Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-21 / 144. szám
1985. június 21., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kevesebbet, de olcsón Látszólag a tudomány és előrehaladás megcsúfolása az, ami itt történik. A no- vajidrányi termelőszövetkezet szarvasmarha ágazatában ugyanis nincs nyoma a már évtizedeket átfogó, meghirdetett komplex szarvasmarha-tenyésztői program végrehajtásának. Sőt, a most folyó rekonstrukció után sem lesz iparszerű, szakosított tejelő tehenészet itt, hanem marad minden a régiben. Az ősi, paraszti szívhez oly közel álló magyartarka kettős hasznosítású fajta továbbra is az állattenyésztés alappillére. De mindezek megértéséhez kicsit vissza kell fordítanunk a tekintetünket. No, nem messzire, csak egy-két évnyire. Akkor történt itt, a novajidrányi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben valami, amire gunyorosan azt mondjuk, „apró malőr”, s ami valójában sok gazdaságban a szakemberek gyötrő álma, hiszen megjelenése aláaknázza az addigi munkát, elviszi a sikert és egyben zsebbe nyúló, bosz- szantó gondot jelent. Történt ugyanis, hogy a novajidrányi termelőszövetkezetben felütötte fejét a brucellózis. Az állattenyésztők irtóznak e betegségtől. Elsősorban nem azért, mert gyógyíthatatlan, hanem mert a fertőzés alóli mentesítés túlontúl sokba kerül. A brucellózisos állatot a termelésből ki kell vonni, sorsa az értékesítés. Ám az állat vágóára és tenyészértéke között több ezer forintnyi a különbség, melyet a szövetkezetnek kell megfizetni. Vadász István, a szövetkezet elnöke a kialakult helyzetet mégsem látta elkeserítenek: — Minden rosszban van valami jó. Mi ugyanis már régóta fontolgattuk az állomány nagyobb arányú selejtezését, vagyis fiatalítását, s ezzel összhangban a genetikai érték növelését. De valahogy mindig közbejött valami, s az egészből nem lett semmi. Aztán a halogatásainkat megállította az a bizonyos brucellózis és kikényszerítette belőlünk a döntést: az állománycserét végre kell hajtanunk! — Akkor nem gondollak arra, hogy az állatokat valamilyen korszerűbb, magasabb genetikai értékkel rendelkező fajtával pótolják? — Fontolgattuk, hogy mi lenne számunkra a legjobb. Sok lehetőség szóba jött, így természetesen egy esetleges fajtaváltás gondolata is felmerült, de végül arra a megállapításra jutottunk, hogy itt nálunk, a mi adott, és természetesen megváltoztathatatlan lehetőségeink mellett, továbbra is csak a magyartarkára alapozott szarvasmarha-tenyésztést lehet eredményesen megvalósítani. Mi ennek a fajtának a jövőben is bizalmat szavazunk. Meggyőződésünk, hogy ilyen technikai feltételek mellett, mint amilyen nálunk, Novajidrányban is van, a magyartarkának, mint egyedüli kettős hasznosítású fajtának, létjogosultsága van. Nos, a terveink szerint, ennek megfelelően egy közel 270-es állományú tehenészetet alakítunk ki. Az egy tehén utáni éves fejt tej- mennyiséget pedig 3300 literben határoztuk meg. Ez a termelés csak az első hallásra tűnik alacsonynak, de ha a költségeket sikerül szinten tartani, akkor a tehenészet eredményes tevékenységet folytathat a szövetkezetünkben. Ugyanis, amint már említettem, mi továbbra is a kettős hasznosítás mellett foglaltunk állást, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben javulna a hústermelés támogatási rendszere, úgy esetleg kialakítanánk egy, körülbelül nyolcvan tehénre és szaporulatára alapozott, kifejezetten hústermelésre specializálódott ágazatot is. De egyelőre, a jelenlegi szigorú köz- gazdasági környezetben, nem merünk tovább mozdulni, inkább várunk. Az elnök költségek szinten tartásáról beszélt. A szakemberek tudják, pillanatnyilag a munka egyik legnehezebb mozzanata ez. Hiszen az anyagárak minden évben csak emelkednek, az egyéb terhek nagysága is mind magasabb, tehát nehezen állítható meg a költségek növekedése. Vagy mégsem? Az állattenyésztésben a költségek közel 65 százalékát a takarmányköltségek teszik ki. Itt esetleg lehet mód a „lefaragásra”. — Pontosan így van — mondja az elnök. — Nézze a mi példánkat. Nem is olyan régen, a tehenészetünkben a nagyobb tejtermelés érdekében tejelő tehéntápot etettünk az állatokkal. Aztán egy idő után elkezdtünk számolni, s ráébredtünk: bármilyen jó is az a táp, de ilyen költségek mellett, mint amit a yip etetése jelentett számunkra, és ilyen termelési színvonal mellett, mint amilyen a mi ágazatunkban is folyik, ez már nem lehet gazdaságos. Következésképpen minden feleleteit táp a teheneink számára luxus, ekképpen pedig szükségtelen. Rátértünk hát a saját magunk termelte abraketetésre. Van a szövetkezetünknek egy, kis teljesítményű abrakkeverője. Itt keverjük bele az adalékanyagokat, s aztán ezt etetjük. Mondanom sem kell, a termelés színvonala nem csökkent, viszont évente 400 ezer forintot takarítunk így meg... Novajidrányban a döntések meghozatalánál tehát a fő szerep a számolgatásoké. Ám egy-két év eredményei bizonyíthatják csak megnyugtatóan, hogy ilyen termelésszerkezetű szarvasmarha ágazat napjainkban sikeres lehet-e még. Vagy mégiscsak más utat kell majd választaniuk? (bca) Kamillaaratás A tavasz vége, a nyár eleje sok munkát ad a gyógynövény-feldolgozással is foglalkozó főváros környéki Szi- lasmenti Termelőszövetkezetnek. Megkezdődött egyebek között a kultúrában termesztett kamilla betakarítása. A 296 hektáros ültetvényen erre a célra átalakított speciális kombájnokkal vágják le a termést, s ez számottevően lerövidíti a betakarítási időt. A levágott kamillavirág a feldolgozás során a rostákra, onnan pedig a szárítókra kerül. A legértékesebb részhez, a virághoz keveredett szárat is a párolóba viszik, ahol ugyancsak értékes anyagot, olajat készítenek belőle. P erkupát elhagyva, az állomás tőszomszédságában fatelep épületei, farakásai hívják fel magukra a figyelmet. Az erdészet telephelyén gerendák, korlátok, szerszámnyelek, parketto alapanyagok készülnek. Január elejétől tudjuk, hogy a környék erdőinek nagy része az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozik. Óhatatlan a kérdés: miként férnek meg egymással az erdészek és a természetvédők? Ezzel a kíváncsisággal kopogtattunk be Szin községben az erdőgazdaság iro- dójába, ahol Liptai Gábor erdészetvezetö és Buzeczky Győző, a nemzeti park igazgatója egymásnak adták a szót, egymást egészítették ki. Feldolgozásra várva... A telep egyik legrégebbi dolgozója, az ezermester Burino István a faesztergánál Huszonöt községre # terjed ki az erdőgazdaság körzete, és ez összesen 13 ezer 700 hektárnyi erdőt jelent. Ebből 11 ezer hektár esik a nemzeti parkra, tehát túlnyomó többsége. Ez is indokolja a kérdésünk jogosságát. — Az érdekeink azonosak — szögezte le az erdészetvezető. — Egyeztetett ütemterv szerint dolgozunk, melyben egyként érvényesülnek az erdészet és a természetvédelem szempontjai. Természetesen akadhatnak pillanatnyi érdekellentétek, de megtaláljuk a közös megoldást. Végül is mindkét szempontra, tehát a fakitermelés és a természetvédelem elgondolásaira szükség van, ahhoz, hogy hosszú távon megőrizzük és használjuk a természeti kincsünket. Az erdészet esetében a laikusnak azonnal egyértelmű, mit jelent a fák hasznosítása. De hogyan kell ezt értelmezni a természetvédelem felől közelítve? A választ a nemzeti park igazgatója adta meg: — Mivel a Kiskunságból érkeztem, a példáimat onnan kell kezdenem. A természet megóvásán túl nagyon lényeges feladat a tájvédelem, a faluvédelem, a vadrezervátum kialakítása. A Kiskunságban az indulástól számított öt év elteltével mindehhez sikerült megteremteni a feltételeket. Remélhetőleg itt is meglesznek az anyagi lehetőségeink ezekre. Ezzel párhuzamosan végtelenül fontosnak tartjuk a természetvédelmi oktatást, ugyanis enélkül nem lehet hathatós természetvédelemről álmodni sem. Tudjuk, hogy képtelenség minden kiránduló mellé őrt állítani, de, ha a fiatalok itt a helyszínen megismerkednek a természet értékeivel, csodáival, akkor az erdő nem csupán vadregényes, titkos csalit, hanem valódi értékek birodalma, amiben öröm elmélyülni, megpihenni és tanulni. A Kiskunságon például kialakítottunk egy iskolát, ahová nyaranta rengeteg diák eljött és ők ma már szinte kollégáinknak számítanak. Borsodban nemcsak az aggteleki rész gazdag, hiszen a Zemplén, a Bükk, a Cserehát is millió izgalmat kínáló vidék, és nem mindegy, milyen munícióval indulnak túrázni a jövő és a jelen természetrajongói. Mintegy a közös munkálkodást és gondolkodást bizonyítva, az erdészetvezető és az igazgató terepjáró autóba ült és nekivágtak a hegyeknek. Mivel nem készültünk fel az erdőjárásra, sajnálkozva lemondtunk a közös túráról és Tátrai Tibor műszaki vezetővel a fafeldolgozó telep felé vettük az irányt. — Nem lehet nyakló nélkül bánni az erdővel. Eddig is szigorú szabályok szerint gazdálkodhattunk a faállománnyal, de a nemzeti park megteremtése új korhatárokban szabta meg a kivágási időt — mondta a műszaki vezető. — Általában ötven esztendővel megnövekedett a fák kivághatóságának határideje. Vagyis még inkább igaz az erdészek munkáját meghatározó tétel, miszerint, abból élünk, amit az elődeink hagytak ránk, és nekünk meg kell teremtenünk az utódok lehetőségeit. De miből is élnek? — tettük fel a kérdést, szétnézve a fatelepen. A körfűrésznél Rencsi- sofszky László igazította a fát az éles fogak alá. Egymás után szálaztak le a fűrész pultjáról a deszkalapok ... parketta-alapanyag. A faeszterga mellett Burina István keze alól kerültek ki a korlátdarabok. A minta nyomán percenként egy-egy, díszesre esztergált korlátelem került az elkészült köteg- hez. Darabonként 93 fillér a munkadíj. De az ügyes kezű mester bemutatta azt is, miket lehet kivarázsolni a fából a hagyományos vésőkkel, kézi esztergálás- sal. A műhelyek melletti íaktárban szép rendben tornyosultak a megmunkált anyagok: a parketta- alapanyag mellett raklapok, szerszámnyelek. Asz- szonyok pakolták a jó illatú fát... — Most kezdtük ismét magunkra találni — mondta a műszaki vezető. — öt évvel ezelőtt nagyon kelendő volt a faáru, majd jött egy kis visszaesés a piacon, és idén már újra emelkedik az igénylők, megrendelők száma. A nyereségtervünk 1,8 millió forint, de remélhetőleg, túlszárnyaljuk. A kitermelt fát minél gazdaságosabban szeretnénk felhasználni, mindamellett, hogy nemcsak az erdészeknek, hanem a fafeldolgozóknak is új szemléletet kell kialakítaniuk, amibe a természeti értékeink védelme is benne foglaltatik ... hiszen a selejt, a rosszul megmunkált fa is a természet ajándéka, amit nem herdálhatunk ... Szendrei Lőrinc Gyűlnek a parkettáhoi méretezett szelvények Tóth Béláné keze alatt itt dől el, mi készül a feldarabolt fából. A méretek pontosságára Rencsisofszky László ügyel.
