Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-09 / 186. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. augusztus 9., péntek „Nézzük csak, hogy kell!" Aki táncolt már valaha — s ki ne tette volna, — tudja, a táncnak lelke van. A táncnak egy emberre, egy adott, s még nagyobb közösségre jellemzően is van lelke. Ma egyre inkább érezzük a szükségét annak, hogy megismerjük egymást. Egymástól távol élő emberek. Hogy jeleket küldjünk. Rólunk szól, jeleket küld néptáncunk is. Folklórunk iránt folyamatosan nagy az érdeklődés. Az utóbbi tíz évben például, alig volt megyénkben, Borsod-Abaúj- Zemplénben olyan folklórünnep, táncos megmozdulás, amelyről hiányoztak volna a japánok. A felkelő nap országában nagy a kíváncsiság; hogyan csodálkozhattunk volna hát most, a Folk raft-Europe nemzetközi néptánc-szemináriumának sárospataki állomásán, hogy japán résztvevőt is látunk a „tanulók” között? Tizenhárom — nyugateurópai és tengerentúli — országból azért jöttek, utaztak hozzánk ennek a sajátos stúdiumnak a résztvevői, hogy tanulják, elsajátítsák a magyar néptáncot. Sokadszor adott már otthont Sárospatak ennek a rendezvénynek. Sokadszor tapasztalhattuk ; hallatlan szorgalommal, kitartással tanulnak — dolgoznak — a szemináriumon a jelenlevők. Az indíttatás mindig ugyanaz: a tánc jeleinek értő fogásával is közelebb akarnak kerülni hozzánk, jobban meg akarnak ismerni és érteni bennünket. Érdekes úton jutott el hozzánk az a pitts- burghi komputerprogramozó fiatalember is, akivel még négy éve találkoztunk Patakon. Először a magyar nyelv —< ebben az egyesült államokbeli nagyvárosban négy és fél ezer magyar él — ennek folytán vásárolt lemezeket, ismerkedett a magyar népdalokkal, jutott el a néptánccsoporthoz, melynek magyar tagjai is voltak — s jutott el Magyarországra végül, hogy helyben tanulja, ismerje meg a táncnak a lelkét. Az idén tizenhárom országból közel hatvanan jöttek hazánkba néptáncot tanulni. Sárospatakon, a Co- menius Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának tornatermében találkoztunk egy délelőtti foglalkozáson a résztvevőkkel. Azon a napon kánikula volt, de a tán- colók számára ez valami más világ volt, talán úgy pontosabb, egy másik világban éltek ők, tudomást sem véve a kintiről. Csak elismerően lehetett nézni őket. A szeminárium vezetője, Foltin Jolán koreográfus, a Népművelési Intézet munkatársa elmondta: azok, akik most Sárospatakon voltak, Megy ez ... egy hároméves kurzusnak a részesei. Elkészült ugyanis a fokozatosságra épülő tanterv, s akik végigcsinálják — márpedig a jelenlevők többsége erre vállalkozott — ezt a hároméves kurzust, jól elsajátíthatják és megismerhetik a magyar néptáncot a kezdetektől máig. Hozzátartozik a programhoz, hogy egy adott tájegység táncának tanulása összekapcsolódik a helyszíni tanulmányozással, ismerkedéssel, így az idén Sárközbe is eljutottak a szeminárium résztvevői, találkoztak hagyományőrző csoportokkal. A jelenlevők hazájukban maguk is táncklubvezetők és táncosok —, amit visznek tőlünk, azt sokszorozzák! (ténagy—fojtán) „Hogyan tovább?” Pataki úttörők Lengyelországban Július 30-tól augusztus 14- ig 18 sárospataki pajtás utazott Lengyelországba, a fjli- wicétől nem messze — festői környezetben fekvő — laczai nemzetközi úttörőtáborba. A Sárospataki Városi Úttörőelnökség és a gliwicei úttörőelnökség kapcsolatot kíván létesíteni egymással, ennek eredményeképpen kaptak meghívást a pataki pajtások. Gliwice a sziléziai iparvidék egyik központi városa, több mint 200 000 lakossal. A városi úttörőtábor neve „A világ gyermekei”. Valóban nagyon sok nemzet közötti gyermekbarátság szövődhetett eddig a tábor területén, hiszen már jártak itt angol, holland, finn, német, kubai, csehszlovák pajtásak. Magyar gyerekek először látogatnak ide, a sűrű fenyveserdő közepén elterülő gyönyörű sátortáborba, ahol étterem, orvosi szoba, melegvizes zuhanyozó egyaránt megtalálható, és az idén kezdik el egy sportkomplexum és egy uszoda építését is. A magyar pajtásokat Katowicéből különbusz vitte a táborba, ahol úttörő-egyenruhába öltözött pajtások díszsorfala fogadta őket. Elhelyezkedés után bőséges ebédet kaptak, majd a délutáni programon az NDK-ból érkezett gyerekek műsorát, bemutatkozását tekintették meg, hiszen a tábor lakói még a 18 pataki pajtáson kívül 60 német, 20 csehszlovák és 20 lengyel úttörő is. A gyerekek változatos, érdekes programokon vesznek részt, így ellátogatnak Krakkóba, Katowicébe, Gliwieébe, megnéznek egy ezüstbányát, túráznak a történelmi múltjáról nevezetes Szent Anna- hegyre, fürdeni fognak egy iközeli mesterséges tóban. A tábor jellegéből adódóan nemzetközi sportrendezvényekre is sor kerül. A kis magyar csoport tervezi, hogy magyar napot rendez a táborlakók számára. Ekkor a gyerekek irányításával a konyhások igazi magyar gulyáslevest főznek, de a műsoron kívül lesz lehetőség magyar játékolk, dalok tanulására, sőt megismerhetik a csárdás lépéseit >a többiek. A különböző nemzetek zászlói mellett a VIT zászlaja is leng a tábor területén. A vezetők több olyan programot is terveznek, ahol a XII. VIT hangulatát idézhetik fel a gyerekek. A barátság és a fesztivál napjára a sárospataki pajtások is hangulatos műsorral készüllek. Az eddigi VIT-ek dalainak, játékainak felelevenítésén kívül, bemutatják azt is, hogyan élnek a magyar úttörők, hogyan készültek fiataljaink a VIT-re. Czabányi Attila Sárospatak városi úttörőelnök Halmokban magasodik a temérdek fa a Borsodi Brdő- és Fafeldolgozó Gazdaság olaszliszkai fűrészüzemének területén. Bent a hosszú, tágas csarnokban katonás rendben gépek sorakoznak, s mellettük nők, férfiak — a kánikulai hőségben is — „kesztyűs kézzel” bánnak a kívánt méretre darabolt rönkökkel, amelyeket félkész áruvá fűrészelnek, hogy majd más faipari üzemeknek elszállítva deszkák, lécek, gerendák vagy éppen parketták, lambérialapok, ajtók, ablakok, bútorok készüljenek belőlük. Százhetvenen dolgoznak az olaszliszkai fatelepen, akik — amint Pávási József üzemvezető elmondotta — évente 25 ezer köbméter fát fűrészelnek fel ipari felhasználásra. A liszkaiakon kívül Vámosújfaluból, Tolcsváról, Erdőhorvátiból, Komlós'káról is sokan dolgoznak az üzemben. Tölgy-, bükk-, akác-, kőrisfa, túlnyomórészt pedig Nehezen tájékozódott ébredése után. Még nem lehet közel a reggel, mert a szoba sötét, noha az elsötétítő függönyt — szokása szerint — elalvás előtt félrehúzta, hogy reggel könnyebben ébredjen. Most viszont a mennyezeten vörös fények táncolnak, ijesztő formákat öltve, és az egész szobának valami szokatlan színárnyalatot kölcsönözve. Mintha valami rossz éjszakai lokál „hangulatvilágítása” árasztaná el a helyiséget... De ez a zene meg nem dob, nem elektronikus hangszer- számok terméke. Roppant ropogás, mintha valami gigászi szalonnasütésben a száraz ágak ropogását hallaná... Vagy rettentő lövéssorozatot? Időnként dohogó zuhanás hangja keveredik a patto- gásba-ropogásba. Ilyenkor a mennyezet vöröse pillanatra megvilágosodik... Magához tér, az ablakhoz siet. Balra szemközt, tőle vagy hatvan-nyolcvan méternyire óriási máglya ég. Vörös lángnyelvek csapnak magasra, ropogva ég egy nagyméretű Iáház, meg a berendezése. A száraz fa, meg nem kevésbé száraz fából való bútorok kísérteties hanggal égnek. Amikor egy-egy nagyobb gerenda alázuhan, akkor hallatszik a duhogó zuhanás, és olyankor a lezúdult fadarabból millió és millió szikra száll felfelé, kiíehéredik a vörös lángnyelv, ilyenkor világosodik meg pillanatra a mennyezete is. A lobogó lángtengerben még kivehető az épület ugyancsak égő váza, egy, közvetlenül az égő épület mellett álló öreg fának már csak megfeketedett sziluettje rajzolódik a vörös háttérre. Építkezési területen állt ez a ház. Körötte betonelemeik, mindenféle építési anyagok. Nem messze egyéb faházak és bódék sora. Raktár lehetett, iroda, nem tudja ... Vajon hol az éjjeliőr? ... Csak nem az égő házban ?!... A recsegés-ropogás- pattogás, a lángnyelvek táncolása már szinte elviselhetetlen kakofóniába olvad ösz- sze, s hozzá a táncoló lángok festette vörös árnyalatú háttér valami pokoli látvány. A telefonhoz rohan, a tűzoltókat hívja. Már bejelentették, útban vannak az egységek, hallja a választ. Újra az ablakhoz siet. Amennyire kiHáromnapos kongresszusnak ad otthont a napokban Sárospatak. A Magyar Higiénikusok Társaságának IV. nemzeti kongresszusát renfenyől'a teszi ki a feldolgozott fa fajtákat. Ennek csak kisebb részét, alig 5000 köbmétert adjálk a zempléni erdők, a többi, főképp a fenyő szovjet importból kerül az olaszliszkai üzembe. Százmillió forint az évi termelési értékük. A feldolgozott anyag 40 százalékát a Sárospataki Faipari Vállalatnak, a többit az ország különböző vállalatainak szállítják. Most készült el hárommillió forintos költséggel az üzem új fűtőberendezése. Ennek az a különlegessége, hogy a telepen található, s eddig többnyire kaiba veszett hulladékok felhasználásával fagázt állítanak elő, s ezzel fűtik majd a hatalmas csarnokot. Érthetőén nagyon örülnek ennek, s megnyugodva néznek a tél elé az üzem dolgozói, különösen a lányok és asszonyok: hiszen nem kell többé fagyoskodniuk a munkahelyükön. veheti, a környékbeli betonházaik ablakai, erkélyei tele vannak hozzá hasonlóan felriadt lakókkal. Félmondatokat kap el a füle, mindenki mást tud a tűz kezdetéről. Egyetlen izgalomban virraszt az utca ... Iszonyatosan hosszúnak tűnik az idő, noha a valóságban alig néhány perc telt el. Végre felvijjognak a szirénák, villogó lámpákkal jönnek a hatalmas vörös tűzoltó- kocsik. Nem könnyű megközelíteni a tüzet. Csillogó sisakos tűzoltók szállnak le, pillanatok alatt felfejlődnek a gyakorlott csatarendbe, összeszokott, jól begyakorolt mozgások, néhány tűzoltó már ott van a még mindig több emeletnyi magas lánggal égő ház közelében. Több irányból sisteregve tör a nagynyomású vízsugár a tűzben álló házra. Rakodás, bontás zaja vegyül a zajba. A lakók az erkélyekről és ablakokból, mint páholyból izgatottan figyelik 'a rettentő színjátékot... A lángok lassan elülnek, a tűzoltók a parázsló helyeken dolgoznak ... Lassan szürkülni kezd a sötétség. A tűzoltók elvonulnak. Még van ideje munkába indulásig. Elszunnyad. A vekker hangjára fáradtan ébred. Idegeiben még ott az éjszakai élmény minden ijesztő látványa, szinte látja a sötét éjszakát vörösre festő lángokat, hallja a riasztó ropogást, még benne él a nyomasztó éjszaka minden pillanata Kinéz az ablakon. Az építkezés emberei matatnak a hamuhalom körül, meg a meg- kormozódott környezetben. Az öreg fa megfeketedett törzse és koronájának maradéka fekete memen tóként mered a szürkeség fölé ... * Másnap olvassa az újságban, hogy az Iksz utcai építkezésen egy fából készült felvonulási épület tüzet fogott és a benne tárolt bútorokkal együtt elégett, a tüzet a kivonult tűzoltóegység eloltotta; a kár nem jelentős, személyi sérülés nem történt, a vizsgálat folyamatban van. Újra kinéz az 'ablakon a megszenesedett fára. Aztán elolvassa ismét a híradást. És megnyugodva továbblapoz ... (bencdek) dezik meg itt, augusztus 14-e és 16-a között. A több napos találkozó szakmai programja átfogja a közegészségügy-járvány- ügy szinte valamennyi részterületét. Számos előadást hallhatnak az érdeklődők, melyek témája elméleti és gyakorlati tudnivalókkal foglalkozik. Gazdagítják az előadásokat a várható viták is. A rendezvény célja, hogy az alkotó eszmecserék előbbre vigyék és lehetővé tegyék a tudományág újabb és bonyolultabb feladatainak ellátását, az összefüggések felismerését. A kongresszus ünnepélyes megnyitója után plenáris üléssel folytatódik a találkozó. Ezen — egyebek között — szó lesz a köz- egészségügy helyéről és szerepéről a környezetvédelemben, a fertőző betegségek elleni küzdelem jelenéről és jövőjéről, magyarországi helyzetképéről, a munkahelyi epidemiológiai vizsgálatok — környezeti ártalmak megelőzéséről. A fő témák körében megtalálható a környezet-, a településvédelemmel foglalkozó előadás és szó lesz a témával kapcsolatos vizsgálatok eredményeinek számító- gépes feldolgozásáról is. A kongresszus programja szerint az előadásokat viták követik majd. Higiénikusok kongresszusa Sárospatakon Élmény és olvasmány Százmilliók fafeldolgozásból
