Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. június 7., péntek Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén időszerű politikai és gazdasági kérdésekről tár­gyalt. Az Állami Tervbizottság tájékoztatója alapján megvi­tatta a veszélyeshulladék­kezelő telepek országos háló­zatának kiépítésére hozott határozat végrehajtásának helyzetét. Figyelemmel a ve­szélyes hulladékok ártalmat­lanításához fűződő fontos tár­sadalmi és népgazdasági ér­dekekre, kötelezte az illeté­kes minisztériumokat, hogy a tanácsok és vállalatok be­vonásával gyorsítsák meg a végrehajtást. Huszonöt eves a szakszervezeti könyvtárhálózat (Folytatás az 1. oldalról) milyen részt kell a könyvtá­raknak vállalniok. Ezt köve­tően Lukács László, az SZ!MT Központi Könyvtárának igaz­gatója történeti tájékoztatót adott; igen részletesen és na­gyon precízen tekintett vissza a könyvtár negyedszázados munkájára, a fejlődés egyes szakaszaira, eredményeire, s szólt a teendőkről. Majd Szűcs Ferencné köszönetét mondott az SZMT elnöksége nevében az egykori és mai szakszervezeti könyvtári ak­tivistáknak, s jutalmakat és emléklapokat adott át. Juhász Jenő, a Művelődési Minisztérium könyvtári osz­tályának vezetője volt az emlékülés következő, egyben utolsó szónoka, aki a szak- szervezeti könyvtárhálózat Gyermekeink (Folytatás az 1. oldalról) ' korú — 8215 'gyermek — részére biztosított az étkezés. Az alsó fokú oktatási intéz­ményekben 16 245, a közép­fokú tanintézetekben pedig 10196 tanuló részesül szer­vezett étkeztetésben. Amint az elhangzottakból kiderült, az étkezés feltéte­lei az átadás óta sem vál­toztak, sőt talán zsúfoltab­bak lettek az ebédlők. Van olyan intézmény, ahol öt— hat—hét turnusban ebédel­nek a gyerekek. Többen ki­fogásolták az ebédek adag­jait is; ugyanannyi levest,- főzeléket és húst kap a 6 éves gyermek, mint a ser­dülő, tizenhat éves. A leg­kisebbek adagjának jó része elpocsékolódik, miközben a tizenévesek gyakorta éhesen távoznak a menzákról. Mi hát a megoldás? „Rugalmas­ság” — mondotta az egyik hozzászóló. Azaz, kicsivel kevesebb leves kerül az egyik, s több a másik tá­nyérba. Csakhogy az ellen­őrzés nem általában az ada­gokra, hanem a tálcákra kitett porciókra vonatkozik, így hát ez a fajta rugalmas­ság megnehezítené a keres­kedelmi ellenőrök munkáját, nem beszélve arról, hogy al­kalmat adna a -visszaélések­re. Amelyekre egyébként a népi ellenőrök — a közel­múltban végzett vizsgálatuk jelenéről és jövőjéről beszélt. Elemezte, milyen fejlődést hozott az eltelt negyedszá­zad, mivé nőttek a szakszer­vezeti könyvtárak, s arról is szólt, hogy a tanácsi és szak- szervezeti könyvtárhálózat­nak egymásmellettiségében milyen feladatokat' kell el­látni. Külön szólt a munka­helyi könyvtárak sajátos fel­adatairól, és azzal a gondo­lattal fejezte be szavait, hogy legyen a szakszervezeti könyv­tár a munkahelyi művelődé­si élet tényleges bázisa. Az emlékülésen a megyei pártbizottságot Faragó Lajos, a propaganda- és művelődési osztály helyettes vezetője, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsát Bosnyák Péter, könyv­tári főelőadó képviselte. (bm) étkeztetése során — találtak példát a Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat 504-es számú étter­mében, 4-es számú kony­hájában, valamint a Miskol­ci Vendéglátóipari Vállalat 151-es számú konyhájában. Az említett helyeken ugyan­is a gyermekek részére biz­tosított adagokból „csipke­dik el” személyzet ebéd­jét. Bármily bonyolultnak tűnik, mégiscsak van meg­oldás: korosztályoknak meg­felelően kell meghatározni a normaadagokat, és ami a legfontosabb, mindenkor a gyermekek érdekének, az egészséges táplálkozásnak megfelelően. . Gondokról szóltak az érintett vendéglátóipari vál­lalatok vezetői is: mivel évek óta változatlan haszonkulcs és állami támogatás mellett egyre növekvő költségekkel dolgoznak. (1984-ben a Mis­kolci Vendéglátóipari Válla­latnál kétmillió, a Bükkvi­déki Vendéglátó Vállalatnál 361 millió Ft volt a veszteség, noha mindez nem róható fel csupán a gyermekélelmezés rovására 1...) Tény, hogy a növekvő adóterhek, a vál­tozatlan árrés és ártámoga­tás miatt egyre nehezebben felelnek meg annak az el­várásnak miszerint: a gyer­mekétkeztetés színvonalát tovább kell emelni. (monos) Program, 1990-ig Ülést tartott tegnap, jú­nius 6-án a Megyei Tanács Alkoholizmus Elleni Bizott­sága Miskolcon. Megtárgyal­ták. majd a kiegészítésekkel együtt elfogadták a mérték­telen alkoholfogyasztás visz- szaszorítására készült prog­ramot. Passzív szemlélet vette körül — és sajnos veszi is még mindig — a mértékte­len alkoholfogyasztást: a munkahelyi ivászat, az al­kalmi lerészegedés bocsána­tos bűnnek számít; az ott­honi italozást s annak olyan káros következményeit, mint a családi viszályok, a gyer­meknevelés elhanyagolása, magánügynek tekintik. Me­gyénkben is egyik legfonto­sabb társadalmi és egész­ségügyi kérdés az alkoholiz­mus. Visszaszorítása évek óta fontos feladat, ennek je­gyében készült a program, amely szerint az iskolákban több információt adnak a gyerekeknek a szeszesital­fogyasztás súlyos következ­ményeiről, többet foglalkoz­nak a munkásszállások la­kóival, jelentős feladat há­rul a bizottság munkájában részt vevő tanácsi és egész­ségügyi szervek mellett a rendőrségre, a Vám-, és Pénzügyőrségre, a Vöröske­resztre, több más társadal­mi szervezetre. A bizottság ülésén elfo­gadták az idei év munka­tervét, majd tájékoztató hangzott el a sátoraljaújhe­lyi városi alkoholizmus el­leni bizottság tevékenységé­ről, a jövőre vonatkozó ter­veiről. Nicaraguái bejelentés A managuai külügyminisz­térium egyik illetékese szer­dán bejelentette, hogy a ni- caraguai légvédelem lelőtt két, Honduras felől az or­szág légterébe behatolt heli­koptert. A két helikopter hétfőn hatolt be Nicaragua légteré­be az ország északi részén levő Nueva Segovia megye felett. A külügyi szóvivő el­mondotta: feltételezhető, hogy a két katonai gép vagy a hondurasi hadsereg, vagy a hondurasi területeken levő nicaraguai ellenforradalmá­rok tulajdonában volt. Managuai katonai források ugyancsak közölték, hogy a nicaraguai légierő folytatja a május végén indított táma­dássorozatát az ellenforra­dalmárok Dél-Nicaraguában kiépített támaszpontjai ellen. Szerdán a nicaraguai légierő az ART>E ellenforradalmi szervezet San Juan folyó melletti bázisait bombázta. A légjerő korábban a szervezet két táborát rombolta le La Penca térségében, és ugyan­ott használhatatlanná tette az ellenforradalmárok egyik ideiglenes repülőterét. Újítók a szövetkezetekben A fogyasztási szövetkeze­tekben csökken ugyan a? újí­tók száma, ám benyújtott ja­vaslataik a korábbiaknál ér­tékesebbek. A tapasztalatok szerint az eredmények ellenére számos szövetkezetben még mindig nem élnek kellőképpen az újítómozgalomban rejlő le­hetőségekkel. Sokszor szak­szerűtlen és hanyag az ügy­intézés. Jó néhány szövetke­zetben nem is ismerik a jogi és közgazdasági szabályozás­ban bekövetkezett változáso­kat, ami gyakran akadályoz­za a gyors ügyintézést. Gond, hogy az alacsonyabb haté­konysággal dolgozó szövetke­zetekben elenyésző az újítók száma. Kevés, a gyakorlat­ban jól bevált újítást cserél­nek ki egymás között a szö'- vetkezetek. Ellenforradalmárok „csúcstalálkozója” Reagan elnök is üdvözletei küldött annak a „csúcstalál­kozónak”, amelyet egy ultra­konzervatív amerikai szerve­zet finanszírozásával tartot­tak meg angolai, kambodzsai, afgán és nicaraguai ellenfor­radalmi szervezetek képvise­lői, állítólag Angola terüle­tén. Reagan üzenetében azt írta a csoportoknak, hogy „céljaik a mi céljaink is”. A négy ellenforradalmi cso­port találkozóját az angolai ellenforradalmár szervezet, az UiNITA főhadiszállásán tar­tották meg s annak fő szó­noka az UNITA vezetője, Jo­nas Savimbi volt. A Dél- Afrika által nyíltan támoga­tott csoport „katonai bemu­tatót” is tartott a többi há­rom ellenforradalmi szerve­zet képviselőinek-;. Adolfo Ca- lero, a nicaraguai kontrák egyik vezetője kijelentette, a négy szervezet összefogá­sával kivívják majd, hogy az Egyesült Államok kormánya és törvényihozása az eddigi­nél több anyagi támogatás­ban részesítse a „szabadság- harcos” — vagyis ellenforra­dalmi — csoportokat. A találkozó fő szervezője az „Amerikai polgárok” ne­vű szélsőjobboldali csoporto­sulás volt, s ennek vezetője, Lew Lehrman, New York-i milliomos Reagan együttér­zéséről biztosította az „ellen- forradalmi csúcstalálkozó” résztvevőit. A találkozóról a CBS amerikai televízió szá­molt be, helyszíni riportban. Támadás egy kórház ellen San Salvadorban A „rend érdekében” hozott intézkedésnek minősítette a salvadori hadsereg, sajtóosz­tályának vezetője azt a va­sárnapi akciót, amelynek so­rán a hadsereg ellenőrzése alá tartozó biztonsági szol­gálat emberei lerohantak egy San Salvador-i kórházat. A hadsereg szerint a kór­ház elleni támadásra azért került sor, mert az ottani orvosok és a kisegítő sze­mélyzet tagjai csatlakoztak a Salvadori Társadalombiz­tosítási Intézet több ezer dolgozójának május elején megkezdett sztrájkjához. Módosított katonai költségvetés A szenátus döntése Az amerikai szenátus szer­dán este elfogadta a módo­sított katonai költségvetés tervezetét. A szenátus azon­ban olyan kiegészítő határo­zatot fűzött a költségvetés­hez, amely Reagan elnököt a hadászati fegyverek szá­mát korlátozó SALT—II. szerződés megtartására szó­lítja fel. Mint ismeretes, Reagan a jövő hét elejére ígért döntést erről. A sze­nátus konzervatív erői meg­kísérelték megakadályozni a határozat elfogadását, arra hivatkozva, hogy meg kell várniuk Reagan állásfoglalá­sát. A többség azonban úgy döntött, hogy még az elnöki határozat előtt jelezni kell Reagannek a szenátus több­ségének véleményét. A módosított katonai költ­ségvetés .jóval kevesebbet biztosít a Pentagon céljaira a következő költségvetési év­ben, mint amennyit a kor­mány eredetileg kért, s elv­ben csupán az infláció okoz­ta kiadások fedezésére szol­gáló többletösszeget bizto­sítja a jelenlegi költségve­tésen felül. Gyakorlatilag azonban a Pentagon ennél a csaknem 300 milliárdos összegnél többet költhet, mert egyrészt ,az infláció várhatóan nem éri el a ko­rábban megjelölt s így a költségvetésben foglalt szin­tet, másrészt jelentős tarta­lékai vannak. A katonai költségvetés most a képviselőház elé ke­rül részletes vitára. A kép­viselőház demokrata párti többsége korábbi határoza­tában az inflációs pótlék folyósítását sem engedélyez­te, s a jövő évi előirány­zatot az idei szintben szabta meg. Reagan elnök ezt elfo­gadhatatlannak nevezte és közölte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a képviselőket a szenátusi változat elfogadására bírja. (Folytatás az 1. oldalról) szocialista céljaink elérésé­hez annyira fontos idei nép- gazdasági tervet mennél jobb eredménnyel teljesít­sük. Ezért ezeket a mind szavakban, mind tettekben megnyilvánuló állásfoglalá­sokat nagyon nagyra érté­keljük, az egyik legfonto­sabb előrevivő erőnek tart­juk. Június 8-án, szombaton lesznek az országgyűlési kép­viselő- és tanácstagválasztá­sok. Ennek szintén megvan a maga nagyon nagy jelen­tősége. Büntetőjogi szankció természetesen nem sújtja azt, aki nem szavaz. De úgy gon­dolom, hogy a közügyekben gondolkozó, s népünk fel- emelkedését szívükön viselő emberek előtt világos: a vá­lasztásokon való részvétel milliók állásfoglalása politi­kánk fő iránya mellett. Amint az előttem szóló csepeli fia­talasszony is mondotta, a szavazópolgárok is megértik, hogy ezen a választáson ak­tívan részt venni, és a sza­vazatukkal is kifejezésre jut­tatni az egész nép alapvető politikai törekvéseivel való egyetértést — ez erkölcsi és politikai tett. A szavazás a politikánk, a rendszerünk, a népi hatalmunk, a szocializ­mus, a béke és az építő prog­ramok melletti kiállást, ál­lásfoglalást jelent. A kapitalizmus válsága Kedves Elvtársak! Az utóbbi hetekben ha­zánk, társadalmunk, a dolgo­zók életének szinte minden kérdéséről szóltunk. Ezért most nem szükséges progra­mot hirdetni, hiszen azt már megadta a pártkongresszus és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa. Néhány fon­tos kérdésről mégis szólni kí­vánok. Ma a világon harc folyik a társadalmi rendszerek kö­zött és éles az ideológiai küz­delem is. Az emberiség fej­lődésének jelenlegi szakaszá­ban egyidejűleg létezik a ka­pitalista és a szocialista vi­lágrendszer. E társadalmi rendszerek harca természete­sen létezésük óta napirenden van, de az utóbbi időben élesebbé vált. Az imperializ­mus neves és kevésbé neves szószólói, újra és újra arról beszélnek, hogy Marx tánítá- sa, a marxizmus—len.inizmus elavult, a szocialista rend­szer nem működik megfele­lően. Lassan már csaknem másfél évszázada annak, hogy a fiatal Marx elkezdte ku­tató- és elemző munkáját. Sok idő telt el azóta, hogy ő és a vele együtt dolgozó En­gels, majd Lenin kidolgozták és lerakták a marxista—leni­nista elmélet alapjait. Min­denki tudja, aki ilyen kérdé­sekkel foglalkozik; amióta Marx, mint a kapitalizmus szigorú kritikusa fellépett, úgy beszéltek nézeteiről, hogy azok megalapozatlanok, élet- képtelenek. De ez az elmélet azóta már valósággá vált. Ezzel szemben a szocializ­mus megszünteti az ember ember általi kizsákmányolá­sát. garantálja a létbiztonsá­got, a teljes foglalkoztatott­ságot. Lehetővé teszi, hogy a különböző nemzetek, népek viszonylag rövid idő alatt le­küzdjék a százados elmara­dottságot. A szocialista világrendszer ma a társadalmi fejlődés, a népek szabadságának zászló­vivője. Ez a rendszer az em­beriségnek a tartós és szi­lárd béke ési a fegyvermen­tes világ távlatát nyújtja. Er­re az erőre, a szocializmusra is szavazunk a szombati vá­lasztásunkon. Biztos vagyok abban, hogy népünk a rend­szerek világméretű harcában ezúttal is a szocializmusra adja szavazatát. Kedves Elvtársak! A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik fő jellemzője ma az imperialisták által szított fegyverkezési ver­seny, az imperialisták egyes köreinek az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert. Azt tapasztaljuk, hogy az Egyesült Államok a világ­űr militarizálásának gondo­latát is fontolgatja. Mit hir­detnek ezzel szemben a Var­sói Szerződés országai, a Szovjetunió, a szocialista or­szágok? Mi a békét, a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élését hirdetjük és gyakoroljuk. Minden vitás' nemzetközi kérdésben a tár­gyalást és a megegyezést ja­száz- és százmilliók élnek a világrendszerré vált szocia-' lista társadalom országaiban. S ezek az országok fejlőd­nek, ez a rendszer életképes. Ami a kapitalizmust ille­ti, kétségtelen, hogy amikor a tőkés társadalom kifejlő­dött és ahol a feudális tár­sadalmat, vágy annak ma­radványait félretolta útjából, jelentősen hozzájárult a ter­melőerők fejlesztéséhez, a korábbiakhoz viszonyítva a javak nagyobb tömegét hoz­ta létre. Az igazsághoz azon­ban az is hozzátartozik, hogy a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országok a maguk szín­vonalát más országok és né­pek imperialista kizsákmá­nyolása útján érték el. A kapitalizmus ma vál­ságban. van. Küzd feloldha­tatlan belső ellentmondásai­val, így a kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti ki­békíthetetlen ellentmondá­sokkal. Gazdasági, politikai, pénzügyi válságok, a terme­lés konjunkturális ingadozá­sai is gyötrik. De a mi szá­munkra az a leglényegesebb, hogy most mit tud a kapi­talizmus az emberiségnek ígérni'. Ez a válsággal küzdő rendszer az egyes dolgozó számára a létbizonytalansá­got, az Intézményesített és növekvő munkanélküliséget, az élet legkülönbözőbb terü­letein az erőszak uralmát, az emberi környezet, a termé­szet pusztítását és a hábo­rú szüntelen veszélyét tud­ja távlatként nyújtani. vasoljuk. A Varsói Szerződés Szervezete meg nem támadá­si megállapodást javasolt és javasol ma is a NATO or­szágainak. Javasoljuk a fegyverkezési verseny meg­fékezését. Európa atomfegy­ver-mentesítését, a tömeg- pusztító fegyverek megsem­misítését, s végül az általá­nos leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyorsan megold­ható kérdések, de céljainkért — amelyeket a szocialista országok népei egységesen tá­mogatnak — szüntelenül harcolni fogunk. Ügy véljük, hogy e bo­nyolult folyamatban bizto­sítható az összes érdekelt fél egyenlő biztonsága. Nem akarunk erőfölényt kiharcol­ni. mi valóban békére, bé­kés egymás mellett élésre törekszünk. Azt akarjuk, hogy az emberiség által megtermelt értékeket ne fegyverekre, hanem az em­beriség javára fordítsák. Mi a tőlünk eltérő társadalmi berendezkedésű országok né­peinek is azt kívánjuk, amit magunknak, hogy békében élvezhessék munkájúik gyü­mölcseit. Ennél józanabb, tisztességesebb külpolitikát hirdetni ma nem lehetséges. Nagyon bízunk benne, hogy az embereit nemcsak a mi országainkban, hanem a ka­pitalista világ államaiban is megértik: az emberiségnek, ha fenn akar maradni, nincs Béke, biztonság

Next

/
Thumbnails
Contents