Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
19ft5. júnigij^jsiombat t. PB •S ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A gazdasági megújulásról A XIII. kongresszust a gazdaságtörténészek minden valószínűség szerint a gazdasági megújulást nemzeti program rangjára emelő, elindító fórumként fogják értékelni. E jelző megelőlegezése jogos. A szocialista gazdaságok többségében érzékelhető megújulási törekvés történelmi szükségszerűség. Az utóbbi években tapasztalható felerősbödésének okai mélyen a társadalmi-gazdasági viszonyokban gyökereznek. Nem véletlen és nem csupán magyar jelenségről van tehát szó. A nyolcvanas évek közepén lényegében minden szocialista gazdaság szembekerült azzal a problémával, hogy az extenzív fejlődés tartalékainak kimerülésével, az eddigi, klasszikusnak tartott növekedési pályán való haladás lehetőségei összeszűkültek, Magyarország esetében például lezárultak. A gazdaságok többsége ugyanakkor még nem állt, vagy csak részlegesen tudott átállni a jövőben egyedül lehetséges fejlődési típusú pályára. Ennek tünetei: a növekedési ütem lelassu1 lása; egyensúlyi zavarok, eladósodás; a hatékonyság és jövedelemlermelőképes- ség stagnálása; a technikai és strukturális megújulás (korszerűsödés) intenzitásá- najtjé«’ a gazdaság rugal- njasságápa k (a 1 ka 1 mazk o- dó,képess égének) alacsony színvonala; a külkereskedelmi pozíciók gyengülése (cserearányok romlása). Századunk utolsó ötödében a magyar gazdasággal szerűiben jelentkező követelmények; átlépték azt a küszöbértéket, amelyen túl ä gazdaság teljesítőképessége, illetve a vázolt problémák feloldása csak a je- ienségekrei irányuló beavatkozások, módosítások révén már nem javítható érdemlegesen. Az európai viszonylatban középmezőnyt jelentő körből ezért csupán komplex átfogó és gyökerekig hatoló változtatások révén lehet kilépni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az örökölt szisztéma és keretek továbbélése a közgazdaságtudomány által felvázolt új növekedési pályára való ráállást és az azon való haladást inkább gátolná, mint segítené. A szükséges és kínálkozó lépés kihagyása ezért súlyos történelmi mulasztás lenne. A felvetett kérdésnek tudományos és politikai szempontból ezért egyetlen helyes közelítésmódja: a társadalmi tulajdon nyújtotta előnyök maximális kihasználása. amelynek kapcsán semmilyen korábbi konkrét megoldás kritikus vizsgálata nem lehet tabu. A megújulásra irányuló törekvéseinkkel szerencsére nem vagyunk egyedül. A szocialista gazdasagok szerveződési elve és gyakorlata a 60-as évekkel Kezdődően — igaz, hogy eléggé eltérő módon és mélységben — lényegét tekintve azonban hasonló irányban fejlődött. Az eddigi megújulási folyamat részlegességével és eredményességének alacsony szintjével összefüggésben — a teljességet és közelítésmód történetiségét is biztosítandó — azt is látni kell, hogy a hetvenes évtizedben gazdaságunk olyan időpontban érkezett • az önmagában is korszakos jelentőségű paly amódosu láshoz, am i kor működésének külső feltételei nagymértékben megnehezültek (romlottak), tartalékaikat a gazdaságpolitika teljes mértékben felélte (kimerítette). Szigorúan véve a valóságban a munkaerőforrás kimerülésén kívül ’ inkább bizonyos aránytalanságok biztosította átmeneti előnyök feléléséről helyes beszélni. Az ötvenes években a mezőgazdaság, a hatvanas években az infrastruktúra, a hetvenes években pedig az eladósodás árán értünk el a világátlagnál gyorsabb növekedést. A közel három évtizedig tartó világméretű konjunktúra ehhez további jelentős növekedési energiái biztosított. Mindezt ugyanakko; egyértelműen a rendszer fölényeként könyveltük el. A fejlesztés aránytalanságainak és a hatékonysági, korszerűségi követelmények háttérbe szorításának következményei hosszú időn keresztül rejtve maradtak. aminek árát most fizetjük (!). Ilyen előzmények után a világgazdaság nagy horderejű, tartós és könyörtelen kihívásával egy erősen sebezhető, alacsonv jövedelemtermelő képességű, kényszerpályán haladó magyar gazdaság áll szemben. A kényszerpályán haladás egyik súlyos tünete, hogy az ország nem képes saját forrásait külsőkkel kiegészíteni, de saját forrásai egy részét is hitelek és kamatok visszafizetésére, illetve törlesztésére kell fordítani, amit a cserearányok romlása miatti veszteség, még tovább tetéz. Az országból de facto tehát tőkekivonás történik, amelynek 1974—í!4. közötti nagysága kb. egy évi nemzeti jövedelemmel egyenlő. A jelenségek köz- gazdasági logikája ilyen kényszerhelyzetben értelemszerűen megfordul: tartós közgazdasági folyamatokat kell — társadalom- politikai okok miatt —átmeneti jelenségeknek alárendelni. Világosan kell azonban látni, hogy a tarlós tendenciák és követelmények rovására a jelenlegi nehézségek nem oldhatók meg. A nadrágszij összehúzása tehát nem segít, mivel az csak a feszültségek rövid távú enyhítésének és nem a tartus megoldásoknak az útja. Ebből a körből ezért csak mélyreható általános megújulással lehet kilépni. A megújulási folyamatot szükségessé tevő okok bizonyos mértékig a célrendszert is magukban rejtik. Nem elég azonban csak a gondoktól megszabadulni. Ennél többre, olyan állandó megújulásra kész társadalmi- gazdasá g i viszonyok elérésére van szükség, hogy minimális követelményként a társadalom és a gazdaság a továbbiakban részletesen is elemzett gondok, feszültségek felhalmozódásával szemben védett legyen (nem abszolút védettségről van szó), másrészt — s ez lehet a megújulási folyamat maximális célja, ha úgy tetszik értelme, vezérelve —, hogy a magyar gazdaság is újra a haladás élvonalába (ami nem azonos a fejlettségi szinttel) kerüljön. A legáltalánosabb célokról röviden: A termelőerők és az emberi tényező* fejlettségi szintjével az eddigieknél sdekvátabb mozgásformát a szocialista termelési viszonyok nyújtotta előnyök maximális kiaknázását biztosító feltételrendszer kialakítása, ennek érdekében a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése. Csak a fejlettebb gazdaságok által alkalmazott módszerek adaptációjánál ehhez többről, a gazdálkodás rendszerspecifikus vonásainak továbbfejlesztéséről, tudományos megalapozottságának fokozásáról, s a gazdaság működési logikájától idegen elemek visszaszorításáról — más pályákra például a szociálpolitika síkjára való tereléséről — van szó. A tulajdonosi szemlélet erősítésével a szocialista demokrácia szélesítésével. az érdekeltségi viszonyok fejlesztésével a társadalom, a gazdaság alulról történő építkezését is biztosítva r: alkotó energiák felszabadítása, aktiválása, s a főáramlatokba való becsatolása. Szükség van rá, hogy a világgazdasági kihívást transzformáló követelményrendszerből adódó nyomást a magyar gazda - ság is mielőbb normálisnak érezze. Ennek érdekében a világgazdaság követelményrendszere, mint mérce, gazdálkodásunkba, szemléletünkbe. értékren- dünkbe mielőbb normaként épüljön be. Ennek egyik elágazása, hogy az export- orientáció nem a már megtermelt áruk relációk közötti „eloszlásának” kérdése, hanem a termeléspolitika vezérlő elve kell legyen. A megújulási folyamat eredményeként — is a magyar népgazdaság újból dinamikus fejlődésre képes gazdasággá válhat. A fejlődést ebben az összefüggésben a növekedésnél lágabban helyes értelmezni. A dinamikus fejlődés ugyanis bizonyos növekedést is magában foglal. A növekedésnek egyébként sem minden mértéke és válfaja ítélendő el, csupán az erőltetett és annak egy ol dal úan mennyiségi motivációkon alapuló formája. Azzal természetesen tisztában kell lenni, hogy a Kondratyev-féle cikluselmélet itt nem vitatott igazságtartalmától függetlenül, a világ országainak többségéhez hasonlóan a következő évtizedben a magyar népgazdaság sem érhet el a korábbi évtizedekhez hasonló növekedési ütemeket. A megújulási folyamat célja, hogy a magyar népgazdaságnak a világgazdasághoz való illeszkedése előnyössé váljék, s ezáltal a gazdaság növekedési többletenergiákhoz jusson. Kétségtelen, hogy a mai helyzet megfordítása, a komparatív előnyeiket kínáló lehetőségek felkutatása, majd kiaknázása nem Könnyű feladat. Végső soron azonban, mint ahogy azt a világkereskedelemben való részesedésüket növelni képes, hasonló adottságú országok — tehát nem csupán az OPEC-országok — példája mutatja, az illeszkedés előnyössé tétele az illető országok alkalmazkodóképességének, ki - nálali struktúrájának is függvénye. A megújulási készség fokozódásának eredményeként gazdaságunk alkalmazkodó és reagálási képessége legyen képes a mindenkori nemzetközi követelmények szintjére felzárkózni. Ennek megcélzá- sa azért nagyon fontos, mert adottságainkból eredően nekünk sok más ország természet-föld rajzi stb. előnyeit is ellensúlyoznunk kell. Attól is függően természetesen, hogy a világgazdasági ranglétrán — különösen Európában — milyen pozíciót tartunk a magunk számára elfogadhatónak. Más oldalról közelítve. a gazdaságilag fejlett Országokkal való előnyös kapcsolatok kiépítésének a műszaki színvonalon kívül, a megfelelő rugalmasság is előfeltétele. Célunk a gazdaság új fejlődési pályára állítása. A gazdaság fejlődésének, növekedésének ezekben az években folyó új pályára állítása történelmi léptékkel mérve is korszakos jelentőségű a magyar gazdaság történetében. Az új fejlődési pálya legfontosabb, erősítendő jegyei; keres lel vezérel tség, exportorientáltság és innováció- központúság. Az exportorientáció gazdaságunk nagyfokú nyitottsága tükrében nem szorul bizonyításra. Az innováció-központúság lényege az emberi tényező felértékelődé se. aminek elsősorban a megújulási készség folytonosságában és megerősödésében, a tevékenységek szellemi tartalmának növekedésében, a gazdaság rugalmasságának, versenyképességének fokozódásában kell kifejeződnie. Az új növekedési pálya kereslet- vezérelt jellege erősen leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a gazdasági folyamatok vezérlése — makro- és mikroszinteken egyaránt — a termelés lehetőségei beivel! a piaci keresletekből indul ki. nem mondva le természetesen a piac. a kereslet befolyásolásáról, bővítéséről és új piacok szerzéséről. Adottságaink, az alkalmazkodási kényszer következtében mi ugyanis egyedül a kereslettől visz- szafelé számolva szabályozhatjuk helyesen a termelést, ami kellő differenciálással összhatásában és hosszú távon feltétlenül kedvezőbb növekedést biztosít. mint a termelési feltételekből kiinduló felfogás. A kereslet vezérelt pálya egyúttal a termelésközpontú szemlélet, beideg- zettség meghaladását, a vállalkozási szellem és gyakorlat térhódítását is szükségessé teszi. A vállalkozás térhódítása ilyenformán a keresletvezérelt pálya tükröződéseként, annak megfelelő szemlélet- és magatartásformaként is felfogható. A gazdaság viselkedési hajlamából eredően, más szocialista gazdaságokhoz hasonlóan, a magyar gazdaság is erőforráskorlátos. Más szavakkal ez azt jelenti. hogy a növekedésnek, a beruházási szándékok képződésének nincs, vagy csak igen gyenge a jövedelmezőségi — hatékonysági korlátja. Ennek gyakorlati megnyilvánulása i hiánygazdaság és a fejlesztési források puhasága. Következményei: a hiány dlandósulása, eladók piaca. infláció az. eladók (termelők) elkényelmesedése, alacsony hatékonyság és követelményszint, a verseny, a műszaki fejlesztés ren.vhesége. A hiány ezen túlmenően a korrupciónak is a legfőbb melegágya, szülője. A. gazdaság keresletkorlátos állapotba való átvezetése tehát nagyon fontos kérdés. Az ..átbillentés" legfontosabb feltételei csupán felsorolásszerűen: szimulációs viszonyok helyett valóságos verseny. versenyárak, a piac szerepének növelése, az alacsony hatékonyságú, vagy veszteséges tevékenységek támogatásának leépítése. A hatékonysági követelmények érvényesítésének és a hiány felszámolásának ugyanis a gazdaság keresletkorlátossá alakítása nélkülözhetetlen feltétele. Dr. Barta Imre Nemcsak itthon, az országhatáron, sőt a tengeren túl is jól ismertek és keresettek a hollóházi porcelángyár termékei. A felvétel a festőüzemben készült, ahol nagy türelmet és kézügyességet igénylő munka folyik. Fojtán László felvétele IIIÉŐSÍ és a lolyailosság jegyében A Munkásőrség megyei parancsnoka mondta a megyei pártbizottság pártépítési munkabizottságának legutóbbi ülésén, hogy nemrégiben egy arra alkalmasnak tartott elvtársat ki akartaik nevezni századparanesnok-helyettesnek. Hat éve munkásőr. parancsnoki iskolát végzett, munkahelyén példamutatóan dolgozik, képességei, tulajdonságai alapján érdemesnek és alkalmasnak találták a beosztásra. A kinevezés előtti beszélgetésen derült ki. hogy nem párttag, márpedig illő. hogy a párt fegyveres testületének — amelynek pártonkívüli is tagja lehet — egyik parancsnoka kommunista legyen. Milyen tanulsággal szolgált az eset? Többek között azzal, hogy a pártépítő munka során jobban oda kell figyelni az emberekre. Ez a munkásőr szerény emberként nem sürgette a tagfelvételét, a szándék megvolt benne, de úgy vélte, hogy munkáját ismerve, előbb-utóbb kérik: lépjen be a párt tagjainak sorába. Teltek az évek. és nem kérték. Sőt volt. aiki azt hitte róla. hogy párttag, hiszen aktív közéleti emberként olyan példamutatóan tevékenykedett, hogy fel sem vetődött az ellenkezője. Egy másik történet a legutóbbi párt választások során esett meg az egyik diósgyőri nagyüzemben. A vezetőségválasztó taggyűlésen az egyik párttag'kérte, hogy a jelölőlistára vegyék fel X. elvtársat. Példamutatóan végzi munikáját. sokféle társadalmi munka részese, példás családi életet él, emellett sorolta azokat a pártmegbízatásokat, amelyeket példamutatóan végzett el stb.. munkatársai szeretik, tisztelik. Summázva: ott a helye a vezetőségben. A felszólalást helyeslő moraj és közbeszólások kísérték. Az elnökségben ülők összenéztek, majd rövid tanakodás után az elnök kissé zavartan közölte a taggyűlés résztvevőivel, hogy X. elvtárs nem párttag, ezért így nem lehet vezetőségi tagnak sem jelölni. Általános csodálkozás kísérte a bejelentést, többén széjjelnéztek, és tényleg: nem találták az embert. Akit pedig már régebben láttak körükben, hiszen volt rá egy-két éséí.‘ amikor meghívottként részt vett taggyűlésen. Az elnök ígéretet tett arra. hogy javasolják ennek a szerény, deérdemes embernek, hogy kérje felvételét a pártba. Nem1 figyelték fá eléggé... Tehát jobban oda kell figyelni egymásra, de arra is van példa, hogy ha odafigyelnek — tagfelvételét tervezve — egy nevelési listán levőre, akkor sem mindig sikerül a dolog. A pártépítési munkabizottság egyik tagja elmondott egy esetet. amikor a tagfelvételre érdemes elvtársnőt, aki mellesleg KISZ-titkár is volt — ösztönözték arra, hogy kérje a felvételét. nem mondott nemet, de húzódozott, húzta-halogatta a felvételi kérelmét, többször elmondta, hogy még nem tartja magát elég érettnek a párttagságra. Egyszer csak férjhez ment. Ezek után természetesen (nem természetes, de gyakori eset) lemondott a KIS'Z-titkárságról. és szép lassan egyre távolabb került a közélettől. A pártépítő munkát elemezve többen elmondták: gyakori eset, hogy idősebb párttagok sokszor idegenkednek 18—20 éves fiatalok felvételétől. Nem elég érettek, tapasztalatlanok stb., dolgozzanak, bizonyítsanak, és más hasonló indokokkal hárítják el a felvételi kérelmet. Az ilyen és ehhez hasonló érvekkel szemben hallottam egy tetszetős és reálisnak tűnő érvet: egy ilyen korú fiatal, ha bevonul katonának, akkor egy féléves, vagy hosszabb kiképzés után milliós, vagy milliárdos értékek gazdája lesz. Tankot vagy más harci eszközt vezet, kezel, szakértő és felelős módon. Erre érett, arra nem. hogy párttag legyen? A megyében nagyon szerény a 18—29 éves korosztályban i párttagok aránya, azért is szorgalmazzák régebbi és újabb határozatok a fiatalok tagfelvételét. Természetesen az erre alkalmas fiatalok felvételét, hiszen a statisztikai arányok megtartása mellett ezt semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni. A testület ülésén is szóba került: az elmúlt években jelentősen fejlődött megyénk felsőoktatási intézményeiben és középiskoláiban a tagfelvételi munka: majdnem duplájára nőtt az itt felveti fiatalok száma. De mindezek mellett a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a munkásokra — elsősorban a szakmunkásokra, a fiatalokra, az aprófalvakra és a kisebb üzemekre. Megyénkben tíz községben nincs párttag, és sok olyan ikis- és középüzem van. ahol csak mutatóban találni egy-két kommunistát. A z is igaz. hogy az elmúlt hónapókban a pártértekezletek, a kongresszusi felkészülés időszakában a párt- szervezetek is kevesebb gondot fordítottak a pártépítésre. A pártszervezetek egyik feladata a jövőben, hogy áttekintsék a nevelési listákat, és a ikövetelményekből nem engedve, a minőséget szem előtt tartva, felvegyék az arra érdemes embereket a pártba. Arra is figyelve, hogy a tanácstagi és képviselőjelölések alatt sok olyan politikailag aktív ember került a „felszínre”, akinek a pártban a helye. Ha eddig nem figyeltek volna rájuk, akkor az elmúlt időszakban bizonyították: szigorúan elbírált követelmények alapián is alkalmasak a párttagságra. Sok közöttük a fiatal, és az értelmiségiek egyes rétegeiből is vannak jó néhányan. Az elkövetkezendő időszakban nem lesz kevesebb munkája a pártszervezetnek, de ennek ellenére — vagy éppen ezért — folyamatosan kell foglalkozni a pártmunka szerves részével — a pártépítéssel. Petra József
