Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-04 / 182. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. augusztus 5., hétfő Pusztavacs, 1985 A számok — 47 fok 11 perc és 1!) fok 29 perc — lassacskán az egész ország számára ismerőssé válnak. Ezek a koordinátái Magyar- ország mértani középpontjá­nak, amelyet a Pusztavacs község határában álló, csú­csos l'atoron.v jelez. 1978- ban építették a vacsi nagy­erdő egyik tisztásán, ahová akár rövidke sétával is el­juthat az érdeklődő turista a községből, i * Ugyanaz a „kalmár szel­lő” kóborolhat ezen a tisz­táson is, amely valamikor Hódolat a zenének Felőlit is írásra késztethet­te. Az alföldi táj jellegze­tes gyeptakarójának darab­jai nyílnak itt is egész esz­tendőben : kakukkfüvek, agár­kosbor, magyar szegfű, hogy csak az ismertebbeket em­lítsük. A békefeszti válla érkezők immár hagyományos prog­ramja a torony fölkeresé­se: ismerőssel 'mindig érde­kes a találkozás. Aztán meg, a torony melleit elhelyezett esi 1 lagászati segédeszközök segítségével mindannyiszor új és új megfigyeléseket le­hel tenni, hiszen csupán egyetlen alkalommal úgy sincs elegendő idő vala­mennyi mérés elvégzésére::! helyi idő pontos meghatá­rozására, a nap magasságá­nak megállapítására, az ég­tájak megjelölésére stb. De azért a kíváncsiak, ke­vés várakozás után odafér­hettek u táblázatokhoz, jel­lapokhoz; szórványos volta forgalom a torony környé­kén. * A község túlsó oldalán — néhány kilométerre a jel- toronytól —, idén is sátor­város épült. Részint a kem­pingezők sátrai, részint a kiállítások pavilonjai. A la- kósátira'k szinte mindegyike mellett ott a szürke hamu­halom, jelezvén, hogy a két­napos békel'esztivált sokan már pénteken, sőt, esti töltő­kön megkezdték: A sátor mellé természete­sen még más egyebek is szükségeltetnek, hogy- a tá­borozó emberi körülmények közölt tudja magát. Vízről, illemhelyekről a rendezők­nek sikerült gondoskodniuk, soibanálilás nélkül lehetett hozzájutni ételhez, italhoz is. Kulturált, szervezett ror- • galomtrányítással, jól meg­közelíthető parkolóhelyekkel találkozott idén a fesztivál vendégsereglete, adva volt hát minden alapvető felté­tel ahhoz, hogy a több tíz- . ezer ember jól érezze ma­gát. * A programok tucatjairól néhány sorban, de még né­hány oldalon keresztül is fogós feladat lenne szólni, ha ugyan nem megoldhatat­lan. Inkább csak annyit, hogy több helyszínen min­den korosztály megtalálhatta az ízlésének leginkább tet­sző szórakozási formát: né­pi tánc-tanulástól a diszkóig. De volt itt sárkányépítő. sátor- — lám, a lassan fele­désbe merülő sárkányépítési tudományt mennyi érdfeklő- dö gyerekre lehet átörökíte­ni — bizonyítván, egy jó játékhoz nem feltétlenül kel! •a több ezerforintos legó vagy távirányítású autó. A sár­kány örök játékszer. A mesterségek bemutatója is remek ötletnek bizony-ult: az alkal mi kovácsműhely üllőjén táncoló kalapács, a tüzet szító fújtató kínálta, látványosság, felért a nagy­színpad produkcióival is. A paravánok pedig — melyek fehér oldalaira ki-ki felírhatta a maga béikeüze- netét — a fesztivál zárása u.tá-n, politikusok, társada­lomkutatók figyelmébe ajánl • tatnak! Csendes Csaba. Fellépésre várva (A szerző felvételei) Csillagásztábor Amatőr csillagászoknak ad otthont július közepétől a Kaposvár határában levő csillagvizsgáló. Húsz lelkes csillagász — 13 éves­től 42 éves korig — elméleti és gyakorlati ismereteit gyarapítja E. Kovács Zoltán igazgató — táborvezető segédletével. Az Orszá­gos Észlelő Tábor programja égbolt-ismeret, üstököskeresés és megfigyelés. Rádió mellett Július elejétől, ahogyan a diákok elhagyták oktatási in­tézményeink legnagyobb ‘kol­légiumai!:, az utazási iro­dák, az idegenforgalom szer­vezői jó érzékkel „csaptak le” az elárvult, üresen ma­radt helyekre. A Budapest­iül szóló híradások például említik, hogy 18 diákszállót üzemeltet turisták számára az Expressz. Ifjúsági és Di­ák Utazási Iroda. Legna­gyobbrészt a hazánkba ér­kező csoportokat helyezik el, de bőven jut szálláshely a-z egyéni turistáknak, akár belföldről érkeznek, akár a haláron túlról. „Az árak a sábao. A legnagyobb hote­lokként .emlegetik a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem kol­légiumait, amelyek ezernél több vendéget képesek fo­gadni. S Miskolcon a köz­ponti középiskolai leánykol­légium is méltán pályázhat az Expressz-csoportok foga­dásában a „leg”-rei.. Hogyan lesz. egy lehetsé­gesnek mondott szakember­ből. vezetőből birkapásztor? Ö lenne korunk embere, vagy munkatársainak és fő­nökeinek lenne igaza, akik „emberi magatartása”, „ösz- szeférhetellensége” miatt el­távolították az üzemből? Egyedi ez az esel, vagy ti­pikus? A rádió Húszas stúdiójának műsorai azért érdekesek, mert érdekes em­beri sorsokat villantanak fel. gazdasági és társadalmi kérdéseket feszegetnek. Ez történt csütörtök este is (Kossuth 19.15—20.15) Len­gyel Nagy Anna riportmon­tázsában. A riport főhősét Gyűrű Imrének hívják (in­nen a cím szójátéka), de nem a név és a konkrét helyszín az érdekes, hanem a jelenség maga. Lépésről lépésre haladva alakul Iki a hallgató előtt is a, kép, il­letve a képlet. Hősünk szen­vedélyesen szereti a szak­máját és a maximumot alkarja nyújtani. Ezt elvárja a beosztottjaitól, de a főnö­keitől Is. Ez már önmagá­ban is konfliktusforrás. Nem feltétlenül azért, mert mások nem akarnak vagy szeretnek dolgozni. De igen sokan — Gy. I. volt üzemé­ben is — csupán annyit akarnak produkálni, ameny- n.yi (még) megéri. Tekinthe­tő ez, erkölcsi kérdésnek is, de ez nem visz közelebb a megoldáshoz. Az, emberéket mindenkor (tehát ma is) az érdek mozgatja, s csak má­sodsorban az erkölcsi belá­tás. Lehet ezt a helyzetet, m agata rtás t he lytelen íteni, elítélni, de nem tudni róla vakság lenne. Gyűrű Imre nem vette tudomásul. Köve­telt, mert a környezetét is a saját erkölcsi normái szerint ítélte meg. Anakronisztikus magatartás ez? A siker hő­sünket igazolta: brigádja állami díjas lett. Tanítvá­nyait, vagy ahogy ő mond­ta „gyermekeit” ő tanította meg precízen dolgozni. Ezt — szóban — mindenki elis­merte, ám a Parlamentbe mégis „elfelejtették” meg­hívni az. Állami Díj átvéte­lére. Méltánytalan és igaz­ságtalan döntés volt ez, még akkor is. hu „emberi hibái­ra” hivatkoztak. Hosszú tá­von az egész, közösség mun­kamorálját kikezdheti, ha a teljesítményt nem ismerik el. (Így is történt, A következő évben már mérsékeltebb teljesítményt nyújtott a bri­gád). A környezet is felelős azért, hogy a dolgok idáig fajul­tak, visszafordíthatatlanná váltak, mígnem egyszerűen kirúgták a kellemetlenné, terhessé vált embert. Fel­merül persze a gyanú a rá­dióhallgatóban, hogy a dön­tést immár utólag „ideolo- gizálják meg”. Jobb a bé­kesség, a középszer, mintáz állandó konfliktusok árán a minőség? Most nyugalom van a dunántúli sajtüzem- ben. Gyűrű Imre meg el­menekült a birkáik közé. Elege van ebből, moha fel­kínáltak neki más (vezetői) állást is. Könyvéket visz magával a legeltetéshez; rá­diót, s klasszikus zenét hall­gat. Sajátos happy end, de ki fizeti meg ennek (ezek­nek) az eset(ék)nek azárát? horpácsi 1 Együtt A BORSODI FONÓ című, szép kezdeményezésű megyei folklórsorozat nyitó 'napjának délelőttjén történt mindez, mondottam volt, hat-hét év­vel ezelőtt. Akko-r, hogy az ASSZONY már megvolt vol­na,. a nap esti-éjszakai óráit dálban-zenében töltöttük, jó hangulatban, együtt, barát­ságban. Már az éjfélhez kö­zeledett az óra, a tancházá­sok ropták, amikor Pólyák Ferenc Intett. Egy bontott üveg. borral intett, s a dél­utáni, az alkotás idején is együtt volt kis társaság.fel- kerekedett. Feri eljöttnek látta az időt, hogy „meg­szentelje” a .művet.- Mint amikor, a szőlőtermelők a borpíncében kicsit loccsanta­nak a földre, megemlékezve a munkáról. Az ASSZONY tehát immár végérvényesen is élt. Ott és akkor, az alkotó, a „battás ember”, Pólyák Fe­renc, a matkópusztai fafa­ragó hallgatóit egyet, majd megszólalt. Azt mondta a rendezőknek, reggel korán keljenek, mert itt valami még ’hiányzik. Innen hiány­zik valami! Az a kisebbik, másik farönk, azt kéne majd idehozni. Mert „igön” szo­morú az asszony így, egy­magában. Kell neki egy fér­fi. Az fog itt megszületni másnap reggel. És így is történt. Másnap reggel a balták .megint te­remtéshez látták. És így lett párja az asszonynak. Így lett a nőnek férfik is Hejő- csabán, a Gárdonyi Műve-' lődési Ház ifjúsági parkjá­ban. Azóta élnek ők ott ket­ten, „fordított teremtésben”, a legszebb békességben és egyetértésben. Elválaszt,ha ­tattanok egymástól. Szólnak hozzánk, mesélnek nekünk, ha megállunk előttük. Aki nem hiszi, járjon utána. (térsagy—csákó) fiatalok pénztárcájához iga­zodnak: személyenként egy éjszakára 50 és 150 forint körül mozognak.” A fővároshoz hasonlóan, Miskolc is kiveszi részét a turisták kollégiumi fogadá­Én néni tudom, . ő hogy bírja. Már egy órája állunk itt, úgy váltogatom lábai­mat az állásban, mint a ha­lai elől menekülő kaland- vitéz a lovakat. Ö meg csak — I'áradhalullanul áll és mesél. Alacsony, törékeny ter­met. A szavai ugyanakkor mázsásak, főleg, ha közvet­len környezetéről beszél, a sok tunya, lehetetlen, hü- bö.rgő férfiról. Akik közölt neki kell valami biztonságot tartani. A szeme úgy <4, mintha dinamit lenne-:rejtezne ben­ne. Szép szeme van. Kék. Friss kék, akkor se komo­rul, amikor a legmegpró- bálóbb időkről' mesél. Hun­cut szernek ezek. Sokszor , a hangja is hun­cutul közvetít. Ilyenkor hoz­zám is hajol, keze titkot ■sejitelően int közelebb ma­gához. Végül fogja a táskáját, búcsúzunk. Ázl mondja, jö­vőre mái' nem látóit) ke­zében ezt a szatyrot. Lete­szi végleg. Felhagy a mun­kával. AzJ, mondja: „Ezután olyan szabadon fogok élni, mint. a madár ... egyik ág: ról a másikra .. . Jövőre megnézem már a Balatont is. Még sose láttam. Kiszó- rak ozom magam!” Így könnyű: jövőre még csak 87 éves lesz.... (t. n. j.) lás ember” máris olt hóruk­kor.; >tt a segítőkkel a fák kö­rül. A lelkes,, várakozó csa­pat pillanatok alatt ott se­rénykedett az alkotó körül. Ferink nekilátott az alkotás­nak. Letelepedtünk — mint a gyerekek a mesemondó köré —, s miközben baltája formál, adott az anyagnak, ízes mondatokkal keltette életre a holt anyagot, a fát, a rönköt a biztos mozdula­tok sora. Amikor „mögvolt volna” AZ ASSZONY, körbesimo­gatta még kézzel, körbesi­mogattuk mi is szemmel és csodálkozással, majd serény­kedett újra a kis csapat, hogy biztos állást, jó helyet találjunk a műnek. A teremtés, volt szeren­csém tapasztatni, éppen a visszájára történt. Együtt voltunk mái'- hat-hét évvel ezelőtt, együtt volt minden „kellék” és anyag, az alko­tóra vártunk még. Messziről jött, legalább kétszáz kilo­méterről. Súlyosan érkezett Végül is megérkezett, megjött Miskolcra, a hej.ő- csabai ifjúsági parikba. Ahogy kinyílt a kocsi ajta­ja, amint kilépett, máris fölfedezte magát, mert arra mutatott ujjal, ahol néhány öles fa várakozott sorsára: „Megtámadom azt a rönköt, most rögtön .. Mire felocsúdtunk, Pólyák Ferenc, a matkópusztai „bal­így könnyű...

Next

/
Thumbnails
Contents