Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-30 / 203. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. augusztus 30., péntek Játszani az iskolaudvaron is lehetett Emlékek a vakációból A bodzalány szoknyáját mezei virágokból kötötték, hajzuhataga aranyló búza­kalászból készült, két csil­logó szeme egy-egy fekete bodzabogyó volt, s koroná­nak kék harangvirágot il­lesztettek fejére. A bodza­lány egy árnyas fák tövé­ben levő úttörőtábor fahá­zainak egyikében született, hogy egészen pontos legyek, a faház lépcsőjén ülve öl­töztette, ékesítette egy vé­konyka szöszke kislány. Párja is volt, a bodzafiú. Mesebeli királyságuk alatt­való mókusok, madarak, pávák, sündisznók voltak. Virágból, erdei termésből készült mindegyik. Rövid életűre, hisz' néhány nap múltán elhervadtak. De a gyerekek bizonyára éppúgy emlékeznek majd rájuk, mint ahogy én em­lékszem. A nyárról szóló beszámolókban alighanem róluk is szót ejtenek majd. Mert a bodzalány és a bodzafiú elhervadhat, s nem él oly sokáig, mint a játékboltokból drága pén­zen vett csodamasinák, lé­pegető és síró babák, de bármikor újrateremthetek, mert nem kell hozzá más, mint fantázia, játékos jó­kedv, s bármilyen virág, ami az utak szélén, erdei tisztásokon a széles réten pompázik. Városi „aszfalton termett” gyerekek készítették a bod- zakh'ályság lakóit. A vélet­len úgy hozta, hogy egyi- küket-másikukat látásból ismertem is, mert azon a környéken laknak, ahol én: lüktető, forgalmas, örökké zajos részén a nagyváros­nak, ahol a tenyérnyi ját­szótér kavicsára felállnak a parkoló autók, s ahol is­tenigazából nem lehet te­kerni a kerékpárt, mert nincs távolság, hogy felpö­rögjön a kérék. így ezután naphosszat üldögélnek a bejárati lépcsőn, s jobb hí­ján. lil'tecskéznek egy ki­csit. hogy múljék az idő. miközben a felső emelete­ken idegesen dörömböl a liftajtón a dolgára siető fel­nőtt. Vége a nyárnak. Ez a hétvége már nem az igazi, bár még hozzá tartozik a vakációhoz, de már a leg­több iskolában tanévnyitó­ra szó] a csengő. Ezen a hétvégén már ünneplőbe öltöznek a gyerekek, már sorakoznak a tankönyve­kért, csomagolják a füzetet, s a vignettákra szorgal­matosán írnak, a szünidő itt van még, de már el­köszönt, az ajtón az új tanév kopogtat, hétfőn már iskolatáskával lépnek ki a lakásajtón, a kora reggeli utca siető járókelői lesznek. Szokás, így volt, s így van ez ma is, hogy a nyár­ról szóban és írásban be­szélnek. Kérdezik őket és válaszolnak. És a gyerekek tábori élményeket sorolnak, nagymamánál töltött vidám napokról mesélnek, a Bala­tonról és nagy futballcsa- tákról. A vakáció napjai­ról, melyek gyorsan pereg­tek le egymás után, csodák nélkül, és mégis csodálato­san. Emlékezetemben most fel­ötlik néhány évvel ezelőtti történet. A vakációról szól, de nem pontosan onnan való. Annak a nyárnak úgy indította útra diákjait az egyik iskola igazgatója hogy utolsó intelemként azt mondta: „érezzétek jól ma­gatokat, és találkozzak ve­letek mindannyiótokkal szeptemberben.” A vakáció utáni első találkozáskor döbbent némasággal emlé­kezett majd ezer gyerek egyik társukra; mélybe rántotta a víz... A vaká­ció nem mindig felhőtlen. Erről akkor is szólni kell. ha a gyerekek nagy-nagy többsége ott lesz a szom­bat, vasárnapi tanévnyitó­kon, ha a beszámolók in­kább vidámak, mintsem szomorúak lesznek. Mert van. lesz miről mesélni. Nagyon sokfelé jártak a gyerekek. Nemcsak úttörő­táborokban, hanem olvasó­táborokban is. és azokat sem kell sajnálni, akik „csak” a városi napközis táborokban töltötték a nap­jaikat. Színes, érdekes, sok­szor talán zsúfolt progra­mok várták őket mindenütt. Egy kisfiú képét őrzöm még emlékezetemben. El­mélyülteti faragott bicská­jával egy szép egyenes hu­sángot. Kacskaringós min­tákat metszett a még friss ágba, nagy igyekezettel, hogy szépre sikerüljön. A világ megszűnt létezni szá­mára. Amikor végül elké­szült a remekműnek azért mégsem mondható mester­munkával, széles mozdulat­tal letörölte homlokáról a verítéket, nézte a faragott botot, majd előhúzott zse­béből egy kis 1'aSípot. Pró­bába fújni, de nfem szólt... „Nem baj” — mondta, mi­közben visszasüllyesztette zsebébe — „majd újat csi­nálok. Egyszer csak meg­szólal ...” (csutorás—csákó) A fiúk sohasem tagadják meg magukat - kiránduláson sem Az asztalifoci a néhány esős napon tett jó szolgálatot Nem tudhatom, mikor je­lennek meg a lapban ezek a jegyzetsorok, de ha köz­ben változik is az idő, amit mondani szeretnék, még ér­vényes, s ha az idén netán már nem is, hát majd jövő­re, mert nyár akkor is lesz, mint a maradékvásár szlo­genje beplántálja a tuda­tunkba képernyőn és rádión keresztül. Mindenesetre, ami­kor írom e sorokat, perzsel a kánikula. # Ennek ellenére nem tudom’ egyetértéssel és együttérzéssel nézni a váro­sokban meztelenkedő férfi­társaimat. A strandokon ter­mészetes a férfiak meztelen felsőteste (néhol már a nő­ké is), meg az aprócska nad­rág, ám a városi utca nem strand és nem tud olyan meleg lenni, amely társadal­milag elfogadhatóvá tehetné a férfiak pucérkodását. Az útépítő munkásnál, aki na­pi nyolc órán át a tűző na­pon serénykedik, természe­tes a félmeztelen felsőtest, de aki leszalad egy újabb sörrakományért a boltba, vagy kisétál családostól a piacra, netán csak grasszál az utcán, esetleg betér a boltokba vásárolni, vagy egy cukrászdái teraszra leül sö­rözni, gyermekeit fagylalt­tal kínálni, húzzon fel egy inget, trikót, lábszárára, combjaira meg valami nad­rágot. Úgy tudom, nincsen írott jogszabály, amely meg­tiltaná napjainkban férfiak­nak a szinte ágyékkötö szin­tig menő mezítelenkedést és a meleg elleni ilyenfajta vé­dekezést, de a lelógó sörpo­cakok, a szőrös mellkasok, a visszeres, vagy görbe lá­bak nem éppen esztétikus látványt kínálnak, sőt nem egy helyen már egyenesen visszataszító megjelenésük. Alighanem csak a jó ízlés­re lehet hivatkozni, de hi­szen, aki verejtékpatakos habtestét közszemlére szere­ti tenni, ánnál hiába hivat­kozom az , ízlésre. Nem le­hetne egyes helyeken vala­milyen helyi rendelkezéssel korlátozni ezt a pucérko­dást? ... o Előre el kell mondanom, hogy nem akarom bántani fotós kollégáimat. Nem azo­kat, akikkel együtt dolgozom a lapnál — azokat sem —, hanem azokat az ismeretle­neket, akiket a televízió köz­vetítésével látok lépten-nyo- mon, ahol valarpi történik. Lassacskán úgy tűnik, min­den eseményen a televíziós, meg a fotós lesz a főszerep­lő. Például áll az ünneplő sokaság feszes vigyázz-tar- tásban, mert szárnyal a Himnusz, néhány fotós meg cikázik, berreg, kattog, vil­logtat a sorok között. Igen, neki szabad mozognia, mert ez a dolga, értem én. De mert mindenki más mozdu­latlan, csak a fotós tevékeny­kedik, a figyelem is rá te­relődik, az ő mozgása a blickfang, azaz az fogja meg a pillantásomat és tartja magánál. És mert az ő se­rénykedése — tudom, ez a dolga! — állandóan szem előtt van, lezser magatartá­sa elüt az ünnepélyesen je­lenlevők többségétől, rá kell figyelnem, ő válik mindin­kább főszereplővé. Sokszor nem is látom, kit fényké­peznek, az a valaki mit csi­nál, mert takarja a fotósok hada, meg a kamera. A mi­nap is az egész ország ér­deklődésére számot tartó ünnepséget közvetített a televízió. Megérkezett az ágazat legfőbb vezetője és elvonult az egybegyűllek előtt, hogy köszöntse őket. Én a vezető jelenlétét in­kább tudtam, mint láttam, mert egy derék fotós kol- legina, aki úgy csinált ké­peket sorozatban a vezetőről, hogy vele együtt haladt — ráadásul nem is volt vala­mi nádszál termetű! — s a tudatlan néző azt is hihette, hogy együtt menetelnek, kö­vetkezetesen takarta, pedig az sem volt éppen könnyű feladat. Mit .«lehet tenni? Azt hiszem, az ilyen másodperc­nyi pontossággal kiszámított menetrendre épülő esemé­nyeknél, meg lehetne hatá­rozni azokat a mozzanatokat és időpontokat, amikor a fotósok dolgozhatnak zavar­talanul, a többi időben meg az esemény folyhatna — ugyancsak zavartalanul.. . & Álldogálnak az áruházhoz j közeli autóparkolóban a kö- j zeli baráti országokból fris- ! sen érkezett turisták. Ta- í nácstalanul nézegetnek, gya- : núsan sok a hely, barátaik, j akik tudomásuk szerint az í előző napokban jöttek erre, nem láthatók sehol. Jönnek- mennek egyik kocsitól a í másikhoz, ilyen-olyan cso­magocskákat szednek elő, | majd visszarakják. Ceruzával rajzolt térképvázlatokat bőn- j gésznek, aztán elindulnak, j Hamarosan visszatérnek. Messziről ordít róluk a csa- | lódottság: zárva az áruház, . zárva minden bolt, se élel­miszert, se egyebet nem lehet venni .. . Igaz, környékünk természeti kincsei, idegenfor­galmi vonzerői a helyükön vannak most is, Tapolca, a Bükk kínálja enyhet adó j szép tájait, de a Centrum! j ... a Centrum! . . . Igen, Ma- j gyarországon — a közeli ba­ráti országoktól eltérően — háromnapos munkaszünet ; volt, s az élelmiszerboltok is csak annak az első napján tartottak nyitva, a második és főleg a harmadik napon a magyarok ünnepeltek — az j éppen akkor érkező vendé­gek pechére.... Talán nem j lenne oktalan már a határál- | lomáson közölni e turisták- j kai, hogy a táji szépségek, i a műemlékek, a kulturális j rendezvények sok-sok szere­tettel várják őket, de ha ! csak az áruházban akarnak turistáskodni, úgy kár fára- dozniok ... Persze nyitvatar­tási naptárt, meg az esetle- | ges árleszállítások jegyzékét j a határon osztogatni szá­mukra, némi túlzás lenne... (b. m.) Kitüntetés Negyvenéves a Szabad Tőid Az építési és városfejlesz­tési miniszter, valamint a Magyai- Televízió elnöke kö­zös díjat és emlékérmet ala­pított a városvédelemben ki­emelkedő munkát végzők ho­norálására. A Podmaniczky Frigyes, a fővárosi közmun­kák tanácsa egykori elnöké­nek nevével jelzett város­védő emlékérmet és díjat el­ső ízben most, a Pápán ren­dezeti műemléki albizottsági és műemléki társadalmi bi­zottsági XII1. országos kon­ferencián adta ki Somogyi László építési és városfej­lesztési miniszter. E kitün­tetésben részesült többek kö­zött Benedek Miklós, la­punk főmunkatársa is. Faiskolai tanévnyitók A Szabad Föld című he­tilap első megjelenésének 40. évfordulója alkalmából ün­nepséget rendeztek Budapes­ten a Népszabadság székhá­zában. Az eseményen részt vett Pozsgay Imre, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa és Eleki János, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkára is. Eck A Goelhe-múzeum és a Goethe-, Schiller-archívum megalapításának 100. évfor­dulójáról kiállításokkal és nemzetközi tanácskozásokon emlékeznek meg az NDK- beli Weimarban. A világ leglátogatottabb múzeumai közé tartozó Goethe-házban Gyula főszerkesztő idézte fel a lap múltját, emlékez­tetve arra, hogy a Szabad j Föld a felszabadult magyar j parasztság számára született a Magyar Kommunista Párt | kezdeményezésére. Az évforduló alkalmából j kitüntetéseket adtak át a lap kiemelkedő munkát vég- zett dolgozóinak. a napokban nyitották meg a „Goethe, a műgyűjtő” cí­mű kiállítást. Az 1749. au­gusztus 28-án született nagy német költő élete során több mint 26 ezer műtárgyat — köztük grafikákat, kisplasz­tikákat, érmeket, metszett drágaköveket és porceláno­kat gyűjtött össze. Százéves a Goethe-múzeum Közlemény Nemcsak az általános és középiskolákban, hanem a felsőfokú oktatási intézmé­nyekben is megkezdődik az 1985—86-os tanév szeptem­ber 2-től. A sárospataki Co- menius Tanítóképző Főisko­lán szombaton, augusztus .31- én délelőtt 11 órakor tartják' az ünnepélyes tanévnyitót a főiskola 'gyakorlóiskolájának aulájában. Ugyancsak szom­baton, délelőtt 11 órakor ke­rül sor Kazincbarcikán az NME Vegyipari Automatizá­lási Főiskolai Karának tan­évnyitó ünnepélyére. A Ne­hézipari Műszaki Egyetemen hétfőn, szeptember 2-án, dél­előtt fél 11-kor lesz. a tan- évnyi ló ünnepély. Az liMAS/. Miskolci Üzemigaz­gatósága értesíti az alábbi terü­leteken lakó fogyasztóit, hogy az áramszolgáltatási szüneteltet­ni fogja naponta 7—17 óráig. Szirmabesenyö nagyközségben: 138.7. szeptember :i—4—5, io—il— 12-én. Sajóbábony nagyközség­ben 1385. szeptember 3, 12—13, 16—17 és 24-én. Sajókeresztúr községben: 1385. szeptember 3, 12—13, Ili—17 és 18—19-én. Sajóecscg községben: 1985. szep­tember 3, 12—13, 16—17 és 25-26- án. Varga oldal. Vargahegy, Ma­hegy u., Mély út, Nádastó Alpári Gy. u„ Pataki I. út, Haj nai út, Vasöntő út, Marti­nász út, Gorkij telep, Báthory sor, Komlóstető út, Szeder út, i.ádi-telep, Úttörő út. Szántó K. János út, Szegedi út. Olvasz­tár út. Orgona út. Lomb út. Pajtás út. Nyárfa út. Vörösboré út, Cserfa út, Élmnnkás út, Me­xikó salakbánya: 1085. szeptem­ber :i—4—5-én. Bükkszentlászló község, Mexikó salakbánya, Var* galiegy, Varga oldal, Magashegy» Mályi út. Nádastó, Alpári Gy* u., Pataki I. u., Hajnal út, vas' öntő út, Martinász telep. Got" kij telep, Báthory sor, Komlós- tető út, Szeder út, úádi-telep» Üttörö út, Szántó K* János út, Szegedi út, Olvasztár út, Of' j gona út, Lomb út, Pajtás út» j Nyárfa út. Vörösbérc út, Cseri® út, Él munkás út. 1985. szepten*' her 10-én. Bükkszentlászló, FC- j hérkölápa, Mexikó mészkőbá­nya 1985. szeptember ll-én. Bükkszentlászló, Bükkszentk^' ! reszt: 1985. szeptember 12-éú* ■ Bükkszentkereszt, RókafariH. j Hollóstető: 1985. szeptember 1?' ! én. Rókafarm, Hollóstető, Rcj' tek, pénzpatak, Répáshuta: 1985. szeptember ts-án. Rejtek. Pén^' patak, Képáshuta, C’sipkéskút» Kőkőlőháf : 1985. szeptember lfl' én.

Next

/
Thumbnails
Contents