Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

<• -A' ,. ■ • ■ ; Fortuna Élmények Moszkvából A VIT-en jártak Rovatvezető: Brackó István Beköszöntő A Hívogató a fiatalokról szól, a fiataloknak. A Hívo­gató nemcsak a fiatalokról szól, s nemcsak a fiata­loknak szánjuk. Ugye, világos? Vélt vagy valós igé­nyek alapján igyekeztünk elkészíteni ezt az összeállítást. S hogy milyen sikerrel, azt döntse el az olvasó. Vélemé­nyeiknek, tippeknek, jó történeteknek szívesen helyet adunk. Az alkalmi szerzőt, ha megjelent az írás, a di­csőségen (?) túl némi honorárium is megilleti. Kérjük leendő partnereinket, hogy az Észak-Magyarorezág Szer­kesztőségének címzett levélre írják rá: Hívogató. Üjabb összeállításunkkal két hónap múlva jelentkezünk. Illetve hívogatunk. Kaláka nemzetközi folknapok Utóirat a diósgyőri várkoncertiiez Az idén hatodik alkalom­mal gyűltek egybe a mű­faj legjobbjai az immár fesztivál rangot nyert talál­kozón. — Ez az az irányzat, ahol csak az fog hangszert, akinek mondanivalója van, és ezt ki is tudja fejezni — vallja Gryllus Dániel, a Kaláka együttes vezetője. — Ebben az évben hir­dettek először pályázatot . amatőr együttesek részére. Milyen volt a demo-kazet- ták színvonala? — Meglepően jó produk­ciókat hallgattunk végig. Ha jól emlékszem, 45 mű­soros kazetta érkezett fel­hívásunkra. Természetesen több produkcióban voltak kisebb-nagyobb hibák, hangszerelési, prozódiai és hangszerkezelési hiányossá­gok. De igencsak örvende­tes, hogy ennyi jó amatőr folkegyüttesünk van. Július 13-án már délután 4 órától megelevenedett a várudvar. Ekkor mutatko. zott be az a két amatőr együttes is, amely a díjazottak között szerepelt az eredményhirdetésen. A leninvárosi Szederinda együttes neve nem isme­retlen a népzenét kedvelők előtt, hiszen felvételeiket rendszeresen sugározza a Magyar Rádió. Szép siker­rel szerepeltek a Röpülj páva versenyein is. ök a rádió különdíját kapták. A Miskolci Bluegrass Band rövidebb múltra te­kint vissza. 83-ban két fia­tal orvos kezdeményezésé­re alakult a zenekar azzal a szándékkal, hogy a skót és ír bevándorlók század­fordulón kialakult muzsi­káját interpretálják. Ma már a Nehézipari Műszaki Egyetem zenekaraként mű­ködnek. A nálunk ritkán hallható^ virtuóz hangsze­res tudást igénylő muzsiké, val nagy sikert arattak. Végül első helyezettek let­tek a nemes versenyben. A műfaj szinte minden irányzatával a „nagyok” szórakoztatták a szépszámú közönséget. Emlékezetes marad a grazi Peter Rat­zenbeck majd egyórás mű­sora, aki egy szál gitárral, zseniális hangszertudással kápráztatta el a hallgató­ságot. — Ha a folkot és a ro­ckot összehasonlítjuk, alap­vető különbségnek tartom, hogy ebben a műfajban a hazánkba érkező külföldi­ek nem gyengítik, hanem erősítik a hazai muzsiku­sok esélyeit. — mondja Gryllus Dániel. Erre jó példa volt a diós­győri találkozó egyik sztár­ja, a Mozaik együttes. Ma­gyar tagja Sebestyén Már­ta, aki ír, skót, dán és hol­land muzsikusok társaságá­ban szerepel. A különböző népek dalaiból összeállított, magas színvonalon, igénye­sen megszólaltatott műsor része volt annak a prog­ramjuknak, amellyel euró­pai koncertkörútra indul­nak. A hazai élcsapatból sze­repelt többek között a Mu­zsikás, a-Makám, a Zsarát­nok, a Mákvirág és a ha­gyomány szerint a névadó, a Kaláka együttes nyitotta és zárta a kétnapos prog­ramot. B. K. Három miskolci fiatallal beszélgettünk, akik részt vettek a közelmúltban megrendezett moszkvai Vi­lágifjúsági és Diáktalálko­zón. Arról faggattuk őket, milyen eszmecserékben vi­táztak, miről folyt a be­szélgetés, milyen vélemény­nyel voltak a más népek fiai a szocializmusról, a fiatalok szolidaritásáról, milyen benyomást tett rá­juk a találkozó, hogyan teltek a napok Moszkvá­ban? A három fiatalember közül Bogáti László, a po­litikai delegáció tagjaként, Dikházi Tibor és Móricz József, az Express által szervezett turistaúton ju­tott el a szovjet fővárosba. — Ahhoz képest, hogy 2200 rendezvényt bonyolítottak le Moszkvában, mi kevés helyre jutottunk el — mondta Dikházi Tibor. — Beosztották szinte minden óránkat és a megadott programokra igyekeztünk... szinte állandóan úton vol­tunk. — Sajnos a VIT-nek nem volt Moszkvában egy centruma — kapcsolódott a beszélgetésbe Bogáti László —, sokszor másfél órát is buszoztunk, metróztunk, hogy az egyik helyről a másikra eljussunk. így az­tán jóval több energiánk elment az utazgatásra, mint a programok élvezésére ... — Ezzel együtt természe­tesen nem maradtunk él­mény nélkül — egészítette ki Móricz József. — Szá­momra felejthetetlen a megnyitó... igaz nem a legjobb helyre kerültünk a stadionban. Jöttek a de­legációk, színesen, dalolva, zászlókat lobogtatva ... és százezren énekeltük a DlVSZ-indulót. . . óriási erő volt ebben. Akkor éreztem a szolidaritás han­gulatát és volt egy egészen apró pillanat is, ami leg­alább ennyire hatást gya­korolt rám: egy idősebb Puerto Ricó-i könnyezett, amikor megérkezett és meggyőződésem, hogy más­ként szorult ökölbe keze, mint a miénk, akik kon­szolidált környezetben, vi­lágban nőttünk fel. . . — Mindent maximálisan megszerveztek. Nem téved­hettünk el, nem kalandoz­hattunk százfelé, mert vi­gyáztak ránk, hogy min­dig megérkezzünk oda, aho­vá kell. Ekkora tömeget hallatlan precizitással és fegyelmezetten irányítottak és ez kellett is, hiszen nagy a város, nagy a sürgés­forgás, hatalmasak a tá­volságok. Óriási technikai és emberi apparátust moz­gósítottak, aminek követ­kezménye volt a zökkenő- mentes ritmus. Úgy gon­dolom, hogy a moszkvai VIT szervezettségének fe- lülmúlására talán csak a japánok lennének képe­sek. Úgy működött min­den, mint a komputer ... ahogy hallottuk, ki is hasz-' nálták a számítástechnika lehetőségeit. — Persze lehetőség nyílt személyes találkozókra is. Jártunk szovjet embreknél, családoknál. Hidegtál, töl­tött paprika, füstölt hal várt vacsorára, de miként Moszkvában sehol, itt sem kínáltak vodkával, vagy szeszes itallal. Ez egy szesz­mentes találkozó volt. — Szerettünk volna per­sze más népek küldötteivel is közvetlenebb ismeretsé­geket kötni, de ez nem min­dig sikerült. Először is ke­vesen beszélünk idegen nyelvet. Ebben sajnos a magyarok az élen jártak. De tolmács is csak elvétve akadt... aki pedig nem tud beszélgetni a nyelvtu­dás hiánya miatt, az olyan, mintha süket lenne. Távol helyezték el egymástól a küldöttségeket... ez is ne­hezítette a találkozásokat. És volt olyan — ne tagad­juk — hogy nem szívesen látták a magyarokat... pe­dig mi őszintén közelítet­tünk. A lényeg, hogy a fejlettebb szocialista álla­mok küldötteivel, meg az állandóan táncoló, barátko­zó, közvetlen afrikaiakkal könnyen össze lehetett jön­ni, ha alkalom nyílt rá. So­kan nagyon jó szívvel em­legették a havannai VIT-et is és baráti beszélgetések során már „eldöntöttük” hogy legközelebb Magyar- országon kellene tartani... végül is negyvenezer kül­döttet mi is vendégül tu­dunk látni egy hétre. — Megszületett az új moszkvai dal is, ami re­mélhetőleg olyan nagy si­ker lesz, mint az 1957-es VIT „Moszkvai éjszakák” című dala. A „Kátya-dalt” tízezrek énekelték a híres, nemzetközi mozgalmi nóták mellett... — Ezt hallottuk a Szoli­daritás centrumban is, ahol valamennyi nemzet jelleg­zetes tárgyait árulták szu­venírnek. A befolyt pénze-1 két a szolidaritási alapra fizették be. Mi magyarok nagy sikert arattunk az odavitt és felkínált porté­káinkkal, de ugyancsak si­kerünk volt a klubunkban. Naponta más és más nem­zetek küldötteit szervezték oda ... és aki eljött, láthat­ta, hallhatta mit tudunk mi felmutatni kultúránkból, gazdaságunkból, politi­kánkból. Többek között Fejti György elvtárs, a Bor. sód Megyei Pártbizottság első titkára, a VIT dísz­vendége is tartott egy elő­adást, amit sok külföldi is meghallgatott. A téma a magyar gazdaság fejlődése volt. — Számosán érdeklődtek mindennapi dolgainkról, a gyesről, az anyák helyze­téről, a kicsinyekről, a fi­zetésekről, az árakról, a gyarapodásunk lehetőségei­ről.. Érdekes összehasonlí­tások születtek ilyenkor. — összességében nagyon fontos, élményt adó talál­kozó zajlott le Moszkvá­ban, amiből valamennyi résztvevő tanulhatott és mi is szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen egy fiatal számára talán a legnagyobb dolog, ha ott lehet abban a százezres tömegben, azon a hatalmas demonstráción, amit egymilliárd ember néz a televízió előtt. ■ Kevesebben a családi a^ál Százszor is megNják a három Az 1985-ös kongresszuson firenzei Demográfiai Világ­hangzott el: „Lehet, hogy néhány évszázad múlva kipusztul Európa?” Kínában különféle szankciókkal próbálják megakadályozni a túlnépesedést. Csökkentik az élelmiszeradagot, rosszabb ellátást kap­nak és a legkülönbözőbb szolgáltatásokat vonják meg azoktól a családoktól, ahol az elvárt és engedélyezett családmodellt „túl­lépik”. Magyarországon más a helyzet. Szá­mos kedvezmény illeti a gyermeket vállaló­kat, a nagycsaládosokat, mégsem sikerült javítani statisztikánkon. (1960-ban ezer la­kosra alig több mint tizennégy gyermek ju­tott, 1982-ben már csupán tizenkettő, 1984- ben épp hogy meghaladja a tizenegyet.) Bor­sodban egyébként az arányok valamelyest jobbak az országos átlagnál. De hát miért is oly bonyolult ez az egész?... Mondják el a légi Hetekesebbek. A VARRÓNŐK ... ... akiket a Habselyem Kötöttárugyár Ka­zincbarcikai Gyáregységében kerestünk fel: — Lakást kaptunk. Ezért nem maradhat­tam otthon háiom évig. Különbség van 3200 és 980 forint között. A fizetésből is nehe­zen tudunk félretenni, nekünk meg nagyon kellett a pénz. — Én is megrövidítettem a gyes-t. Sze­rencsére a gyerek bírta a bölcsődét. Rá­kényszerültünk erre a megoldásra. Férje­met bevitték katonának, a leszerelés után sem dolgozhatott sokáig. Megműtötték, több hétig nyomta az ágyat a kórházban. A szü­lők segítsége nélkül nem tudom, mi lelt volna velünk. — Ma már meggondolja az ember száz­szor is a három évet. Kétségtelenül elő­nyös a gyermek szempontjából, szükségük van az édesanya közelségére. Ám az is igaz, három év alatt elesik az ember a teljes fizetésétől, sőt az alapbéren túli cél jutal­maktól, prémiumoktól. Itt a gyárban az anyagokat id fényes áron vá­sárolhatjuk f készítünk be­lőle ruhát, ti «ot takaríthatunk meg. Gyes 1 r,cs lehetőségünk. Most meg jd gyermekruháknak igencsak boti — Sokszor * a kismamák "az egyedüllétre, J'er> szóba jönnek az úgynevezc gségek”. Én a ma­gam részérőlf11 ezt betegségnek. Habár tudó*1' hogy az asszo­nyok közül i ,a gyes alatt szok­nak rá a c ‘ alkoholra. Igaz, megváltozik *te a jövevény ér­kezésével- J ,2ni a megszokott mindennapé» "eztük volna any­nvira szüleitovább marad- Um vohTo' hiányzott már a közösség, itt varom, hogy újra együtt légyül flföK... ugyand reikáról, a városi kórházból: , — Sokan , ®ra veszik a csa­ládalapítást, Jutottak;a lakás- szerzéssel, » *dessel Jaro nehéz­ségeken. Ki; *>n, ez az egzisz- tenciájukat I^nál, jogászok­nál. művest hallásra némelyek elítélően V& 'k',ho«>' h‘va^«uk miatt halói,1 ^vállalást. Érde­kes módon, jftökezok sohasem abba a lóé1 tartoznak, akik­íőrvélemért A legoptimálisabb esetben' h* ?J "ő- ami*or,ra befejezi ta*1 ioa.zoaban ,csfk a ‘ talános orv« a különféle szakvizsgák ^g , ovabbl ^ék­be telik KCdebb> harom ej­tendő. Néni sok helyen „bi­zonytalan <! meket váll11! la? tekintik a gyer­— Engem például a terhesség alatt any- nyira „kíméltek”, hogy jószerével nem érez­tem magam igazán orvosnak. A gyes évei alatt pedig szinte teljesen megszakad a kap­csolat a munkahellyel. Egy-két év eseten­ként tízéves visszaesést jelenthet az előre­menetel szempontjából. Egyébként pedig a mi szakmánkban, ha valgki három évet tá­vol tölt a munkájától, ismét vizsgát kell tennie. Nem csoda, ha fontolgat az ember. ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK A megkérdezettek egyike sem élt a gyes három esztendejével. Akadt aki fél-, akadt ki egy- és akadt, aki két évet töltött otthon gyermekével. Most újabb nehézségeik van­nak. Ha beteg a gyermek, előfordul, hogy magukkal hozzák a munkahelyre. Nem men­nek táppénzre. Kevés az orvos, gondot okoz a helyettesítés. Jóllehet súlyosan beteg gyer­meket nem cipelhetnek magúikkal. — A múltkor egy hétig otthon voltam a fiammal. Amikor felgyógyult, azt kérdezte tőlem: „Anyu, máskor is itthon maradsz, ha beteg leszek?...” Igen, válaszoltam, mire a fiam megszólalt: „Tudod anyu, akikor én szeretnék újra beteg lenni.”... Azt hittem megszakad a szívem. Pedagógus barátnőm, aki csaknem hat évig volt gyermekgondozási szabadságon kis­lányával és fiával, a következőket mondja: — Soha annyi időm nem volt az önmű­velésre, mint ez alatt az idő alatt. Persze, ehhez az is hozzájárult, hogy férjem nem hagyott rám minden házi munkát. Nem le­het olyan alacsony a gyermekgondozási se­gély, hogy ne érné meg legalább a két évet kivenni. A gyerekeknek feltétlenül szükségük van rá. Annyira máskor nem kerül közel még egyszer az anya a gyerme­kéhez, mint ez idő alatt. Monos Márta Férje ezzel szemben csuk bajszos ... — A versenyen ő me­nedzselt — mutat Kis Pé­terre, férjére, aki nem ma­Fortuna lottózik, de 9 még csak kettese volt. Hiába no, a szerencse istenasszonya" mellé sem szegődik mindig a szeren­cse. Meg különben is: a ti­tulus csak június vége óta illeti meg Cserháti Csillát, aki megnyerte a Sportfo­gadási és Lottó Igazgatóság, illetve az Ország-Világ „Fortuna kerestetik!” pá­lyázatát. Fortuna kozmetikus és néhány nappal ezelőtt be­töltötte a 28. évét. Nem bók: de ez nem látszik. — Ettől függetlenül nem vehetek részt a Miss Ma­gyarország szépségverse­nyen — mondja. — Ütöm a felső korhatárt és május óta férjem is van. Ezek pedig kizáró okok. Fortuna Twiggy típus. Más a képen, s más a való­ságban. Méretei nem feltű­nők — magassága 170, de­rékbősége 58, mellbősége valószínű nem pontos, de 90-esnek tudja —, arca in­kább érdekes ... Persze minden férfi (és mindenki) szubjektív... Magáról mondja: — Nem szeretem, ha utánam néznek az utcán. Zavar... Az Ország-Világ hátsó címlapján bőségszaruval szerepelt jó hónapja . .. — Az újságárus is csak úgy ismert meg a lapban, hogy szóltam neki, s hogy tíz lapot vettem nála ... A pályázatra több, mint ezerkétszázan jelentkeztek. Ezerkétszáz csinos és szép hölgy. A legcsinosabb, a legszebb, a legügyesebb, a legtalpraesettebb, a leg­megbízhatóbb, a legrokon­szenvesebb — a zsűri tag­jai szerint, akik többsége férfi volt — Cserháti Csil­la volt. — Nem én álltam a leg­előkelőbb helyen — ma­gyarázza. — Aztán a kö­zönség tapsa behozott. Bol­dog vagyok, örülök ... Örömét nem rejti véka alá. Mosolya természetes, beszéde nem mesterkélt: Kedvenc színei: fekete, pi­ros és fehér. Férfi ideállja: fekete, bajúszos és magas. hozott. Paridnak A férjezett Fortuna gas és nem fekete, s aki a Videoton számitógépkeze- lője. — Nélküle nehéz lett rolna ... A több, mint ezer Fortu- na-jelöltből az ötven leg­inkább rátermett járta az országot, s mutatta a kö­zönség előtt magát, mutat­ta rátermettségét. Játék volt az egész pályázat, de komoly játék ... Nem mindegy ugyanis, ki szere­pel az újságcímlapon, ki lesz plakátkép, ki dísze­leg kártyanaptárokon ... Anyagilag sem mindegy ... — Meghatározatlan ideig szól a szerződésem — mondja. — A szépség mú­landó, lekerülhetek a cím­lapról. Szakmám van, koz­metikus vagyok. Hogy ma­radok-e, nem tudom. Ne­héz összeegyeztetni a fotó- modellkedést a munkával. Eddig tudtam, segítettek is, de egyre gyakrabban hív­nak ... Fortuna végezetül sze­rencsés. Annak is kell len­nie igaz, másnak — s nem­csak magának! — is sze­rencsét kell hoznia. Mis­kolcon dolgozik, a Gyula utcai üzletben. Aki nála kezelteti arcát, elmondhat­ja : megérintett a szerencse istenasszonya... —y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents