Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-02 / 128. szám
1985. június 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 mnáL S okszor szaladtak szembe a könnyek ezen a találkozón. A végetájt különösképp. Az már jó két és fél óra után volt. Azalatt pedig „nagy utazás" szabadította ki az érzelmekét a hétköznapok szokásrácsai mögül: harminc-negyven évet fiatalodtak a jelenlevők. Mind valahányon a felszabadulás körüli időkben a diósgyör-vasgyári munkásszínjátszás megpróbált emberei voltak. A mai nagymamák — akkori lányok —, a mai nagypapák - akkori fiatalemberek — most újraélték egymást, a közösségben megcselekedett dolgokat. A közösségben. Ez volt az elérzékenyülések előtti, meg közötti időkben legtöbbször meghallható fogalom; a kulcsszó. ,,Mi tudtunk őszintén drukkolni egymásért!"- mondta egyikük, még hallhatóan, majd szavai szétmorzsolódtak .. . „Ha újra kellene kezdeni — újra ezt csinálnám!" szögezte le a társaság másik tagja. Ö próbálta megfogalmazni azt is, hogy a kisebb közösség iránti vágyakozáson túl mi volt az az erő, ami lobogtatta a közösségi cselekvés lángját. Azt mondta röviden: „Nekünk tudomásul kellett venni, hogy újjá kell építeni ezt az országot! Ez mindenkiben kimondatlanul ott volt, ez volt a nagy összehajtó erő bennünk." Minduntalan próbálkoztam a kérdéssel: hogyan látják ők, a hőskorszakban is élenjárók a mai fiatalokat? Hogyan érzékelik az utánpótlás jelenlétét? Nagyon érdemes elgondolkodni a mondottakon : — Szerintem nincs az az utánpótlás, ami elvárható lenne. Ennek társadalmi okai vannak. Megváltoztak a viszonyok, megváltozott az emberek életformája. Lehetne most a televízióra fogni sok mindent, de nem hiszem, hogy csak emiatt csökkent a kedv, az életformaváltozásban van a lényeg. Ma már sokféleképpen, sok formában hozzá lehet jutni a kultúrához. Nekünk a munka volt az életünk és a munka után a színjátszás, a próbák, az előadások; ez tartott össze bennünket, min dent ez adott nekünk. — Én kicsit sajnálom o' mai munkásszínjátszókat, azokat, akik ugyanolyan lelkesedéssel vállalják a közösségi munkát, mint mi. Miért sajnálom? Azért, mert a fellépési lehetőségeik, a fellépési körülményeik elmaradnak azoktól, amik a mi dőnkben adottak voltak: nagyközönség, nagy színpad, rüggöny . . . színházi hangulat. Talán ma már a közönséget sem érdekli annyira mindez? Igen, tudom, hogy az önművelés miatt is fontos az amatőr színjátszás, de azért az igazi mégis csak az, ha ott áll az ember a reflektorfényben és tudja, van kinek megmutatni tudását. — Ha a mai fiatalokról beszélünk, ketté kell választani a dolgokat. A fiatalok ;gy része tudja követni az idők szavát és cselekszik; ci másik részéhez tartozók viszont sok-sok lehetőséget mellőzve, csak a könnyű, léa életet szeretnék élni munka nélkül . . . Sajnos — merem mondani, hogy öt- ven-ötven százalékban vannak . . .- Ezt ma is, régen is, a ni időnkben csak szivvel-lé- lekkel lehet, lehetett csinál- n • ezt a kultúrmunkát. Ma azt lehet mondani, hogy az ifjúság sokaságának csak icisebb százalékában van olyan lelkesedés, hogy magasabb színvonalon akarja csinálni ezt a munkát. Sokszor azt gondolom: az a baj, hogy jó dolguk van a mai fiataloknak, nincs meg az a sok baj, probléma, ami összetartsa őket!- Uraim, válasszuk ketté a kérdést! Nem egymással kell bennünket összehasonlítani! Nem, a mi fiatalságunkat a mai fiatalsággal A körülményeket nem szazad figyelmen kívül hagyni. Én egyet tudok tényként mondani: nekem negyven év után, magányos napjaimban is van miből élnem. Abból a tözösségből, ami mi voltunk . . . Lehet mindehhez kom- nentárt fűzni még? Lehet. De, azt hiszem, szükségtelen. (t. n. j.) A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat központi telepén da- ruszerelö brigád működik. Itt javítják a házszerelésnél használt toronydarukat. Fotó: Laczó József A Bélus völgyében Kényszerítenek az adottságok Ez a táj szép. Völgyekbe bújt kis falvak, meredek domboldalak, züldellő vetések. erdők, ligetek, dombokra épült régi kastélyok, kúriák. Egyszóval megvan minden, ami csábítja a turistát. s megvan minden, amitől egy alföldi mezőgazdásznak borsózni kezd a háta. A völgyet posvá.nvo- sitú Bélus-pata.k — most kotorják a medrét —. erodálódott. csekély humuszrétegű talajok, gépborító meredélyek, régi, toldozott- toldozott gazdasági épületek. A Fulókércsi Úttörő Termelőszövetkezet birodalma. Elnöke Pecsenye Gyula: — Az elmúlt évben is talpon tudtunk maradni. Bár fokozódott az állami elvonás (2,9 millió forinttal). év végére 3,(1 milliós eredményt mutathattunk fel. Csak sajnos attól tartunk, ezeket az eredményeket megismételni idén aligha tudjuk... BÚZA A KECSKELEGELÖN Hogy miért nem? A szabályozórendszer változása kedvezőtlenül érintette a termelőszövetkezetet. Például a búzatermesztés ár- kiegészítése tizenhat százalékot csökkent, ami a gyakorlat nyelvére fordítva anv- nyi-t jelent, hogy tízmillió Ft értékű termelés esetén 3,9 millió Ft helyett csak 2,3 millió ártámogatást kapnak, összeadva a szövetkezet termelését sújtó adminisztrációs •té'vezőket, az idén 3,4 millió forinttal növekedett az elvonás, vagyis majd az elmúlt év összes nyereségével! — Ezt méltánytalannak tartjuk. Mi a dombvidék szorításában is 4,3 tonna búzát takarítottunk be hektáronként. s erre méltán lehetnénk büszkék, és úgy gondoljuk, a mi 1100 hektárunk termésére a népgazdaságnak szüksége van. Nekünk eltartó ágazatunk a kenyérgabona termesztése, hiszen ez a legjövedelmezőbb kultúránk. Nem kis erőfeszítéseket tettünk az utóbbi években, hogy területéi növeljük. Ugyancsak sok mindent tettünk a hatékonyság növelésére, hiszen a hozamok emelkedésével a költségeket viszonylag sikerült szinten tartanunk. Vagyis kissé hangzatosnak tartjuk azt a kifejezést. hogy a tartalékok feltárásával az eredményességet javítani tudjuk. Ezt mi már javarészt megtettük. így ezt a tartalékfeltárást, és ösztönzést egy jobb állami szabályozásban kellene inkább keresni. A gazdaság valóban sokat lett egy korszerű növénytermesztés kialakításáért. Több mint 250 hektáron, szántónak is alkalmazható kecskelegelőket, ősgyepeket törtek fel. s vetették be az őszi' búza magjával. A kalászosokra. s a napraforgóra alapozott szerkezet hatékonynak bizonyult, lényegében e két kultúra biztosította a szövetkezet nyereségének döntő hányadát. És ez került veszélybe! HA NÖ A FÜ Ugyanis évekkel ezelőtt a kormányprogramnak megfelelően. adottságaikra alapozva, a korszerű árunö- vény-termesztés kialakítását és gyepre alapozott húsmarhatartást jelölték meg fejlesztési célként. Elképzelésüket következetesen megvalósították. több mint nyolcszáz hektáron telepítettek, újítottak fel gyepet, a tehenek számát négyszázhúszra növelték. Nem törődtek a szabályozók kedvezőtlen módosulásával. s a költségek emelkedésével, s így sok gazdaságunkkal ellentétben, ahol fölszámolták ezt az ágazatot, kitartottak az ex- tenzív tartás mellett. — A körülmények ismeretében nem luxus ez? — Mondjam, hogy az? Igen is. nem is. Mi nem fizetünk rá a húsmarhára, de az egyik leggyengébb jövedelmezőségű ágazatunk. De ragaszkodnunk kell hozzá, mert mit kezdjünk akkor adottságainkkal? A meredélyekre nem kapaszkodhat fel a kombájn, csak a takarmányt maga betakarító te- én és a borja. Hagyjuk parlagon ezeket a legelőket azért, mert a tartáson nincs haszon? Nos. e hangzatos kérdést sikerült feltenni, persze könnyű is megválaszolni. Nem mi vagyunk makacsok, avagy korszerűtlenek. hanem adottságaink, amelyek igénylik a húsmarha tartását. Azt, hogy jelenleg a tartás hatékonysági pozíciója rossz, le kell nyelni. s bízni kell abban, lesz majd másképpen is.' Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az ágazatból származó borjak nélkül nem tudnánk a 420 férőhelyes hizlaldánkat üzemeltetni, amely tényleg nyereségesen termel. Ezért nem számolja fel — megyénk több termelőszövetkezetével ellentétben —r húsmarhaágazatát a íuló- kércsi szövetkezet. Lehet vitatkozni az ágazat jelenlegi helyzetén, a hatékonyságon, a szabályozórendszer vélt- valós fonákságain, de itt a Cserehát szívében meglátták. hogy erre a tartásmódra feltétlen szükség van, mert a gyorsan növő füvet valahogy hasznosítani kell. Az adottság makacsul kényszeríti a szövetkezetét az extenziv tartásra, ezért bár pillanatnyilag rossz a köz- gazdasági pozíció, a legeltetéssel nem hagynak fel. ALMA - ALMA Szórakozóhelyeink nem minden ötletet nélkülöző felirata: ..Hitel alma” jutott eszembe az elnök szavait hallván: — Úgy tűnik, az ágazat kritikus időszak előtt áll. A jonatánra kimondták az „alma” szót. ezt a fajtát előreláthatóan exportra nem fogják átvenni. Mivel ültetvényünk döntő hányada jonatán (mintegy ötven hektár), érthetően nem pattantam fel a székből örömömben, amikor a hír a fülembe jutott. Hiszen már eddig is komoly gondjaink voltak az értékesítéssel. Várhatóan csak három forintért adhatjuk el az alma kilóját a konzerviparnak. s így bizony minden egyes kilogramm hibátlan, kiváló minőségű gyümölcsön 1.50—1.70 forintot bukunk. Ezt a problémát is meg lehetne egy csapással oldani. Szó szerint, bár a balta szerepét már légen átvette a motorfűrész. Ezt a huszonnégy éves ültetvényt — a hatékonyságot, az üzemi érdeket figyelembe véve — a fakitermelés szolgálatába kellene állítani, hiszen átoltani. vagy egyéb módon exportképessé tenni lehetetlen. De az elnök mégsem ismeri el az érvek jogosságát: — Nem visz ró a szívünk. Jó évben az almás kétszáz vagon gyümölcsöt is megtelem, s nem rossz minőségűt. így a kivárás álláspontjára helyezkedünk, hátha egy-két éven belül megváltozik a külpiac — bár nem sok jóval biztatnak —. s ismét szükség lesz termékünkre. Addig? Lenyeljük a veszteséget. Vagyis következetesen haladnak .tovább azon az úton, amelyet adottságaikra alapozva kijelöltek. A növekvő elvonások ellenegyensúlyozására ügyesen helyben telepítettek .kis melléküzemágakat. amelyek eddig többé- kevésbé segíteni tudták az eredményes gazdálkodás megvalósítását. Csak hát. a jövő. köztük az idei év is minden eddigitől nehezebb ... Mit hoz a holnap Fulókércsnek? — kármán — — Ismét új termékek — Már „behozták” a lemaradást Jó ideje már alig múlik el év, hogy a miskolci December 4. Diót mű vek ne jelentkezne a hazai és nemzetközi piacon egy-egy új termékkel. Természetesen olyanokkal, amelyek korszerűek, s azonnal felkeltik a felhasználó és értékesítő szakemberek figyelmét. És nemcsak idehaza. A Korai — energiatakarékos — magasfeszültségű villamosveze- ték-sodrony ma már világszerte elismert. S a napokban ismét új termékeket „teszteltek” az ország legkülönbözőbb villamosipari üzemeiből meghívott vezető szakemberek. A miskolci kohászati üzem termékskálája ugyanis három újabb „névvel” bővült, ezek: a Miral, a Lin-cor és az úgynevezett betonfeszítő pászma. A Miralt már bejegyezték a szabadalmak „nagykönyvébe”, a Lin-cor nemzetközi szabadalmaztatása most van folyamatban. Mindkét alumínium és acélsodratú villamosvezeték tulajdonsága, hogy alkalmazásakor a korábbi hálózati vezetékekhez viszonyítva lényegesen kisebb a feszültségesés. Kevesebb transzformátort kell tehát beiktatni, s jelentős az energiamegtakarítás. Mindkét vezetéktípus közép- és alacsonyfeszültségű villamos energia továbbításához alkalmazható — a magasfeszültségű Korallal szemben. Amikor Ginovszky Arisz- tiddal, a gyár műszaki igazgatóhelyettesével a December 4. Drótművek idei terveiről, eredményeiről beszélgettünk, megjegyezte: náluk már természetessé vált, hogy nincs, nem lehet, nem múlhat el év néhány gazdaságosságnö- velö újítás bevezetése és legalább egy szabadalomértékű „újítás” nélkül. S bái nem biztos, hogy ez azonnal meghozza a kívánt gazdasági sikert, de több éves perspektívában természetesen meghatározó tényezővé válik. S egy másik következménye ennek, hogy ráirányítja a külföld, a tőkés műszaki szakemberek, piaci szakemberek figyelmét a gyárra. A gyár az idén valamivel több. mint tizenötmillió dollár értékű tőkés exportot tervezett, erre már megvan a „szállítási fedezet” minden vonatkozásban. S természetesen a többtől sem félnek. Az eddigi kiszállítások menetrendszerűek, erre „kényesek” a gyár vezetői. Az április végéig már téliesített export értéke ötmillió dollár körül van. Ugyanez a helvzet a szocialista piacon is. Pedig az idei évkezdés. a naev hideg és közismert obiektív körülmónyek okozta energiakorlátozások miatt igen nehéz volt helytállni az első negyedévben. A drótmuveknek nem kevesebb, mint hatvanmillió forint értékű termeléskiesést okozott az év eleji energiakorlátozás. A gyár energia- szükségletének nyolcvan százaléka földgáz, s ebből volt jelentős a felhasználás korlátozása. A gyárvezetés, az igazgatói tanács, a szocialista brigádok tanácskozásai természetesen elsősorban az elmaradás mielőbbi megszüntetését tervezte már a februári hetekben. A döntések konkrétak: üzemekre, brigádokra és egyénekre szólóak voltak, ugyanúgy, mint a szocialista brigádok versenyvállalásai. Úgy határoztak: lehetőleg már az első fél évben le kell dolgozni a hátrányt. Biztosítani kell a tőkés és szocialista exportszállítások folyamatosságát. Ügy gazdálkodni anyaggal, idővel, energiával, hogy az év eleji lemaradás ne veszélyeztesse a gazdaságossági mutatókat, s ez évben is biztosított legyen egyrészt a csaknem hárommilli- árd forint értékű termék előállítása. másrészt a több mint kétszázhatvanmillió forintnyi nyereség. Amelv egyrészt a fejlesztési alapok előteremtéséhez. másrészt a felosztható nyereség szinten- tartásához, illetve emeléséhez szükséges. A tanácskozásokon ki-ki átgondoltan elmondta, mit akar és mit tud tenni. A terveket, felajánlásokat a gazdasági vezetés, a párt- és szakszervezeti szervek „letisztították”, véglegesítették és megindult a munka. Azokban az üzemekben, ahol nem folyamatos a termelés, pluszműszakok egész sorát vállalták a dolgozók. Több volt a társadalmi munka, élénkebb a szocialista munkaverseny. Az alapanyagot biztosító vállalatokkal, így az Ózdi Kohászati Üzemekkel és Inotával — ahonnan az alumíniumot kapják — is felvették a kapcsolatot, kérték, hogy segítsenek az anyag folyamatos biztosításában. Dolgoztak! És az eredmény (?) — ahogy a műszaki igazgató megfogalmazta: — Május végén már elmondhattuk — mondja a műszaki igazgatóhelyettes —. alig maradt valami a hatvanmilliós termeléskiesésből Nehéz volt mindenki számára, de sikerült. így nem vesztettünk piaci partnereink bizalmából és eleget tettünk a belföldi igényeknek is. Az intenzív, gazdaságos termelés biztosítása, az elmaradás mielőbbi megszüntetése a gyáron belül létrehozott komplexbrigádok tevékenységének is köszönhető. Barcsa Sándor Fejlődésük záloga: igazodás a piaci követelményekhez
