Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-03 / 154. szám
1985. július 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Juhászat az Adár-völgyben A kockázatvállalás határán Varrógépek melletf A Habselyem Kötöttálugyár kazincbarcikai gyáiegységében Fojtán László felvétele Amikor Varga Sándor, a/. Agrocoop állattenyésztési termelési rendszer helyi vezetője invitált; menjek vele. nézzem mega nagy barmi termelőszövetkezet új — és ezt hangsúlyozni kell, hogy új — juhászaiét, azonnal hajlottam a kérésre. Tarsolyomban kérdéseim halmaza, mert mit tagadjam, rendkívül érdekelt: miért épít ma valaki korszerű juhászától? Meg egyébként is miből és hol? Honnan veszik a bátorságot a vállalkozás sikeréhez, és főként tudtak-e manapság előhalászni igazi, megbízható, jó juhászokat? Egy szó mint száz, izgatott a dolog, gondoltam, végére járok. * Az út szélén felirat is jelzi á nagybarcai Bánvölgye Termelőszövetkezet egyik állattenyésztő leiepét. Egy bő fertályórányira vagyunk Mis- kolctól. de itt már mindenki csak Kazincbarcikái említ, ha a városról beszél. A telepet a főúttal aszfaltút köti össze. A bekötő út jobb oldalán ház, parányi udvarral. Onnan frissen mosott ruha illatát hozza a szél, melyet a ház asszonya tán a hajnali óráikban teregetett ki. Most mindenesetre szárad, alatta pedig pulyka duzzog dölyíösen, mozdulatlanul, és tűri hangtalan a tucatnyi apró, hetes korú csibe csi- vitjél és futkosását. A házzal szemben egy juhhodály. Előtte férfiak csoportja éppen a lürdetőmedenct» összeállításával van elfoglalva. Csendben. gyorsan dolgoznak. Csak egy-egy pillanatra hagyják abba a szerelési munkát,^amikor valamilyen ismeretlen darab illesztési .lelyét keresik. — A főállattenyésztő? — Már nincs itt, talán a másik telepen! S valóban néhány kilométerre arrébb, a tehenészeti telepen utolérjük Petra Józsefet, a szövetkezet fő- álilattenyésztőjét. — Rólunk akar írni? — Előrehajol székében. — „Kérdezzen!” * — Négy évvel ezelőtt a tárcaközi bizottság felülvizsgálta a termelőszövetkezetünk gazdálkodását. Megállapította, hogy a növénytermesztési rendünk egyszerűsíthető, ugyanakkor az állattenyésztésünk fejlesztésére tettek javaslatot. Nos, akkor döntöttük el, hogy a javaslatot megszívleljük, s élünk a felkínált lehetőséggel, mert mi is úgy láttuk: a környezeti adottságaink magukban hordozzák az állattenyésztés, azon belül is a juhászat fejlesztésének lehetőségét — bontja vissza az emlékezés fonalát a föállattenyésztő, a nyolcvanas évek elejéig, a sorsfordulóig. És akkor, amikor a legtöbb gazdaságban az állattenyésztés fejlesztése megtorpan, visszafejlődik, vagy egyszerűen a „felszámolan- dók” listájára kerül, itt megindul a juhászat erősítése. tovább építése Hamarosan összegyűlik a 12,5 millió forint is •: beruházásokra és 'rekonstrukcióra. —. Nézze, legelőször azt kellett meghatároznunk, hogy pontosan mit akarunk, aztán, hogy hol és hogyan? Szóval kikötöttünk a hármas hasznosítás mellett. Termeljünk húst. gyapjút, tejet! Szövetkezetünk kétségtelenül gyönyörű, ám mostoha körülmények között gazdálkodik. Itt van például az Adár- völgy. Lejtős, gyenge termő- képességű terület, amelyen lehetetlen eredményesen szántóföldi termelést folytatni. Tehát ide építettük az új, kétezres telepünket. Ezzel egy időben pedig megkezdtük a régi, Ligeti-tanyai épületek rekonstrukcióját, bővítését. Mikor elkészültünk az építési munkákkal, elmondhattuk: nálunk a négyezer anyajuh és szaporulatára tervezett ágazat ideális körülmények között termelhet. Persze, mindehhez még állatokat is vásárolnunk kellett, hiszen egyrészt a régi állományban nagyarányú selejtezést hajlottunk végre, hogy a nagyobb követelményeket meg tudjuk valósítani, másrészt nem is volt négyezer anyajuhunk. Aztán pedig a technológiát is meg kellett határoznunk, amiben igaz, segített, hogy Agro- coop-tagok vagyunk, így az általuk propagált technológiát adaptálhattuk — mondja Petró József. — Ez pontosan mit jelent? — Például, javaslatukra az elmúlt évtől kezdődően áttértünk az évenkénti egyszeri elletésre. Hogy ez jó volt-e vagy sem. az a mai napig vita tárgya az agrocoopos kollégákkal. Miért? Meri a rendkívül hideg januárban nálunk az ellés kezdetekor mínusz 25 fokos volt a külső hőmérséklet. A hodályokat természetesen nem lutjük. A naposbárány pedig egyszerűen az épületen belül is megfagyott. Nos, a télen a báranyelhullás meghaladta a húsz százalékot. Ha a sűrített elletés módszerét alkalmazzuk, akkor a kiesett szaporulat még ez évben bizonyos mértékig pótolható, de egyszeri éltetésnél várhatjuk a következő január végét, februárt és reménykedhetünk, hogy akkor már csak nem lesz olyan hideg. Igaz, mi fejjük is az anyákat, igy végső soron amit elvesztettünk a réven, megnyerjük a vámon. — Nem gondoltak arra, hogy esetleg a nagyobb biztonságot nyújtó tejtermelésre szakosodjanak? — E téren is sokat vitatkozunk a kollégákkal — mondja nevetve a főállatte. nyésztö, majd hirtelen komolyra fordítja a szót. — Alihoz. hogy váltsunk, hosszú idő szükséges és pénz, s egyáltalán nem bizonyos, hogy mire egy á (keresztezés végére érnénk, a tejtermelés még mindig jobb pozícióban lesz. A jelenlegi helyzetben pedig több kockázatot már nem tud a szövetkezetünk elviselni. Persze ez nem jelenti azt. hogy mi végleg lemondtunk a szakosodásról! Csupán érzékelni próbálom gondjainkat a lehetőségek latolgatása mellett. A nagybarcai juhászat minden gondos, szigorú technológiai fegyelmet megtartó munka mellett sem tud pillanatnyilag eredményt termelni. A föállattenyésztő szerint már az. is sikernek könyvelhető el. hogy a kezdés jól sikerült. Az eredményesség kulcsa pedig jelenleg a takarmányozás. Az idő tönkretette tavaly a siló- kukoricát. Minőségét megtépázta, önköltségét feltornázta a csillagos égig. Az. idén sem bánt kedvesebben a szénával. hiszen az. eső addig- addig áztatta, amíg nem lett belőle más, csak öreg szár, egy kevés kókadt, száradt levéllel. S maradt még égy kicsinyke önbuzdító remény: talán majd a kukorica és a kísérletként az idén először termesztett takarmánycirok bejön, azaz jól sikerül, s mégis lesz az idén olcsó tömeg- takarmány. * Nagybarcán bizonyára túl vannak a juhok füröszjésén, tán a füröszlőmedencét is szétszedték már a munkások. Vissza-visszagondolok a beszélgetésre, a termelőszövetkezet terveiről, törekvéseiről hallottakra. A főállattenyésztő büszkén csengő hangjára: juhászok? Hozzánk szívesen jöónek. Komfortos lakással, megbecsülésünkkel vártuk őket. Valószínű. hogy jó hírünk lehet a juhászberkekben, mert még Balmazújvárosból is költöztek ide ....." Hosszan töpreng ett. amikor azt kérdeztem: „Ma is belemennének az ágazat rekonstrukciójába, ha újra kezdhetnék?" Rám nézett. majd határozott hangon mondta: ..Igen, bele. Biztos, hogy bele. Az adottságaink miatt mindenképp! És azért az a remény is éltet bennünket, hogy ez az ágazat (országosan is) előbb-utóbb kilábal a kátyúból." Idézünk. „ ... olyan módszereket kel! kidolgozni, amelyek a bérrendszer alkalmazását rugalmasabbá teszik, ösztönöznek a munka termelékenységének emelésére és biztosítják a helyesebb létszámgazdálkodást.” Helyes. Legyen igy! Hasznos szándékok, sikert ígérő cél. A citátum eredeti szövege azonban meglehetősen öregecske, l!)5ti. október 1 (5-i ülésén fogadta el —a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról határozva — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az átlagos tájékozottságú állampolgár is példák seregét tutija sorolni arra, meny- nyiféle próbálkozás alanya, tárgya volt '— az említett, 19511-as párt dokumentum óta — a bérpolitika, a bérrendszer fejlesztése, korszerűsítése. változtatása, igazságosabbá tétele, összehangolása a változó követelményekkel, s így tovább, szinte a végtelenségig. Kritikus határ Emlékeztetésül elég itt utalni a különböző bérpreferenciák kialakult — majd az eredeti céltól már-már függetlenedett — rendszerére, az ún. országos szakmai bértáblázat megalkotásának kikövetelésére, majd rövid idő elteltével talonba tételére, a nyereségrészesedési kategóriákra és eltörlésükre... S míg a példatár gazdag, addig az eredmény szegényes, sőt. az. óhajtotthoz, a remélthez. a várthoz mérten kimondottan szerény, csekély. Szegényes, mert a hatvanas évekhez képest tetemesen csökkent az. összes jövedelmen belül a munkajövedelmek aránya, súlya, s a munkajövedelmek közötti különbségek is — az ellenkezőjét sürgető szavak ellenére — lényegesen mérséklődtek. Volt idő — ezzel nem azt állítjuk, mintha az. volna az. eszményi —..amikor a jövedelem nyolcvan százalékát a munkával összefüggő bevételek, húsz százalékát a munkától független források — döntően: a társadalmi juttatások — adták. Napjainkban ez. az arány — sokak szerint — kritikus határt ért el. A munkajövedelmek a lakosság összes jövedelmének kétharmadát adják csupán, holott — saját bőrünkön éreztük — 1980 és 1984 között a munkások és az alkalmazottak reálbére, illetve a termelőszövetkezeti tagok reálkeresete — kerekítve — hat százalékkal csökkent . .. ! Egyre erőteljesebben érzékelhető a főmunkaidőben elérhető munkajövedelmek szerepének, súlyának kiseb- bedése, némely esetben, helyen már-már „jelenléti díjjá" devalválódása. A társadalom jogos igényeit, indokolt türelmetlenségét fogalmazták meg az MSZMP XIII. kongresszusának határozatában a küldöttek, amikor a dokumentumban azt rögzítették: „A lakosság jövedelmének növekedésén belül — az. alapvető szociális ellátás sérelme nélkül — a munkából származó jövedelmekre kell nagyobb figyelmet fordítani." Alacsony mozgóbérek Bizonyos, ebben a megállapításban jelentős része van az életszínvonal stagnálása, bizonyos rétegeknél csökkenése következtében létrejött feszültségeknek. Ám nagy a valószínűsége annak is, hogy kemény gazdasági, gazdálkodási tények nyomatékosították szükségszerű teendővé a felismerést: nem vagyunk annyira gazdagpk, amennyire visszaszorult a munkajövedelmek szerepe a társadalmi munkamegosztás legtöbb részterepén...! Ahhoz ugyanis nagyon gazdagnak kellene lenni, hogy lemondhassunk a munkajövedelmekben rejlő ösztönzési, érdekeltségi lehetőségekről, mert ha ezekről „elfeledkezünk". akkor aligha sikerül előteremteni a viszonylag tág körű szociális ellátás, társadalmi juttatás seregnyi részletének anyagi fedezetét. Néhány, az előbbi bekezdésben említett, nyomatéko- sitó. figyelmeztető tények közül. Az ipar állóeszközeinek állománya a nyolcvanas évek eddigi szakaszában a termelésnél gyorsabban növekedett, azaz. hasznosításuk — romlott! Továbbá: a gépek és berendezések munkarend szerinti időalapjának — ami messze van, sokkal kisebb a naptári időalapnál — csupán a hetvennégy százaléka' töltik ki tényleges működtetésükkel a termelőhelyek. holott ez az időalap a c»gek többségénél egyelőm műszak . . . ! Az. újonnan készült korszerű technikai, technológiai színvonalat képviselő beruházásoknál m« kedvezőtlenebb — hatvan százalék körüli — ez a hasznosítási arány ..'. ! Azután: napjainkban a fejlesztések közül minden ötödik még az átadást követő második esztendőben is veszteséggel működik . .. ! Nem ringatunk magunkban olyan illúziókat, hogy az 1984. évi — egy foglalkoztatottra jutó :— 5500 forintot valamivel meghaladó átlagkereset —, még ha hangsúlyozzuk is, hogy ez. átlagkereset —, valami roppant erős ösztönzést foglalhat magába az ilyen és hasonló tények, tapasztalatok kedvezőbbé változtatására. Főiként akkor nem hisszük ezt, ha tudjuk: a teljesítménytől függő — ún. mozgó — kereset rész nulla és húsz százalék között van a népgazdaság legtöbb területén. azaz hatása korlátozott vagy éppen jelentéktelen, s mert jelentéktelen. elhanyagolható. Egyetlen lehetőségünk Kedvezőtlen tapasztalatok serege kényszeritette ki azokat az intézkedéseket, szabályozó változtatásokat, amelyek hatására 1984-ben már — szerény mértékben — nőtt a bérek, a keresetek ösztönző szerepe, az egyéni javadalmazás és az egyéni teljesítmény kapcsolata valamivel szorosabb lett. Kezdő lépések — nem egyértelmű visszhanggal! Kiderült ugyanis, hogy nemcsak a jövedelmek differenciálódását kell megszoknia a közvéleménynek. hanem a követelmények emelkedését és differenciálódását is! Ami nem egyszerű. Példák, esetek sokasága mutatja, a megnőtt feladatokat nem mindenütt és nem mindenki vállalja ... ! Nem könnyű szakítani a megcsontosodott szokásokkal, a rossz beidegződésekkel. amint nem könnvű elrekeszteni a munkával arányban nem álló. illetve a munka nélkül szerzett jövedelmek keletkezésének útját sem. Mégis, bár nem könnyű. He elkerülhetetlen. Ez az egyetlen lehetséges út ugyanis az életszínvonal — érzékelhető és tartós — emelkedése megalapozásához. Hangsúlyozzuk : megalapozásához. Móri az emelkedéshez még több kell maid. Persze, először nem munkajövedelmek, hanem ■. társadalomnak cTíiVtáoos ‘>s hasznos munka rojt ecítm °r\vek formájában. M. O. Balogh Andrea Az épülő M5-ÖS autópálya Az egyik legnagyobb tranzitforgalmat lebonyolító fő közlekedési utunk, a Budapestet Szegeddel összekötő 5-ös számú főút. A tehermentesítésre épülő autópálya első 41 km-én - a fél autópályán - valamint a korszerűsített nagykőrösi úton az év végén már megindulhat a forgalom. A képen: készül a gyalogos felüljáró.
