Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. augusztus 3., szombat A Schiller-ház Lipcsében Lipcsei testvérlapunk, a Leipziger Volkszeitung vendégeként öt napot töltöttem a közelmúltban a szász nagyvárosban. Vendéglátó barátaink sűrű és alapos programot készítettek számomra, de egy 600 ezres nagyváros életének alapos megismeréséhez ötször öt nap is kevés lenne. A programok zöme kulturális jellegű volt, múzeumlátogatások, koncert, a csodálatos Űj-Gewandhaus nagytermében, ezek ismertetésével nem terhelem az olvasót, hiszen megírták ezt már előttem sokan csakúgy, mint egynapos drezdai kiruccanásunk csodaszép látnivalóit., Az már talán inkább érdekes lehet, hogy hogyan is él a lipcsei polgár, milyenek a hétköznapjai, milyen gondjai és örömei vannak.. A szerencse megajándékozott két nagyszerű ember ismeretségével, sőt merem remélni, barátságával. Az öt nap szinte minden percét, kora reggeltől késő estig együtt tölthettem Frau Marianna Rath-tal, egy roppant agilis nyugdíjas új- > ságírónővel és Frau Edith Müllerrel, műfordítóval, aki magyar származása révén és kitűnő hely- és emberismeretével segített eligazodni az azonosságok és különbségek útvesztőiben. Helyszűke miatt így is csak címszavakra és rövid magyarázatokra szőri tkozhatom. A LIPCSEI POLGÁR. Sokat hallottam a német emberek zárkózottságáról, az idegenekkel szembeni tartózkodó, talán barátságtalan viselkedéséről. Ebből én semmit nem tapasztaltam. Ahogy ott mondták, a szászok a legvidámabb, legbarátságosabb, -nyíltabb emberek a német népcsoportok közül, s valóban ^egymást nem ismerő emberek elegyedtek beszédbe villamoson, vonaton, az utcán, éttermekben. Udvariasak és készségesek, nyitottak, mint maga a város Lipcse, melv miskolci léDtékkel mérve óriási világvárosnak tűnhetne, ha épületei nem lennének zömmel alacsony. 3—4— 5 emeletesek, hatalmas parkoktól övezve. LAKÁS. Ha valamit irigyelhetünk itt, az a lakás- helyzet. Valamennyi úi házas fiatal pár, különösen ha hamar gyermekük is születik, két éven belül lakáshoz jut. A lakások zöme itt is panelházas lakótelepeken épül, nagyok, kénvelmesek. bár talán egyszerűbbek (ni. a szobákban is műanyag melegpadlót használnak). De ha két különnemű gyermek van a családban, legalább háromszobás lakást kannak a fiatalok. Ha vállalják, félkész állapotban vehetik át. ilyenkor maguk festenek. tapétáznak. ízlésük és lehetőségeik szerint. Persze, ennyivel is olcsóbb a lakás. amely bizony a mi árainkhoz kénest ..ingven” ' van. méa mindig ?n—an ezer forintnak megfelelő összegű a „beugró”. ELLÁTÁS. Itt viszont kétségtelenül mi vagyunk előnyben. Bár az iparcikk és ruházati áruk választéka megfelelő, az átlagot számítva nem nagyon olcsóbb, mint nálunk. Egy jobb minőségű cipő ott is 1000 ío- -rint körül kapható, a ruhanemű sem olcsóbb. Néhány iparcikk viszont igen. Az élelmiszerek árai viszont olcsóbbak, az éttermi árakról nem is beszélve. Hálom ember megvacsorázhat (plusz egy-egy vodka és egy üveg bor!) kétszáz forintból. Mégis meglepő, hogy az élelmiszer-, de főleg a zöldségüzletek választéka milyen szerény. Köztudott, mennyi zöldségfélét, krumplit, babot, karfiolt, borsót, répát, uborkát fogyasztanak szinte minden ételhez, mégis frissen ezek alig kaphatók. A hét végén nem ritka a sorállás a zöldséges és a hentes előtt. MUNKA. Természetesen meglátogattam a Leipziger Volkszeitung szerkesztőségét. A LVZ Lipcse megye lapja, ahogy az Észak Borsodé. Példányszáma viszont négyszerese a miénknek. Egyáltalán nem úgy kezelik, mint „vidéki” lapot (ott egyébként sem érzi magát senki vidékinek), s a város gazdag értelmiségi társadalma (képzőművészek, muzsikusok, egyetemi professzorok) megtiszteltetésnek veszi, ha írhat kritikát, egyebet a lapban. Jártam a nyomdában is. Lipcse könyvváros is (egyebek mellett), a nyomdák jól felszereltek,’’ kitűnő a termékeik minősége. A munkafegyelem, a szervezettség sokkal nagyobb, mint nálunk. A gmk helyett a munkahelyen dolgozik mindenki többet, átlagban bizony nem több fizetésért... Szatmári Lajos (Következik: Idegenként Lipcsében élni) Lipcse melletti kisváros Lützen. Itt van II. Gusztáv Adolf svéd király emléktemploma és múzeuma. A képen látható emlékmű azon a helyen emelkedik, ahol a monda szerint 1532-ben a király elesett a lützeni csata- mezőn. Nyári pillanatok ben oslyalölcsér, termeszeMikor foglalták el őseink a Kárpát-medencét? A könnyű, kényelmes és - szelllős női, férfi öltözékeken, a színes, illatos virágágyásokon, a kicsinyeket, gyalog vagy babakocsiban sétáltató szülőkön kívül a nyári utcaképnek városon és falun elengedhetetlen „tartozéka” — a fagylalt. Etikett ide, etikett oda — nemcsak a kislányuk, .kisfiúk vagy a tizenévesek,’ hanem a papák, mamák, nagypapák, nagymamák kezében is gyakran lehet látni egy-egy tölcsér fagylaltot, s nyalogatják nem titkolt élvezettel. Sárospatakon autóbusznyi látogató érkezett a Rákóczivá!' megtekintésére. Idősebbek már, alkalmasint nyugdíjasait hozta kirándulni valamelyik ipari vagy mező- gazdasági üzem. Ahogy a gyerekek szokták, a nagy hőségben ők .is előbb a színes ernyő alatti pulthoz sietnek egy kis hűsítő fagyiért. Többféle kínálatból választhatnak, s válogatnak is kedvükre. — Én egy piros gombócot’ kérek abból az eperből, aztán fehéret/ citromból, és még valamilyen zöld is kellene, de igazi zöld nincsen, úgy látom. Talán az a banán hasonlít rá leginkább — állítja össze fagylaltadagiál egy ősz hajú néni, majd magyarázatként hozzáteszi: Hadd legyen nemzébiszínű, ha már ilyen híres történelmi helyen járunk... * Fagylalt a „témája” a.következő pillanatképnek is. A hőségtől pihegve szállunk tel az autóbuszba. Az utasak közt van egy 7—6 éves kislány, dús, szőke haja fürtösen omlik a vállára. Kezé1909-ben Pesten találkoztak a kor legnevesebb mezőgazdaságii szakemberei és a konferencián elhatározták, hogy rendszeressé teszik a tudományos véleménycserét, s ebből a célból megalapították a Nemzetközi Talajtani Társaságot, amelynek jelenleg már nyolcvannál több ország a tagja. A konferencia összehívását Freitz Péter protesen fagylalttal. Jóízűen nyalogatja, amikor egy férfi szelíden figyelmezteti: — Nézd csak ott azt a rajzol a vezetőfülke oldalán .. . Mit látsz rajta? — Egy tölcsért fagylalttal. — Mást nem? . — De .igen, a tölcsér két vonallal át van húzva. — Na látod, az azt jelenti, hogy a buszba nem szabad fagylalttal f elszállni, mert bepiszikőlhatod vele valakinek a ruháját. A kislány pár pillanatig töprengve nézi a .rajzol, aztán ügyesen kivágja magát: — De tessék csak jobban megnézni.. . Abban a tölcsérben három gombóc van, az enyémben pedig csak kettő .. . S azzal megnyugodva látható élvezettel szopogatta tovább a jeges édességet. * Hasonló korú kisfiúval sétál a papa az utcán. A papírbolt mellett haladva, a járda szélén színes .reklámtáblán nagybetűs hirdetés: Ne várjon a csengetésig! Most vásárolja meg gyermekéinek a tanszereket! A papa mozdulatain látni lehetett, hogy a füzetek, tanszerek megvásárlásának a gondolata foglalkoztatja. Észreveszi ezt rajta a kis lurkó, és belecsimpaszkodva az apja kezébe, húzza-húzza a boltinak még a tájékáról is. — Vakáció van még — érvel az apjának —, ráérünk megvenni szeptemberben. Majd ha csengetnek . . . a talajról l’esszoi' kezdeményezte, aki az első jelentősebb agrogeo- lógiai térképek megalkotója volt. A világ első lailaj.tér- képét Szabó József készítette 1856—1861 között, amelyen az akkor ismert hat talajnem volt feltüntetve Békés—Csanád vármegyéről. Ma már 41 talajtípus ismert, az altípusok száma pedig 92. Hogy őseink előző hazájukból, Etelközből miért és mikor jöttek a Kárpát-medencébe, homály födi. A 9. századról szóló korai idegen források csakúgy, mint a 'későbbi magyar krónikák ellentmondó nézeteket tartalmaznák. Jórészt a körülmények logikája .az, ami az idegen források és krónikáink ismerete mellett eligazíthat bennünket. A honfoglalás, ez a hatalmas történelmi vállalkozás nem véletlen esemény következménye, hanem előre megfontolt haditerv alapján végrehajtott hadjárat eredménye. Annak felismerése, hogy a honfoglalás haditerve jóval a 895. évi besenyő támadás előtt megvolt, bennfoglalta- tik már a millenniumot előkészítő Történelmi Bizottság 1882. évi jélentésében. Mi késztette az Etelközben élő magyarságot új honfoglalás hadi tervének kidolgozására és megvalósítására? 1. A kazár birodalommal, amelytől őseink elszakadlak, megromlott a viszony, amit később a kabarok átállása is beárnyékolt. 2. Az Arail-tótóll kiinduló népvándorlás, amelyről a magyarok kisebb menekülő csapatok révén is értesültek, Etelközt fenyegette. 3. Etelközben az állattartás fejlődése folytán a magyarság népessége megnövekedett, am.i legelőh'iányhoz vezetett: a téllnomád nép kezdte felélni lehetőségeit. Ez a .körülmény kétszer szelepei Reglno világkrónikájában, s Anonymus is átvette, nyilván, mert megegyezett a magyar hagyománynyal. Az újabb íöldrajzinév- kutatás szerint az Etelköz nevet a Dnyeszter—Fekete- teniger—Al-Duna—Brut közötti terület viselhette. 4. Stratégiai okként szerepelt, hogy Etelköz századok óta utolsó állomása volt a nyugatra törekvő barbár népéknek. Itt kipihenték a megelőző harcok fáradalmait, s erőt gyűjtötték a további küzdelmekre. 5. A magyarok több korábbi, szövetségesként vívott hadviselésből ismerték a Kárpát-medencét. Földjét, állatvilágát megfelelőnek, a várható ellenállást fegyőx- hetőnek tartották. Látták, hogy jobban védhető Etelköznél. 6. A magyarok 892-ben azzal a föltétellel segítették Annuilf Icelet i frank királyt Szvatoplu'k ellen, ha megkapják azt a földet, amelyet fegyvereikkel el foglal na k. 894-ben viszont a Szvatop- luikikal kötött szerződésnek is volt olyan része, amely bizonyos területet a magyarok birtokába juttatott. 7. A magyar honfoglalás tervszerűségét már a 10. század közepén felismerte Liupárd longobárd származású író. Visszafizetés című művében súlyosan elítéli Arnulf királyt, mert a magyarokat segítségül hívta a morvák ellen, s a hadjárat közben a magyarok kifürkészhették a később meghódítandó területet. 8. A honfoglalás haditervének megvalósítására éppen 894-ben kínálkozott kedvező alkalom, amikor Bizánc Bulgária ellen, a morvák pedig a frankok ellen kérték a magyar hadak támogatását. A körülmények logikája és az események alakulása bizonyítja, hogy a magyarok a két szövetségi hadviseléssel összekötötték az új haza elfoglalását. Árpád a főerővel a Vereckei-hágání ál Szvatopluk hívásának tett ■eleget, Levente, Árpád fia ped.ig bizánci szövetségben a kabar seregek élén Bulgária ellen .támadt. A haditerv szerint Levente .seregének déliről kellett bevonulnia az új hazába: így a két sereg harapófogóba szorította a Kárpát-medence keleti felét. A honfoglalás haditervének megvalósítását két tényező zavarta: a magyar főseregek távozása után a besenyők etelközi támadása az állatokat terelők utóvédje ellen és Levente seregének győztes csaták után Bizánc árulása folytán bekövetkezett veresége. Ez a két tényező azonban nem akadályozta meg a haditerv sikeres végrehajtását. A besenyő támadás tehát a honfoglalásnak sem oka, sem döntő mozzanata nem volt. E. Kovács Kálmán (h. j.) Térkép A városlakó közérzete Rögtön megcútolva magunkat: olyasmi, ami a címben áll, valójában nincsen. A városlakó közérzete helyett ugyanis azt kellene írnunk — ha odaférne —, hogy pontosak legyünk: különböző városlakók különböző közérzetei. Mert nemcsak az egyik és a másik város népességének véleménye — hangulata, kedve, magatartása, munka- és lakókörnyezete — hord magán sajátos — jegyeket, hanem az említett tényezők formálta, „saját” közérzet is más és más adott helyzetekben. Más és más a városlakó körzérzeté akkor, amikor társai bizalmából megkapta a voksok 60 százalékát, s akkor, amikor társadalmi munkára toborozva, ugyanezek a társak azt mondják, sajnos, most nem érek rá, a tetthelyen tehát megjelennek hatan, nyolcán a remélt, a várt ötven fő helyett. A hét-nyolc ezer lelket alig meghaladó lakosságú városkában élők és a — nagyvárosi illúziókat dédelgető — 80—100, 150, 200 ezer főt magába fogadó települések esetében az azonos közigazgatási rang nagyon is eltérő tartalmakat — szokásokat, magatartásokat, demokratikus és lokálpatrióta hagyományokat — takar. Jelenleg százídlenc város van az országban. A városi népesség — a budapesti kétmilliós lé- lekszámot most. elkülönítve — 1984-ben. 3.9 millió föl tett ki, míg 1920-ban kétmillió volt, a fővárossal együtt...! A kél adat közötti hatalmas különbség érzékelteti nemcsak az új valósok seregének létrejöttét, hanem azt is: tíz- és százezrek lettek városlakók úgy, hogy gyökereik másutt nyújtózkodtak mélyre, más nedveket szívtak tel, építettek be gondolkodásmódjukba, magatartásukba, szokásaikba, szándékaikba. Csoda-e, ha laknak a városban, de sok tekintetben még nem érzik magukat otthon, ha nehezen azonosulnak mások szándékaival, terveivel, ha idegenül, bizalmatlanul szemlélnek dolgokat? Közösségeket nem közigazgatási státus szervez! Azt mondanánk ezzel, hogy akkor hagyjunk fel a jajszavakkal, a panaszokkal, milyen idegenül képesek élni családok egymás mellett a lakótelepen, mennyi jele van a közömbösségnek utcán, intézményekben, üzletekben, a viselkedni nem tudásnak szórakozóhelyeken, a közlekedésben ... hagyjunk fel mindezek emlegetésével? Valami nem attól változik, hogy sokat beszélnek, írnak róla. Sokkal inkább attól, remélhető valaminek a kedvező irányba történő elmozdulása, milyen hatások, ösztönzők, példák fogalmaztatják meg ennek az elmozdulásnak a szükségességét. Veszedelmes tompalátás lenne ugyanis észre nem venni: varos és város között erős különbözőségek vannak a lakosság összetétel ében, amin! abban, honnét, milyen környezetből érkeztek, miként viszonyultak, viszonyulnak a városi magatartási, életmódbeli jegyekhez. Amiből természetszerűen következik: u közösségek szerveződése, a városlakó közérzetének formálása nem sémák alkalmazásának terméke, annál inkább eredménye az értő, okos aprómunkának. Ebben az aprómunkában a város valamennyi lakójának szerepe kínálkozik. Mert tehet a közérzetért a bolti eladó, a tömegközlekedés dolgozója, a tisztviselő, a lakóbizottság tagja, az ismeretlen, aki a kérdésre udvariasan felel, az ismerős, aki otthon is vállalja közéleti tisztségét, s nem alakít ki külön egy hivatalos és külön egy magán-magatartást: Nagyon sok •városlakó nem városlakóként él, hanem úgy, mintha egy távoli sziget „semmiről semmit nem tudok” alapon gondolkodó lakója lenne. Hogy e szigeten hajótörött-e, avagy luxus jachton érkezett álremete? Gyakran maga sem tudja. S mert nem kérdik tőle, nem jobb-e a tenyérnyi sziget helyett -a tágas kontinensen, aligha gondolkodik azon, jó-e, elég-e neki az. amit a sziget szűkös világa kínál. Nem lehet kimazsolázni csupán a kedvező jellemzőket az átalakulások nagy kalácsából, törvényszerűen együtt jár azzal a kedvezőtlen hatások keserű ízű serege is, a közérzetet e kettő aránya határozza meg. Ilyen okok, arányok következménye azután például, hogy míg országosan 1194 forintot tett ki 1984-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, nagy csapata van városoknak, ahol ez az ősz- szeg két és fél ezer meg négyezer forint között helyezkedik el! Pusztán az adná az eltérések magyarázatát, hogy az egyik helyen jól, a másikon gyatrán szerveznek? Avagy ehhez is, mint ezernyi máshoz, szorosan kötődik, a kölcsönhatások szövevényét hozva létre, a városlakói közérzet? Két és fél ezer esztendeje a görög költő — Alkaiosz — már rájött arra, amit magunk nagy nehezen, keservesen látunk be, na belátunk: „Nem szépen-épült széptetejű lakok nem jólrakott nagy kőfalak és utak / adják a városi, nem hajógyár, / ámde olyan lakosok, kik avval mi megvan, élni tudnak .. .” Az Országgyűlés a közelmúltban hozta meg — 12/1980—1985. számmal — határozatát a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól, benne a város- fejlesztésnek is ésszerűbb, egészségesebb utal nyitva. Csakhogy sem ez, sem más határozat nem helyettesíti azt, amit a városlakó maga tehet, tesz meg közérzete — önérdeke! — javára, javítására, otthona és városbeli otthonossága összekapcsolására. *
