Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-04 / 182. szám

1985. augusztus 5., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nagy Kutya Illetlenség lenne holmi káromkodásra gondolni a kutyát említve. Különösen a nagyot. Ámbár méltatlankodni, hol ilyen, hol olyan megjegyzést tenni lehet, mivel igen nagy a meleg, időnként kánikula van, tehát tulajdonképpen kutya meleg. Onnan kezdődött az egész — miként ez Klaus Lindner A csillagos ég című, kitűnő, olvasmánynak is izgalmas is­meretterjesztő könyvéből megtudható —, hogy az ókori hí rés vadászt, Oriont elkísérte vadászataira két kutyája is. hűségük jutalmaként pedig szintúgy az égboltra kerültek, . csillagképben. Oriont mindahányan jói ismerjük, szerintünk magyárak szerint ő a Kaszás, és látható az is. miként va­lamicskével lentebb igyekszik hozzá Sánta Kató a vacsorá­val. Igyekvése látható a pislogással, mintha gyorsan szedné a lábát. Ez a Sánta Kató pedig a déli égbolt, legfényesebb csillaga, a Szinusz, Orion vadászkutyájának legfényesebbje, maga a Kutyacsillag. Mármint ennék a csillagképnek egyi ke, a legmutatósabbja. Hogyne lenne fényes, hiszen ez a mi csodás Napunknál kétszerié nagyobb csillag, igen közeli, a fény róla, „mindössze” !) év alatt ér ide. Eddig hát eljutottunk, nézzük tovább. Egyiptom ókori népei — egyáltalán: az ókoriak mintha • jobban figyeltek volna fölfelé — észlelték, hogy amikor a hajnali égből ton röviddel napfelkelte előtt megjelenik a Szí­ri usz, tehát a Kutyaesiilag, rövidesen megkezdődik a Nílus évenkénti rendszeres áradása. Márpedig ezt. a dátumot na­gyon is figyelembe kellett venni! Ezt az időpontot a mi mostani naptárunk szerint júliust, 'augusztust — sokáig az év kezdeteként tartották számon, az ehhez méltó nagy tin neplésekkel. Ekkor kezdődött tehát a nagy meleg. A canis — kutya, a caniikulus — kutyácska. A kánikulai napok né­met neve pedig, a iHundstage 'kutyanapokra fordítható, a ká niikulai magyar kifejezés tehát, miszerint kutyameleg van valamiképpen így keletkezett. Akár így, akár nem így, a lényeg: ezékben a napokban bi zony kutyául meleg van. Érdekességként még hadd álljon itt, hogy ennek a bizonyos Kutyacsillagnak, mármint a Szí riusznak állítólag van egy kísérője, ami ugyancsak fura egy teremtmény! Tessenek elképzelni egy" a.ldkora behemót 'tö­megű csillagot, mint a mi szépséges, életet adó 'Napunké, de ez a nagy tömeg mindinkább zsugorodott, összepréselődött, sűrűsödött egészen addig, amíg kisebb nem lett, mini Anya földünk átmérőjének háromszorosa. Mindenesetre ez koráb­bi terjedelméhez képest igencsak kicsinyke, viszont annál sűrűbb. Hogy mennyire sűrűbb, azt elképezni sem igen tud­juk. A már említett, könyv azt mondja, hogy ha ennek a csillagnak az anyagából sikerülne ide hozni egy gvufásska- tulyányit, akkor az másfél tonnát nyomna! Tehát magyarul: a miskolci Széchenyi út egyik, felújításra váró épületénél, — melynek földszintjén gyorsétterem is 'működött — hosz- szú ideig álldogált egy toronydaru, feltehetően több ezer fo­rint órabérben. Talán ez-a daru fel tudta volna emetew, ama bizonyos gyufásskatulyányi. külország! anyagot. 'Mert annak a bizonyos bolygókicsinységű csillagnak az anyaga ilyen sű­rű. Hiszi a piszi! Majd ha idehozzák! Csak hát a Piszi elnevezés nálunk ugyebár szintén kutyának a neve. Bármerre '.kanyarodunk hát, ismételten a Kutyához, mármint a Nagy Kutyához érünk, ami pedig mindezt a nagy meleget, kutyameleget csi­nálja. Az ember ilyentájt arra gondol, hogy Orion is va­dászhatott volna inkább kutya nélkül, akkor imost nem len­ne ak égen a Canis Maior, mármint a Nagy Kutya. A mi vadászaink napjainkban szintén megvannak nagy kutyák nélkül, ámbár sokak szerint, vadászatainkon így is sok a nagy kutya. ML célból mindez? Mármint az egész iromány. Egyszerű a -magyarázat. A sokéves tapasztalat szerint, ha eme lapban példának okáért nagy esőzésekről írunk, akkor a dolgozat megjelenésének napján fényesen síit a Nap. Ha szakadó hóesésről: az iro­mány megjelenésének napján megszűnik a szakadás, egyetlen szem hó sem libeg a légben. Kívánkozik hát: írjunk a meleg­ről, a kánikuláról, és akikor a megjelenési napon megszűnik a kutya me leg. Tényleg elég-lenne már ebből a kegyetlen melegből! Jó lenne eltenn i belőle valamicskét télére. Mert, ha netán télen ismét hideg lesz, félő: felemlegetődik majd a kutya! Sőt! A nagy kutya! A szénre, a Tüzép-irodák előtti sorokra gondol va máris kitalálható, hogy a szépséges magyar nyelven mi­lyen összefüggésben említödik majd ez a bizonyos kutya. Priska Tibor Bővülő üdítőválaszték Bőséges kínálat borászati cikkekből Az. idei szüretkor nem lesz gondjuk a szőlősgazdák nak. mibe szedjék a szőlőt kezeljék, tárolják a mustot és a bori. A kereskedelmi vállalatoktól kapott tájékoz tatás szerint bőséges lesz a választék mindenféle .szüreti kellékből. Mint a Hermes Afésznél elmondták, a korábbi évek nél jóval több ajánlatot kap­tak például hordók gyártá­sára. A megrendelések alap­ján a gyártók folyamatosan szállítják az álész tíz buda­pesti üzletébe a hordókat, 40-től 150 literesig. Az alap­anyag többnyire a jobb mi­nőségű tölgyfa, de kaphatók, illetve szüretig kaphatók lesznek az olcsóbb, akácfa ból készült termékek is. A Róbert Károly körúti velö- magboltban pedig már vásá­rolhatok a szerencsi Lenin Mgtsz budapesti részlegének kézi készítésű, igényes kivi teiű hordói. A többi kádár ipari termékből is bőséges választék várható: augusztus második felében érkeznek a boltokba a kármentök. a kü­lönféle méretű kádak és a szőlövillák. A budakalászi Barkács Áruházban a közel­múltban mutatták be a Bá~ laszéki Kádár- és Faipari Szövetkezel szüreti kellék- választékái. s tervezik, hogy a közeljövőben a Marx téri vetőmagboltban is rendeznek árusítással egybekötött be­mutatót kádáripari termé­kekből. A szüreti kellékek közül lassan eltűnik a faputtony, ma már jobbára könnyű­fémből. üvegszálas, illetve fröccsöntött műanyagból ké­szülteket kínálnak, ezek jó­val könnyebbek a hagyomá­nyos termékeknél. A Hermes Szövetkezel nemcsak a’ bu­dapesti üzletekbe szállít, hanem a vidéki ál’ész-bol- tokba, szövetkezeti áruhá­zaikba,' sőt több helyütt az iparcikküzletekbe is; a sző­lősgazdák az országban csak­nem 600 helyen vásárolhat­ják meg a szüreti kelléke­ket. Október végéig, november elejéig, amig az idő engedi, helyén marad a pontonhíd. Télre vé­dett kikötőbe fogják vontatni az elemeit. (A szerző felvétele) A jeges tél után Újra áll a híd Talán akad az olvasók kö­zött, aki az augusztusi me­legben képes fölidézni az idei tél borzongató fagyait. Talán olyan is van, aki em­lékszik a folyók jegesedésé- vel foglalkozó híradásaink­ra. Arra. hogy kétszer-há- romszor kellett föltörniük a hajósoknak a Tiszát, mert az újból és újból beállt, mind vastagabb jégpáncéllal borítva a medert, így fenye­getvén a folyó menti telepü­lések lakóit: ha zajlásában nem segítenek, jeges árral önti el a tköo-nyékét. Szerencsére, áradásról szóló jelentéseknek aztán már nem kellett szerepelnie híradá­sainkban. Alapos, s ami ló, eredményes’ munkát végez­tek a jégtörő flottilla tagjai. Ám, károkról ennek ellené­re be kellett számolnunk, hiszen, mint emlékezetes, a jeges víz több tanyahajót, és egyéb úszótestet ragadott el állomáshelyéről. A cigándi rév közeJében .telelő ponton­híd elemei közül is ,nem egyet önkretett, megrongált, má­sokat elsüllyesztett. Közülük kettő ma is a folyó mélyén várja, mikor kerül újból napvilágra. No, de halad­junk sorjában! Augusztus elején, aki a cigándi révet választja át­kelőhelyül, mindebből már nem sokat vesz észre. Leg­feljebb annyit, hogy újszerű hídon haladhat át a borsodi partról a szabolcsira. És persze, ha egy kicsit figyel­mesebben széjjelnéz. láthat néhány, teljesen eldeformá- lódoti vasszerkezetet, amely a jég roppant szorításában vált használhatatlanná.'Ezek­hez a vasakhoz hasonló ál­lapotban hagyta jószerivel a többi elemet is a jeges víz, mikor a hosszú, kemény tél végén végre elvonult. A Közlekedési Minisztéri­um kilencmillió forintot biz­tosított a pontonhíd helyre- állítására, hiszen minden hét késedelem ezer, tízezer forintokkal mérhető népgaz­dasági kár. A jókora for­galmat lebonyolító cigándi rév kompja egyedül termé­szetesen képtelen megbir­kózni a személy- és teher­gépkocsi-áradattal, így aztán a járművek tetemes része kerülőútra kényszerült, hi­szen a legközelebbi híd To­kajnál található. A KM Közúti Igazgatósá­gának szakemberei nekilát­tak hát a munkának. Mint a Szabolcs-Szatmár megyei igazgatóság vezetője — mert a pontonhíd és a. komp üze­meltetése hozzájuk tartozik — Papp András elmondta, a timari Béke Termelőszö­vetkezet lakatosüzemére esett a választásuk, mikor kivite­lezőt kerestek, mert a szö­vetkezetiek másfél millióval kedvezőbb áron kínálták a munkát, mint a Közúti Épí­tő Vállalat. Április 9-én indult a hely­reállítás, és június második felében, túl a műszaki át­adáson, már zavartalanul mehetett a forgalom. Hogy közben micsoda nehézségek­kel kelleti megbirkózniuk a hídépítőknek, arról Molnár József, a kivitelezés egyik vezetője szólt. Az 1952 óta üzemelő pontonhíd elemei alaposan elöregedtek, a jég okozta károkat pedig már említettük. Kilenc darab, 12 méter, két darab 23 méter hosszú elemet kellett, há­romtized milliméteres pon­tossággal összeilleszteni, kö­rülbelül 20 ezer csavar se­gítségével, s ezután jöhetett a 35 méter hosszú középső rész beemelése, amely a ké­sőbbiek során, nyitott álla­potban a hajózást teszi lehe­tővé. A munka minőségéről a megújult híd önmaga be­szél. Tessék csak kipróbál­ni! Akár gyalogosan, gépko­csival. ha tetszik, akár hajó­val. Négytagú személyzet vi­gyázza az áthaladást, azt, hogy a lentről vagy föntről érkező hajó számára idejé­ben történjen a nyitás, s hogy ilyenkor se álljon ne­gyedóránál hosszabb ideig a közúti forgalom. Csak a súlyra tessék vi­gyázni! Tíz tonnánál nehe­zebbek ne merészkedjenek a megújult, égszínkék színű úszó alkotmányra. Nekik ott a szomszédságában kikötött komp. Csendes Csaba Mi jöhet még?! A Márka, a Gyöney és a Sztár üdítőkből minden év­ben több kerül a hollóikba, a meggy, a málna, az al­ma, a iribi z.1.1, a narancs, a szőlő, valamint a dóligyü- mölcs alapanyagú szénsavas italokból különösen sok fogy a forró nyári napokban. Mi korra megérkezett az iga­zi kánikula, megyénk él él­ni i s zer üzleteiben, éttermei ­ben, vendéglőiben új üdítők jelentek meg, olyanok, ami­lyeneket hazáinkban koráb­ban csak a fővárosban, vagy a Balaton partján lehetett kapni. A mangó, a maracu- ja és az ananász választék­bővítésként került forga­lomba, ugyanis a régebben ismeol üdítőkből változatlan mennyiségűt adnak el — már amióta a meleg meg­érkezett. Az Egar-mátravidéki Bor­gazdaság borsodi gyáregységé­ben, ahol a közelmúltban kezdték meg a három új üdítő palackozását, Szilágyi Dezső gyáregységvezető elmondta, hogy a > mangó, a ' maracuja, az ananász nem szorította k! a málnát, a meggyet, a fe­hér és a vörös szőlőmánka üdítőt, ezekből és a tonik- ból, a limonádéból és a na­rancs üdítőből is megköze lítöleg ugyanannyit kérnek a boltok, mini korábban. Az előző evek forgatnia alapján megmutatkozott, hogy egyre keresettebbek a déligyü mö,les-alapanyagból készített italok. Eddig a;z üdítők 20— 25 százalékát tették ki ná-j lünk a citrusfélék felhaszná­lásával gyártott 'üdítők. A jövőben ez harminc száza­lékra is emelkedhet, ugyanis az újdonságokból megnyug­tató mennyiségű áll rendel­kezésre. A gazdaság máilyi üzemében egyelőre csak ké1 deciliteres palackokat tölte­nek, míg Sályban megkezd­ték a literes üvegek tölté­sét. A boltok, vendéglátóhe­lyek megrendelései alapján árra lehet következtetni, hogy az újdonságok fogad­tatása kedvező vdlt. Ezek­be"! fajtánként 500—500 ezer palackkal kerül az idén for­galomba. A gazdaság veze­tői arra számítanak, hogy a most forgalomba került új üdítők a jövőben Sem szo­rítják háttérbe a hazai gyü­mölcs alapanyagú italokat, csupán a választék bővíté­sét szolgálják. Iszonyú meleg van. A ház asszonya azt mondja, min­denképpen kerüljünk bel­jebb. a Szobában valameny- nyire hús a levegő. (Egyéb­ként a férjél keressük, 'ki kiszól a fürdőszoba csapjá­nak mellől, hogy rögtön jön.) Szabadkozunk, hogy csak kicsit jöttünk, csak va­lami segítségért. De a ház asszonya — mintha nehezen mozogna, szemlátomást szavakkal erősködik, csak üljünk le a hűvös szoba asz­talához. Az asztalon csupa virág. Vázákban. Elmozdítja on­nan a ház ’asszonya. Még mentegetőzik is: „Csak na­gyon nehezen tudok mozog­ni, emelni ...” Ugye, tudtuk élőié?!, nem is kellett volna bejönni, elég lett volna vá­rakozni a ház előtti járda hűvösében — csak a bajt csináljuk itt! Csak dolgot adunk .. A férj megérkezik. Mond­juk, mi járatban, mondja, szívesen segít. De először is másba kezd. Pillanatok alatl a szívünk tájékára telepszik egy hatalmas nyomás: leve­gőt sem kapunk! Szabadko­zik egy dologban, amit nem tudott teljesíteni, s felesége akinek vendégei vannak egy másik szobában — hely­zetéről kezd mondókat. Mert néni akármi történt itt az elmúlt egy hónap során! Ilyet .lá.titunik-e már, ilyet hallottunk-e már? A feleség — a ház asszo­nya, lei fogadott minket —* egy-két hete még az elei és halál választóvonalán volt. Nem volt ö beteg .elől­it:, nem. Nem tett mást azon a bizonyos napon sem. Meg­vásárolta a boltban a reg­gelihez szükségeseket. A péksüteményt is. Most pon­tosítva: a zsömléket. És reggeliztek. Reggelizett a család. Ezt követte a láthatatlan kór\támadása. A ház asz- szonya panaszkodott — noha nem szokása! —, itt szúr, ott szúr, nagyon fáj; orvost! És kórház! Azonnali beavatko­zás szükséges! A ház asz- szonya azon a bizonyos na­pon reggel nem csak zsömlét evett — üvegszilánkot is!!! Azonnali műtét segíthet csak! Ugyanezen a reggelen egy másik család is a szokásos reggelihez ült le a telepü­lésen. A kisfiú kiáltott elő­ször ■ fel fájdalmában, a zsömlét harapva: fogai kö­zölt reccsent, szájpadlásába szúrt valami! Édesanyja kö­vette a sikoltásban: jóízűre szánt falatozásába betolako­dott — egy üvegszilánk! Egy hónap múlva jelent­hetjük, e véletlen találkozás folytán: a kisfiúnak és édesanyjának SZERENCSÉJE volt! Á zsömlébe sütött üvegszilánkok a szájban me­rőlegesen estek a szájpad­lásra! Kézzel segíthettek. De az a fotó, ami a vonalzó milli- és centimétereivel összevetve szemünk elé tár­ja a látványt az üvegdara­Képzeljék el ezt az üvegszilánkot reggelizéskor a zsömlében! (Fojtán László felv.) bókról: iszonyú! Az édes­anya 16 milliméteres (EGY EGÉSZ CENTI ÉS TÖBB MINT FÉL CENTI) hosszú­ságú üvegszilánkot vett ki szájából! A mi kedves háziasszo­nyunknak nem volt szeren­cséje. Neki „vízszintesen he­lyezkedett a zsömlében ez a „gyilokszerszám”’ — lenyelte. Hogy él — SZERENCSÉJE. Vagy egy hónapja munka­helyi büfénk vezetőnője szó­lított meg: „Nézzen mai­idé!” — és egy hajlított, kellően rozsdás szöget mu­tatott fel. Nem, nem hara­pófogóval húzta ki valamely korhadt deszkából — a friss hentesáruból halászta — SZERENCSÉRE — ki a vá­gókés. Csak ittam akkor a ká­vét, és szörnyűlködtem, ahogy — „BALESET NEM TÖRTÉNT” — jelige okán lehet. Nem fogtam a tollat meg fotós kollégámat, hogy elszörnyűlködjenek olvasó­ink ilyenek láttán. Lehet, rossz reflex volt, ami ebben a hallgatásban maradt. Csak — annyi fotót, szót szen­teltünk már az efféle ese­teknek, hogy már az újság­író is immúnissá lesz egy idő után. 'Ez a legutóbbi üvegsziláu- kos zsömle mégis kiragadja a kardot a hüvelyből! Nem, nem lehet némán tűrni ezt, nem lehet ezeket szó nélkül hagyni akkor sem, ha nem történt emberhalál! Az újságíró mindig bízik: nem kell talán egy értelmes, egészséges emberéletet ál­doznunk azért — hogy ami ennivaló, azt félelem és rettegés nélkül nyeljük le! Ez a mezőcsáti — a fotó szerint, amit elénk tártak. 1985. június 1-i — esemény mégis megrettent bennün­ket. Hát nem elég, ha szí­vünket tesszük ki — hogy ne kelljen már senkinek le­nyelnie gyilkos „szerszámo­kat” a harapnivalóval?! Téliagy József

Next

/
Thumbnails
Contents