Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

1985. július 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Egyre több ház épül, egyre több telek kell . . . Munka közben a tanácselnök Ebben a faluban született, s bizony nem gondolta volna még gyermekkorában, hogy itt lesz valamikor tanácselnök. Az lett. Vavrek László Boldogkőváralja tanácsel­nöke. Immáron 1975-től, vagyis ez a har­madik tanácsi ciklus, amit elkezdett. Ami­kor először választották meg, még nagyon fiatal volt, hisz’ 74-ben végezte el a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemet; szűk esztendeig dolgozott a Tigáznál, s utána: — Akkoriban gyakran jártam haza hét­végeken. Meg is kérdezték tőlem — miután '75-ben megüresedett a tanácselnöki szék — elvállalom-e? Gondolkodtam, s végül igent mondtam. Akkor 25 éves volt. tanácsi tapasztalat nélkül: — Arra gondoltam, hogy könnyebb lesz. de rá kellett jönnöm, milyen szerteágazó, bonyolult ez a munka. Vb-titkár hosszabb ideig nem volt, így egyedül kellett állni a „frontot”. Hetvenkilenctől azután lényege­sen könnyebb lett a munka, akkortól dol­gozott titkár a tanácsunkon. Vavrek László nem szeret magáról be­szélni. A faluról, a megvalósult, elért ered­ményekről viszont szívesen. — Lényeges változás a vezetékes ivóvíz­rendszer kiépítése községünkben. Ez 1976- ban valósult meg, s így a munka dandár­ját elődeim végezték el. Ellenben Boldog­kőújfaluban '80-ban sikerült „tető alá hoz­ni” a vízügyet. Itt az előző építések során tapasztaltakat hasznosítottuk. A következő esztendőben klubkönyvtárai építettünk Bol­dogkőváralján, melyből a lakosság bőven kivette részét, társadalmi munkában. Ebben az időszakban kezdtük el a ház­helyek kialakítását, mely a mai napig foly­tatódik. Örvendetes, hogy sok fiatal itthon marad, itt építkezik — ebben az esztendő­ben harminc új ház épül, ennek köszönhe­tő, hogy az 1960-tól fokozatosan csökkenő lélekszám tavaly megállt, mi több, har­mincnéggyel növekedett a lakosok száma. Minden házhely elkelt, így továbbiakat kell kialakítanunk ... Most már a növekvésnek megfelelően kell gondolkodnunk a kissebbekről is. Jövőre ké­szül el a négytantermes új iskolánk, amely­hez tornaterem és kétszáz adagos konyha is csatlakozik, örülünk annak is. hogy a pe­dagógusoknál is kialakult egy stabil törzs­gárda, kicsi a fluktuáció. Őket segítendő, négy szolgálati lakást is építettünk. Ahol még tennünk kell: az erre járó turisták jobb ellátása. Vavrek Lászlót jól ismerik gyermekkora óta a községben. Bizalommal fordulnak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. Mint mon­dotta: már minden szál ideköti őt... Ezért választották meg a község lakói újfent ta­nácselnöknek, ezért szavaztak ismét bizal­mat neki. Mészáros István A szökőkutak városa - Szeged Szegeden a városkép kiala­kításánál nagy gondot fordí­tanak az esztétikai összhang megteremtése mellett arra is, hogy a dolgozó ember mi­nél kellemesebben pihenjen. Ezért a legtöbb téren szö­kőkutakat is építettek, illet­ve építenek a jövőben is, hogy a városi ember a kö- rengetegben is közelebb ke­rüljön a természethez. Ké­pünkön; a Széchenyi tér, a városi tanács előtti szökökút- tal. Vajat kínáltak, lapulevélben... Negyven éve, nyáron Negyven évvel ezelőtt a Miskolcon megjelenő lapok még nem közöltek időjárás- jelentést. Csak a szemtanú emlékezhet rá, hogy sütött-e vagy fújt. De nem is ez a lényeg. Egy ország népe szippantott a friss levegő­ből. A fő téma még mindig a politika: a háború és az újjáépítés. A béke híreiből válogattunk egy csokorra valót, abban a reményben, hogy a mai olvasó nemcsak kuriózumnak tekinti, hanem memenlónak, s a fél ember­öltővel ezelőtti nemzedék bölcs derűjét sugárzó elő­rejelzésének is. Az aratás megkezdését lélkolumnás vezércikk kö­szönti a Magyar Kommunis­ta Párt észak-magyarorszá­gi kerületének napilapjában, a Szabad Magyarországban. „Saját földjén, saját termé­sét aratja a magyar paraszt. Nehéz summássors után megkapta jussát a magyar földmunkás. A szabad dol­gozók szabad országa győ­zedelmeskedik a tengernyi nehézségen. Legyőzi az éhínség fenyegető rémét...” A Miskolci Hírlap szabá­lyos piaci tudósítást közöl. „A kofák asztalait eluralja a friss saláta zöld üdesége, Egy kis tejfel, ecet. cukor hozzá... Igen ám, de ára: öt pengő. Négy pengő. Az alig nyolc leveles kis fej: Kettő ötven. Nézzünk hát mást. A hagyma csomója öt pengő. A tojás darabja öt pengő. Nem hiányzik a vaj sem. Most üli pünkös­di királyságát: 270—200 pen­gő kilónként.” Az újság ára egyébként Nagy-Miskolc te­rületén 1 pengő volt. vi­déken 1,20-ért adták. Az ak­kor forgalomba hozott „Ma­gyar” cigaretta darabját 40 fillérben határozta meg a „Dohányjövedék”. Az új­krumpli kilója 12—14 pengő, s a negyven évvel ezelőtti nyári -sztár a Búza téren a kacsa volt, 900 pengős da­rabonkénti árával. A vajat egyébként porciózva mérték, friss lapulevélbe csomagol­va. Történt mindez akkor, amikor: még nem robbant fel az atombomba; amikor a miskolci színházban a Kék Duna című darabot játszot­ták; amikor a Koronában a Két asszony című filmet vetítették; amikor ifj. Bon­csér Béla a „Nyílt tér” ro­vatban semmiféle felelőssé­get nem vállalt különváltan élő feleségéért; amikor minden külön értesítés he­lyett özv. Pogány Béláné és Szakáll Dénes házasságot kötött az avasi református templomban; amikor beje­lentették, hogy a lakosok visszakapják rádiójukat; amikor a Lillafüredi Állami Vasutak üzemvezetősége közli a tisztelt utazóközön­séggel, hogy a tarifát ötven százalékkal fölemeli; amikor a 42 éven felüli nőket men­tesítik a hadimunka alól; amikor újból megnyílt a Hunyadi utcában a Móth- féle úri és női fodrászat; amikor Boros Pál nyugatra hurcolt hozzátartozóit kere­si; amikor a Széchenyi ut­ca 46. szám alatt arany és ezüst ékszereket vesznek és eladnak; amikor a miskol­ci vasutasgyűlésen Nógrádi Sándor mond beszédet; ami­kor a Természetbarátok Turista Egyesülete az újhu­tai menedékházhoz szervez kirándulást. Paái nem csupán a ma­• gyár tájképfestészet egyik legnagyobb alak­ja, hanem kiemelkedő szere­pet játszik az impresszioniz­must előkészítő úgynevezett barbizoni festőiskola történe­tében is. Az ő művészetében valósult meg először Magyar- országon a festészetnek az u törekvése, hogy a tájban lát­ható motívumok nem önma­guk érdekességéért szerepel­jenek, hanem érzéstartalma­kat fejeznek ki. A dél-erdé'lyi erdők vilá­gában nevelkedett festő meg­hitt, lírai viszonyban élt a természettel. Aradi diákkorá­ban megismerkedett Munká­csy Mihállyal, akinek hatá­sára vált festővé. Böhm Pál aradi festőiskolájában kezdte tanulmányait, majd a bécsi akadémián Zimmermann ta­nítványa lett. 1870-ben hol­landiai tanulmányútra indúlt. Ismét összetalálkozott Mun­kácsy Mihállyal, együtt utaz­tak Angliába. 1871-ben a Pá­rizs melletti barbizoni erdő­ben telepedett le véglegesen. A barbizoni művésztelep művészei elutasították a klasszicizmus fegyelmét és a romantika szertelenségét: a valóságot akarták festeni. Képtár remekei ....................................................................................................................... P aál kezdetben Theodore Rousseau befolyása alá ke­rült, de művészete akkor bontakozott ki, amikor ösz- szebarátkozott a spanyol származású Nareisso Diaz de La Penával. Festészete egy­re lágyabb, színei érzelmeket hordozó, a kép hangulati te­lítettségét előidéző elemekkel gazdagodtak. A Napsütés az erdőben cí­mű kép Paál László egyik legszebb alkotása. A fatör­zseken megcsillanó fények, az erdő érzelmeket visszhang­zó telített atmoszférája a kor nagy költőjének. Baudelaire- nek a versét hozza emléke­zetünkbe: „La nature est un temple ou des vivant piliers L aisse parfois sor tir des propres paroles”. „A természet egy templom, ahol az élő oszlopok közül néha a legtisztább hangzatok szólnak hozzánk” Paál László (1846-1879) Napfény az erdőben. Olaj, vászon, 54x65 cm. Végvári Lajos A híreket, eseményeket csak kihüvelyeztük a kora­beli sajtóból. Nem válogat­tunk, nem rangsoroltunk. A történelemkönyvek talán tisztábban, világosabban fo­galmaznak. De így színe­sebb, teljesebb a kép. Bi­zonyságul kimásoltunk né­hány mondatot a miskolci mérnöki hivatal felelősének abból a nyilatkozatából, amelyet a Felvidéki Nép­szavának adott negyven év­vel ezelőtt. „Miskolc össze­épül az újonnan hozzácsa­tolt elővárosokkal, átfogó, egységes városrendezés szel­lemében. Miskolc nagy és szép város lesz... A nagy­városi jelleget a körutak biztosítanák . .. Az Avas be­építésére messzemenően gondol a terv, alapja az Avason keresztül Tapolcára vezető erdei vasút, mint leg­rövidebb közlekedési útvo­nal ... A Sajó-kikötő jóvá­hagyott tervei beilleszked­nek az általános tervbe: a kikötő kiépítésére a Sajó- szabályozással párhuzamo­san kerülhet sor.” És végül a nyilatkozat utolsó előtti mondata, kom­mentár nélkül, anno 1945: „Miskolcon sok városrende­zési tervet állítottak már össze és dolgoztak ki rész­letesen — hiába. Nem tud­ták megvalósítani.” Brackó István

Next

/
Thumbnails
Contents