Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. július 20., szombat ... leolvasható (természetesen napsütés esetén) Miskolcon, a Győri kapu 70. sz. ház homlokzatáról. Fotó: Hollósy Endre 60 milliós beruházás Új technológia azAthenaeumban Szeptember közepétől új köntöst kap két országos napilapunk, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap. Az Athenaeum Nyomdában ugyanis ekkorrra fejeződik be az a rekonstrukció, amelynek eredményeként a mostani korszerűtlen, régi gépek helyére magasnyomású, rotációs eljárással működő berendezéseket telepítenek. Az NSZK-beli fo- topolimer-eljárásaal dolgozó MAN gépsoron műanyag nyomóformát alkalmaznak, és így lehetőség nyílik a fényszedés fogadására is. A 60 millió forintos beruházás fő egysége a csaknem három emelet magas, majd 500 tonnás gép és annak különböző kiegészítő felszerelései időre megérkeztek, egyedül az ólomformák készítéséhez nélkülözhetetlen gyorszáró rámákat nem sikerült eddig beszerezni. Ezek szállítását a külföldi partner augusztus végére ígéri. A gazdaságpolitikai célok minél eredményesebb végrehajtása érdekében Encs városban dolgozó üzemek munkáskollektívái és a város vonzáskörzetében levő termelőszövetkezetek is csatlakoztak az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett munkaversenyhez. Ennek során a munkás- kollektívák a VI. ötéves terv még eredményesebb végrehajtását, az abban foglalt célok elérését, továbbá a gazdaság egyensúlyának javítását, segítették eredményesen. Az országban kibontakozó munkaverseny keretén belül a mezőgazdasági üzemek közül a Selyebi Virradat Termelőszövetkezet dolgozói felhívással fordultak a megye közös gazdaságainak szocialista brigádjaihoz, a BUBT 10. Számú Gyárának Rosa Luxemburg ifjúsági szocialista brigádja pedig Encs és vonzáskörzete ipari üzemeinek munkáskollektíváihoz, hogy minél eredményesebb munkával csatlakozzanak a munkaverseny sikeréhez. A felajánlásában a Selyebi Virradat Tsz kollektívája vállalta, hogy az elmúlt három év átlagához viszonyítva 5 százalékkal növelik a gabona és a hús termelését. Mindezt úgy érik el, hogy közben az elmúlt évihez viszonyítva 3 százalékkal kevesebb energiát használnak fel. A BUBIV ifjúsági szocialista brigádja pedig vállalta, hogy 10 százalékkal túlteljesítik az éves termelési tervüket, és ezen belül 2 százalékkal növelik a szocialista exportra szánt bútorok gyártását. Ezeken felül a munkacsapat a gyermekintézmények patronálását. továbbá bútorok és különféle berendezések karbantartását is vállalta. A két kollektíva versenyfelajánlásához számos ipari üzem és mezőgazdasági termelőszövetkezet is csatlakozott. továbbá csatlakozott a város vonzáskörzetében működő három áfész kollektívája is. és ők is megtették a munkaverseny-javaslatukat. Ezek sorában kiemelkedő jelentőségű volt a selvebi termelőszövetkezeten kívül az ináncsi és a halmaii termelőszövetkezet. a Hernád- menti Építőioari Szövetkezet, valamint a BUBTV és a MeEmu zőgép munkáskollektíváinak, szocialista brigádjainak felajánlása. A végrehajtás során különösen jó eredmények születtek a társadalmi munkavégzések területén, ahol a versenyben részt vevő brigádok a javaslatukban szereplő 20 800 órával szemben ténylegesen mintegy 3000 órával többet dolgoztak. A termelőszövetkezetek a munkaverseny-vállalásaikban összesen megközelítően 19 millió forintnyi költségmegtakarítást, illetve termelési érték növelését tűzték célul. Ezzel szemben a tényleges teljesítésük csaknem 28 millió forint lett. Azoknál a termelőszövetkezeteknél, ahol kiemelkedően foglalkoztak a munkaversennyel, ott ez az erőfeszítés az eredményekben is jól megmutatkozott, így a selyebi termelőszövetkezet 9 millió forintos vállalását túlteljesítve, 13,5 milliót, az ináncsi tsz a 4,4 millió forinttal szemben 1 millió forinttal többet, de a íelsőva- dászi termelőszövetkezet is az 1,7 millió forintos felajánlását csaknem 3 millióra, az encsi termelőszövetkezet pedig az 1,2 milliós felajánló sát 1,7 millió forintra teljesítette a munkája során. A termelőszövetkezetekhez hasonlóan, az ipari üzemek nél, a szövetkezeteknél, valamint a három áfésznél is kiemelkedő eredmények születtek. A BUBIV kollektívája a felajánlott 10 százalékos túlteljesítéssel szemben 13 százalékot ért el, ennek a gazdasági eredménye csaknem 35 millió forint. A Mezőgép a vállalt exporttervét több mint 345 százalékra teljesítette és kiemelkedő volt a társadalmi munkavégzési akciójuk is. Az év eddig eltelt időszakában a szocialista brigádok összesen csaknem négyezer óra társadalmi munkát végeztek. A Hernádmenti Építőipari Szövetkezet a kongresszusi és íelszabadúlási munkaversenyhez 17 brigáddal csatlakozott. A brigádok a termelési tervüket 107,8 százalékra teljesítették, míg a nyereségük 8,5 százalékkal emelkedett, és jelentős — csaknem 000 ezer forintos — anyag- és energiamegtakarítást is elértek. A XIII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny Encs városban és a vonzás- körzetében jó eredményeket hozott, és hozzájárult a szövetkezetek, ipari üzemek és a kereskedelmi szervek terveinek sikeres végrehajtásához, illetve azok túlteljesítéséhez. A munkaverseny tovább növelte a szocialista és munkabrigádok, munkáskollektívák munkalendületét, de a verseny elérte társadalmi célját is, nevezetesen a munkához való szocialista .viszony, a közösségi magatartás és a tulajdonosi szemlélet fejlesztését, továbbá a dolgozók általános politikai és szakmai képzettségének növelését. Elmondható: a munkaver- seny számszerűen kifejezve mintegy 75,5 millió forint értéktöbbletet, termelési értéket, továbbá anyag- és ener- giamegtakarítást eredményezett, társadalmi munkában pedig csaknem 48 ezer munkaórát dolgoztak a brigádok az üzemekben. De lényeges az is, hogy ez idő alatt a szocialista brigádokból 745- en politikai, 384-en pedig szakmai oktatásban, illetve továbbképzésben is részt vettek. A felajánlásokhoz kapcsolódott Encs vonzáskörzete községeinek lakói által végzett társadalmi munka is. Ez a községekben létesített jubileumi parkok, játszóterek, sportpályák, valamint ege közjóléti célokat szolgáló létesítmények létrehozásában valósult meg. Ebben kiemelkedő munkát végeztek Encs és Forró, valamint Halmaj községek lakói, összesen 88 366 órával, továbbá Vil- mány lakói is, akik kereken 50 ezer munkaórával segítették a környezetük csinosítását, szépítését. Ezzel együttesen a vonzáskörzetekhez tartozó településeken a tár- sadálmi munkaakciók során a lakók több mint 12 millió forint értékű önként vállalt munkát végeztek el. Siska András Encs Városi Pártbizottság első titkára Érdekharc — Miért akartak önálló vállalatként dolgozni? — Ennek története a hetvenes évek közepén kezdődött. A vállalat központi segítséggel jelentős fejlesztéseket hajtott végre. Mire azonban a fejlesztések befejeződtek, beruházási stop lépett életbe a gazdaságban. Nehéz helyzetbe került a cég, mert miközben a fejlesztések eredményeként 7,5—8 millió köbméterrel növekedett a termelés, a kavicsigény lényegesen visszaesett az országban. Rosszul alakult a vállalati nyereség is. A központi bérszabályozásba soroltak bennünket, ami csak 1,8 —2 százalékos nominálbérnövekedést tett lehetővé, ugyanakkor más vállalatok 8 százalékos emelést is végre tudtak hajlani. Néhány év alatt 20—25 százalékkal maradtunk el más vállalatok bérszínvonalától. Elapadtak a pluszjövedelmek is, mivel szabadnapi termelésre sem volt szükség, hiszen beszűkült a piac. 'Az alacsony bérek miatt a mi üzemünkben is egyre nagyobb lett a feszültség. Megnőtt a fluktuáció. (A képlet ismerős: hiányzott az előrelátás, a gazdasági folyamatok helyes értékelése, s ez csak rossz stratégiát eredményezhetett. A következményeket viseljék az üzemek.) — A nyékládházi kavicsbánya nyereségesen dolgozott az elmúlt években. — Ha ingadozott is a nyereségünk, az utóbbi éveket valóban eredményesen zártuk. Ez okozta a legtöbb vir tát a termelési tanácskozásokon, mert a dolgozók nekünk szegezték a kérdést: miért kapunk mi aránytalanul kevesebbel vissza a közös kalapból, mint amennyit beletettünk? Már akkor is elhangzott, hogy jobb lenne egyedül. Nem tagadom, amikor megismertük a kormány- rendelet tartalmát, én is azt sugalltam, hogy próbáljunk meg önállósulni. Úgy gondoltam, hogy eredményesebben dolgozhatnánk, többet tudnánk fizetni és a piachoz is rugalmasabban alkalmazkodnánk. (Az üzem létszáma 330 fő. Tavaly közel 200 millió forint árbevételt könyvelhettek el. Ezek ideális gazdálkodási méretek, ugyanis az ilyen üzemek képesek leginkább az önálló gazdálkodásra, ugyanakkor éppen számukra a leg- terhesebb a vállalat túlzott centralizált irányítása.) — ötletük nem aratott túlzottan nagy sikert a vállalatnál. — Így is lehet fogalmazni. Elmérgesedett köztünk a viszony, a vállalat vezetése megsértődött. Egyébként meg lehet őket érteni — mosolyo- dik el —, ugyanis vállalati igazgatóként én sem tapsoltam volna meg ezt az ötletet. Gondoljon bele! Adott egy vállalat, amelynek tizenegy üzeme közül csak háromnégy nyereséges. A többit évről évre úgy kell kirángatni a bajból. Igen súlyos helyzetbe kerülne, ha az egyik, éppen az éveken át nyereségesen dolgozó üzeme egyszerűen fogná a kalap.j és odébbállna. Miből tartaná el a többi üzemet? Hogyan törlesztené a felvett hiteleket? (Világos! Ha a nyereséges üzem kilép, nem lesz péjiz, amivel kitömhetik azt a mentőövet, amely a veszteséges üzemeket a felszínen tartja.) — Lett volna lehetőség a pénzügyi és jogi kérdések rendezésére. — Mi is azt vártuk, hogy leülünk és együtt megbeszéljük a teendőket. A tárgyalásokig azonban nem jutottunk el. Olyan mértékű volt a vállalati ellenállás, hogy fölösleges lett volna tovább erőltetni a dolgot. (Ismeretesek az ehhez hasonló esetek, amikor a vállalat nem éppen sportszerű eszközökkel igyekezett lebeszélni az önállósulásról a kisebb egységek vezetőit.) — Feladta? — Én semmit nem adtam lel, továbbra is hiszek az igazamban, de el kell fogadnom mások igazát is. Nézze, a nyékládházi kollektíva nem várhatja el a központi költségvetéstől, hogy 100 millió forintos támogatást adjon a kavicsbányászatnak, csak azért, hogy mi önállóak lehessünk. A legrosszabbkor álltunk elő ezzel az ötlettel, mert ebben a pillanatban a mi kiválásunk anyagilag súlyos helyzetbe hozná a vállalatot. Nem túlzás, tulajdonképpen megkérdőjeleztük a vállalat létét. Számoljon utána. Ha elvesszük a tavalyi 36 milliós vállalati nyereségből a miáltalunk 1984-ben produkált 46 millió nyereséget, akkor mi marad? Veszteség — tárja szét a karját. Nahát, ezért nem kerekedhet felül az üzem érdeke ebben az önállósulási vitában. Valamit mégis elértünk. Felráztuk a céget, rádöbbentettük arra, hogy fontosak vagyunk a számukra. Ezután talán több megbecsülést és támogatást kap majd az üzem. — Az eddigiektől csak többet kaphat, mert a vállalati magatartás éveken át nem azt tükrözte, hogy fontos számára a nyékládházi üzem. — Nézze, nincs egyetlen olyan vállalati mérési módszer sem. amellyel egyértelműen ki lehetne mutatni, hogy melyik üzem gürizett, és melyik linkeskedett. Ebből következően megalapozatlan az a vád is, miszerint a vállalat nem a teljesítményeknek megfelelően támogatta és jutalmazta az üzemünket. Ha most lentről megszorítanának, pontosan azt sem tudnám megmondani, hogy a tavalyra tervezett 27 milliós nyereségből hogyan lett 46 millió. Számtalan akadálya van a gazdasági tisztánlátásnak, ezért egyértelműen azt sem lehet megmondani, hogy ez a nyereség mennyiben a jó munka, és mennyiben a statisztikai számítások eredménye. (Nehéz az ilyen üzemek esete, mivel csak dolgozniuk kell, gondolkodik helyettük a vállalat. Nincs önálló könyvelésük, fejlesztési alapjuk, nem dönthetnek béremelésről, szociálpolitikai költség- vetésről, s még azt sem tudják pontosan kiszámolni, hogy mennyi a nyereségük. Ha van, egy fillért sem látnak belőle, mert mindent elvont tőlük a vállalat, összegezve: hiányoznak az érdekeltségi viszonyok. A Miskolc Városi Pártbizottság kimutatása szerint, csak a megyeszékhelyen 120 ilyen helyzetű gazdálkodó egység működik.) — Született már döntés az önállósulási javaslatukkal kapcsolatban? — Erről nincs hivatalos információnk, de azt mindig is sejtettük, hogy eleve kudarcra van ítélve a kezdeményezésünk, hiszen a vállalati rentabilitás múlik ezen. Hiába dolgoznánk mi önállóan nyereségesen, ennek egy veszteséges vállalat lenne az ára. (Ügy tűnik, jobb ha marad egy vegetáló vállalat, minthogy létrejöjjön egy veszteséges. Hosszú távon — nép- gazdasági szempontból — vajon melyik a kifizetődőb' — Annyit hallottunk csak, hogy a javaslatunk elbírálásában illetékes szerv levél útján értesítette a vállalatot — minket nem —, miszerint ebben az ügyben határidőre nem tudja meghozni a döntését. (Ha az egyik veszteséges üzem akart volna önállósulni, vajon határidőre megszületett volna a döntés?) — Ezek után hogyan tovább? Minden marad a régiben? — Ezt ne tőlem kérdezze, ugyanis már a felmondási időmet töltöm. Máshová megyek dolgozni. — Döntése összefüggésben van a kialakult helyzettel? — Nincs. Ezt határozottan kijelentem. — A dolgozók mást mondanak ... — Tudok róla, de erről nem szeretnék többet beszélni. Fónagy István Aprócska műhely a falusi ház udvarán. A polcokon, a falakon gondos rendben sorjázó szerszámok, különböző formájú, beretva- éles kések, melyekkel a gépkocsik kerekeinek köpenyét is könnyedén lehet vágni, rengeteg fogó, kalapács, csavarkulcs, néhány érdekes, korszerű, sokat tudó gép. Meg kellemes, hűvös, megtelve a sajátos „műhelyszaggal”, mi talán olaj, gumi, a működő gépek szagából keveredik. Mindezek között pedig a mester, aki begyakorlott, megszokott mozdulatokkal teszi a dolgát, halk beszéddel kísérve. — Szóval, nem vállalták el Miskolcon? Dehogyis nem lehet kicentírozni a kiske- reket! Mindegyiket lehet. Persze', van vele egy kis munka. Meg. kell csinálni. Például ezek a lyukak szű- köcskék, no majd egy kicsit kitágítjuk őket... Ide csak azt a fúrót... így ni... három lyuk elég. három helyen már kitűnően fel lehet A mester fogatni. Itt a tárcsa, máris megtaláljuk a keresett illesztési pontokat, itt van ni, a tüske benne. Rá erre az okos gépre, így ni! A mutató, meg a jelzések megmondják, mennyi súly kell rá ... Most a másik oldalát nézzük meg ... Most meg ráillesztjük a súlyokat. Látja, milyen szépen mozdul a kerék? Szóval nem vállalják? Méghogy nem lehet! Akinek egyszerűbb, gyorsabb munkával is jön a pénz, az megteheti, hocv ne vállalja, de én nem. Nekem ez a foglalkozásom, nekem meg kell tudnom csinálni... No, ezt a felnit ki-mi intézte így el? Jól be van horpadva. Ezt szépen kikalapáljuk ... Így ... És ez a másik felni? Hát ez is, hiszen ez a pótkerék, ez teljesen új! A horpadás is új bizony! Erre aztán jól rátették a gumit! Akkor hor- pasztották be a felniket. Micsoda trehány munka! Tessék csak idenézni! A köpeny sincs a helyén! Be van gyűrődve. Máris látni a rossz kopást is. No, ezt most felfújtatjuk. Hadd menjen bele az atmoszféra! Ugye, máris a helyén a köpeny! Most visszaengedjük az előírt értékre és kész! De hát ezt ott kellett volna megcsinálni, ahol a gumit rátették. Sohasem értettem meg, pedig már megettem a kenyerem javát, miként adhatnak ki elnagyolt, semmi munkát a kezükből?. .. Múlik az idő, fogy a tennivaló. Az idős mester kritikus szemmel nézi, vizsgál- gatja saját munkáját, teszi, amit kell. A falon kézzel írott, jókora betűkkel a papírlapon ez áll: Dolgozni csak pontosan szépen, ahogv a csillag megy az égen, úev érdemes. (priska) II kongresszusi munkamseny sikerei
