Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-28 / 150. szám

1985. június 28., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 — A húsmarhatartásnak nincs nagy becsülete .mosta­nában — mondotta a Szik­szói Állami Gazdaság igaz­gatója —, de az országban egyedülálló Gharollais törzs- tenyészetük. összesen 1100 tehenük van. Az igazgató nem panaszkodott, hanem a megyei pártbizottság vezető propagandistáit tájékoztatta, akik Szikszóval és környéké­vel ismerkedve, a közelmúlt­ban jártak az állami gazda­ságban. A propagandisták nemcsak a „hogyan”, ha­nem a „miből élünk?” kér­désével is foglalkozva szá­mos kérdést tettek fel a be­szélgetésen. Csak néhány adatot; sorolunk a szikszói gazdaságot jellemző tények­ből: a csereháti dombvidé­ken, nagy területen kedve­zőtlen adottságok között gazdálkodnak. A földek többségének értéke alig ha­ladja meg a tíz aranykoro­nát. A gazdaságot járva érzé­keltük a kedvezőtlen — rész­ben a korábbi összevonások örökségeként jelentkező adottságok másik oldalát. A nagy távolságokat, a kedve­zőtlen út- és közlekedési vi­szonyokat. Például Léh és Dicháza között légvonalban hét kilométer távolság van, úton ez 25 kilométerre nö­vekszik. A gazdasághoz tar­tozik Gagyvendégi ésBoldva határa, a két község között autóval 70 kilométert kell megtenni. A propagandisták arra ke­resték a választ, hogyan tu­dott a kedvezőtlen adottsá­gok, a nehezedő körülmé­nyek ellenére a gazdaság az elmúlt években eredménye­sen gazdálkodni. Szétszórt területek, egymástól távol eső kerületek jellemzik. Mindezek mellett évek óta cipelik egy elhibázott kon­cepció, a gazdaságba jó pár évvel ezelőtt telepített gyü­mölcsös terhét. A Rakaca- tónál övék az ország leg­északibb fekvésű gyümöl­csöse. Igaz, ma már kisebb területen, de még napjaink­ban is ráfizetéssel termelik az almát. A korábbi szabá­lyozók és különböző — eny­hén szólva — adminisztratív intézkedések kötelezték a gazdaságot egy-két ágazat mennyiségi növelésére. A növénytermesztésben alacsonyak a termésátlagok, a sörárpa, a zab, a napra­forgó és a mustár termesz­tését különböző ipari tevé­kenységgel 'egészítik ki. Van kavicsbányájuk (igaz, ez elég gyengén fizet), fűrészüzemük, csokoládécsomagoló részle­gük ‘ és lakatosüzemük. A juhvágóhídjuk évente (500— 800 ezer forint hasznot hoz. A nyolcvanas évek elején alakították ki juhászutukat. Ma hatezer birkájuk van. Tehát nagyjából ezekből élnek, hatszáz dolgozójuk évente 11 millió lorinl kö­rüli nyereséget termel. Az átlagkereset elég alacsony: 55 ezer forintot alig haladja meg. Fejlődést várnak az új bérszabályozási formáktól. Objektív nehézségek gá­tolják eredményesebb mun­kájukat, de így sem kell szégyenkezniük. Az igazgató azt is elmondta, hogy elhi­bázott lépés volt a területen levő kisebb állami gazdasá­gokat egyesíteni. Például a gagyvendégi valamikor ran­got, sokféle politikai, gazda­sági, szociálpolitikai segít­séget jelentett a községnek; és perspektívát a helybeli fiataloknak. Persze az adott helyzeten, a körülményeken, az adottságokon nem tudnak változtatni, így kell ered­ményesen gazdálkodni. A jó munkában bizonyára része van annak is, hogy a gazdaságban egy jól működő pártszervezet (pártvezetőség és négy alapszervezet) a po­litikai élet motorja. A gaz­daság kommunistái, propa­gandistái szerény lehetősé­geiken belül mindent meg­tesznek a 80 párttag köz- életiségének, aktivitásának fokozásáért. Megvitatják a világ és a szükebb környe­zet dolgait, évente mintegy hatvanon részesei a pártok­tatásnak. Jövőre a társadal­mi életünk idős,zerü kérdé­seivel foglalkozva elsősor­ban a pártkongresszus anya­gát dolgozzák fel, a tanfo­lyamon szinte minden párt­tag részt vesz. A megyei propagandisták a politika és a gazdaság a miből és a hogyan élünk el­választhatatlan kérdéseit boncolgatták Szikszón. A csereháti aprófalvak népes­ségmegtartó erejének kiala­kításában fontos szerepe van a gazdaságnak. Ahol éppen úgy, mint a térségben más­hol: jól és sokat kell dol- dozni. Ezt szorgalmazza a pártszervezet is. Persze job­ban és többet dolgozni; ez elsősorban nem etikai prob­léma — mondta az egyik vezető propagandista —, ha­nem érdekeltség kérdése. Az igazgató elmesélte: egyetemista fia az Egyesült Államokban van tanulmány­úton. Egy farmon reggel öt­től esté kilencig dolgozik. Az elmúlt hónapokban érkezett leveleiben újra és újra a munkáról ír. Sok mindent tanult és tapasztalt már. Sőt, jó néhány korszerű mód­szerrel is megismerkedett, de végső soron a tapasztalatait úgy sommázta: korszerűség ide vagy oda ... gépesített­ség, stb., mindezek mellett ott (az Egyesült Államok­ban) sokat kell dolgozni.'Ezt kellene megszívlelni nálunk is. Ebben maradtunk. És ab­ban, hogy Szikszón, az ál­lami gazdaságban és termé­szetesen máshol is akkor igazán sikeresek — ezt per­sze nagyon nehéz mérni — a tömegpropaganda-tanfolya- mok, ha ezeken, az embere­ket közvetlenül érintő, az éleiből merített problémák­ról, gondokpól, feladatokról beszélgetünk. Azaz, a miből és hogyan élünk kérdései­ről, amelyek naponta Vetőd­nek fel. Nem elvont tézisek súlykolása, hanem a szű- kebb és tágabb világunkat ellentmondásaiban. fejlődé­sében érzékelő és láttató propagálására, ilyenféle gon­dolkodásmód elsajátítására van szükség. A Szikszói Ál­lami Gazdaságban és az egy­re fejlődő, biztató perspek- tívájú nagyközségben — a térség kedvezőtlen adottsá­gai ellenére — az elmúlt években alapvetően eredmé­nyesen dolgoztak. Nem az objektív körülményekkel, a nehezebb helyzettel magya­rázzák a bizonyyítványukat, hanem úgy dolgoznak és for­málják a holnapot, hogy a gondolkodásmódjuk igazodik a változó világhoz. Szóval, gazdálkodnak. Petra József Foglalkoztatási lehetőség Szerencsen Fiatal mamák számára Boldogság, gyarapodott a család, itt a gyerek, és mi sem természetesebb a fiatal mamák számára, mint hogy ki meddig teheti, otthon marad csemetéjével. Ám a családi kassza eléggé meg­terhelt a fiatal szülőknél ahhoz, hogy a gyermekgon­dozási segély, a gyes, ele­gendő légyen a kiadásokra. Természetes, hogy akit nem támogatnak a szülők, (de legtöbbször az is, hiszen ki venné szívesen, hogy csak a szülői támogatásra hagyat­kozik) szeretne valamilyen munkát vállalni, hogy a gyermeknevelés mellett sta­bilabbá tegye az eléggé meg­terhelt fizetéseket. így van ez Szerencsen is, azaz mégsem. A fiatal ma­mák gondjaival foglalkozott a KISZ Szerencs Városi Bi­zottsága, amikor felmérte, milyen lehetőségeik vannak a munkavállalásra. Kétszá­zan töltötték ki a kérdőíve­ket. az érdekelt ifjú anyák, és válaszoltak a város üze­meinek illetékesei, akikhez munkaügyben fordultak. A minta, a kérdezettek száma tükrözi a városban és kör­nyékén élő mintegy 2200 fia­tal, gyesen levő nő helyze­tét. A gyermekgondozási segé­lyen levők részmunkaidőben, illetve bedolgozókénti fog­lalkoztatásának nincs kiala­kult formája Szerencsen. A megkérdezett vállalatok, gaz­dasági egységek a következő — tipikus — válaszokat ad­ták. „A gyesen levő női dol­gozóink foglalkoztatósa a gyes ideje alatt nem oldha­tó meg, mivel olyan munka­körök nincsenek, amelyek­ben foglalkoztatni tudnánk őket.” A másik: „Sajnos a gyesen levő fiatalok foglal­koztatását jelenleg biztosí­tani nem tudjuk”. Aztán :,,a gyesen levő nőket nem fog­lalkoztathatjuk, csak úgy, ha a gyest megszakítja, és fő- munkaidőben dolgozik”. Ilyen és ehhez hasonló volt a munkaadók válaszainak 87 százaléka. A fennmaradó 13 százalék általában négy­órás részmunkaidőben, vagy bedolgozóként foglalkoztatja a kismamákat, illetve egy részüket, mint például a prügyi téesz. A vizsgálat szerint a kis­mamáknak a két százaléka dolgozik a fent említett be­dolgozói vagy részmunka- időben valamilyen válla­latnál, vagy gazdálkodó egységben. A többség, a megkérdezettek hatvan szá­zaléka válaszolt igennel ar­ra a kérdésre, hogy szívesen vállalna-e munkát a gyer­mekgondozási segély ideje alatt, míg negyven százalék csak a gyermekével kívánt foglalkozni. A munkát öröm­mel vállaló is — alapvetően természetes igényként — be­dolgozóként vállalna szíve­sen munkát, hiszen elsősor­ban a gyermekkel akar fog­lalkozni. Ezenkívül még az is nehézség a munkaválla­lással kapcsolatban, hogy a kicsit nincs kire hagyni. A vizsgálat, a munkavál­lalás mellett foglalkozott a fiatal nők. a csalódok anya­gi helyzetével is, a gyes mel­letti továbbtanulás lehető­ségeivel, a munkahellyel és a KISZ-szel való kapcso­lattartással. Igazgatótanács-ülés húsügyben Hi van a bőr alatt? Még hat hónap és új feje­zet nyílik az állatforgalmi és húsipari vállalatok éle­tében. Pontosabban egységes felvásárlási rend alapján tör­ténik majd a nagyüzemi és kistermelői sertések átvéte­le. Napjainkban ugyanis, a két szektorból kikerülő álla­tok vásárlása között nagy az eltérés. Amíg az előbbiekool származót már évek óta vá- gottan, hasított félként mé­rik és minősítik, addig a kistermelői sertéseket élő ál­lapotban, a felvásárlási he­lyen mérlegelik. E módszer­nél azonban nem lehet tud­ni, mi van a bőr alatt. Vagy­is a telvásái'lás minősítésé­nek korlátái csak a súlyra és pigmen foltosságra ter­jedhettek ki. A húsipart érintő, gazdálkodását meg­határozó hús—csont arány viszont a vágás után derül ki. Ma minden második sertés a kistermelői szférából ke­rül a vágóhidakra. A válla­lat exportterveinek teljesí­tését is megnehezíti, hogy előre sohasem tudja, mit. rejt a kisüzemi portéka. A vállalattal szerződésben álló kistermelő is csak a meny- nyiséggel tudja bizonyítani állatszeretetét, gondos te­nyésztői munkáját, ám hogy a több sertéshús előállítása érdekében felőrölt emberi munka az anyagi ellenérté­ken túl mit is jelent, nem tudja. Nem tudhatja. Nos, január elsejétől mód lesz te­hát arra, hogy pontosan megmérettessen a tartási­takarmányozási mód. Bizonyára sok ellenérzést is kivált az új felvásárlás a kistermelők körében. Mert végső soron itt különválik majd (mérhető lesz!) a mi­nőséget előállító, a csupán mennyiséget előtérbe helye­zővel szemben. A témában megtartott Ál­latforgalmi és Húsipari Tröszt igazgatótanács-ülésén elhangzott; sajnos a növek­vő igényeknek a kistermelői sertések nem tudnak eleget tenni. Az extenzív hizlalás, valamint a gyengébb hús­termelő képességű fajták el­terjedése miatt, a vágás után általában egy minőségi osztállyal gyengébbek, azaz zsírosabbak, szalonnásabbak, mint a nagyüzemből szár­mazók. Az új, 1986. január elsejével életbe lépő intézke­déstől várják a húsipari vál­lalatok, hogy a kistermelői szférában is jobban érvénye­sül majd a piac minőség- javító hatása. A minőségi munkát feltétlen támogatni kell! Az új átvételi árak is ezt szolgálják. Az új felvásárlási mód be­vezetése pedig nemcsak hús­ipar—kistermelői kérdés, hi­szen mindannyian érdekel­tek vagyunk benne. Ugyan­is, mi valamennyien a bol­tokban vásároljuk a húsle­vesbe valót éppúgy, mint a rántott húsalapanyagot. Ele­get mondtuk már, hogy zsí­ros a comb, túl „szaftos” a karaj. A jövőben tehát vár­hatóan javulni fog a bolti húsok, minősége — ígéri a húsipar. Tegyük hozzá: nem­csak a húsipar, kistermelő, de a vásárló örömére is. (bca) Még szárazon az úszókotró Nem szét, hanem le! Nem nyelvtani leckét — az igekötők felhasználásáról — hallgattak meg a bor- sodsziráki Bartók Béla Ter­melőszövetkezet lakatosüze­mének dolgozói. amikor megszerkesztették azt az úszókotrót, amely nagy mélységből is képes felszín­re hozni a bányatavak ara­nyát, a sódert. Eleget téve ezzel a földvédelmi tör­vénynek. amely kimondja a termőföld megbecsülését, csökkenésének adminisztra­tív akadályozását. Borsod- szirákon gyorsan kapcsol­tak. a négy pontonból álló berendezésük lehetővé teszi a mélyművelési, így a bá­nyatavak nem nyelnek el új hektárokat. Nagy figyelmet fordítot­tak az olcsóságra, beren­dezésük ára jelenleg az or­szágban a legkedvezőbb mindössze ötmillió forintba kerül. A K—700-as erőgép motorja biztosítja az úszó-' kotró meghajtását, órán­ként 80—100 köbméter só­dert emelhet felszínre. A szövetkezet szerződést kö­tött a Novotrade Rész­vénytársasággal. amely vál­lalta a berendezések for­galmazását. Ráadásul a bá­nyatóval rendelkező szö­vetkezeteknek rendkívül kedvező feltétellel, hiszen az úszókotrót lízingbe adja ki, így árát a gazdaságok nem beruházásként, hanem termelési költségként szá­molhatják fel. Képünk egy ilyen berendezés utolsó el­lenőrzésekor készült. Veres László csoportvezető. és Tóth András lakatos a motort állítja be. Fotó: Morvay Tamás A hazai feiiérjeforrások fokozottabb hasznosításáért A fehérjék szélesebb körű hasznosításának lehetőségein dolgoznak a Központi Élel­miszeripari Kutató Intézet tu­dományos munkatársai. Olyan megoldást keresnek, amely- lyel az állattenyésztés költ­ségéi csökkenthetők. A ku­tatók a fehérjék felhaszná­lásának növelésére új tech­nológiákat dolgoztak ki. Több húsipari vállalat alkalmazza már az Élelmiszeripari Kuta­tó Intézetben előállított fe­hérje adalékokat, amelyek­kel feldúsítanak egyes hús- készítményeket. A képen: különleges tojáspor előállí­tásán dolgozik dr. Erdélyi Anna tudományos munka­társ.

Next

/
Thumbnails
Contents