Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1985. augusztus 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Az új szabályozók életbe lépésétől kimondva-kimon- datlanul azt vártuk, hogy jobban ösztönöznek a teljesítmények, a nyereség növelésére. Nem állítjuk, hogy a termelőüzemek részéről erre nincs meg a készség. Ha azonban az első fél év gazdálkodását vizsgáljuk, úgy tetszik, a számok megtorpanást sejtetnék. A napokban Mezőkövesden jártunk, s a városi pártbizottságon az ipari üzemek és szövetkezetek munkájáról érdeklődtünk. '* A gazdálkodással kapcsolatos információk arról győzlek meg bennünket, hogy a város üzemei az év első hal hónapjában eléggé differenciáltan dolgoztak, teljesítményük is ennek megfelelően alakult. Persze ebben azi eltérő adottságuk is közrejátszott. Egy Mezőgép-üzemet például nem szabad a Kismotor- és Gépgyárral összevetni. Ez utóbbi ugyanis egy új, korszerű gyár, lényegesen jobbak a gazdálkodás tárgyi és személyi feltételei, fegyelmezettebb, szervezettebb az itt dolgozó kollektíva munkája. Távol áll tőlünk, hogy a Mezőgépet elmarasztaljuk, hiszen a maguk módján, a maguk erejére támaszkodva minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy mielőbb felzárkózzanak a jók mögé. Ám. úgy tűnik, minden eddigi igyekezetük kevésnek bizonyult ehhez. Egy-két héttel ezelőtt még ötmillió forint értékű munka, megbízás hiányzott az éves gyáregységi tervből. És kapacitásuk még ma sincs kitöltve, még mindig szükség lenne 3,1 millió forint értékű megrendelésre. Az első fél év tapasztalata az is, hogy szinte napi problémaként volt jelen több üzemben egyes alapanyag- és alkatrészhiány. Egyfelől .nem érkezett meg időben bizonyos alkatrész, másrészről nem egy esetben minőségi kifogások is felmerüllek a megrendelt termékkel szemben. Az akadozó alkatrészellátás egyúttal arra is utal, hogy több ipari ágazatban változatlanul gond a megfelelő, a kívánatos kooperáció hiánya, hogy sokszor nincs meg a készség a part - nervállalat részéről a jó együttműködésre. Enélkül viszont egyszerűen nem lehet tervszerűen, pontosan dolgozni, nem lehet a megrendelők igényéi határidőre, kifogástalan minőségű gyártmányokkal kielégíteni. S Mezőkövesden bizony sok bosszúság eredője volt mindez. Érdemes pillantást vetni az üzemek munkaerő-megtartó képességére. A legtöbb vállalatnál ma már ez nem gond, általában nem szűkölködnek munkaerőben. Egyedül talán a Mezőgép helyi gyáregységének lehet oka a panaszra: a tervezett létszámból a fél év során 37- en hiányoztak. (Ez esetenként talán jó is volt, hiszen akadtak hetek, hónapok, amikor a meglevő létszámot is csak nehezen tudták foglalkoztatni. — Szerk.) Hogy mi lehet ennek az oka? Az elvándorlásban vitathatatlanul közrejátszanak a kereseti viszonyok. S ebben a Mezőgép az ipari üzemek sorában az utolsó helyen kullog. Úgy tűnik, a szabályozók módosítása óta eltelt fél esztendő kevés volt ahhoz, hogy a teljesítményekhez jobban kötődő bérezést valósítsanak meg, hogy a dolgozókat minél ésszerűbben foglalkoztassák, hogy a kereseteket hatékonyabb munkával növeljék. Az üzemek gazdálkodását az is minősíti, hogy milyen mértékben vesznek részt a külkereskedelmi forgalomban. Ha valaha szükség volt a gazdaságos export fokozására, napjainkban valóban, létkérdésnek számít a kivitel, mindenekelőtt a tőkés export növelése. Az első fél év adataiból ugyanis tud- juk: csak a rubelelszámolású kivitelben értük el a tefvezettet, a nem rubelelszámolású forgalommal kapcsolatos tervek viszont nem valósultak meg. A konvertibilis relációban ugyanis az import mennyiségi növekedési üteme jóval meghaladta az előirányzottal, ezzel szemben a kivitel a tervben szereplő 5 százalékos növekedés helyett egy-két százalékkal csökkent. Vagyis a múlt év hasonló időszakában elért közel 300 millió dolláros, aktívummal szemben 19115 első hat hónapjában jelentős passzívum keletkezett Mintha megtorpanni látszanának a dollárelszámolású külkereskedelmi forgalomban kialakult, már több é^ e tartó kedvező folyamatok. A helyzet azért nagyon veszélyes a népgazdaságra nézve, mert nem csupán az éves terv teljesítését veszélyezteti, hanem kedvezőtlen kihatással lehet a következő ötéves terv indítására is. Mi a helyzet exportügyben Mezőkövesden ? Az összes exportot alapul véve időarányosan 48 százalékos teljesítésről lehet beszélni. Ezen belül a tőkés kivitel 52 százalékra alakult. A dollárelszámolású exportban elsősorban a Kismotor- és Gépgyár, a Matyó Háziipari Szövetkezel és a Ruhaipari Szövetkezet érdekelt, s teljesítményük ezúttal is megfelelt a várakozásnak. Másrészről jó dolog az is, hogy rubelelszámolású kivitelét az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának mezőkövesdi gyáregysége — amely termékeinek tekintélyes részét az érvényben levő államközi szerződés értelmében a Német Demokratikus Köztársaságba szállítja — ezúttal is hiánytalanul elegei tett kötelezettségének. Annak ellenére, hogy Mezőkövesden eddig nem fordult elő különösebb probléma az exportszállításokkal, szükség van arra, hogy a vállalatok tovább fokozzál exporttevékenységüket. Or szágosan — a múlt év má sodik feléhez képest — mint egy 9—10 százalékkal kellene emelkednie a konvertibi lis kivitel mennyiségének Ehhez persze az kell, hogy az üzemek, vállalatok növel jék teljesítményüket. S ebből a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető feladatból a város ipari üzemei is kivehetik a részüket. A váila'latok, az eltérő profil, adottság miatt különbözőképpen reagálnak a szi gorodó gazdasági körülményekre. A legkedvezőbb helyzetben talán az Autóvill helyi gyáregysége van, amely kiforrott, jól bevált, a mai kor technikai színvonalának megfelelő termékszerkezettel, egyre több, korszerű, nagy teljesítményű gépekkel, berendezésekkel, nem utolsósorban stabil műszaki és munlfásgárdával rendelkezik És még arra is futja erejé- ből, hogy a jövő megalapozása érdekében újabb fejlesztéseket, beruházásokat valósítson meg. A sikeres gazdálkodás bizonyítéka különben az elért vállalati eredmény is. Mezőkövesd üzemei és ipari szövetkezetei átlagosan az éves nyereségüknek mintegy felét realizálták. A legkiemelkedőbb az Autóvill 97 millió forintot kitevő nyeresége, amely milliókkal haladja meg az előirányzottat. Elfogadható a féléves eredmény a Matyó HISZ és az. Asztalos Szövetkezet esetében is. Kevésbé ítélhető jónak az Építőipari Szövetkezet 25 százalékos teljesítménye. De a Mezőgép kövesdi gyáregysége is a tervbe vett nyereségnek csupán az egyharmadát érte el. Lovas L. Magyar Ferencné és Nagy Lajosné régi szomszédok Szinte naponta olvasható az újságok apróhirdetései közt, hogy családi ház eladó Dúllártanyán. Az utóbbi évtizedekben az újságírók kedvenc témája volt ez a1 tanya, az itt élő emberek, hiszen maga a név is olyan különleges, hogy minden fiatal tollforgaló fantáziáját megmozgatta, amint meghallotta. Miért éppen DollártanyaV Sokszor megírtuk, de ma már talán mindenki tudja megyénkben, hogy az Igricihez tartozó tanya úgy jött létre a húszas években, hogy néhány. Amerikába „kitántorgott” magyar paraszt útja sikeres volt. annyi pénzzel jöttek vissza, hogy a földesúrtól megvásárolták ezt a tanyát. A dollárból pengő lett, s abból elkezdtek házakat építeni, elkezdtek gazdálkodni a jó magyar földön. Romantikus ez a történet? Azt hiszem csak a mai múltbúvároknak. Az Amerikát járt embereknek és családtagjaiknak kemény, veríté- kes munka, igen nehéz létteremtés volt. Házakat építettek, földet műveltek, gyermekeket neveltek. Dolgoztak, hogy legyen, hogy maradjon utánuk tisztességes hagyaték. Az élet azonban másként alakult. A gyerekeknek már nem jelent paradicsomi életet Dollártanya. Nem kérnek az örökségből, azaz ha mégis, csupán a pénzből, amit szüleik házának eladása után kapnak. HÁNYÁN VAGYUNK? Magyar Ferencnével és Nagy Lajosnéval beszélgetünk. — Kik élnek most itt a tanyán? Hányán vannak ? — Hányán vagyunk, kedves? — kérdez vissza Ma- gyarné, s az ujjain kezdi számolgatni, kik azok, akik állandó lakosként a tanyán élnek. Az eredmény 17. Ennyi család. — Hány ház van még? — Amennyi volt, 25. Annak idején ennyi portát építettek be, s nem is lett több ház, mert később nem adtak ide építési engedélyt. — Ma is ,csak felújítani lehet — mondja Nagy LajosDollártanya eladó ? né. aki 30 éve dollártanyai lakos. A kél asszony régi szomszédságban él egymással. Igaz, hogy Magyarné több mint negyven éve lakik a tanyán, de Nagy Lajosnénak, aki csak harminc éve, a férje Dollártanyán született, s apósa egyike volt az „ameri kásoknak”. Magyarné udvarán áll a régi harangláb. Templomra nem volt igény, de egy harangot még a húszas evekben szerezlek, s most Magyarné a harangozó. Ezt azért nem úgy kell érteni, mint a falvakban, városokban. Ö maga erről így beszél : — Havonta egyszer kijön az esperes úr, de alig néhány ember jön össze. A harangot akkor húzom meg, ha valaki meghal a tanyán . Lassan kihalunk mi régiek, már én is özvegy vagyok, egyedül élek. — A házát ki’építette? — Azt még az uraság. Cselédház volt valamikor, mi abba költöztünk, s abban élek ma is. ÉS Ml VAN A GYEREKEKKEL? — Vannak gyermekeik? — kérdem a két asszonyt. — Nekem csak két gyermekem van — mondja Magyar Ferencné —, az egyik Miskolcon, a másik Mező- csáton lakik. Van már egy unokám és két dédunokám is. — Nálunk három gyerek született — válaszol a kérdésre Nagy Lajosné. — Az egyik agronómus Mezőbe- rényben, a másik mezőgazdasági mérnök Nógrád megyében, a lányom Miskolcon él és dolgozik. Nekem öt unokám van. így van ez, mindenki annak örül, ha a gyermekéből .'lesz valaki”, ha elkerül a tanyáról. Így maradnak az öregek egyedül, aztán elkezdenek foglalkozni azzal a gondolattal, hogy valamelyik gyermekükhöz költöznek, s a házak felkerülnek az újságok apróhirdetései közé. — Azt mondták, 17 család él itt. Náluk nincs gyerek? — De igen. Dollártanyáról évente olyan öt-hat gyerek jár az igrici iskolába. Nekik se könnytű! — Miért? — Az iskolabusz ide nem jön ki, mert rossz az út. A gyerekeknek vagy három kilométert kell gyalogolni télbe, hóba, sárba az állomásig, s ott veszi fel őket a busz. Ha felnőnek, ezek sem fognak ragaszkodni a tanyai éleihez. Különben is, 17 állandóan itt lakó családból öt-hat gyerek ugyancsak kevés. — Bizony kevés — erősít meg Magyarné —, valamikor családonként átlag öthat gyerek volt. De az csak volt. Ma más világot élünk. ÚJGAZDAGOK TANYÁJA Ezzel senkit sem szeretnék megbántani, 'de az az igazság, hogy Dollártanya jellege, életformája az utóbbi tíz évben gyökeresen megváltozott. Amit itt az ősök annak idején arcuk verítékével megteremtettek, az vagy teljesen elpusztul, vagy szerencsésebb esetben városi emberek hétvégi házává csinoso- dik. Erre is, arra is van példa. Egy itt élő, nemrégen megözvegyült középkorú férfi mondta nagyon bölcsen: Magyar Ferencné meghúzza a tanya harangját — Ha valaki itt portát vesz, két év alatt meggazdagodhat, de csak úgy, .ha itt él és dolgozik, hasznosítja a földet. — Most hány eladó ház van ? — Ügy tudom, négy. — Kik jelentkeznek vevőként? — Kisiparosok, akiknek pénzük van a hétvégi ház kialakításához. Értelmiségiek, akik pihenni, kikapcsolódni kívánnak. — Munkásemberek nem akarnak itt házat venni? — Dehogynem! Szétnéznek, s aztán betervezik, hogy jó lesz, ha nyugdíjba mennek. Ök érzik, látják, hogy itt, ha dolgozik az ember, megéri. — És a hétvégi házasok? — Azoktól nem fog felvirágozni a tanya, hiába van villanyunk, még telefonunk 'is. v EZ MÁR FORINTTANYA Az emberekkel beszélgetve az jut eszünkbe, hogy ez bizony már nem Dollártanya, hanem sokkal inkább Forint- tanya. A leszármazottak forintért szabadulnak meg a valamikor dollárból épített házaktól. Nem köti őket semmilyen nosztalgia, nem ragaszkodnak tanyasi múltjukhoz. Eladják — vagy,.elherdálják”? — a jussot. Az ö dolguk. Csak azt állapíthatjuk meg, hogy változott a világ, az életmód, olyanformán nőtt az anyagi jobblét, hogy amit valamikor családi fészeknek készítettek, abból ma nyaraló, hétvégi ház lesz. Ki szólhatja meg a tanyán felnőtt gyermeket azért, hogy más közösségbe, más munkahelyre vágyik ? Ki szólhatja meg a városi embert, hogy a mindennap zajos forgatagából tanyai békére. csendre vágyik, s pénzét erre fordítja? Változó világunknak nem lehetünk igazságosztó bírái. Egy generáció tettei felett amúgy is mindig az utókor ítélkezik. A jobbra vágyás soha sem bűn, ha a felé vezető út tisztességes. Szöveg, fotó: Adamovics Ilona Beroskad ai elhanyagolt zsúpptetö Ai új gazda, kicsinosítja a hétvégi házat
