Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

1985. augusztus 9., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az új tervidőszak tanácsi gazdálkodásában Előtérben a szociálpolitika Hová „gurul” a szalmahenger? ió példa a takarékosságra, a kevésbé értékes anyagok hasznosítására: a Kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezetben nem égetik el a kombájnszalmát; az utolsó szálig összegyűjtik. Nagy részét a termelőszövetkezet saját jószágállományának az almozására használja fel, a többit pedig papírgyáraknak, társgazdaságoknak adják el. A gépek az összes kombájn­szalmát behálózzák, így könnyebb a szállítás és tárolás is. Megyénk egészségügye — a korábbi ötéves tervekhez képest — a VI. ötéves terv­ben látványos eredményeket tudott felmutatni, nemcsak tárgyiakban, hanem szakmai és szervezési vonatkozások­ban is. Az eredményekben jelentős érdeme van dr. Szabó Istvánnak, a megyei tanács vb egészségügyi osz­tálya vezető főorvosának is, aki jó szervezőkészséggel és hallatlan energiával igyeke­zett megszerezni a megyé­nek mindenlt, amit csak a •körülmények lehetővé tettek. Vele beszélgettünk most ar­ról, hogyan készül az egész­ségügy a VII. ötéves tervi feladatokra, mit vár, mit tervez az újahb fél évtizedre. — Az előlkészítő munka sűrűjében vagyunk éppen — mondotta dr. Szabó Ist­ván főorvos —, lényegében most dolgozzuk ki a VII. öt­éves terv tanácsi és ezen belül az egészségügy ágaza­ti koncepcióit. Ismertek már az Egészségügyi Minisztéri­um szakmapolitikai elkép­zelései is, ezeket kell be­leillesztenünk a megye sa­játos településfejlesztési programjába. A VII. ötéves terv eleve azzal kezdődik — ami számunkra nagyon örvendetes —, hogy az elő­ző ötéves terv egészségügyi fejlesztése keretében létre­jött objektumokat, az új tervidőszak első napjaiban kell üzembe helyezni. — A VI. ötéves terv so­kat adott a megyének. Ez az ön véleménye is? — Igen, a VI. ötéves terv a megye egészségügyi fej­lesztésében kimagasló ered­ményt hozott. Megközelíti a másfél milUárdot. — Azért ebben az ered­ményben a tanács egészség- ügyi vezetésének, személy szerint önnek is nagy érde­mei vannak. Mi erről a vé­leménye? — Nyilván, hogy a fejlő­dés mindig érdekek össze­csapásával függ össze. A ta­nácsi apparátus dolgozóinak mindig szem előtt kell tar­taniuk a komplex fejlesz­tés elveit, de nem ti,tok: az én szerepem, hogy ameny- nyit csak lehet, biztosítsak az egészségügyi ágazat fej­lesztéséhez. Ez a hivatá­som, ez a szakmám. Ez nem mindig pénzkérdés. A pénzt hatékonyan és gazdaságosan kell felhasználni. Rz a cél a VII. ötéves tervnél is. Ra­gadjunk meg minden alkal­mat és lehetőséget. Ilyen például, hogy vegyünk út kész objektumokat és ala­kítsuk át egészségügyi cé­lokra. Már ebben az ötéves tervben ,is élni tudtunk a versenytárgyalások lehetősé­gével, a megfelelő minőség és olcsóbb kivitelezés érde­kében. Ugyanakkor meg kell ismernünk a tényleges igé­nyeket, a lakosság egész­ségügyi állapotát, az abból adódó szükségleteket. Sok mindent kell integrálnunk áhhoz, hogy beleillesszük a komplex tanácsi tervek­be az ágazat fejlesztéskon­cepcióit. — Korábban az igényfel­mérés meglehetősen elha­nyagolt volt. Mondhatjuk azt, hogy a jelen tervidő­szakban már történt előre­lépés ebben? — Ügy gondolom, igen. Tudjuk jelenleg azit, hogy szociálpolitikailag megyénk­ben • 70 ezer kisjövedelmű, vagy idős korú ember él. Ezzel a szooiálpolitiikai fel­méréssel alapoztuk meg az igényeket. A minisztérium kidolgozta a halálozást dön­tően befolyásoló betegség - csoportokról szóló tanul­mányit, s a koncepcióhoz tartozik az ezek csökkenté­sére történő intézkedések bevezetése. Azzal kell szem­benéznünk, hogy az egyre növekvő egészségügyi ráfor­dítások mellett romlik ala­kosság egészségügyi állapo­ta, csökken a várható élet­kor és nő a felnő,ttkorúak halálozása. Ez a téma mesz- sze visz, itt már az egész­séges életmódról van szó. Sajnos, az alkohol látva és láthatatlanul ott lebeg a rossz statisztikák mögött. Ez a helyzet a dohányzással, az elhízással. Vezethetném to­vább a gondolatsort az em­berek kapcsolatrendszeréig, a munkahelyi problémákig, amelyek úgy összesűrűsöd­tek a társadalmi mozgások során, hogy komoly egész­ségügyi gonddá és a halá­lozásban is jelentős ténye­zővé léptek elő. Ezeket nem lehet intézményi és egész­ségügyi fejlesztéssel megol­dani. Nem beruházás, ha­nem jó propaganda kérdé­se. Jó újságcikkekre, tv- adásokra, filmekre lenne szükség, amely segítené az egészségre való nevelést. A lömegkommunikációban több helyet kellene szorítanunk magunknak. Ehhez is szak­emberek kellenek, nem le­het amatőr módon végezni az egészségügyi propagandái, sem. — Engedje meg, hogy közbevessem: minden kör­zeti orvos egyben egészség- nevelő is. Szakember, s a „Doktor úr" szava gyakran hangsúlyosabb lehet. — Igen, az kellene, hogy legyen. Negyven éve hir­detjük, hogy a szocialista egészségügy alapelve a pre­venció, a megelőzés. A szakma mégis a betegségből él, ment h,a .megnézzük a hiányszakmákat, ott sorjá­zik a gondozás, a közegész­ségügy. Az orvosképzésünk nem bírt megszabadulna at­tól a hagyománytól, hogy egy ritka kórképnek jobban örül, mint száz betegség megelőzésének. Ez szakmai ártalom. Az kellene, hogy a beteget szembesítsük az életmódjával, s ne udvari- askodjunk. Dé ez a dolog kétoldalú, ment ha egy or­vos őszintén megmondja a betegnek, hogy a baja ab­ból ered, hogy mértéktele­nül dohányzik, falánk, iszá­kos, koszorúereit azzal is terheli, hogy költekező élet­módját nemcsak a törvény peremén, hanem azt néha túllépve teremti meg, s ön­magát teszi ki számos stressz­hatásnak — nem veszi jó néven. Mindenki azt szeret­né, ha gondjait egy injek­cióval, vagy tablettával meg lehetne oldani. Az életmód kérdése a VII. ötéves terv egészségügyi, szakmapolitikai témájában magasan kiemel­kedik. — Térjünk vissza mégis az anyagi, tárgyi dolgokhoz. — Elvileg, országosan a kórházi ágyak ellátottsága elegendő kellene hogy le­gyen, de a minőség más kérdés. Megyénkben is nagy súllyal szerepelnek a re­konstrukciós feladatok. Ezt csináljuk Sátoraljaújhelyen, a Semmelweis Kórházban, s most előtérbe kerül a me­gyei kórházban is. Cél a túlzsúfoltság csökkentése és nem a mennyiségi mutatók fejlesztése. Minőségi fejlesz­tésben az orvostechnikában lemaradtunk az európai szín­vonaltól. A VII. ötéves terv­ben a meglevő intézménye­inkben szeretnénk korszerű viszonyokat teremteni. Itt persze az a nagy kérdés, hogy mennyi devizát ka­punk majd. Többet kell vár­nunk a hazai műszeripartól, hogy egyre több importot válthassunk ki. — Említette, hogy az új tervidőszakban nagyobb hangsúlyt kap a szociálpo­litika. Hogy állunk ezzel megyénkben? — Rendet kell teremte­nünk, de ehhez az kell, hogy elég szociális otthoni ágyat tudjunk biztosítani, bizo­nyos profiltisztításra is szük­ség van. Jelenleg 700 em­bert tudunk szociális ott­honban elhelyezni, de gond, hogy betegek és egészséges öregek jelenleg egy épület­ben vannak. Miskolcon ter­vezünk egy 150 ágyas, kife­jezetten betegszooiális ott­hont, hogy a meglevő szo­ciális otthonról levegyük ezt a terhet, hiszen az kétágyas szobáival, nem betegellátás­ra épült. A vasgyári kórház és a Ládi fűrésztelep közti szabad leiken szeretnénk felépíteni az új létesítményt.- Azért ott, mert rendelkezés­re állna a kórházi háttér. A vasgyári kórháznak amúgy is kell egy új kony­hát építeni, az már olyan lenne, amelyik a betegott­hont is el tudná .látni, csak­úgy, mint a kórház moso­dája. — Az elképzelés nagyon tetszetős és aktuális. De ho­gyan állunk az anyagiak­kal? — A létesítmény olyan 100—110 millió forintba ke­rülne. Számolva a gazdasá­gi lehetőségekkel és számít­va a megyénkben már ha­gyományos társadalmi össze­fogásra, a felét, egy harma­dát társadalmi munkával szerelnénk megteremteni. Ezt a társadalmi erőt, a VII. ötéves terv folyamán az .idős korúak ellátásának segítésé­re kívánjuk újra mozgósí­tani. A megyében bizonyos összeget az öregek napkö­zijére, a területi gondozás fejlesztésére, Miskolcon pe­dig a kommunista műsza­kokból összejötit. pénzt a be­tegotthon mielőbbi létreho­zására kívánjuk hasznosíta­ni. A DIGÉP már fel is ajánlotta a városi pártérte­kezleten, hogy kommunista műszakokat szervez erre a szociális otthonra. Ez na­gyon sok család gondját ol­daná meg. Bízom benne, hogy a város lakossága ezt szívesen fogadja, s lehet majd szervezni erre a cél­ra, ha befejeztek a vérellá­tó építését. — Az eddigiekből úgy tű­nik, hogy a VII. ötéves terv egészségügyi célkitűzései közt jelentős súlya lesz a szociál­politikának. Vannak-e itt megyei sajátosságok? — Az elöregedés országos • probléma, de megyénkén be­lül sajátosan jelentkezik, mert az elnéptelenedő apró településeken gond lesz, in­tézeti elhelyezést igényelnek majd. Ezért is szükséges a szociális otthoni férőhelyek nagyobb arányú növelése. Betegotthonokra lesz szük­ség, 700—800 férőhelyes fej­lesztés kell, de erősen dif­ferenciálva, területenként és szakmailag. Nagyon kiemel­ten szerepel az elmebetegek megfelelő elhelyezése. Az utóbbinál közrejátszik az al­koholizmus, amely végül el- meszooiális otthoni elhelye­zést tesz szükségessé. Azel- meosztályoik túlzsúfoltak, s nem is az ő feladatuk lenne ezeknek az öregeknek az in­tézményi gondozása. Lefoly­tattuk a községekkel és a városokkal az előzetes kon- cepciöegyeztetést. Közis­mert, hogy most sokkal na­gyobb a helyi kezdeménye­zési .lehetőség, hiszen a fej­lesztési alap nagyobb része a helyi tanácsokhoz kerül. Egyeztek a gondolatok és minden tanács magáévá tette azt. a koncepciót, hogy ta­nácsonként legyen legalább egy öregek napközi je, amely­nek a száma így várhatóan meg fog duplázódni. Meg­változik a név is. Nem nap­közi lesz, hanem a helyi szociális gondozás bázisin­tézménye. De erről majd részletesebben akkor, ha működni fog az új ötéves tervben. Adamovics Ilona A Központi Statisztikai Hivatal Borsod Megyei Igaz­gatósága elkészítette a me­gye 1985. I. félévi helyzetét értékelő felmérést. Eszerint a megye első félévi ipari ter­melése az egy évvel (korábbi 96 százalékának felel meg. A kohászat, a gépipar és az építőipar mérsékelte, a köny- nyü-, az egyéb és az élelmi­szeripar behozta az első ne­gyedévi lemaradását, de ez nem volt elegendő a többi ágazat rosszabbodó teljesít­ményének ellensúlyozására. A bányászát széntermelése például 300 ezer tonnával, a v i 11 a m os en erg ia-termelés egytizedével, a kohászati ter­mékek 5 százalékkal, egyes nagy volumenben gyártott építőanyag-ipari termékek je­lentősen csökkentek az egy évvel korábbihoz képest. A megyei székhelyű ipar értékesítése mindenkori el­adási áron mintegy 3 szá­zalékkal emelkedett, ezen belül azonban csak a bel­földi és a rubelelszámolású árbevétel nőtt. nem rubel relációban a kivitel egytize­dével csökkent. Ez az ösz- szes export közel 5 százalé­kos visszaesését okozta. Az, építőipari kivitelezők az. év II. negyedévében két­szer annyit termelték, mint az elsőben, de ez csak az akkori nagy lemaradásuk mérséklésére volt elég. Fél­A Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnak az elmúlt ötéves tervben lakásfelújítási tevé­kenységében kiemelten kel­lett kezelnie az 1950 előtt épült házakat és a felújítá­sokkal egy időben el kellett végeznie a lehetséges kor­szerűsítéseket. A VI. ötéves tervben végzett munkáról és az új ötéves terv feladataira való felkészülésről számol­tatta be a vállalat igazgató­ját az elmúlt napokban a miskolci szolgáltatóipari pártbizottság végrehajtó bi­zottsága. A vállalat tájékoztatása szerint 1980 és 1985 között a városi tanács végrehajtó bi­zottsága által meghatározot­taktól többet, de az általuk tervezettől kevesebbet; 3084 lakást újítottak fel. Ennek oka a nem megfelelő meny- nyiségű és minőségű kivite­lezési kapacitás, valamint a tervidőszakban bekövetkezett áremelkedés. Szerény felújí­tási kapacitásukat igyekez­éves szinten termelésük vo­lumene még mindig 16 szá- zalékkal elmaradt a bázis­időszakitól. Az éves elő­irányzatuknak nem egészen négytizedét teljesítették. Leg­jelentősebben a tanácsi ki­vitelezők termelése csökkent. Egyébként az építőipar éves termelési előirányzatának a fél év végéig 84 százaléka volt szerződéssel fedezve úgy, hogy nem utasítottak el épí­tési igényt. A termelékenység mind­két népgazdasági ágban, de különösen az építőiparban romlott. A megye gazdaságainak május 31-i földterülete 695 800 hektár, az, előző és az 1980. évivel majdnem azonos. Valamelyest nőtt a kert. a szőlő és a művelés alól kivett. kismértékben csökkent a gyümölcsös és a gyep művelési ág területe. A tavaszi vetésállomány 250 500 hektár volt, az 1984. évinek alig 95 és az összes szántónak 94 százaléka. A vetetten terület 17 000 hek­tár, az előző évinek 4,5-sze- re.se. Csokiként a gabonafé­lék. a fontosabb takarmány­félék, a napraforgó és a zöldségfélék vetésterülete, a burgonyáé stagnált, a cu­korrépáé emelkedett. A megye gazdaságai az 1984. I. félévinél 17 százalék­kal kevesebb vágóállatot és tek kiegészíteni, de más me­gyékben sem találtak megfe­lelő vállalkozókat, ezért a karbantartásokkal is elma­radtak; végső soron tovább nőtt a teljes felújítást igény­lő lakások száma. A kapa­citáshiány mellett késedel­mesen érkező és pontatlan kiviteli tervek is nehezítet­ték munkájukat. A jövőben több átmeneti lakás szüksé­ges a felújításokhoz, de egy gondjuk enyhül: a MIK eré­nyéi telepén az év második felében átadják a városi ta­nács támogatásával épült raktárt, ahol a nagy laká­sok bútorait helyezhetik el a felújítás idejére. Az Ingatlankezelő Vállalat tavaly a kivitelezések jobb előkészítése érdekében egy csoportot hozott létre. A szol­gáltatóipari párt-vb ülésén bejelentették, hogy a tanács egy koordinációs bizottságot alakít, amelyben minden ér­dekelt fél képviselteti magát. 9 százalékkal kevesebb tejet adtak át a felvásárló szer­veknek. A szocialista szektorba tar­tozó szervezetek 3,6 milliárd forintot fordítottak beruhá­zásokra, 7 százalékkal ke­vesebbet, mint egy évvel ko­rábban. Csak a célcsoportos beruházások értéke növeke­dett. Tanácsi fejlesztésekre 1,1 milliárd forintot költöt­tek, ami 2 százalékkal meg­haladta a tavaly ilyenkorit. A .kivitelező építőipar a fél év során 576 lakást adott át és 418 építését kezdte meg. Mind az átadott, mind a megkezdett, illetve a fél év végén kivitelezés alatt ál­ló lakások száma lényegesen csokiként, összesen a megyé­ben 1234 lakást vettek hasz­nálatba. 12 százalékkal ke­vesebbet az 1984. I. félévi­nél. Különösen az OTP-be- ruhúzásban készült latkások száma csökkent, 1985. I. fél évben az anya­gi. ágak szocialista szektorá­ban átlag 254 ezer fő dol­gozott. számuk 10 ezer fő­vel csökkent. Leginkább — 12 százalékkal — a mező- gazdaság és erdőgazdálko­dás létszáma fogyott. A lakosság pénzbevételei nem egészen 7 százalékkal, ezen belül a végzett munká­val kapcsolatosak 4,4 száza­lékkal, a társadalombiztosí­tási kifizetések mintegy 9 százalékkal emelkedtek. Az anyagi ágakban foglalkozta­tottak átlagkeresete 7 száza­lékot meghaladóan nőtt, leg­jobban az iparban és a víz- gazdálkodásban. A megye féléves idegen­forgalma. a tavalyinál kedve­zőtlenebbül alakult. Az ide látogató vendégek száma nem emelkedett, sőt a kül­földieké csökkent, s vissza­esett az átlagos itt-tartózko- dási idő is. Az, egészségügyi alapellá­tás három községi fogorvosi körzettel bővült, ugyanakkor egy gyermekkörzetet tartós orvoshiány miatt megszüntet­tek. Az év elejéhez képest emelkedett a betöltetlen, ál­talános orvosi körzetek szá­ma is. A kórházi ágyaik szá­ma — a miskolc-vasgyári kórház új sebészeti pavilon­jának használatba vételével — gyarapodott. Nőtt a szo­ciális otthonok és az öregek napközi otthonainak befoga­dóképessége is. A táppénzes helyzet romlott, a napi át­lagos beteglétszám 6,5 száza­lékról 7 százalékra emelke­dett. Lakásfelújítások Miskolcon

Next

/
Thumbnails
Contents