják. De ehhez a gyár­táshoz nem a gépek jelen­tik a legnagyobb kiadást, hanem a szerszámok, ame­lyek a speciális réz- és vas­szalagokból nyújtás, ütés, alakítás után szegecseket formálnak. Egy-egy ilyen gyorsan kopó művelőeszköz ára elérheti a Kétszázezer forintot. Mindenesetre az öt új sajtológép jelentős terme­lésfelfutást tesz majd le­hetővé, így a jelenleg tíz­millió forint árbevételt ter­melő üzem előreláthatólag a szövetkezet legjobban jö­vedelmező részlegévé fog válni. tek hatékonyságukból, így nincs elégendő pénz. A ver­senytársként jelentkező szakcsoportokkal szemben a termelési adókkal sújtott ipari-szolgáltató mellék­üzemág alulmaradt a ver­senyben, a közös gazdasá­gok ezzel elveszítették utol­só, jövedelmet teremtő ága­zatukat. Pénzügyi alapjaik kimerültek, így nem tudnak a korábbi évek szintjén mű­trágyát vásárolni. A körülmények egyre ta­karékosabb gazdálkodásra szorítják a nagyüzemeket, és ahol spórolni lehet, az egye­dül a műtrágya, hiszen a gé­pek üzemanyagán, az alkat­részpótláson, vagy a termést mentő növényvédő szereken nem lehet takarékoskodni. Nem mentségül, de más választás híján el kell fo­gadni a termelők igazát. A talajerő-utánpótlás az utóbbi években magas szinten állt, még kedvezőtlen adottságú megyénkben is elérte azt a szintet, ami kedvező év ese­tén, csökkenő műtrágyázás ellenére is jó terméseket produkálhat. Növekszik vi­szont az időjárás szerepe, ami azzal jár, hogy az idei­hez hasonlóan „rázós” esz­tendő, alaposan megnyirbál­ja a remélt hozamokat. És akkor biztos lesz valaki, aki a közgyűlésen feláll, s szá­mon kéri majd, hogy miért pont azzal takarékoskodtak, ami végül is a nagy károk­hoz vezetett? És erre csak körülményesen lehet majd válaszolni. Még egy dolog. Végig­kérdezve az ország műtrá­gya-kereskedelemmel foglal­kozó vállalatait, sehol nem mondtak vissza annyi mű­trágyát, mint megyénkben, pedig máshol az elemi csa­pások több kárt is okoztak. Biztos, hogy helyes és jó do­log ez a takarékosság? Er­re a kérdésre már bonyolul­tabb a felelet. Az Agroker, alkalmazkodva a piachoz, már a harmadik negyedév­ben is ad előszállításra en­gedélyt, köt szerződést. így a műtrágyát a szövetkeze­teknek elég a jövő évi költ­ségvetésből kifizetni. Ennek ellenére sokan mégis a visszamondást választják, az indokoltnál nagyobb kocká­zatot. Befejezésül. Találkoztam olyan termelőszövetkezeti el­nökökkel, s állami gazdasági igazgatókkal, akik egyértel­műen kijelentették, hogy pénzügyi veszteség nélkül — az időjárás okozta károk miatt — nem tudják meg­úszni az évet. És mégis ösz- szekapartak annyi pénzt, amennyi elegendő a terve­zett műtrágyakészlet meg­vásárlásához. Indokuk: ha ma nem vesszük meg, hol­nap nagy baj lesz. — kármán — Fotó: Mészáros István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents