Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. július 6., szombat A zenekarban is lehet magányos az ember. Hegedűs játék közben. „Csiszolódik, csiszolódik" — bólint kísérőm Nemesné Szabó Ilona a Zrínyi kollégium folyosóján, ahogy a díszteremből elénk jönnek a dallamok. Bent Kovács László próbál a „nagyzenekarral”: A Miskolci Szimfonikus Zenekar vezető karmestere most zeneiskolásakkal gyakorol. Magyarokkal, lengyelekkel. Itt Sárospatakon működik ugyanis az első magyar— lengyel zenei tábor. Schändet Beáta, a szervezet magyarországi főtitkára azt emeli ki a közös munkából, hogy a fiataloknak így igazán alkalmuk nyílik bepillantani egymás zenei kultúrájába, de egy kicsit egymás zeneoktatásába is belekóstolhatnak. Ennek előmozdítása pedig célja a szervezetnek. Az idén nyáron hazánkban 19 zenei tábor működését segíti anyagilag is a Jeunes- ses Musicales, csaknem 1500 résztvevővel. Százötven, kétszáz koncertet, hangversenyt adnak a résztvevők, s bár a hallgatóságot csak becsülni lehet, vagy 10—15 ezer emberhez mégiscsak közvetítik a zenét. Mivel pedig a táborozok többnyire zene- művészeti szakközépiskolások. esetleg főiskolások, nagyon fontos számukra, hogy szereplési lehetőséget kapnak. Sárospatakon különben összefutottunk a lengyel szervezet főtitkárnőjével is. Sylwia Zadzilko elmondta. Próba közben Kovács Lászlóval. tavaly nyáron "náluk volt egy közös tábor. Ezt az együttdolgozást régóta szorgalmazzák, örülnek, hogy sikerült megvalósítani. A zenei tábor lakói korán kelő emberek. Nemes Ferenc, a tábor művészeti vezetője úgy mondja; ifi munka van, dolgozni kell! Az idővel és a lehetőséggel okosan érdemes gazdálkodni. Végül is kevés olyan zenei iskola van. amelynek módjában áll „összehozni” egy szimfonikus zenekart. Itt reggeltől estig csak a szakmával foglalkozhatnak (a hangszerrel!, nincs matematikaóra, olyan területen is kipróbálhatják magukat a fiatalok, amiben az iskolában nincs módjuk. Különben is az igazán tehetségesnek ígérkező fiatalok kaptak meghívást, és számukra ez azért is fontos, mert lehetőséget kapnak, hogy közönség előtt is megmutathassák magukat. A tábor másfajta munkastílus. mint az iskola — és csak hasznukra válik. Persze, ehhez tényleg komoly munka kell. Nemcsak a. zenésznövendék- töl, a tanártól is. Kovács László mindenesetre igazán keményen dolgoztatta őket — délelőtt, délután próbált alkalmi zenekarával. Hogy miért vállalta a Miskolci Szimfonikus Zenekar vezető karmestere a tábori szimfonikusok dirigálását (a fellépéseken felváltva vezénylik majd a zenekait Szymon Kawallá- vál, a lengyel zenészjelöltek vezetőjével!? Hát csak azért, mondja, mert előbb- utóbb ezgk a fiatalok is nagyzenekarban játszanak majd. lehet, hogy éppen a miskolciban, és meg kell ismertetni őket a zenekari munka fáradságával és szépségeivel. Ezt soha nem Ruha István, aki nemcsak együtt játszik velük, de kamarazenekart is alakit. elég korán megkóstolni. Mert lehet valaki jó oboista, ha nem tudja fegyelmezni magát, emócióit, ha nem tud egy hangon szólni a többiekkel, sohasem lesz jó zenekari tag. Egy karmester számára pedig az utánpótlás mindig fontos ... A szünetnek vége, u hatvannégy zenészjelölt visszaült a hangszere mellé. A Kolozsvárról érkezett Ruha István hegedű- művésszel beszélgetünk még, de ő is igyekszik befelé a próbára, keresi kamaraegyüttesének tagjait. Azt mondja, sok tehetséges gyerekre figyelt fel eddig. Olyanokra, akikkel szívesén fog együtt játszani, felszabadultan muzsikálnak majd. Hogy miért jó ez a tábor? Ha csak annyi haszna van, hogy megértik egymás játékát, hogy barátokká hozza őket össze a zene, már megérte... S ha barátokat szereznek a zenének, az már ráadás ... Alkalmuk nyílik majd rá ... Nemcsak majd itt Miskolcon, a Muzsikáló udvarban, nemcsak a záró koncerten Sárospatakon (két hétig dolgoznak együtt!, épp ott-jártunkkor jött a sátoraljaújhelyi meghívás, szakmunkástanulók várják őket... Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László Nemcsak a kottára, a hangszerre, de a karmesterre is figyelni kell. Egyforma tartás, egyforma mozdulat - mintha egyetlen hangszer szólna, úgy kell játszani. Nem tudhatom, mire e 0 sorok megjelennek, milyen lesz az időjárás, milyen lesz a miskolctapolcai mozi nyári kerthe- lyiségének, az akropolisz néven ismert szabadtéri színpadnak a lemperutúrája. de amikor én láttam A ifertal- dói vásár című kétrészes zenés komédiát, bizony fogva- coglató volt még az. idő és igazán hősies tett voll a játszók részéről a darab bemutatása. Akkoriban az üdülőtelepen nem jelezte semmi szembetűnő plakát, irányjelző, merre is van ez a mozikért. ahol most néhány napig színelöadás lészen, pedig nem mindenki tudja az utat. Valamivel több hírverés nem ártott volna. De hát ezt az előadás gazdájának, a Miskolc Városi Művelődési Központnak kell eldöntenie. Ez a szerv tartja ugyanis kézben a Miskolci nyár "85 című rendezvénysorozatot, a színház tagjai ennek a „megrendelésére" készültek fel a bemutatásra. Első szavunk az örömteli regisztrálásé. Hosszú évek óta hiányolták a lokálpatrióta művészetbarátok, hogy a miskolci nyári programokban a miskolci színház nem vesz részt. Most sikerült megoldást találni, s mindjárt kél zenés darabbal gazdagíthatja a város színháza a város nyarát. Ezek egyike A certaldói vásár, amelyet Boccaccio Az" arkangyal szárnyatolla című elbeszéléséből Fiisi József írt, s hozzá a zenét Suppé Boccaccio című vígoperájából, Zoltán Bál dalszövegeire Bródy Tamás állította össze. Az előadást Gyarmati Béla rendezte. A reneszánsz életöröme, felszabadult éleligenlése süt át ezen a helyenként kissé pajzán komédián, amelyben nevetségessé válnak, meg- bűnhödnek a szélhámosok, a despoták, egymásra találnak az igaz szerelmesek. Varlun- go. a ..Vadszamár" "fogadó zsarnok gazdája kisemmizett, erkölcsi halott a játék végére, csakúgy a szerzetesi ruhában szélhámoskodó Cipol- I;! is. míg a tisztességes emberek — sok- vidám és pajzán epizód után — eljutnak a boldogsághoz, vagy legalább annak ígéretéhez. Füsi József darabja kissé magán viseli keletkezési idejének. az ötvenes évek elejének jegyeit sarkított szituációi, túlrajzolt alakjai kicsit didaktikus vonásokat is adnak a műnek. Ám a kitűnő zene. a sok-sok érdekes játék, betét, dalkettős e vonásokét háttérbe szorítja. — noha a darab szerkezeti nehézségein változtatni igen nehéz. Nyári. szabadtéri színpadi előadásra alkalmasnak Ítélhető sokféle játékra módot adó darab. A rendezés igyekezett min • den látványeszközt is megragadni. Sokszínű előjátékot láthatunk, amíg a közönség gyülekezik, s nemcsak énekesek járnak a nézőtéren. Petronella szakácsnő (Máthe Éva) és Guccio, a vándorló ster- retes mindig éhes inasa (Varga Gyula). Izabella, a fogadós kikapós felesége (Várhegyi Márta), meg a zord férj (Csapó János). (Fotó: Jármay György) hanem még kondérbun étel is fő, a szereplők gyakran kerülnek nézőközeibe, még egy élő szamár is szerepel a játékban, sok a dal- és játékhetét, az operett felé történő eltolódást népi motívumok „beúsztatása” gátolja. Valamiféle sajátos narrátort feladatot is kiosztott a rendező, meg a betétekbe beiktatott a pixillációs filmekre emlékeztető megoldásokat, azaz úgy mozgatta e belső játékok szereplőit, mintha bábok lettek volna. Igen nagy statisztériát alkalmazott a rendező, s minden megvalósult elképzelésén érezhető a nemes szórakoztatás. a reneszánsz vidámság megteremtésének szándéka. Kitűnő segítőtársak glltak rendelkezésére. Herédy Éva, aki néhány más Suppé-kom- pozició beiktatásával is gazdagította a darabol, zenekarával igen szépen szólaltatta meg a darab zenéjét, híven szolgáivá a színpadot. Varga György díszlete látványos, de nem hivalkodó, célszerűen szép, csakúgy mint Mii- per Ágnesnek a mondandói kitűnően aláhúzó kosztümjei. Szólni kell Krivjánszky István értékes játékmesteri munkájáról, a rendezést segítő ötleteiről. A színpadon a Miskolci Nemzeti Színház számos népszerű és kitűnő színésze, meg két-három most pálya,- kezdő ígéretes fiatal jeleníti meg a 'figurákat, játszik, énekel, vidáman komédiázik. Csapó János úgy formálja meg a fogadóst, hogy mindig nevelni kell rajta és már előre megérezteti: ezt az alakot bizony meg kell leckéztetni. Hasonlóan eleve ellenszenvünkre pályázik a Sallós Gábor játszotta Cipolla, a vándorló szerzetes álszent szélhámosa, aki egyben igen sok derű forrása is, szamárháton történi bevonulásától bukásáig. Várhegyi Márta igen szép énekszámaival. Máthé Éva kifogyhatatlan derűjével, komikai vénájának megcsillogtatásával, Varga Gyula a bamba inás örökké éhes alakja derűs megfogalmazásával, Abrahám István kitűnő énekszámaival, Somló István énekes-narrá- tor-minden lében kanál figurájával. Lakatos István a vásári árus jó megfogalmazásával járul hozzá az együttes sikeréhez. Külön kell szólni az újakról: Körei Katalin és Nagy Ibolya felváltva jálssza-énekli Fiamettát, a szerelmes lányt igen vonzóan, nagyon szép énekhanggal. az ifjú szerelmes legény alakjában pedig Serédi László — elsősorban énekszámaival — ad igen emlékezetes perceket. Összegészében: jól szórakoztat A certaldói vásár, s ha még a játék ritmusán javítani lehetne, akár egy-két beiéi elhagyásával, az egész produkció feszesebbre húzásával, még jobb is lehetne. Ha az időjárás is úgy akarja, kellemes nyári szórakozást jelent. Benedek Miklós
