Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-17 / 193. szám
1985. augusztus 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Világgazdaság Késztermékek és nyersanyagárak A .jövő gazdaságpolitikájának kialakítása szempontjából mindenütt meghatározó fontosságúak az árprognózisok, annak becslése, hogy bizonyos áron beszerezhető olaj, szén, vagy vasérc fel- használásával ' mekkora ütemű ipari fejlődés, gazdasági növekedés érhető el a jövőben. Az elmúlt évtized kétszeri nyersanyag- és olajár- robbanása megmutatta, hogy a váratlan árfejlemények milyen mély recessziót okozhatnak a tőkés világban, illetve milyen éles megvilágításba helyezik a szocialista országok gazdasági alkalmazkodóképességének fogyatékosságait. A hetvenes évek elején gyökeresen átrendeződtek a nyersanyagok és feldolgozó- ipari termékek árai, szélesre nyílt az „árolló": az évtized elején másfélszer gyorsabban emelkedtek az úgynevezett primér termékcsoportok árai. Az 1979. évi újabb olajárrobbanáskor —, egyik évről a másikra 170- százalékra emelkedett a fekete arany ára — ugyanaz, csak tompítottan ismétlődött meg. Hazánk az elmúlt évtizedben részben ezeknek az álrendeződéseknek a hutására szenvedett el a külkereskedelemben 20 százalékos árveszteséget, vagyis ennyivel több terméket kényszerült a drágább import ellensúlyozására exportálni. A közgazdasági elmélet szerint, ha drágábbak más árucsoportokhoz viszonyítva az anyagjellegű termékek, „javul a cserearányuk”, akkor ennek megfelelően gyengül a feldolgozás jövedelmezősége. Kifizetődőbbé válnak azok a befektetések, amelyeket az elsődleges, kitermelő szektorokban eszközölnek, vagyis e képlet szerint visszaesnek a feldolgozóipari beruházások. Persze, csak elméleti „tökéletes szabadpiacot" feltételezve játszódnak le így az események, következik be előbb-utóbb automatikusan a fordulat. Az anyagjellegű termékek kínálata a fejlesztések révén idővel bővül, az árak így ismét eltolódnak a késztermékek javára. Közgazdászok k i mu tat tá k, hogy az elmúlt száz évben többször is lejátszódott ez az átrendeződési folyamat; így az első világháború után az anyagok felé tolódtak el az árarányok, és ez történt a második világháborút követően is. A kitermelöi „boom" 1951-ben tetőződött, ettől kezdve megint a feldolgozó- ipari árak emelkedtek gyorsabban. A hetvenes években kezdődött harmadik átrendezési folyamat most is tart, — a nyersanyagok jelenlegi keresettsége annak jele, hogy az alapanyaggyártó ágazatok még nem futottak föl olyan mértékben, hogy az letörte volna az árakat — állítják a kutatók —, akik tartózkodnak attól, hogy megjósolják, visszaszerzi-e és mikor a feldolgozóipar vezető szerepét. A feldolgozóipari termékek alighanem általában már nem nyerik vissza korábbi, árelőnyüket. A hagyományos, viszonylag kevés szellemi tőkét megtestesítő, a feldolgozót tsági fok alacsonyabb szintjén álló textilipari, kohászati termékek semmi esetre sem. Ami pedig a tudásigényes, nagy hozzáadott értéket megtestesítő, jelentős kutatási, fejlesztési munka eredményeként gyártott termékeket illeti, ezek helyzetét a viharos árváltozási folyamatok eddig, sem érintették, előállítóik jövedelmezősége, árnyeresége tartósan kedvező volt a hetvenes években is. Néhány vezető tőkés ország, és számos, az ipari fejlődés élvonalában álló vállalat példája azt jelzi, hogy a gazdasági felzárkózás útja csak az igényesebb termékek piacán való helytállás lehet — különösen olyan ország esetében, mint a miénk, ahol főként a szellemi kapacitások kihasználásában rejlenek óriási tartalékok. A nyersanyagpiaci átrendeződés csak néhány, olajjal, vagy egy-egy keresett ásványkinccsel rendelkező fejlődő országnak kedvezett, az országok többsége kárvallottja volt az „olló” szétnyílásának. Jellemző, hogy a hetvenes években számos fejlődő ország is a késztermék-kereskedelem súlyának növelésében kereste az előrelépés útját. Sikerrel járt például Brazília. amely kivitelében az 1970. évi 20 százalékról a jelenlegi hatvan százalékra futtatta fel a késztermékek részarányát. Az újonnan iparosodott országok is kétszeresére. mintegy 9 százalékra növelték a jelzett időszakban részarányukat a nemzetközi iparcikk,forgalomban —- igaz, főképp csak a hagyományosnak számító fogyasztási javak, vagy a vezető tőkés országoktól átvett beruházási javak piacán növelték súlyukat. A nyersanyagárak álrendeződésének világméretű költségeit a legkevésbé a csendes-óceáni térség országai érezték meg: Japán, az Egyesült Államok, egyes délkelet-ázsiai országok gyorsan kezdték háttérbe szólítani a fogyasztásban és a termelésben az energia- és anyagigényes termékeket, és álltak át a tőke- és munka- i gényes gy á rt má nyolcra. Csökkentették a fajlagos olajfogyasztást, jelentős erőfeszítéseket teltek az alternatív energiaforrások, anyagok felkutatására. A legfejlettebb tőkés országok az árrobbanás következtében 1974-ben még !i milliárd dolláros fizetési mérleghiányt halmoztak föl. 1978-ra ezl már ledolgozták, .'10 milliárd dolláros többletet értek el az említett módszerekkel. Hasonlóan megy végbe most is az átállás, amelyet természetesen súlyos feszültségek, nagyarányú munkanélküliség és számos korlátozó intézkedés kísér. A magas feldolgozottsági fokú, azon belül is a piacon keresett, élen járó gyártmányok értékesítésével ellensúlyozták az árváltozások veszteségeit. Nagyfokú cserearányromlási a fejlődő világ országai és egyes szocialista országok szenvedtek el. s főképp nem az árarány módosulása, hanem az alkalmazkodási folyamat elhúzódása, lassúsága következtében. Végül is nem a nyersanyagok és az energia- féleség drágulása fokozta elsősorban gazdasági gondjaikat, azok csak kiélezték a gazdálkodás gyenge pontjait: a merev áruszerkezetei, a piaci igényekre nem tekintő választékul, a fogyatékos minőséget. Ezen ország- csoport tekintélyes árvesztesége részben abból adódott, hogy nem tudtak feldolgozott ipari termékeikkel versenytársaikhoz hasonlóan kedvező árakat elérni. M. .1. U-profilok Diósgyőrből . A Lenin Kohászati • Művek középhengerművében a 30 fok feletti külső és a még ettől is magasabb belső, üzemi kiima ellenére, említésre méltó munkasiker született az augusztus 14-i műszakokon. Az Almási István, Zsoldos Dezső és Tóth. Bertalan által vezetett szocialista brigádok a 65 mm-es U-profilú acélból a napi 900 tonnás terven felül 227 tonnát hengereltek. Ez a szelvény a viszonylag kisebb méretűek közé tartozik. A hengerészek számára ez azt jelenti, hogy a hengerlés munkaigényesebb, vagyis a hengerlés! folyamatot többször kell ismételni, mint a nagyobb méretűeknél. Nehezíti a munkát az is, hogy nyári időszakban, amikor a szabadságok ideje van, az állandósult létszámhiány mellett is nehezebb a munka- beosztás. A diósgyőrieknek azonban jó szervezéssel sikerült a nehézségeken úrrá lenni. Jó munkát végeztek a kikészítők is. mert a teljes mennyiségen elvégezték az előirt munkákat. Jórészt megtörtént a kiszállítás is. Ez már csak azért is nagyon lényeges, mert a tétel egy jelentős része exportra készült. Magyar-angol vegyes vállalat A Hungarotruct, a Magyar Hűtőipari Vállalat és az angol C. R. Braybrooke Ltd. magyar—angol vegyes vállalatot hívott életre ’konzerv és mélyhűtött zöldség, illetve gyümölcstermékek angliai eladására. A brit cég a Hun- garoíruct egyik hagyományos partnere. A vegyes vállalati formától a felek a forgalom további növekedését várják, így ugyanis az eddigieknél ruga 1 masa bban a lkaim azkod - hatnak a magyar vállalatok az. angol élelmiszerpiac változásaihoz; az igényeknek jobban megfelelő .szállítmányokat állíthatnak össze, méghozzá az. eddigi külső közvetítők 'kikapcsolásával. A vegyes vállalati forma máris meghozta az első eredményt. A legutóbbi megrendelés a már jól bevált hagyományos cikkek mellett új termékeket is tartalmaz. így most első alkalommal szállít különlegesen kezeit gyümölcs- velőt, pizzaszószt, mélyhűtőt! brokkolit és szilvát a Hungarotruct Angliába. A kohászati vállalatokat nagyon megviselte a szűnni nem akaró dekonjunktúra, a világpiaci és a hazai kereslet pangása. A kohászati alaptevékenységgel foglalkozó vállalatoknak sem rózsá- sabb a helyzetük, köztük a Borsodnádasdi Lemezgyárnak sem, bár a cég a többi gazdálkodó egységhez viszonyítva kedvezőbben zárta 1985 első felét. Nádasdon is súlyos gondokat okozott az év eleji kiszámíthatatlan energiaellátás. Emiatt jelentős árbevétel- és termeléskiesést voltak kénytelenek elkönyvelni a helyi vezetők. Amikor megváltozott az energiahelyzet, akkor az alapanyag nem érkezett időben. Hónapokon keresztül képtelenek voltak megszervezni a folyamatot munkát, mert nem kapták meg időben a lemezgyártáshoz szükséges acéllekercse- ket. Csak júniusra érkezett meg az acéltekercseknek az a mennyisége, amely lehetővé tette a zavartalan termelést. Addig azonban kény- szerszabadságoltatással, hét- közbeni pihenőnapokkal, műszakcserékkel kellett áthidalni ezt a váratlan és nehéz időszakot. A kedvezőtlen körülmények miatt a vállalat nem tudta teljesíteni első féléves tervét: közel 6000 tonnával Nehéz fél év a lemezgyárban Csúcsteljesítmények kevesebb lemez került ki a gyárból. Lehetett volna nagyobb is a lemaradás, de a lemezgyári kollektíva egész júniusban szinte megállás nélkül dolgozott. Ennek köszönhető az a termelési csúcs is, amely lehetővé tette az elmaradás egy részének a pótlását. A „kényszer- csúcs" eredményeként teljesítették belföldi szállítási kötelezettségüket, emellett a 15 ezer tonnás éves export- mennyiségből 12 ezer tonnát már kiszállítottak az országból. Csak az óriási erőfeszítéseknek köszönhető, hogy a gyár nem veszítette el hazai és külföldi hírnevét. A presztízsveszteség végzetes lehel egy kohászati alaptevékenységgel fogla 1 kozó gyá i számára a mai kiélezett piaci helyzetben. A tervezett nyereséget ugyan nem érte el a Borsodnádasdi Lemezgyár, de a nehézségek ellenére is sikerűt! nyereségesen gazdálkodniuk az év első felében. Ennek elsősorban a vállalkozószellem. az újitókedv cs a vezetés határozottsága a magyarázata. Már évek óta folynak azok a kísérletek, amelyek lehetővé leszik, hogy a gyár ne csak lemezeket, hanem feldolgozott termékeket is szállíthasson a piacra. Áprilisban például önálló termelő üzemet hoztak létre, ahol különböző préselő-, kivágó- sajtolószerszámokat gyártanak, elsősorban saját igényeik kielégítésére, de amennyiben lesz megrendelésük, ügy a szabad kapacitásukkal más vállalatok számára is készítenek szerszámokat. A jövőben vállalkozni fognak forrcsövek előállítására is. Ezeket, a különböző vezetékrendszereknél nélkülözhetetlen alkatrészeket eddig csak kisiparosok készítették az országban, akik már.nem tudták kielégíteni az egyre növekvő igényeket. A népgazdaság rákényszerült arra, hogy külföldről vásároljon forrcsöveket, közel egymillió dollárért. Ezt a „rést" igyekszik betömni szabad kapacitásával a lemezgyár. és már meg is kezdte a kísérleteket, s még ebben az évben 60 ezer darabot gyárt le a- csövekből. Ez a kísérleti széria alkalmas lesz munkájuk minősítésére, de jó lehetőségét nyújt a piackutatásra is. Amennyiben könnyen értékesíthető lesz a legyártott készlet és nyereséget is hoz a gyárnak, úgy jövőre nagyobb tétel gyártására is elfogadnak megrendelést. A Ferroglóbus-t érdekli a borsodnádasdi kezdeményezés, hiszen évente legalább 2 millió darabot kell fölvásárolnia. Ha a gyáriak forrcsöve megfelel az előírásoknak, akkor ők kapják a megrendelést a háromnegyed collostól kélcol- losig terjedő méretnagyságú csövekre. A lemezgyár első féléves esemény naptárához tartozik, hogy június 14-én megalakult a 26 tagból álló vállalati tanács, amely ismét Béres Lászlót- választotta meg a gyár igazgatójának. Fónagy István Megnyílt a 70. OMÉK (Folytatás az I. oldalról) A miniszter ezután utalt arra, hogy az élelmiszertermelők a fejlődés során nem egyszer találták magukat szemben nehézségekkel, ezek megoldását azonban nagymértékben segítette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikája tág teret adott a mezőgazdaságban dolgozók képességeinek kifejtéséhez, alkotó erejük kibontakoztatásához. Hangoztatta: e politikára alapozva értük el sikereinket. Hazánkban a mezőgazdasági termelés erőteljes fejlődése, gyors korszerűsödése, a mezőgazdaságban dolgozók szépülő élete, biztonságtudata szorosan összefonódott a szocialista mezőgazdasággal, és bizonyítja annak fölényét. Az elmúlt évek gazdálkodásáról szólva kifejtette: ebben az időszakban a mezőgazdasági termelés növekedési üteme éves átlagban meghaladta a 2,5 százalékot. A gabonatermelés túllépte a 15 millió tonnát, a vágóál- lattermelés pedig megközelítette a 2,4 millió tonnát. A növekvő termelés a jó hazai ellátás mellett lehetővé lelte az agrárexport csaknem 40 százalékos növelését, s az élelmiszergazdasági export—import egyenleg jelentős javítását. — Ebben az időszakban, amelyben oly jelentős erőfeszítések történtek az ország nemzetközi fizetési mérlegének egyensúlyban tartásáért, javításáért s a belső ellátás színvonalának megőrzéséért, mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk nagyon, pozitív szerepet játszott — állapította meg a miniszter. — Ám, az eredmények mellett néhány területen feszültségek is keletkeztek. A mezőgazdaság termékeire, terményeire az országnak szüksége van, s lesz a jövőben is, tudomásul kell azonban venni azokat a folyamatokat, amelyek a világ mezőgazdaságában, agrárkereskedelmében lejátszódnak. A termelés mintegy harmadát a külpiacon értékesítjük. miközben a nemzetközi agrárkereskedelem árai számunkra rendkívül kedvezőtlenül alakulnak. Ezekhez kell igazodnunk, ami a népgazdaság, a termelő üzemek számára nem kevés gonddal, gyakran anyagi áldozatok vállalásával jár. A kormányzat a maga eszközeivel segíti a továbbhaladást. A tennivalók zöme azonban — s ez érthető, hiszen az anyagi javak előállításának szintié1- lyei mindig is meghatározóak a termelésben — a mezőgazdaságiban, az élelmiszeriparban dolgozókra vár. A feladat számukra nem új. Az elmúlt négy-öt év mező- gazdaságunkban már az intenzív gazdálkodás kibontakoztatásának, a nemzetközi piacok diktálta követelmények érvényesítésének jegyében telt el. Ennek során mind jobban előtérbe került a hatékonyság, a termelékenység, az értéktermelő képesség növelése, Ma a legtöbb helyen ehhez igazítják tetteiket. Ennek köszönhető, hogy miközben a termelés tízegynéhány százalékkal nőtt, az energiafelhasználás két százalékkal csökkent. Mezőgazdaságunkban a változatlan áron számolt nettó termelési érték növekedési üteme meghaladta a tervezettet. A mezőgazdaság és élelmiszeripar állami támogatása, valamint az ágazatok költségvetési befizetései tavalyelőtt kiegyenlítették egymást, tavaly pedig már a költségvetés javára jelentős befizetési többlettel zárultak. Olyan jelenségek ezek, amelyeket fel kell erősítenünk mezőgazdaságunkban, élelmiszeriparunkban. Nagy erő és segítség számunkra az, hogy nagy nemzetközi közösséghez, a szocialista országokhoz s azok nemzetközi gazdasági szervezetéhez, a KGST-hez tartozunk. Váncsa Jenő rámutatott: a termelés színvonalát erőteljesen befolyásolják az ipari eszközök, anyagok. A mező- gazdaság eredményeihez nagyban hozzájárult az ezeket gyártó ipar; a mezőgép- gyártás, a vegyipar, és sok más ipari ágazat. Törekszünk a kutatás, az ipar és a nemzetközi együttműködés nyújtotta lehetőségek hasznosítására. Bizonyos, hogy e téren még tovább kell lépni, még közvetlenebbé kell tenni az ipar és a mezőgazdaság közötti kapcsolatokat, hogy a mezőgazdasági termelés, és feldolgozás ipari háttere az eddiginél is eredményesebben szolgálja a termelés korszerűsítését. A 70. OMÉK, az Agromas- expo és a Nemzetközi Technológiai és Licencvásár előzetes ismerete jogot ad a kijelentésre: a kiállítók —hazaiak és külföldiek, és a mezőgazdasági üzemek, az ipar, a népgazdaság más ágazatainak képviselői — gazdag, tanulságos, előremutató, céljainkat jól szolgáló anyaggal állnak az érdeklődők, a kiállítás látogatói elé — mondotta a miniszter. Végül megköszönte a rendezők, kiállítók értékes munkáját, és kifejezte reményét, hogy a kiállításhoz kötődő törekvéseik valóra válnak.
