Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. július 22., hétfő A BORSODI VÍZ UTÁN MÁRKA ÉS DESSZERTITAL Ma nyílik Miskolcon az országos gyermeksebész-kongresszus Harmincmillió forintjába került, de újabb kétmilliót igényel a borsodsziráki Bar­tók Béla Termelőszövetkezet­től a palackozóüzem fej­lesztése. A beruházást an­nak idején a közkedvelt Borsodi víz iránti nagy ke­reslet indokolta, de gyorsan kiderült, a göngyölegforgal­mazás lassúsága, nem teszi lehetővé a gépsor kihaszná­lását. A közös gazdaság ve­zetői ezért vették fel a kap­csolatot egyik üdítőipari bá­Olyan öröm töltött el amikor láttam, hogy végre a már megtermelt, learatott terményre hogy vigyázunk. Ugyanis évékig gond volt, hogy csurog a búza- vagy árpaszem a teherautókról. Mondom, örömmel láttam, hogy az idén befóliázzák a platót, hogy óvják a jövő évi kenyérnek valót. Éppen ezen gondolkodom, a 4-es úton hajtva csütörtökön dél­után, amikor mint derült égből a villámcsapás, vala­mi elborította a szélvédőt. Azt hittem jégeső esik, be­A héten, július 12—19 kö­zött, a világ legjobb gép­írói és gyorsírói találkoztak a Nemzetközi INTERFENO Gyorsírási és Gépírási Szö­vetség kétévenként más-más országban összeülő kongresz- szusán. A 36. összejövetelt idén Szófiában tartották. Minden kongresszus alkal­mából világbajnoki gépíró­versenyt és nemzetközi gyorsíróversenyt rendeznek. A gépíró-világbajnokság két számból áll: a 30 perces se­bességi másolási és a 10 perces hibátlansági verseny­ből. Az első abban külön­bözik a másodiktól, hogy míg a sebességi másolásnál hibánként 100 leütést von­A tervezett ütemben halad az ország legújabb külszíni szénbányájának, a Mátraal­jai Szénbányák Bükkábrányi Bányaüzemének nyitása. Az első nagy munka — a tér­ség víztelenítése — befeje­ződött. A földkotrógépek most már a szénmező köz­zisunk.kal, s így a közeljö­vőben a kapott alapanyagok, s receptúrák alapján üze­mükben a Márka család több változatát is fogják majd palackozni. Elgondolá­saik szerint egy teljesen új termékkel jelentkeznek a piacon, a konyakos meggy gyártás „mellékanyagát”, a mintegy húszszázalékos szeszt tartalmazó desszertitalt is megpróbálják üvegekbe töl­teni. indítottam az ablaktörlőt, ekkor kitisztult a helyzet. Előttem egy IFA teherautó ment (frsz.: SH 49—89) ter­ménnyel megrakodva, szépen kifóliazva az alja. Igen ám, csakhogy körülbelül 80 ki­lométeres sebességnél a pú­posán megrakott terményt úgy vágta lefelé a szél mint a záport. Az eset a napok­ban történt, s ki tudja hány kilométeren keresztül fúj­hatta a drága szemeket a szél. (O. B. E.) nak le az eredményekből, addig a hibátlanságinál egyetlen betű elvétése 500 leütéssel csökkenti a ver­senyző pontszámát. A mechanikus gépek cso­portjában Jakab Andrásáé, a miskolci Fáy András Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese, a 30 per­ces másolásban percenkénti 476 leütéssel 5., a 10 per­ces másolásban percenkénti 441 leütéssel, 0 hibával 2. helyezést ért el. A gyakorló gyorsírók B csoportjának nemzetközi versenyében 3. helyezett lett. A gyors- és gépírók következő világver­senyüket 1.987-ben Olaszor­szágban, Firenzében tartják. vetlen közelében dolgoznak. A tervek szerint szeptem­berben meg is kezdődhet a termelés. A bükkábrányi bányanyi­tás céljaira mintegy 400 hek­tárnyi területet jelöltek ki, s ezt folyamatosan készítik elő a termelésre. Joggal vagyunk büszkék rá, hogy az egészségügy kü­lönböző szakmáinak orszá­gos társaságai egyre gyak­rabban választják összejö­vetelük színhelyéül megyén­ket. Ennek nemcsak me­gyénk természeti szépségei az oka, hanem minden bi­zonnyal az az egészségügyi tevékenység, amelyet nálunk, a mi orvosaink gyakorolnak, s az a jó orvostechnikai fel­szereltség, amelyet a me­gyei tanács egészségügyi ve­zetői megteremtettek. Gyer­meksebészek még nem jár­tak eddig nálunk. Hol tar­tunk a gyógyító munkának ezen a területén, erről be­szélgettünk dr. Vincze Já­nossal, a Gyermekegészség­ügyi Központ gyermeksebé­szeti osztályának vezető fő­orvosával. — Úgy tudjuk, hogy a gyermeksebész-társaság ko­rábban mindig olyan helye­ken tartotta kongresszusait, ahol klinika van. Most ki­vételt tettek? — Nincs szó kivételről, mert a Gyermekegészségügyi Központ klinikai szinten mű­köd ik. — A korábbi kongresszu­sokon az ön osztályáról mi­lyen létszámmal vettek részt az orvosok? — Mi minden gyermekse­bészeti kongresszuson részt vettünk, aktívan, előadások­kal is. Természetesen csak annyian, hogy az osztály be­tegellátása is közben rend­ben legyen. — ön tizenhárom éve fő­orvosa az osztálynak. Ho­gyan tudja lemérni a gya­korlati hasznát annak, hogy az ilyet} tudományos tanács­kozásokra elviszi a beosztott orvosait? — Egyér te Lm ű. hogy az úgynevezett rutinfeladatok elvégzésére minden gyermek­sebész megbízható. A prob­lémát a különleges esetek adják, amiből kevés van, s olykor néhány órás újszü­löttön jelentkezik, vagy ké­sőbb ritka kórképek esetén igényel sebészeti beavatko­zást. Ehhez kell, hogy vala­ki naprakész legyen a gyer­meksebészeti irodalomban, s ezeknek, az információknak legjobb lelőhelyei ezek a kongresszusok, tudományos ülések, ahová mindenki a legfrissebb eredményeket vi­szi. — Tudjuk, hogy minden klinikán, mindent el kell látni, de azért azt is tudjuk, hogy bizonyos esetekhez hol találjuk a legrutinosabb szakorvosokat. Az ön osztá­lyán melyik az a terület, amelyen a legjobb eredmé­nyeket érik el, s aminek alapján, hogy úgy mondjam, jegyzik az osztályt. — Gerincsérves, vízfejű gyermekek műtősében van­nak jó eredményeink. Ha­sonlóan a daganatsebészet­ben. Minden esetben termé­szetesen a gyerekgyógyá­szattal együtt dolgozunk, hi­szen ők állapítják meg a di­agnózist, s ők végzik az utókezelést. Külön szakor­vosok vezetésével, van ná­lunk égésplasztikai sebészet, gyermekurológia, baleseti se­bészet. Ezek specialitások, amelyeket nyilván magasabb szinten tudunk művélni, mi­után ezeknek az osztályon belüli részlegeknek a veze­tői magasan képzett szak­emberek. így tudunk többet felmutatni, mint például egy általános gyermeksebészet. — Talán mondhatjuk, hogy az országban elsők közt alakították ki a megyei kór­házban az újszülött patholó- giál. Ez az osztály bizonyá­ra sok sebészeti beavatko­zást is igényel? — Nálunk valóban van­nak ennek hagyományai. Nagyon jó, hogy régen csi­náljuk, de nagyon rossz, hogy külön épületben van­nak. Ennek ellenére nagyon jól tudunk összedolgozni Gö­rög Péter és Lukáscsik fő­orvosokkal. Ezen a területen mi regionális feladatokat is ellátunk. — A regionális feladatok ellátásához vannak megfe­lelő szállítási lehetőségeik? — Igen, hordozható inku­bátorok vannak, amelyek­kel bizonyos mentőautókat elláttak. Orvos, nővér megy a gyerekért, s teljesen biz­tonságos a szállítás. A be­teg műtétre kész állapotban érkezik meg, az egész rend­szer jól szervezett. Az or­szágban öt ilyen centrum van, ez azt jelenti, hogy gyermeksebészet szempontjá­ból az ország egyötöd részé­nek lakosságát látjuk el, az újszülött pathológiai vonalon. (A. 1.) VIGYÁZUNK ÉRTÉKEINKRE ...? INTERFENO-VILÁGBAJNOKSÁG SZÓFIÁBAN llj báiya Biikkábrányban Szaporodnak az italbol- • tok, melyeket ma már pejoratív mellékíz nél­kül is nevezhetünk új fent korcsmáknak, miként több helyütt éppen ezt írják ki cégérül. Mellébeszélés nélkül. Sokasodtak hát az egysé­gek, mostanában főként ma­szek-mód és bármennyien is vannak, viszonylag kevés hírt hallani arról, hogy tu­lajdonosaik kisebb-nagyobb , .kölcsönért állítanának be a szomszédba. Mindez is jel­zi: jó üzlet az italmérés, vi­lágranglistán elfoglalt alko­holizálásunkat tekintve egy­re jobb üzlet. Különösebb szellemi és anyagi beruházás nélkül létrehozható az egy­ség, aztán mindent bele! Főként Miskolcon tapasz­talható a korcsmák szaporu­lata, elsősorban a főtenge­lyen, a Széchenyi úton, ágy­án nyíra, hogy ezzel legföl­jebb Sajószentpéter verse­nyezhet italméréseket tekint­ve. Nemrégiben a belkeres­kedelmi miniszter járt me­gyénkben a szokásos terv­egyeztető tárgyaláson, mely alkalommal szintén szóba ke­rültek a miskolci korcsmák különös tekintettel a szűkebb értelemben vett belvárosra. Elhangzott az is, hogy sokan „állampolgári jogra” hivat­kozva kérik az engedélyt. Igaz, sokkal inkább kellené- -nek szolgáltató egységek, ci­pészek, szabók, lakáskarban­tartók stb., de valahogy min­dig rengeteg igazolás terem­tődik elő, mely napnál fé­nyesebben bizonyítja, mi­szerint a pályázó által kisze­melt épület, bodega, vagy bármiféle helyiség semmi másra nem alkalmas, szóba sem jöhet, mivel ezt az is­ten is italboltnak teremtette! De annak aztán nagyon is körültekintően teremtette meg. Hogy az említett he­lyiségben éppen lakik, dol­gozik, létezik valaki? Nem gond. Megszerződik neki má­sutt ugyancsak alkalmas he­lyiség a pályázó hathatós' köziem ű köd ésével. Időnként érkeznek hol ide, hol oda az újabb ital­bolt miatt több-kevesebb alá­írással tiltakozó levelek a la­kóktól, a szóim szedők tói, de hát ezek a panaszok nem igen hallatszanak semeddig. Annál messzebb hallatsza­nak, érződnek később az ital­bolt következményei. Példá­ul penetráns bűz a szomszé­dos kapualjakban, lépcsőhá­zakban. Akárcsak a régi egy­ségek közelében. Például a Tokaj étterem egyik dufart­ja alatt, ahol a cipészekhez kell bemenni. Próbálkoznak ők szegények mindenféle út­baigazító táblákkal, tiltások­kal, de foganat nélkül. így nyári melegben nemigen nyithatnak ajtót, ablakot. Ugyanez a helyzet a Tanács­ház téri borozó közelében is, mely részen az érzékenyeb­bek orruk elé rántott zseb­kendővel szaladnak el. Ez előtt az italmérés előtt egyéb­ként rengeteg általános isko­lás, középiskolás diók is jár, gimibe, szakközépbe, kollé­giumba, zeneiskolába vezet erre az út. Gyakorta tanúi kiábrándító látványnak. Tényleg: mi szükség van minden lépésben egy korcs­mára? Nyilvánvaló, hogy azoknak van rájuk szükségük, akik gyorsan tudnak meggazda­godni általuk. Az áru minő­ségéről, mármint silányságá­ról külön is lehetne szólni, de maradjunk csak annyi­ban, hogy előbb-utóbb véget kellene vetni a korcsmák, kimérések szaporodásának. Nem éppen látványos, szép színfoltja az italboltok soka­sága most sem Miskolcnak. Egy városnak a gazdája a tanács. Nyilvánvaló, hogy a városi tanács vb illetékes osztályain múlik, hogy kiad­ják-e az engedélyt, vagy sem. Inkább most már ne adják ki, de az sem ártana, ha némely italboltot meg­szüntetnének, szükségesebb célra hasznosítva a helyisé­get. Marad ezekből így is ép­pen elég. Megjósolható az is, hogy előbb-utóbb mégis nyíl­nak újabbak. Lesznek tovább is ügyes emberek, akik a jövőben is el tudják hitetni az illetékesekkel, hogy a vá­rosnak most csakis és min­denekelőtt új korcsmára van szüksége. Népgazdasági ér­dekből a Széchenyi úton. Priska Tibor Chelm kis város ma is, habár tíz éve, hogy vajda­sági székhellyé léptették elő. A szovjet határhoz közeli te­lepülés régi múlttal dicseked­het, ám különösebb turista­látványossága nincs. Az ide­gent a helybeliek, egy ötven év körüli jellegtelen hivatali épülethez és egy mellékut­cában levő egyemeletes kis házhoz viszik. Az első, a Lengyel Államvasutak egyko­ri keleti igazgatósága, ahol most negyvenegy éve az el­ső népi kormány ülésezett. A másik ház valaha nyomda volt — ma múzeum. Ebben az épületben nyomtatta ki egy akkor éppen, hogy a szakmát elsajátító fiatalem­ber a történelmi dokumen­tumot — a lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság fel­hívását, vagy, ahogy litt em­legetik, a „júliusi manife&z- tumot”. Mit ígért, mire szólított fel a manifesztum? Először is, a német megszállók elleni általános harcra — a felsza­badító Szovjet Hadsereg ol­dalán. Felszólított a régi tár­sadalom demokratikus átala­kítására, földreformot, az ipar fejlesztését ígérte. Erős, független, demokratikus Len­gyelországot ígért, amely biz­tonságos határok között, bé­kében él szomszédaival. Meg­ígérte a művelődés, iskolázás jogának biztosítását, az ál­lampolgárok lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartását. Ezt a dokumentu­mot akkor bocsátották ki, amikor az ország nagy része fasiszta megszállás alatt volt. A háború utáni fejlődés Lengyelországban különlege­sen bonyolult volt, ám a de­mokratikus pántok — a kom­munisták vezetésével — vég­rehajtották a júliusi mani- fesztumban foglaltakat. Meg­született a földreform, álla­mosították az ipart és a ke­reskedelmet, új szocialista nagyipart hoztak létre. Ren­deződitek a nemzetközi kap­csolatok, — Lengyelország a szocialista szövetségi rend­szer tekintélyes tagjává lett, nőtt a lakosság műveltsége, kultúrája. Az itteni szocialista fejlő­dés sem volt azonban men­tes az ellentmondásoktól. Több alkalommal is konflik­tusok, belső válságok szakí­tották meg a fejlődést, a vív­mányok veszélybe is kerül­tek. A Lengyel Egyesült Munkáspárt alapos tudomá­nyos és politikai elemzés alá vetette ezeket a válságjelen­ségeket, különösen a nyolc­vanas évek legelejének krí­zisét. A tanulságok fájdalma­sak voltak, következményeik ma is érezhetők, hiszen a korábbi évtized rossz gazda­ságpolitikája és az 1980—81­es anarchia okozta gazdasági kár még nem gyógyult be, ha korlátozva is, de még lé­teznek élelmiszer-jegyek, a fogyasztás szinte jóval az 1979-es alatt van, nagy az ország külső adóssága. Nem megy egyik napról a másik­ra a megrendült politikai bi­zalom helyreállítása sem. Azonban itt is nagy eredmé­nyek születtek: újjáépült a szakszervezeti mozgalom — a dolgozók több mint ötven százaléka csatlakozott —, ki­épült az új népfront, a PRON, helyreáll a pártba vetett bizalom. A Lengyel Egyesült Munkáspárt ugyan­is — okulva a tanulságokon —, új szövetségi politikát folytatva, kétfrontos politi­kai harcban erősíti meg ve­zető szerepót. A párt a nem­zeti közmegegyezés és a harc vonalát követi — mondotta Wojciech Jaruzelski. Ez azt jelenti, hogy szót akarnak érteni minden jó szándékú, a szocializmust igenlő em­berrel. Keresik az együttmű­ködés lehetőségét az egyház­zal. Ugyanakkor következete­sen fellépnek az idegen ér­dekeket szolgáló csoportokkal szemben. A magyarok mindig nagy figyelemmel — aggódva, vagy örömmel — követték a len­gyelországi fejleményeket. Népeink hagyományos ba­rátsága a szocialista fejlődés közös évtizedei alatt új tar­talommal gazdagodott, új for­mákat is felvett. Éppen ezért tulajdonít a két párt olyan nagy jelentőséget a kétoldalú kapcsolatok ápolásának. A pártközi viszony állandósá­gát jelzi, hogy az utóbbi években minden esztendőben sor került a legmagasabb szintű találkozókra. Wojciech Jaruzelski és Ká­dár János megbeszélései hoz­zájárultak a kétoldalú kap­csolatok más jellegű fejlesz­téséhez is. Gyorsan fejlődik a kölcsönös árucsere, a gazda­sági kooperáció. Fokozatosan helyreállnak és továbbfejlőd­nek az emberek, városok, dolgozó kollektívák, olyany- nyira fontos kontaktusai is. Annak idején a júliusi kiált­vány kiadása nagyon is op­timista tettnek számított: Varsó és Krakkó, az ország kilencven százaléka a ke­gyetlen fasiszta megszállás alatt volt még, amikor a len­gyel hazafiak új ország épí­tését ígérték. Az optimiz­must, az akkori várakozáso­kat az ország sokszorosan túlteljesítette. Ma azonban már újabb feladatok, bonyo­lult, nehéz kérdések megol­dása vár a lengyelekre. Eh­hez kívánunk sikert a júliu­si manifesztum ünnepén! M. G. A DIÓSGYŐRI GÉPGYÁR háromhónapos esztergályos betanító tanfolyamot indít. A tanfolyamra 18 éves életkort betöltött, legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező férfiak és nők jelentkezését várjuk. A tanfolyam kezdete: 1985. szeptember 1. Jelentkezni és érdeklődni a vállalat munkaerő-gazdálkodási osztályán lehet (telefon: 51-955 10-53 mellék). Megközelítés: 1 D, 29, 33, 36 jelzésű városi autóbusszal.

Next

/
Thumbnails
Contents