Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Például a MÜSZI Számos szakmai értekezle­ten elhangzik, szakmai kiad­ványokban olvasható, de maguk a gyakorló agrárosok is panaszolják: a mezőgazda- sági termelés nyereségtartal­ma, a változó és szigorodó szabályozás, a növekvő jöve­delemelvonás következtében egyre csökken. Ugyanakkor a termelés költségérzékeny­sége évről évre nő, az anyag- költségek évenkénti emelke­dése és a termelésben fel­használt gépek, eszközök utánpótlási árnövekedéséből származó amortizációs költ­ség emelkedése következté­ben. A meglevő, s egyre inkább jelentkező ellentmondások felszámolásának módozatait ki-ki a maga területén ke­resi, kutatja. A termelés leg­nehezebb kérdése: hogyan termeljünk lehető legtöbbet, ugyanakkor legolcsóbban? A megoldás módja tulajdon­képpen mindenki előtt is­mert: optimalizálás. Am en­nek hogyanjára a válasz már nagyon sok fejtörést okoz. Vizsgáljuk meg: melyek azok az általános és alap­vető tennivalók, amelyeknek megoldását napjainkban már nem nélkülözheti a magyar mezőgazdaság? így többek között fel kell tárni a ter­melés folyamatában levő veszteségforrásokat. Meg kell honosítani az értékelemzést a technológiai elemek, mű­veletek tekintetében. A ter­melés teljes vertikumára ki kell dolgozni a költségopti­malizálás rendszerét. A jö­vedelmezőség javítása érde­kében általánossá kell tenni a költséggazdálkodás terme­lési szintű irányítását. A ter­melés hatékonyságát, gazda­ságosságát a termelés egyes szakaszaiban is meg kell fi­gyelni, elemezni, hogy végül is az egész folyamat gazda­ságosságát már a részfolya­matok önálló gazdaságossága lehetővé legye. Ma az alapvető hiba abból ered, hogy költséggazdálko­dásunk utólagos és termék­szemléletű. Legelső lépés te­hát az. hogy költség- és jövedelemgazdálkodásunkat preventívvé (megelőzővé) te­gyük. Ehhez pedig egyre in­kább szükséges, hogy a ter­melési folyamatokat számító­gépes irányítási rendszerrel kapcsoljuk össze. Kezdetben volt a hjtetlen- kedés. A külföldet járt szak­ember hazajőve elújságolta, hogy például a holland tehe­nek adatait számítógép tart­ja nyilván, az angol gazdász sertései részére matematikai modell felhasználásával ál­lítja össze a takarmányke­veréket. Az itthonlevők hi­tetlenkedtek: messziről jött ember nagyot mond — han­goztatták. Később már egyre többen elhitték a kevesebbek által kint tapasztaltakat, ám az általuk levont tanulság ko­rántsem hízelgő. Ugyanis di­vat lett, sőt státuszszimbó­lum nálunk a számítógép (már ahol volt erre pénz), s ott díszelgett valamelyik iro­dában, ugyanúgy, mint a falra akasztott rézkarc. Fel­mérések szerint 1970—80 kö­zött a mezőgazdaságba beru­házott számítógép-kapacitás tényleges kihasználása mind­össze 30 százalékos volt. Szerencsére napjainkra változott a helyzet. Részben a szorító gazdasági kényszer az oka, részben több, e té­makörben széles körű mun­kát kifejtő szerv, vállalat (mint például a MÜSZI) fá­radozása nyomán ma mind több helyen munkaeszköz a számítógép, követelmény az ügyvitel gépesítése, a terme­lésirányításban a különféle programok alkalmazása. Ez érvényes országosan, de nézzük, mi a helyzet sző­kébb hazánkban, Borsodban? Mini oly sok mindenben, ill is jelentős a lemaradásunk az országos állaghoz képest. Pedig itt, ahol a vezetés és az irányítás emberi ténye­zőiben, ellátottságában mi­nőségi a lemaradás, növek­vő szerep hárulna a mező- gazdasági termelés és gaz­dálkodás folyamatának, ügy­vitelének (információszerzési, elemzési, döntéselőkészítési, tervezési, kivitelezési, mű­ködtetési és ellenőrzési rész­leteinek) nagyfokú szerve­zettségére. Felmérések bizo­nyítják, hogyha a termelő­szövetkezeteink a termelési folyamatokat a kezdettől a végeredményig előre megha­tározóit. szervezési stratégia szerint lennének képesek fi­gyelemmel kísérni, úgy a termelés ügy vitel vezetésének súlyos hiányosságai — ame­lyek üzemi szintű pénzügyi és gazdasági egyensúlyvesz­téshez vezetnek oly sok eset­ben — jóval kisebb mérték­ben fordulhattak volna elő. Mindezeket tudva, mi az oka, hogy mindeddig me­gyénkben a számítástechni­ka a termelési folyamatok programozása, az ügyvitel teljes gépesítése csak lassan nyer teret? Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője, a gondok okát a következőkben látja: — A számítástechnika széles körű elterjedésének a megye léeszeiben több akadálya van. Egyrészt a fejlesztési pénzeszközök szűkössége, a számítógépektől való ide­genkedés, valamint az üze­mekben még mindig uralko­dó konzervatív szemlélet, amely a fejlesztési alap megléte esetén is a közvetlen termelési eszközök (erő- és munkagépek) beszerzését he­lyezi előtérbe. Némiképp hátrány az is, hogy a kor­szerű számítógépek drágák, áruk viszonylagosan magas. De akadályozza e gépek gyorsabb elterjedését az is, hogy a szövetkezetek alig rendelkeznek programozó és gépkezelő szakemberekkel, az ilyen képzés elég szűkkörű, csak egy-egy program keze­lésére történik betanítás. S bizony nem egy esetben a kidolgozott programok sem elég életszerűek. vagyis nem tartalmazzák a helyi és üze­mi sajátosságokat. Hasonló gondok említhetők az ügy­vitel gépesítése, a könyvelő­gépek elterjedése és alkal­mazása terén is. Az osztályvezető által fel­tárt gondok valóban nehe­zítik. lassítják, de szerencsé­re meg nem állítják a szá­mítástechnika alkalmazását. Lassan-lassan azért vala­mennyi üzemünkben rájön­nek arra, hogy a mezőgaz­dasági termelés jelenlegi helyzetében, az üzemek irá­nyításához nagy tömegű bel­ső és külső információt kell értékelni. Ezért a fejlesztési feladatok ellátására célprog­ramokkal felszerelt, külön­böző típusú számítógépek al­kalmazása válik szükségessé. A hatékony üzemirányítás­nak az elemzések tömkele­gét kell elvégezni, és ezek­hez a tényezők nagy töme­gét kell figyelembe venni. A számítások, elemzések alapadat-szükségletét csak helyesen kialakított, napra­kész információs rendszer képes gyorsan és pontosan biztosítani. Az előbb, az e téren széles körű, szívós és eredményes munkát kifejtő vállalatokról szólva nem véletlenül emlí­tettük a MÜSZI-l. a Mező- gazdasági Ügyvitel szervezési és Számítástechnikai Közös Vállalatot. Megyei képvise­lőkkel a közelmúltban há­rom borsodi termelőszövet­kezetben is jártam. Az illető üzemekkel már hosszabb ideje kialakult partneri kap­csolata van a közös vállalat­nak. s különböző szolgálta­tásaikat mindhárom helyen rendszeresén igénylik is. Ti- bolddarócon, a helyi Rákó­czi Tsz-ben például elsősor­ban a különböző szakcsopor­tok, önelszámoló egységek működésének bizonylati, számviteli szabályozásával bízták meg a MÜSZI-t, s mint azt a helyszínen hal­lottuk. a közös vállalat szak­emberei által készített mű­ködési szabályozás mind jo­gilag, mind számvitelileg ki­állta az élet próbáját. Ez azért is jelentős, mert a MÜ- SZI ez irányú tevékenysége pótolja a jelenlegi joggya­korlatban ma még fellelhető lemaradást, jelentkező hiá­nyosságokat. Az olaszliszkai Gazdász Tsz 1977 óta tagja a közös vál­lalatnak. A tsz szakvezetői elmondták: a MÜSZI élen jár az új információk to­vábbításában, rendszeresen megjelenő kiadványai szín­vonalasak, szinte napraké­szen követik az ügy- és szám­vitel, valamint a jogi sza­bályozás terén bekövetkezett változásokat. Liszkán az ügyvitel gépesítésében is megtették az első lépéseket. „Gépre került már a fő­könyv”, s belátható időn be­lül tervezik az állóeszközök, a bér- és az anyagkönyvelés gépesítését is. A szerencsi Lenin Tsz ugyancsak a gépe­sítés terén kívánja még ez évben igénybe venni a MÜ­SZI segítségét, bízva abban: e gépek segítségével, e prog­ramok alkalmazásával dön­téseik megalapozottabbak. gyorsabbak lesznek, nem utolsósorban pontosabbak. S aki időt nyer, életet, illetve csatát nyer — mondják, s ez a ma gazdálkodásában kü­lönösen érvényes. S a példákat még sorolhat­nánk, hiszen ha lassan is, de egyre több üzemünk mozdul, érezve, hogy a számvitel, a közgazdasági munka éppúgy szerves, meghatározó része a gazdálkodásnak, akár a nö­vénytermesztés technológiá­jának ismerete. Ma még ta­lán lehet sikeresen termelni (de ez sem biztos) számítás- technika nélkül, ám holnap, vagy azután a mezőgazda­ság sem nélkülözheti már a tudomány új gyakorlatát. Hajdú Imre Automatizált információs hálózat A Szovjet. Tudományos Akadémia és a szövetségi köztársaságok akadémiai in­tézményei között számítógé­pes információs hálózatot építenek ki. A terveket szov­jet Lettország Tudományos Akadémiájának Elektronikai és Számítástechnikai Inté­zetében dolgozták ki. Kifej­lesztették a megvalósításhoz szükséges valamennyi tech­nikai eszközt és programot. Az ország egymástól több ezer kilométerre fekvő tu­dományos központjait tele­fonvonalak kötik össze. Mű­ködik már a hálózat egy kí­sérleti rendszere, amely Ri­gát. Leningrádot és Moszk­vát köti össze. Az automati­zált információs hálózat mű­szaki bázisának létrehozásá­ban szovjet konstruktőrök mellett részt vettek Bulgá­ria. Magyarország és az NDK szakemberei is. Hévizes forrásbarlang Koncert a diósgyőri várban Alig kél hónapon belül újabb hévizes forrásbarlan­got fedeztek fel Esztergom­ban a helyi és a tatabányai barlangkutató-csoport tag­jai. Az elsőt a Szent Ta­más-hegy alatt, az újabbat a prímási palota közelében, a Várhegy oldalában találták. A mostani sikeres feltárás előzményeként Horváth Ist­ván, a Balassa Múzeum igazgatója barlangkutatók segítségét kérte egy közép­kori vízgyűjtő ciszterna ré­gészeti fejtárásához. E mun­ka során derült ki, hogy a ciszterna pereme alatt mint­egy másfél emeletnyi mély­ségben bőséges mennyiségű vizet ontó barlangszáj nyí­lik a sziklafalba. Az alá- e rész k ed ő könnyűbúvárnak először egy rendkívül szűk. úgynevezett „kukac járaton” kellett átpréselnie magát, ez­után azonban egy 25 négy­zetméteres alapterületű, tá­gas. különlegesen szép lát­ványt nyújtó .barlangba ju­tott. Az üreg falait minde­nütt hófehér és vasoxidlól vörösesre színezett kalcit­kristál.vok borítják. A Miskolci Nyár *85 rendezvénysorozatának kiemelkedő esemé­nyei a várkoncertek, a diósgyőri vár bástyái között. Hit kérdez az anyukád? avagy tanulságok egy táborból „Mit kérdez majd az anyu­kád, ha hazamész a tábor­ból?" — faggattam a 15 éves leányzót búcsúzás előtt, a tá­bortűzre készülődve. A sző­ke bakfis elbizonytalano­dott, mint aki már azon a feltevésemen is csodálkozik, hogy egyáltalán kérdést tesz majd fel neki az anyja . . . „Mit kérdez? Nem tudom .. . talán annyit, hogy jó volt-e?” Vártam, hátha folytatja a lehetséges kérdéseket, de csak néma, feszélyeztető csönd telepedett közénk. A leány még ötletekkel sem tudott előállni, mit szeretne például, ha megkérdezné az anyja .... sőt lassacskán ki­alakult a sejtésem: nem is szeretné, ha párbeszédre kezdene vele a szülő ... Majd, hogy megoldottam a nyelvét, a sejtésem be is igazolódott. Az ipari tanuló hetven kilométerre lakik a szülői háztól, egy szállón, ahol egyedül intézi dolgait., ha megéhezik, a társaihoz fordul egy szelet kenyérért, ha leszúrja a gyakorlaton az oktató, az iskolatársának pa­naszolja el bánatát, ha meg­tetszik egy fiú. netán, még szerelem is kibontakozik a szimpátiából, akkor a szo­batársnővel osztja meg tit­kát. ügyetlenül fejtegetve a jövendő lehetőségeit... És mire hazaér, már minden ügy mellékes, majdhogynem titok. De legalábbis nem tar­tozik a szülőre. És a nagyobb baj, hogy a szülő nem is kérdez! Mert anyuka rohan dol­gozni, onnan haza. mos, főz, takarít, enni ad az állatok­nak. kimegy a kertbe gyom­lálni, megkapálni a krump­lit és közben a lánya titok­ban cigarettázik a mellék- helyiségben, készül az esti diszkóra, elmarad a fiúk­kal ... Az apuka szereli a kocsit, takarmányért szalad­gál a disznóknak, almot hoz a két növendékbikának és estefelé elballag a kocsmá­ba. hogy a szomszéddal, só­gorral leöntsön egy-két fröcs- csöt. majd hazamegy és a tévéhíradó időjárás-jelenté­se alatt már a másnapi dol­gairól álmodik. A lány elment a táborba, összeszokott társasággal, is­kolatársaival hallgatta a magyar írókról, a régebbi és mai művekről az előadáso­kat, majd másnap a város­ról, ahol él igyekezett új is­mereteket felvillantani egy lelkes lokálpatrióta... És a lány nagyokat hallgatott, de hallgattak a többiek is... Mit nekik Kosztolányi De­zső? ... ki tudja, miért nagy költő Ady Endre?.. . nem fontos, mi köze van Déryné­nek Miskolchoz... a fene bánja, mit. köszönhet a Bükk hegység Herman Ottónak . . . ki bánja, üzent-e a mának Széchenyi István?... és így tovább ... Hová fordultok, ha vala­mire kíváncsiak vagytok? Kitől kérdezitek meg, ha va­lamit nem tudtok? Egyálta­lán. mi érdekel benneteket? — kérdezgették a gyerme­kektől a tábor vendégei ... S kiderült: az eszükbe sem jut, hogy érdemes kíváncsi­nak lenni... az fel sem me­rül bennük, hogy valamit nem tudnak ... és, hogy mi érdekli őket? Lesz-e diszkó? Hol lehet majd a szakmun­kásvizsga után többet keres, ni? Érdemes-e beállni a gmk-ba? Kosztolányi . .. Ady ... Bartók ... ugyan ké­rem . . . bár a két utóbbi névvel már találkoztak . . . lilában, zöldben ... „Mit kérdez majd az apu­kád?” — faggatom a tábor másik lakóját... akitől ke­vésbé lehangoló választ vár­tam. S kiderült, hogy az ap­ja, csak fél év múlva for­Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal pályázatot hirdetett olyan új műszaki, biológiai és szer­vezési módszerek kidolgozá­sára, amelyekkel jelentősen csökkenteni lehet a veszé­lyes hulladékok mennyiségét, ártalmasságát. A pályázat ki­terjed minden olyan mérge­ző és fertőző vagy maró ha­tású lúgos és savas fo­lyadékra, az útépítés­nél összegyűlt vegysze­res, olajos iszapra, amely fő­leg az iparban és a mező­gazdaságban keletkezik nagy mennyiségben. Fontos köve­telmény, hogy a javasolt kör­nyezetkímélő megoldások je­lentős beruházás nélkül, gyorsan, széles körben hasz­nosíthatók legyenek. A pályázaton egyének és alkotóközösségek egyaránt dúlhat hozzá kérdéssel, hi­szen akkor tér haza az észak-afrikai országból... Addig leveleznek. A levelek­ben sok szó esik a fiú jövő­jéről, amit majd ott, a siva­tagban alapozhat meg az ap­ja mellett. Csábító, romanti­kus ajánlat, ez egy 16 éves fiúnak ... majdhogynem iri­gyeltem . .. Majd megtud­tam, hogy előtte még el sze­retne utazni Japánba, mert az apuka azt is megígér­te. . . „Talán nem ártana er­re az útra felkészülni . .. például tanulhatnál ango­lul ...” javasoltam, amit ha­nyagul elhárított... majd amikor arról moralizáltam, hogy ö is jobban örülne egy ilyen nagy utazásnak, ha előbb megkeresné az árát, ismét kicsinyesnek éreztem magamat, a mosolyát látva: „megszoktam, hogy megka­pom, amit kitalálok” — sze­relt le tömören ... Nem akarok általánosíta­ni... példáim végletesek, de valódiak! Ám, a köztes tar­tomány sem biztatóbb, mert egy hét alatt nem derült ki, milyen elképzelésük van a családról, munkáról, felnőtt életmódról, felelősségről, se­gítőkészségről ... hazáról. Nem nagy szavakat, nagy tetteket vártunk . . . csak ap­ró gesztusokat... és ebben voltak a legszegényebbek ... Hajlok rá, hogy nem ők te­hetnek róla .. . (szendrei) részt vehetnek. A pályamű­ben közöljék az új eljárás részletes leírását, alkalmazá­sának felhasználási körét és bevezetésének költségszámí­tásait. A szerzői jogi véde­lem megszerzéséről a pályá­zó köteles gondoskodni. A pályaműveket — a szerzők címét tartalmazó zárt, jeligés borítékkal együtt — két pél­dányban november 15-ig kell beküldeni az OKTH (Bp. V., Arany János u. 24.. 1051) ku­tatásszervezési és művelődé­si főosztályára. A három legjobb alkotást 50, 30 és 20 ezer forintos díjjal jutalmazzák. Az OKTl-I segítséget nyújt az értékes új eljárások népgazdasági hasznosításához. A bíráló bi­zottság legkésőbb jövő év közepén hirdeti ki a pályá­zat eredményét.

Next

/
Thumbnails
Contents