Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12

1985. június 15., szombat

Látogatóban miskolci munkásszállókon

Délután az ÉAÉV-szálló pinceklubiában

Az idősebb bányászok áldásosnak tartják a nyugalmat

Délután fél hat, sorra érkeznek az autóbuszok, lassacskán benépesül az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat Lorántfíy Zsuzsanna utcai- szállója. Van, aki egyenesen a szobájába siet, de többen vannak, akik megállnak a hatalmas társalgóban a kis büfé előtt. Hűtött sörök kerülnek az asztalokra.

— Nagyon fáradt? — szólítunk meg egy barnára sült fiatal férfit.

— Hosszú volt a műszak ebben a melegben. A BVK- ban építünk ipari vasutat. De messze van még a reggel, holnapra nyoma sem marad a mai fáradtságnak — kortyol a sörébe Tóth Sándor betanított munkás.

— Mivel akarja eltölteni a mai estét?

— Egy kis beszélgetés itt, a társalgóban, aztán vacsora. Később esetleg teke ... Nem hiszem, hogy sok helyen van ilyen nagyszerű automata tekepálya, mint a miénk. De lehet, hogy tévét is nézek, vagy olvasok. Mindennap más a program, itt igazán nem unatkozik az ember.

— Hol lakik?

— Leveleken. Vagy harmincán vagyunk itt abból a faluból. Hétvégén a vállalat busza szállítja haza az egész csapatot. Panaszra nincs okunk, kényelmesen élünk és jól is keresünk. A pénz miatt vállaltam munkát Borsodban, építkeztem, sok még a visszafizetni való, a gyerekek is nőnek.

Aki helyet kér az asztalunknál: Kramcsák László, a DIGÉP esztergályosa.

— Tizenhét éve dolgozom a gépgyárban, négy évig bejáró voltam, nyéstai vagyok, ott laknak a szüleim ma is. A bejárás fárasztó volt, 71- től különböző munkásszállókon élek.

— Milyen az élet munkás- szállón?

f — Mindenki megtalálja a szórakozást. Itt luxuskörülmények között élünk, nekem mégis a lyukóbányai bányászszálló volt kedvemre való. Néhány évig bérelt ott is szobákat a DIGÉP. Ott, ha kinézett az ember az ablakon, csak érd,őt látott, gyönyörű erdőt. Itt mostanában szakkönyveket olvasgatok, technikusi képesítést szeretnék szerezni, negyvenig van még egypár évem. Azt tervezzük, hogy veszünk egy kis kertes házat Miskolcon a szüleimmel, nagybátyámmal és együtt élünk. Csak hát drága a ház. Takarékoskodni ugyan tudok a szállón, 105 forintot fizetnek a nőtlenek, 75-öt a nős emberek.

— Ezerkétszáz személy részére épült a szálló, az egyik szárnyat eladta a vállalat, fiúkollégium van benne. A másik két szárnyon laknak a saját dolgozóink, az alvállalkozók, továbbá a DIGÉP

A bányászfiatalok unatkoznak ...

bérel helyet 104 magyar és 78 lengyel munkásának. Kihasznált a szálló. Hétvégeken, amikor hazautaznák a munkások, turistacsoportoknak adunk szálláshelyet. Szívesen veszik igénybe az utazási irodák, mert a szálló kellemes, az árak pedig mérsékeltek. Ezzel nem a nyereség a cél, hanem az, hogy így is hozzájáruljunk, a költségekhez. A télen 14 ezer tonna szenet tüzeltünk el. A szállót vállalatunk kulturális és sportcentrumának tekinti, ezért előnyös helyzetben vannak a lakók. Függetlenített kultúrigazgató, ifjúsági klubvezető dolgozik, könyvtárunk 22 ezer kötetes — mutatja be a szállót Kur- mai Zoltán vezető.

— Sikerült tehát a törekvés, hogy ez a bázis ne szálláshely, hanem otthon legyen.

— Igen és ezen túl még egy kis kulturális misszióra is vállalkoztunk, úgy érezzük, sikerrel. Rendbontás évente 2—3, ha előfordul és egyre látogatottabbak az ismeretterjesztő előadások, mind több a könyvtárosunk dolga is.

*

Március 8-án múlt öt éve, hogy megnyílt Miskolc egyetlen ipari leányszállója, melyet a Pamutfonoda épített Ragyogó tisztaság és rend mindenütt, a kertben már szépen megnőttek a fák, bokrok. Mivel négyműszakos a munkarend, ezen a szállón a nap minden szakában itthon van valaki. Kora délelőtt van. A társalgóban szól a zene, vidám lánycsapatot szórakoztat látható sikerrel — egyetlen fiú.

— Tanulók — mondja Dobrosi Barnáné szállóvezető. — Száz tanuló lakik jelenleg a szállón, nevelők teremtenek számukra kollégiumi légkört. Másfél hónapja 41 aranyos vietnami kislány is itt lakik, két évig lesznek a vendégeink, fonó- nőnek tanulnak. Intenzíven birkóznak a magyar nyelvvel. mind jobban megértjük egymást.

— Ezek szerint telt ház van?

— Üres szobánk nincs, mindössze néhány szabad ágyunk. A létszám állandóan változik. Nyaranta mindig megfogyatkozunk egy kicsit, a lányok közül jó néhányon vállalják a bejárást, mert segíteni tudnak így a szülőknek a háztáji munkákban.

— Mi a gyakorlat, hány évig élnek szállón a lányok?

— Többnyire, míg férjhez nem mennek. Nagyon sok kislányt férjhez adtunk már, kedvesek, mert visszajárnak, elhozzák a gyerekeket is. De vannak néhányan, akik véglegesnek tekintik a szállót olyan értelemben, hogy itt élnek mindaddig, míg lakást nem tudnak vásárolni. Van nyugdíj előtt álló lakónk is. A többség azonban fiatal. És nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell. Programjaink zöme fiataloknak szól, diszkóink azt hiszem városszerte híresek, özönlenek be a fiúk. Fegyelmezési gondjaink nincsenek, a kisebb vétségeket egy-egy beszélgetéssel el tudjuk intézni.

Kiiru Jolán pihenéssel tölti a délelőttöt, pillanatnyilag semmi dolga. A szoba ragyog, óriási csokor pünkösdirózsa illatozik. Szobatársa dolgozik, egyedül van itthon, így hát jut idő a legkedvesebb időtöltésre, a hímzésre.

— Tizenöt éve dolgozom a fonodában, a szállóban három éve lakom. Azelőtt albérlet. Száznegyven forint a szállás, így mód van a takarékoskodásra. A szüleim Szinpetriben élnek, ha csak tudok, hazamegyek.

— Meddig szándékozik itt lakni?

— Harmincöt éves vagyok, de mindeddig elmulasztottam beadni a lakásigénylést. Egyedülállóknak kisebb is az esélye. Még nem gondoltam arra, hogy elhagyom a szállót, jó itt.

A húszéves Bódi Juli nagyon fáradt. Nemrég érkezett Hajdúnánásról, a nevelőszülőktől. Jó hazamenni, de jó hazajönni is. Itt nagy a vidámság mindig, és én a vidámságot szeretem. Zene, film, séta. Néha főzünk is. jó lakomákat csapunk.

— Mit tud főzni?

— Sok mindent. Babgulyás, töltött káposzta ...

— A fonónők szépen keresnek. Hogyan osztja be a pénzt?

— Sajnos, még nem tudom beosztani. Ha meglátok egy szép ruhát, nem tudok ellenállni. öt és fél ezer forintot keresek, még jó, hogy van ifjúsági takarékbetétem

és K{ST-m, mert képes volnék mind elkölteni. így havi 1500 forint biztos helyre kerül.

— Férjhez menés?

• — Később! így még jobb! — kuncog és a polcára mutat. Egy jóképű fiatalember fényképe mosolyog vissza — tizenöt példányban.

*

Az építők szállóján említette valaki, milyen gyönyörű környezetben épült a szénbányászok lyukói szállója. így is van. A nyitott balkonajlókon még ezen a forró délutánon is kellemesen hűvös, tiszta levegő áramlik a szobákba.

— Csak fa és fa! Rosszul vagyunk, ha kinézünk az ablakon. De ez a négy fai sem szórakoztatóbb! — panaszkodnak az egyik szoba lakói. Négy fiatalember. Három vájár, egy szállító. Ketten nyírségiek, a Varga testvérek pedig prügyiek. Jól öltözötteik, értelmesek — és unatkoznak.

— Rendben van, 63 forintot fizetünk ezért a szállásért havonta, az albérlet meg 1200—1500 Miskolcon, de ki bírja ezt sokáig? Nincs egy focipálya, a pingpongasztalt és a rexet nem használhatjuk esténként, 'mert zavarja az idősebbeket a tv-nézésben.

— Én bejárok a városba, mindennap, ami pénzébe kerül ugyan, de még mindig jobb, mint itt unatkozni — mondja Szatmári Károly.

— Én jól megvagyok, mert pihenni igazán lehet — ad igazat ifjú szobatársának Juhász Ferenc vájár. Nekünk,

40 felettieknek a sakk a legjobb szórakozásunk. Häkelten sakkoznak is, legalább öten-hatan szórakozunk mellettük. A kocsma itt van a szomszédban, de nem sok embert érdekel az ital.

— Mégis, mi a legkedvesebb időtöltése?

— Kiülni a Túr partjára és horgászni a 14 éves fiammal. Egy héten egyszer.

Lukács Pál 31 éve él munkásszállón. Az otthona Szent- istvánban van. — Ha lehel alszom — mondja. — ötvenéves vagyok, fáradok. Unatkozni nem szoktam itt, csákány- és lapátnyeleket készítek szabad időmben. Még egy kis pénzt is kapok érte. Valamikor asztalos szerettem volna lenni ...

Tóth László szállóvezető igazat ad a fiúknak abban, hogy nincs sportpálya, hogy csak a Tv-híradó kezdetéig ildomos pingpongozni, de tiltakozik, amikor hallja a panaszt: nincs rendezvény.

— író-olvasó találkozókat, úti-élménybeszámolókat szervezünk, gyakran járnak színészek is ide. Szépirodalmi és szakikönyvtárunk gazdag. Szegény kultúrigazgatónk futkos az emberek után, hogy ne valljon szégyent a meghívottak előtt, de sajnos nincs érdeklődés.

— Hányán laknak a szállón?

— Jelenleg hetvenen. Százkilencvenhét helyünk van, korábban kiadtuk más vállalatoknak. Most senkivel sincs szerződésünk. Való igaz, hogy amikor többen voltunk, pezsgőbb volt itt az élet.

Lévay Györgyi Fotó: Laczó József

Bódi Julika azért szeret a szállón élni, mert mindig nagy a vi dámság

Kuru Jolánék szobája kedélyes, otthonos

Egy-két sör, pakli kártya mellett a vacsoráig