Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-04 / 182. szám

1985. augusztus 5., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Előrebocsátom, hogy minden anya módszerét, el­képzelését, szokását, ötletét tiszteletben tartom, ha gyer­mekgondozásról, a csecse­mők öltöztetéséről, etetésé­ről esik szó, hiszen miként minden felnőtt ember más és más, ózonképpen a cse­csemők is lényegesen külön­böznek egymástól. Ezt a sokféleséget * kell ismerniük az édesanyáknak, amikor el­döntik, miként, hogyan gon­dozzák csöppségüket. Mégis szólnom kell az anyák és gyermekek érde­kében, mert a szülői szere­tetnek — bárki tapasztalhat­ja! — meghökkentő vadhaj­tásai is vannak. Kánikulai forróságban, egy szál kartonruhában ndul el sétálni, levegőztetni kis­fiát az édesanya. Az alig néhány hetes csecsemőn kis­ing, kötött kisnadrág, kötött kezeslábas feszül. Az anyu­ka sűrűn legyezi magát, a gyermek hangosan sir. Anyuka nem érti, mi baja a kicsinek, hiszen tiszta, nem­régen evett, meg is böfiz- tette, nem fúj a szél, nem esik az eső . . . szóval lát­szólag minden rendben. Az­tán egy alkalmas helyen ki­bontja a gyermeket a pó­lyák, kötött ruhák tömkele néből, megnézni, hátha..-, de a pelenka fehéren ste­ril, ám a kisfiú lábán sűrű oiros foltok éktelenkednek eqészen a finom bőrű ha­sáig ..........A fiam is érzé­k eny . . . ilyen volt a lányom is" — intézi el az ügyet az anyuka, majd visszacsoma aolia a qyermeket a pelen­kába, ráhúzza a qumibu- avit, eligazítja a kisinqet, lőhet a kötött nadrág, majd az ugyancsak kötött kezes­lábas . . . A Mályi-tó partján éppen csak totyogni tudó kislány csúszkál-mászkál a parton, •ól táplált testén egyetlen darab ruha sincs. Bőre bar­na, arca majd kicsattan az egészségtől. Láthatóan ör­vend a napfénynek, víznek, játéknak és a közelben le­vő. szülők vigyázó tekinteté­be kapaszkodik. Órákig nem történik semmi, majd elcsú­szik a gyermekmedence partján . . . sírás, jajgatás . . . pici vér serken a könyöké­ből . . . ám a szülők hig­gadtak, nem kapkodnak, nyugodtan vigasztalják a gyermeket, aki öt perc múl­va ismét kacagva játszik . . . Többen összenéznek, össze­súgnak, és szidják a fele­lőtlen szülőket . . . pedig . . . Évekkel ezelőtt Finnország­ban jártam. Vendéglátóim szaunázni invitáltak. Siettem az érdekes különlegesség­hez vetkőzni, majd amikor beléptem a száraz, 70—8C fokos gőzbe, legnagyobb meglepetésemre az alig há­rom hónapos gyermeket is ott találtam . . . Békésen mo­solygott .. . Én öt perc múl­va kény'elen voltam kimen­ni a gőzből, és hideg vizes tussal csitítottám bőröm for­róságát . . . csak amikor be­fejeztem a zuhanyozást, ak­kor hozták ki a qyermeket a nyírfaillatú pádról . . . Bekapcsolom a rádiót. Orvosnő beszél a gyermekek nyári napoztatásáról. Szavai lényege; nem kell a gyer­meket elrejteni a napfény, a szellő elől, testét szabadon hagyhatjuk, de a fejét illő árnyékban tartani és időn­ként bevizezni. A sapka nem jó! — szögezte le az orvos, mert felforrósodik a fej... felesleges a naptej, a nap­olaj, mindenféle kencét. ke­rüljünk, viszont, mikor le­fekvéshez készül a kicsi, ajánlatos egy vékony bőr­ápoló krémet kenni a ba­bára ... és másnap ismét jöhet a természet a maga legtermészetesebb voltában, hiszen ez biztosítja testünk épségét — legyünk kicsik vagy nagyok —, s mint tud- iuk: ép testbén ép a lélek is . . . Szendrei Lőrinc Hz ivóvíz értékéről A pazarlás elítélendő, de ha egy olyan vállalat huny szemet felette, amely oly sokszar hívta már fel a la­kosság figyelmét a «takaré­kosságra, míimt a Miskolci Vízmű, akkor ez már mo­rálisan is káros. Lassan két hete annak, hogy Miskolcon, a Marx .té­ren, az orvost rendelő előtt, csörepedés történt. A vízáz úton a felszínre tört. Beje­lentés után, ástak egy más­fél méteres gödiröt, körbe- öveaték cölöpre aggatott pi­ros-sárga csíkos szalaggal. A víz azóta megtöltötte a gödröt, sőt ki is csapott' be­lőle. A napokban újabb be­jelentésre — mivel a víz fo­lyik végig az úton, lassan az épület alá is beszivárog — kimentek, s vederrel ikima- ragelitók és szótlocsolták. Közben az orvosi rendelő alkalmazottai már minden­felé telefonálgattak, mert a betegeknek tócsákat kell ke­rülgetniük, meg különben is! A járókelőket napról napra joggal irritálja a lát­vány, s az a tény, hogy a vízmű láthatóan elkezdett valamit — nevezetesen ki­ásott egy gödröt — de az elszabadult ivóvizet nem fé­kezte meg. Pénteken, délelőtt megnéz­tük a „helyszínt”. Két mun­kás kapírgá.lit néhány .mé­terrel arrébb. Az.első gödör színiUtig volt, az úton ki­sebb csermelyek folydogál- tak, hirdetve az ivóvíz-taka­rékosságot;. A vízművek két munkása nem tudott nyilván semmi­lyen felvilágosítást adni, ők amíg a műszakjuk le nem telik, ásnak még egy göd­röt, azzal a céllal, hogy megkeressék a csőtörés he ly ét. Délelőtt tizenegy óra volt, az egyik ült a pádon a másik vagy húsz centi mélységig vakarászott lapát­jával. Jött a hétvége, s a munka nyilván szünetelt. De miént ne, hiszen mór amá sodik hétben vagyunk, s ha eddig nem érdekelt senkit a ki tudná megmondani hány köbméternyi kárbavesző ivó­víz, akkor ez a szombat-va­sárnap már se ide, se oda. A munkások nem nyilat­koztak, hiszen nem tudlak mit mondani, de említettek kát nevet, hogy őket hívjam telefonon a vállalatnál, ők az illetékesek. Gondolkodtam a dolgon, s úgy határoztam, nem hívom fel őket. Minek? Tudják, hogy több napja szökik a víz? Nyilván tudják. Meg­szüntették a hibát? Nem. Hallgassam meg a magya­rázkodást? Nem vagyok rá kíváncsi, mert fezt nem lehet megértetni. Nyilván majd válaszcikket írnák a bíráló észrevételre, s utólag majd szépen meg­magyarázzák. . . Jobb «lenne azonban, ha nem engeditek volna, s nem engednék, már második hete elfolyni a dirága ivóvizet, sáros pocso­lyává téve vele a környé­ket. (Adamovics) Az Állami Ifjúsági Bizott­ság a VII. ötéves tervidő­szakban rendelkezésre álló fejlesztési eszközeivel elő kí­vánja segíteni a gyermek-és i f j úságvédelem l'elada la i na k végrehajtásul, valamint a gyermekek és fiatalok szó­rakozását, turizmusát, a sza­badidő tartalmas eltöltését szolgáló létesítmények mű­ködési feltételeinek javítá­sát, az e vonatkozásban el­látatlan területeken megva­lósuló beruházásokat. Ezért pályázat alapján 1986-ban illetve a tervidőszak továb­bi éveiben az állami, taná­csi szervek és intézmények, a szövetkezetek és a társa­dalmi szervek számára a Központi Ifjúsági Alapból a .helyi források kiegészítésére támogatást biztosít a volt állami gondozottak önálló életkezdését, valamint az egészséget különösen károsí­tó szerekkel visszaélő fiata­lok kezelését, utógondozását elősegítő intézmények kiala­kításához. fejlesztéséhez, és támogatást, illetve kamat­mentes kölcsönt biztosítsze- rény kivitelű, a fiatalok te­vékeny közreműködésével megvalósuló, -az. .ellátatlan települések, nagyobb lakóte­lepek ellátását szolgáló, le­hetőleg többcélú (művelő­désnek. szórakozásnak, spor­tolásnak egyaránt helyt adó) létesítmények, úttörő- és if­júsági házak, ifjúsági par­kok. létesítéséhez, a már működő létesítmények több­célú hasznosítását lehetővé tevő fejlesztéséhez; a diák­tanya-hálózat kiépítéséhez, az • ifjúsági turisztikai 'létesítmé­nyek fejlesztéséhez. A pá­lyázatnak részletes tudniva­lóiról tájékoztatót ad az If­júságpolitikai Közlöny 1985. évi 8—9. száma. A pályáza­tot 1985. október 10-ig kell a megyei tanácsok ifjúsági titkárainak megküldeni, akik október 20-ig az ,ÁIB titkárságának továbbítják. A pályázatokról szakértők köz­reműködésével, szükség ese­tén helyszíni tájékozódás alapján előterjesztés készül az Állami Ifjúsági Bizott­ságnak. A központi támogatásra vonatkozó javaslatot 1985. december 31-ig bírálják el. A döntésről a pályázó írás­ban kap értesítést. 1986-ban és a tervidőszak további éveiben a pályázat benyúj­tási határideje június 30. Apadnak a szikes tavak A tartós szárazságban apadnak a Bács-Kiskun me­gyei szikes halastavak. E vizek biológiai egyensúlyát mát csak szakszerű levegőz­tetéssel, továbbá tervszerű halászattal és a halak táp­lálásával tudják fenntartani. Először azokat a tavasszal telepített kétnyaras pontyo­kat fogják ki, amelyeknek a súlya már eléri az 1—1,2 kilót. Az utóbbi hetekben ugyanis már nem gyarapod­tak a halak, s így csak az állomány gyérítésével lehet biztosítani, hogy a megma­radók kielégítően fejlődjenek. Ilyen módon mór az őszi nagyhalászatig mintegy 20 vagonnyi hal kerül piacra a szikes tavakból. Gumifutózás A Szerencsi Állami Gazdaság abaújszántói újrafutózó üzemében sok, már elhasználódott gumiabroncsot „varázsolnak" újra fel- használhatóvá. Felvételünkön Lénórt Imre egy személygépkocsi gumit készít elő újrafutózáshoz, az úgynevezett horzsológépen. Fotó: Mészáros István Zöldborsókonzerv-export Befejeződött a zöldborsó­szezon a Nagyatádi Kon­zervgyárban. Ebben az üzemben az idén 10 250 ton­nát, a tartós forróság miatt a tervezettnél valamivel ke­vesebbet készítettek ebből a kül- és belföldön egyaránt keresett konzervből. Buktatók és szépségek A tér itt behatárolhatat­lan. Messzi van-e a község fölé magasodó csúcsra épí­tett í'üzéri vár vagy közel? A turista nézi, méri, s a köztük feszülő távolságot nem érzékeli. Miként nem érzékeli az utat körülölelő hullámzó hegyek nagyságát, szórtságát sem. Füzérkomlós a völgyben van. — Én azt szoktam mon­dani : olyan messze vagyunk .és mindentől annyira távol, hogy itt a déli harangszót is csak délután két órakor ler hét meghallani — mosolyo- dik el Konács Gergely, a fü­zérkomlós! Felsőhegyköz Ter­melőszövetkezet elnöke. — A turisztikához, a vadászatra valóban ideális ez a vidék, de az eredményes gazdálko­dáshoz az adottságaink rendkívül mostohák. A mi szövetkezetünk 4300 hektár területtel rendelkezik. Az. elmúlt évben, amikor vala­hogy minden összejött, egy­milliós nyereséget tudtunk elkönyvelni. Hogy az idén mire leszünk képesek? AMIBŐL sok van A szövetkezet másfél ezer hektáros szántóterületét an­nak rendje és módja sze­rint művelik. A gépesített­ség is jónak mondható. Ám a sok hegynek fel, völgybe le, hamarabb tönkreteszi a gépeket, többe kerül a javí­tásuk, mint sík területen. De nem ez az egyetlen oka a gyengébb eredményeknek A talaj ugyanis gyenge ter­mőképességű. A gazdaság igaz, minden évben sokat ál­doz a javítására, ám egy kedvező műtrágyakiszórás után érkező eső lemossa a domboldalról a termőréte­get, hiába volt az addigi munka és pénz. A biztosító ugyanakkor erodált kárté­telt nem ismer. Nincs ilyen­kor más lehetőség, mint fo­gakat összeszorítani és kez­deni mindent elölről. S re­ménykedni a jobb időben ... — Mint az idén is tör­tént. A legnagyobb terüle­ten őszi búzát, tavaszi árpát i és mustárt' termelünk, Ez utóbbit magnak, A búza esetében az elmúlt ősz re­mekül sikerült. Jól előkészí­tett talajba vetettük a ma­got. ami hamarosan ki is kelt. Sőt, határozottan jól nézett ki. Mit tagadjam, nagy reményekkel fordul­tunk . a télbe, majd a ta­vaszba. Ami igaz, késve ér­kezett, de ez számunkra nem mondott semmit. Ezen a tá­jon ugyanis mindig késve érkezik a várva várt mele­gebb évszak. Nos. itt aztán annyi eső esett három hó­nap alatt, mint normál év­ben egy fél év alatt szo­kott. Nézze, például az őszi árpát egy nap alatt levág- t uikj. Szóval a nagy remények­ből nem lett semmi. A ter­mény csak közepes hozam­ként került a magtárakba. Akárcsak a széna a kazlak­ba. Ez utóbbinak a minősé­ge még a közepes jelzőt sem érdemli ki, miután a betakarítása ez ideig rosz- szul sikerült. — Hiába a két nagy telje­sítményű bálázónk, ha a széna vágásakor annyi eső esett, hogy a rendre vágott növény kint feketedett meg a földeken. Az állattenyész­tésünk számára szüksé«* len­ne a jó minőségű takar­mányra, ám azt az idén nem tudtuk megtermelni. Pedig rétből, legelőből, erodált ős- gyep'ből sok van. akáircsaik az erdőből — mondja az el­nök. Az erdőgazdálkodás a leg­ősibb foglalkozás ezen a tá­jon. A szövetkezet évente 4 ezer köbméter fát dolgoz fel. Elsősorban rontott erdő­kön gazdálkodnak, azaz a falu körüli, nem gondozott sarjerdő kerül a fűrészgé­pek alá. Ez pedig nem biz­tosít első osztályú áru elő­állítására még csak lehető­séget sem. — Tavaly, az ipari faki- hozatal nem érte el a 40 százalékot sem, ezzel dicse­kedni nem lehet. Erdősítést pedig a továbbiakban nem folytatunk, mert az erdőtele­pítés hosszú évek óta vesz­teséges. A szövetkezet nehe­zen megtermelt kis nyere­ségét nem 'kockáztathatjuk az’erdő miatt. AMIBŐL KEVÉS VAN Az elnök elmereng a jö­vőt firtató kérdéseknél. — Lehetne itt sok min­dent csinálni, de minden szóba jöhető tervnél a má­sodik kérdés a nyereség után. a munkaerőigény. Mert ebből itt igen kevés van. Még vetni sem tudunk elő­írás szerint.' Hiszen nincs ember aki a vetőgépbe töl­tögetné a magot. Marad te­hát a tornádógép. mely szét­szórja a vetőmagot a földe­ken. Vagy: juhászat is csak addig lesz, míg nálunk ma­rad a juhász. Gépesítés? Ez valóban egy lehetőség, élünk is vele. A könyvelésben Ro­botron gépek pótolják a női munkaerőt, s biztosítják a manapság gyakran hangoz­tatott naprakészséget. Az említett juhászaiban azon­ban hogyan lehet gépesíteni? Tudomásul kell venni, a környező ipari települések, mint a hollóházi gyár. a kaolin- és a perlitbánya. a fűrészüzem, vagy az erdé­szet elvonja a munkaerőt. Tény: a szövetkezet bérszín­vonala 5—10 ezer forinttal alacsonyabb, nincs olyan magas színvonalú szociális ellátás sem és jellegénél fog­va itt szombat, vasárnap is dolgozni kell. Sok, itt dol­gozó ember számára nincs ünnep. Füzérkomlós 100 kilomé­terre van Miskolc tói, a me­gyeszékhelytől. 300 kilomé­terre Budapesttől. A táj hí­vogató szépsége ellenére szakember ide nem szívesen jön, a falubeli fiatalok is inkább elvándorolnak. AMIBŐL SOK LEHETNE A szövetkezet közel 1500 hektárnyi erdőterülete re­zervátum. Ugyanakkor a va­dászati jog, (szerződés alap­ján) a BEFAG-é. Az idén a Borsodi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdasággal e szerző­dés lejár, melynek meghosz- szabbítását a termelőszövet­kezet vezetői nem tervezik. Miért? — A BEFAG évente 500 ezer forintot fizet nekünk. Ezzel szemben becsléseink szerint a mezőgazdasági te­rületeinken 2,5 millió forint, az erdősítéseken pedig fél­milliós az éves vadkárunk. Mi, a szomszédos pálházi, mikóházi termelőszövetkeze­tekkel ugyanakkor erdő- és fafeldolgozó társulást hoz­tunk létre. Ennek a vezetői már többször felvetették, hogy a vadgazdálkodást a saját erdőnkben mi is el tudnánk látni. Azaz — el­képzeléseink szerint — a jövőben létesítenénk egv ilyen ágazatot, hiszen ennek feltételei nálunk adottak. A számításaink szerint ebből a tevékenységünkből évente 2 millió forintos haszon szár­mazna. amit természetesen felosztanánk egymás között. Még a laikus is érezheti a különbséget. Kedvünk pedig igazán megvan hozzá. Meg egyébként is ez a táj igazán vadászparadicsom. Szóval minden nehézség ellenére itt is; ott is italál az ember valami perspektívát, vagyis érdemes itt dolgozni. Igaz, a hegyközi gazdálko­dás buktatókkal teli, de azért nem hiányzik ebből a szépség sem ... Balogh Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents