Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. június 1., szombat Tíz évig volt képviselő Ne csak az V. fejezetre figyeljünk! A teljes élet igényével Élni mindenki jól akar. De akit az élet teljessége foglalkoztat, az nem egyszerűen csak a jót keresi, sőt talán olykor a nehezet és a legnehezebbet is vállalja. Az üggyé váll dolgok nehezítik a mindennapokat. Azok miatt szinte mindig hadba kell szállni. Azok nem tűrik a kényelmes, a majd csak lesz valahogy magatartást. A teljes élet szándékával nem lehet kikerülni a konfliktusokat, és nem lehet elzárkózni a kisebb-nagyobb közösséget foglalkoztató kérdések elől sem. Egyszóval nincs teljesség közéleti tevékenység nélkül. Egy sátoraljaújhelyi, kellemes lakás hűvösében állnak össze, s kerekednek valóságos hitvallássá ezek a gondolatok. A háziasszony, Palásthi Józsefné, a helyi középiskola orosz—magyar szakos tanára eleinte tart egy kicsit a beszélgetéstől. Tart attól, amit senki sem szokott kimondani, de a közfelfogás tán mégis úgy könyveli el, akit két ciklus után nem jelölnek ország- gyűlési képviselőnek, nyilván megbukott. S bár nem beszél róla, ki lehet találni, önmagának is szembe kellett néznie ezzel a gondolattal. S számomra úgy tűnt. egészséges módon mérlegelt. Szép munka volt. Megérte azt a tíz évet, amit rááldozott. Maga is több lett tőle. gazdagodott. A NEVELÉS ÚTRAVALÓJA Hogy kiből, mit hoz ki a véletlen, az egyáltalán nem véletlen. Ilonka például orvos akart lenni. De Miskolcon, a baleseti sebészeten, ahol munkát vállalt, rájött, hogy az emberi szenvedést nem tudja természetesnek venni, nem tud nap, mint nap annak a közelségében élni. így aztán nem lett orvos. Az újabb véletlen, meg tán, hogy négy testvére volt, és a könyv valahogyan hozzánőtt az életéhez, az iskolába, gyerekek közé vitte. Képesítés nélkül kezdett tanítani. A következő lépés jött magától. Debrecen, egyetem, orosz—magyar szak. Sátoraljaújhelyt is a véletlen hozta. Sárospatakon élt a szerelme, közel akart lenni hozzá, hát megpályázta a középiskolai állást. De mindez talán nem is fontos. Az sokkal inkább, hogy kiderült, a tanítás folytonos újjászületés. A nevelés állandó teremtés. Ez a feladat, majd a második szerelemből született két gyerek öröme, együtt már hasonlítani kezdett ahhoz, amit egy nő húszegynéhány esztendősen teljes életnek képzel. Nem, ő nem akart sok pénzt keresni. Nem akart jól férjhez menni. Olyasmit akart, ami tiszta, amit sem a rang, sem a pénz nem ront meg. Olyasmit, ami a munkából és a kapcsolatokból is a legnemesebbet, a legértékesebbet hozza ki. Hiszen a maradandó értékeket nem lehet a tárgyakkal mérni. Ilonka kávéval kínál, és azt fürkészi, értem-e, hogy miről beszél. Értem-e, hogy miért nem elégítette ki soha csak a tanítás. Az, hogy a tantárgyat ismerje a gyerek. Az, hogy a „nevelő iskola ’ klasszikus elve ne csak mondott szó legyen. Mert úgy képzelte, s úgy véli ma is, a nevelés adja a legtöbbe; útravalóul. Mert jó és kell a reformtanterv, de kérdéses, hogy mit használ az olyan reform, amely valójában a jövőnek szól, és a jelenben az adottságok hiánya miatt épp arra nem ad módot a pedagógusnak, ami a legfontosabb, a már említet' nevelésre. A sok napi „kötelesség”, sok napi végrehajtandó feladat mellett nem jut idő a személyiség formálására. Az olyan iskola, amelyik csak a feladatlapokkal, a mechanikus verselemzésekkel akarja az embert formálni, nem előnyt, hanem hátrányt teremt. Az emberré formálódást a teszt- lapos-pedagógia nem segíti. EGÉSZ EMBER KELL MINDENHOVÁ — Jó ez a kávé — mondom. — Sok minden jó — válaszolja. — Sok apró dolog. A két gyerekem fejlődése. A tanítványaim sikere. A férjem öröme, akinek az a teljes élet, hogy taníthat. Jó érzéssel tölt el ma is az, hogy 35 éves koromban megválasztottak képviselőnek Nagyon jó az is, hogy a kifeléfordul tságomat észrevették és egy évtizeden ál arra használhattam, hogy 23 település és harmincezer ember gondjával foglalkozhattam. Jó, hogy belekerültem abba, amit közügynek nevezünk. Még akkor is, ha ez az egész természetesen nem volt valamiféle diadalmenet. Ilonka mérlegre teszi a tíz évet. Kevesebb idő jutott a családra, a gyerekekre, de sikerült nem elszakadni. és ez is jó. Egész ember kell mindenhová, itt- honra, az iskolai munkára és a közéleti tevékenységre egyaránt. És háromféle módon egésznek lenni nem éppen könnyű. Segítség nélkül nem is lehel. — A lányom néha azt mondta. Anyu, te most nagyon fáradt vagy, de meg kell csinálnod ezt, meg ezt, mert ha holnapra hagyod, még fáradtabb leszel. A tíz évből mégsem a fáradtság, a sok Pestre utazgatás, zöty- kölődés a lényeg. Hanem az, hogy hány helyen lett járda, hol sikerült bevezetni a vezetékes vizet, hol történt javulás, sokaknak tetsző változás. Emlékszem, eleinte azt is megkaptam, ne csodálkozzak, hogy egy- egy falu megszűnik majd. Sokszor elmondtam, nem ezen csodálkozom, hanem azon, ha a létfeltételek hiánya gúzsba köti a falut. No persze, ez nem csodálkozás kérdése. A TÉNYEK ÉRTÉKÍTÉLETE Hogy sok volt-e a kudarc? Ö úgy fogalmaz, sok apró siker volt, és két igazi kudarc, amit személy szerint is megkínlódott. Az egyik a Szabadságtanya, amit ma Béketanyának hívnak. Az ott élő'k körülményei nemigen változtak, hiába talpalt, érvelt, könyörgött, sírt. A Béketanya ma is közös szégyen. A másik kudarc pedig a kisvasúi megszüntetése. Nem is tagadja, úgy érezte, az a harag neki, az országgyűlési képviselőnek is szólt. Sajnos, a döntést senki sem beszélte meg a községek vezetőivel... Mit lehetett volna másképpen csinálni? Több információval és több idővel sok mindent. Úgy látja, némiképp a távolság is korlátozta. Hogy Budapest ott van, ahol van. Hogy gyakori volt a körzetében az állami és a társadalmi szervezetek vezetői körében a személyi csere. Hogy ritkán számoltatták be a munkájáról. Egyébként azt is megtanulta, hogy a képviselő beleérzés nélkül hitelét veszti. Ha a szülők panaszait viszi tovább, bele kell élnie magát a szülők helyzetébe, ha a falusi öregek gondjával foglalkozik. egy kicsit neki is falusi öreggé kell válnia. Itt az értelemnek együtt kell hatnia az érzelemmel. Gondolkozott azon, vajon az a képviselő van-e helyzeti előnyben, aki maga is szenvedő alanya a térség gondjainak. Vagy netán az, aki bizonyos távolságból látja és minősíti a dolgokat. A közel levő nemcsak a gondokhoz van közel, hanem azokhoz is, akik lebeszélhetik. Nyilván az a jobb, ha az értékítéletét a tények és nem a személyek alakítják ki. Palásthi Józsefné egyébként az Országgyűlés kulturális bizottságának is a tagja volt. Talán ez okozza azt, hogy most valamiféle űrt érez. maga körül. Hogy kitölti hamarosan, afelől biztos vagyok. Egyszerűen azért, mert a teljes élet szándékával él, következésképpen nem tud és nem is akar elzárkózni a közösséget foglalkoztató kérdések elől. Egyszóval a közéleti tevékenység elől. Szabó Irene Ezekben a napokban kezdtek hozzá az Állami Nyomdában a június 8-án, a választás napján kézbe kerülő hivatalos nyomtatványok elkészítéséhez. Ismeretes, hogy háromféle szavazólap lesz: az egyikkel a 35 országgyűlési képviselőjelölt nevét tartalmazó országos listára lehet szavazni, a másikkal az egyéni választókerület országgyűlési képviselőjére, a harmadikkal pedig a választókerület tanácstagjára. A szavazólapok különleges papirból, ofszetnyomással készülnek. Készülnek a választási nyomtatványok Közművelődési életünket legutóbb az 19ti4-es közművelődési tanácskozás és a XIII. pártkongresszus, illetve az az elé terjesztett jelentést megelőző felmérés összegezte. Ezek rögzítették az elmúlt évtizedben a lakosság közművelődési életében bekövetkezett változásokat. Nagyarányú változások jöttek létre az időgazdálkodásban, az érdeklődésben és az igényekben, különösen növekedett az otthoni művelődés iránti igény. Rámutattak ezek a felmérések a mennyiség és minőség összefüggéseire, kiemelve az igen jelentős mennyiségi fejlődést, ami azonban nem mindig párosult minőségi fejlődéssel is. A megváltozott érdeklődés, időgazdálkodás, az. otthoni művelődési szokások és a mennyiségi és minőségi fejlődés ellentmondásai indokolttá tették, hogy a közművelődés szükségességéről több fórumon is szó essék, hiszen akadtak, akik ezt már meg is kérdőjelezték. A XIII. pártkongresszusból adódó feladatok az anyagi, technikai bázis mellett a szellemi bázis fejlesztését is szükségeiig. Ez pedig már eleve feltételezi a közművelődés jelenlétét, annak szükségességét. A kongresszus, illetve annak határozata pontosan körülírja, megszabja a feladatokat. Azonban a közművelődés dolgozóinak nem szabad megelégedniük kizárólag a kongresszusi határozat V. fejezetének ismeretével, még kevésbé azon belül is az V., a közművelődést szorosabban érintő pontban olvasható iránymutatásokkal. Az elkövetkező, időszakok — beleértve már a holnapot is — közművelődési feladatait nemcsak ebből a fejezetből kell kikövetkeztetni, hanem a kongresszusi párthatározat egészéből. Ha egészében tanulmányozzuk a XIII. pártkongresszus határozatát, világossá válik, hogy gazdasági feladatok művelődés nélkül nem oldhatók meg. Ez légi igazság és változatlanul érvényes napjainkban is. Azt kell tehát a közművelődés különböző posztjain dolgozóknak kutatni, hogy a párthatározatban írt gazdasági feladatok megoldása helyileg miként segíthető a közművelődés változatos eszközeivel. Például a munkahelyi feladatok segítésére, az azok teljesítésére történő mozgósításban milyen teendők várnak a közművelődésre, miként lehet annak eszközeit — szellemi és anyagi eszközeit értve — e feladatok segítése érdekében felhasználni. Vizsgálandó, hogy a következő ötéves tervidőszakban a közművelődésnek már rendelkezésére álló és várhatóan a későbbiekben birtokába kerülő eszközök miként hasznosíthatók társadalmi, gazdasági feladatok megoldásában. Vizsgálandó az is, milyen a gazdaság és a közművelődés kapcsolata a munkahelyen és a munkahelyen kívül végzett munkánál. Ez utóbbi, a munkahelyen kívül végzett munka nem szűkülhet le a különböző társadalmi munkaakciókra, hanem beleértendő például az otthoni kertészkedés, vagy egyéb tevékenység kultúrával történő olyanfajta segítése, amely ezt a fajta munkát könnyebbé, hatékonyabbá, termelékenyebbé teszi. Nemcsak gazdasági feladatok szerepelnek a kongresszusi határozatban, hanem a társadalmi viszonyok fejlesztésével kapcsolatos teendők is. Ha túltekintünk az V. fejezeten, ezeket is felfedezheti a közművelődési dolgozó. S ezek is közművelődési eszközökkel segítendő feladatokat jelentenek. Például a szocialista demokrácia fejlesztése, amelyben a közművelődésnek sokféle lehetősége adódik. Vagy: a művelődési esélyegyenlőség és a társadalmi-gazdasági viszonyok változásának összefüggései is közművelődési vetületet hordoznak. Hiszen a változó társadalmi és gazdasági viszonyok között éppen a közművelődés az a tevékenység, amely a művelődési esélyegyenlőségért a legtöbbet tehet. Botorság lenne azt állítani, hogy aki este egy jó műsort látott a televízióban, vagy egy kellemesen szórakoztató vígjátékot a moziban, esetleg egy hangulatos klubösszejövetelen vett részt a művelődési házban, másnap reggel már magasabb termelékenységgel áll a munkapad, vagy a tervezőasztal mellé. Erről nincs szó, legfeljebb jobb hangulatban állhat oda. Viszont a közművelődés sokféle csatornáján a dolgozóhoz juttatott ismeretanyag, tudás, szórakoztató, vagy magvas gondolatokat adó élmény tudati alakulása, amely hosszabb folyamat, teheti képessé a jobb munkavégzésre, gazdasági feladatainak könnyebb felismerésére, az e keretekben végzendő munkájának nagyobb hozzáértéssel végzésére, a társadalmi viszonyok összefüggéseinek jobb felismerésére. Felsorolhalatlanul sok eszköz áll a kevésbé jól felszerelt közművelődési intézmények rendelkezésére is ehhez a fajta munkához. Csak éppen túllépve a már sokat idézett V. fejezel idevonatkozó pontján, amely szerint „A művelődés térhódítása, az általános és szakmai műveltség gyarapítása, társadalmi, gazdasági előrehaladásunknak jonlos feltétele. A közművelődés segítse a társadalmi, gazdasági feladatok megoldását, a szocialista demokrácia érvényesülését, az emberek életmódjának tartalmasabbá tételét", előbbre kell lapozni a határozatban és az előző négy nagy fejezetben megtalálhatók — mert megkeresendő!« is — azok a társadalmi, gazdasági feladatok, amelyeknek megoldásához a művelődés térhódítása, a műveltség gyarapítás. nemcsak fontos feltétel, hanem előfeltétel is. Ha ezeket a fejezeteket is ismerjük, tudjuk, milyen cél érdekében kell a közművelődésnek dolgozni, a kulturális élettel kapcsolatos igényeink teljesül sének lehetőségeit és korlátáit is megisn rhetjük, és munkánkat hamis illúziók néli JI. de reálisan, a lehetőségek és vágyak ó egyeztetésével végezhetjük. Bencd < Miklós Nyerő lesz-e a huszonegy? A huszonegy esztendős Miki Tímea négy éve dolgozik a Tiszai Érőmű Vállalatnál laboránsként. Középiskolai tanulmányait már itt Lenirivárosban végezte el: — Hollóházáról költöztünk a Tisza-parti városba — beszél életéről. — Hamar megkedveltem a várost. Ifjúságmozgalmi munkámat a le- ninvárosi 106-os Számú Ipari Szakmunkásképzőben kezdtem, ahol KlSZ-vezető- ségi tag lettem. Egyre több embert ismertem meg. mondhatom. ma már igazán otthon érzem magam a városban. Tímeái a munkahelyén aktiv. közösségi emberként ismerik. Előbb KlSZ-bizottságj tag, később titkár lett a vállalatnál. A szakszervezeti bi— Amikor először jöttem Leninvárosba, még egyetemista voltam — mondja Fekete Béla, a Leninvárosi Városgazdálkodási Vállalat főmérnöke. — A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója és a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat ösztöndíjasaként nyári gyakorlatomat is itt töltöttem. 1965-ben. Végzés után pedig a BÁEV itteni építésvezetőségének lettem a dolgozója, majd vezetője. A városépítésnek aktív részese voltam. Mondják is barátaim, ismerőseim. zoltságban pedig az agitá- ciós-propaganda munkabizottság vezetője. Mindemellett közönségszervezői teendőket is ellát. Munkatársai szeretik, gyakran megkeresik problémáikkal, amelyeken lehetőségéhez képest igyekszik segíteni. Talán ezért is javasolták a Hazafias Népfront helyi bizottságánál tanácstagnak. — Meglepett a jelölésem, hiszen ilyen fiatal korban ez ritka eseménynek számít. Igaz. azt mondják, a huszonegy nyer . . . Annak is örülök. hogy találkozott ez a javaslat a lakóhelyemen élőkével. Csaknem ezer lakója van a körzetnek, többségében fiatalok, kisgyermekesek. A korosztályi sajátosságból adódik egyik gondvárosépítők egyi^ most megtudhatom, mit rontottam el akkoriban. — Megtiszteltetésnek veszem. hogy bíznak bennem. Szabolcsban születtem ugyan de életem felét itt töltöttem el. jól érzem magam Lenin- városban. Szeretném, ha mások is így lennének ezzel, ugyanis a lakosság egy része még mem nevezhető éppen lokálpatriótának. Az öregebb városrészben nagyobb az aktivitás. Jó lenne, ha a fiatalok ezt példának tekintenék. Az összetartozást talán segíti majd a kábeltelevízió műsorának rendszeressége. lobjuk, a gyermekgondozási szabadságon lévő kismamák munkába állítása. Jóllehet, a város vezetői már foglalkoznak ezzel a kérdéssel, a megoldás azonban még várat magára. A mi lépcsőházunkban nagyon sok gyerek van. Gyakorta kifogásolják. hogy nincs megfelelő játszóhelyük Az alagsorban van egy üres helyiség, többen -kérték már. alakítsunk ki benne klubot. Ott a kicsinyek is játszhatnak. Szeretnék ebben segítségükre lenni. És van még valami, mely nem csunán a mi körzetünkben élőket érinti. Ez pedig a .kulturált szórakozóhelyek hiánya Lenin- városban. Ennek pótlását fiatal és idős egyaránt várja. baín megismerik majd a helybéliek lakóhelyük ügyes-bajos dolgait és egymást is. a kamerák jóvoltából. Azt hiszem, egy tanácstag sokat tehet az egészséges lokálpatriotizmus fejlesztése érdekében. Véleményem szerint egyfajta összekötő szerepel kell betöltenie. Tolmácsolni, támogatni a lakosok kéréseit. egyúttal pedig tájékoztatást adni az általa képviselteknek a tanács lehetőségeiről. terveiről is. Ezt tekintem a tanácstag legfontosabb feladatának, ezt tenném magam is. ha megválasztanak.
