Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. június 15., szombat „Erzsikénk, egyetlenünk...” Már éppen feladnám. Négy hosszú csengetés után ugyan minek ácso- rogjak itt a lépcsőházban, amikor odabentröl motosz- kálás hallatszik ki. Özvegy Gecse Józsefné óvatosan nyitja az ajtót, s amint végigmérjük egymást, megértem a piszmogás okát; az alacsony, ősz hajú, kövérkés asszony két dagadt lába térdig bet'ás- lizva. — Mi ügyben tetszik ... ? — Erzsiké miatt jöttem . . . — Hároméves volt, amikor kihoztuk az intézetből. Éppen most töltötte a tizenhatot, két hete, amikor oklevelet kaptam az ifjúságvédő intézetben érte. Elkísért ő is, mindenki körbegyönyörködte .. . Hogy ezt szegény uram nem érhette meg! — Elpi- tyeredik, vörösre dörzsölt szeméből keze fejével törli a könnyeket. — ... Most halt meg a télen. Erzsiké édespapának szólította, és Józsi jobban szerette tón, mint a saját lányát.. . — Van saját gyerek is? — Van ... — szipog —, de nem közös. Az uram az. első házasságából hozott egy lányt, aki férjhez- menetele után itthagyott minket. Rá öt évre vettük ide Erzsikét. — Nézze! — szedi elő az albumot. — Még alig totyog itt lefele a lépcsőn. Beszélni is itt tanult meg rendesen. Képek sorjáznak elő. Erzsiké, mint pufók óvodás, kurta szoknyácskában, mint nyurga úttörő, majd mint nyakigláb kamasz, és az utolsón a bogárszemű, fekete hajú kislányból már bájos ifjú hölggyé cseperedve látható, amint a kórház bejáratánál az édes- papába kapaszkodik. Formás, gömbölyű, hosszú haja a vállára omlik. — Ritka, hogy egy állami gondozott gyerek Így belenőjön egy családba ... Annuska néni megtörli az arcát és visszacsodálkozik. — Ez nálunk természetes volt. Erzsikénél aranyosabb, szófogadóbb, szorgalmasabb kislányt keresve sem találhattunk volna. Mondták és mondják is itt a bérházban, kérdezzen csak rá, milyen szerencsénk volt vele. Itt a gondozói füzete, tessék belelapozni, tele dicsérettel. Az iskolában mindig jó tanuló volt, most az egészségügyi szakközépben is tiszta négyes, ötös, magas ösztöndíjat kap. — A természete milyen? — Csendes, házias, nem jár sehová. Ezt kérem, nem érdeklik a fiúk, a cigaretta, az ordító zene, mindig itthon ül. Olvas, sokat tanul, együtt nézzük a tévét, s most, hogy így lerobbantam, bevásárol, még főzni is lassacskán megtanul. Vasárnap húst rántott, derelyét csinált... Már pulóvereket is köt, hogy ne kelljen a holmiért annyi pénzt kiadni. Régen úgy hívtuk az urammal; Erzsikénk, egyetlenünk ... Most pedig ő lett — és ismét elsírja magát — 64 éves fejemmel az én egyetlen támaszom. Ha ő nem volna, nem is tudom, hogyan boldogulnék. És csak any- nyi viszonzást adhatok neki, ha meghalok, örökli utánam ezt a tanácsi lakást ... Milyen kár, hogy nem tud vele beszélni! — Már hogyne tudnék. Visszajövök délután, amikor hazaért az iskolából. — Jaj, de jó! Majd elmond ö szépen mindent. Ö olyan okos! Hogy a nevünket is fel akarja venni 18 éves korában. * Délután Erzsiké nyit ajtót az első csengetésre, és magabiztos mosollyal invitál befelé. Egészében véve a gömbölyded kislányból árad a nyugodt derű, a célratörő magabiztosság. Koromfekete haja most feltűzve. befonva, mezítelen lábán papucs, szeme, szója csupa sugárzó vidámság. Csak akkor komolyodik el, amikor az édespapáról kérdezem. — Nagyon szerettük egymást. Sok apró, közös titkunk volt... — villan a szeme cinkosan Annuska nénire —, együtt jöttünk - mentünk, hiszen ő ott dolgozott, ahol én most tanulok. Közösen jártunk bevásárolni, néha együtt is tanultunk... Ne sírjon, anyuka! — szól ró nyugodtan bekönnyesedett szemű nevelőanyjára. — Ezen már nem segíthetünk. — Miért lettél egészségügyi szakiskolás? Elgondolkodik, maga alá húzza a lábát. — Itt, a házban lakott egy néni, aki rákos volt. Másfél évig ápoltam .. . Akkor döntöttem úgy, hogy egészségügyibe megyek. — Mik a terveid? — Tovább szeretnék tanulni. így anyukának is jobb, mert kapja utánam a pénzt, én meg, ha jó tanuló maradok, az ösztöndíjat. És 25 éves koromig teljesen legális az ittlétem. — És utána? — Az egészségügyi főiskola után? Még nem tudom. Vagy kórházba megyek dolgozni, vagy védőnő leszek ... nem tudom biztosan. — Családot szeretnél? Megvonja a vállát. — Egyelőre nem gondoltam rá. A fiúkkal még nem barátkozom, csak egy barátnőm van. Különben is; jobban szeretek egyedül lenni. Szeretem a nyugalmat. Némelyik családban annyi a zűr, nem? Akkor meg minek ...? — Hogy érzed itt magad ? Csodálkozva néz rám. — Itt? Én itthon vagyok. Itt nőttem fel. Nekem ez az otthonom. Hát persze, hogy jól. Csak anyuka gyógyuljon meg ... — Soha nem éreztették veled, hogy „nevelt gyerek” vagy? — Soha nem is csináltam belőle titkot. Hiszen a szüléimén is látszott, menynyire idősek. Mindenki természetesnek vette. Az általános iskolában, és ebben a bérházban is. Csak most a suliban volt egy kis ... sutyorgós ellenem, mert az új ösztöndíjrendszer bevezetésekor én még plusz jutalompénzt is kaptam a tanulmányi eredményem és a magaviseletem alapján. Egy másik „államis” lány viszont, pont az ellenkezője miatt, ezt nem kapta meg... — Sátoraljaújhelyből kerültél ide. Az „édes” szülődet hányszor láttad? Az édes szóra elíintoro- dik, majd gyorsan válaszol. — Háromszor talán . ..? Utoljára valmikor öt éve. De nem érdekel. Nem érdekelnek engem az ilyen nők . .. — Testvéreid vannak? Kérdőn az anyja felé néz. — Vannak. De hányán is vannak, anyuka? Én kettőt láttam közülük, de... — kurtán felnevet —, hogy összesen hányán vagyunk, fogalmam sincs. Az a nő évente szül egyet, mindig mástól. Nekem is van itt egy fotóm az állítólagos apámról, akit sose láttam, és nem is vagyok biztos benne, hogy ő az apám. Azért mondtam az előbb, hogy engem nem érdekelnek az „ilyen" nők. — Szerencsésnek érzed magad? — Miért? — Hogy teljes értékű családtag lettél. — Erre egészen addig nem jöttem rá, amíg két éve el nem mentem nyaralni a Balatonra. Zamár- diban egy sráccal sokat beszélgettem. Ő „intézetis”, és nagyon irigyelt engem. Szerinte pokolian jó helyzetem van, mert nem tudom, mi az, intézetben felnőni. Tényleg nem tudom, szerencsére . .. — Hallom, lassan önállóan vezeted a háztartást. Felnevet, elpirul, majd elkomolyodik. — No, ez azért túlzás. De most valóban sokat kell segíteni, hiszen anyuka alig bír mozogni. Egyáltalán ... be kell osztani. — Mennyi a jövedelmetek havonta? — Mennyi is? Én kapok 75U forint ösztöndíjat, anyuka utánam körülbelül 1400-at, a nyugdíja 2425 forint..., az összesen cirka 4600 forint. Nem sok, de Élvezeti cikkekre egyáltalán nem költünk. — Mit tartasz annak? — A kólát, süteményeket, csokit... Na, a kávét nem, mert azt anyuka isz- sza a vérnyomása miatt. A piacon alkudozom, olyan olcsó ételeket készítek, amire anyuka megtanít. Például sztrapacskát. — Valóban fölveszed a Gecse nevet? — Igen. Amint betöltőm a tizennyolcat. Anyuka, és főleg az édespapa miatt. Ez a legkevesebb, amivel nekik tartozom ... Annuska nénitől kérdem. — Nem gondoltak soha az örökbefogadásra? Özvegy Gecse Józsefné mérgesen felkiált, még ültéből is tápószkodik. — Nem adták! Nem mondott le róla az anyja! Aztán mi is kicsúsztunk a korból, hogy betöltöttük az ötvenet. Eh! — legyint nekikeseredve. A kislány arca szinte szigorú, ahogy az anyjára és rám néz. Rázza fejét, mint aki óriási butaságot hall, a két felnőttől. — Sokkal jobb ez így! Praktikusabb. így fizetnek utánam az intézetből, akkor viszont anyuka végképpen nem bírta volna anyagilag. Végül is teljesen mindegy az a papír. Nem az köti össze az embereket . . . Kérem anyuka, ne tessék megint sírni! Mit szól hozzá a hölgy . . . Keresztény Gabriella SOK vagy KÉVÉS Erről vitatkoznak a fürdő- szezon kezdetén a miskolciak, a balneológusok, vízügyi és egészségügyi szakemberek, a versenyúszók, a fürdők üzemeltetői. A vitából úgy tűnik, csak a fürdeni, strandolni vágyók nem kis tábora reked kívülre. A hangzavarból olyan megállapítások ütik meg a kívülállók fülét, mint: „Miskolc fürdői országos hírűek, a Barlangfürdő világhírű.” „A diósgyőri strand környezete egyedülálló.” „Melegvizű strandfürdő a város szívében páratlan megközelítési lehetőséggel!” „A miskolciak bőven válogathatnak: ott van még a Csorbató, meg a Mályi-tó.” Mindezeken elrévedezve, a miskolci polgár sorba veszi a fürdőket, hová is menjen a család hétvégén strandolni? Ha melegre van kilátás, nagyobb a választók: a diósgyőri Várfürdő és a Mályi- tó is számításba jöhet, így jobban megoszlik a tömeg. De a jó strandidő tízezreket hoz mozgásba, s mindenütt telt ház fogadja a tikkadt fürdeni vágyókat. Ha hidegre fordul az idő, a tapolcai Termálfürdő és az Augusztus 20. strandfürdő felé igyekszenek legtöbben, így itt is gyorsan megtelnek a szekrények és a medencék egyaránt. Hol vannak azok az idők, amikor a miskolci fürdőkultúrát országszerte példaként emlegették? Ügy tűnik, sokáig az elsőség babérjain pihenve, megelőztek—jócskán bennünket, olyan helyeken is, ahol jártunkban nem győzzük egymást kérdezgetni : honnan teremtették elő a pénzt a sok medencére, feszített tükrűekre, visszaforgató berendezésekre, magas kultúrájú kiszolgáló berendezésekre? Azokon a helyeken nem tűnik fel zsúfoltság, a medencék összes vízfelülete elbírja az oda özönlő tömeget és a fürdő zöldterülete mindenütt többszöröse a mi jelenleg beszorított területű fürdőinknek. Hogy így alakultak fürdőügyeink, annak egyik kevésbé emlegetett oka a város lakosságának háromszorossá növekedése, és ezen belül az ifjúság úszásra nevelése, a felnőtt generációk megváltozott úszásigénye. Nem elhanyagolhatók az egészségügyi vonalon egyre jobban ajánlott balneotei'á- piás igények sem. Most már mind a névtelen miskolci polgár, mind a szakemberek és a költségviselők megegyeznek abban, hogy fejleszteni kell fürdőinket. Elsősorban az Augusztus 20. strandfürdő fejlesztése van napirenden, szóba jöhet Miskolc-Tapolca és a diósgyőri Várfürdő bővítése is. Mindezen fürdők fejlesztésének, legalábbis nagyobb bővítésének határt szabnak az igénybe vehető területek és a rendelkezésre álló termálvíz mennyisége és részben alacsony hőfoka. A szakemberek megállapították például, hogy az Augusztus 20. strandfürdő termálkútja összefüggésben van a miskolc-tapolcai melegforrásokkal és nagyobb igénybevétel esetén csökken Tapolcán a melegvízforrások nyugalmi vízszintje. A tervezett fejlesztésekkel és a kilátásban levő vízparti üdülési lehetőségekkel sem látszik Miskolc és agglomerációja főleg melegvízi strandolási “lehetőségeinek kielégítő megoldása. A geológusok számítása szerint a Mályi-tó térségében biztonságosan lehet számítani, mintegy 800—900 m mélységben az Augusztus 20. termálkút hőfokához hasonló meleg vízre. Az sem kizárt, hogy az ott feltárt meleg víz gyógyele- meket tartalmazzon. A Mályi- tó rendezési terve a tó déli csücskében sport- és pihenő- területet jelölt ki. Ezen a területen, mintegy 10—15 ha- on egy modern, a dunántúli hévízfürdőkhöz hasonló fedett és nyitott medencés hévízfürdőt lehetne kialakítani. A Mályi-tó mellett kialakult fürdőtelep már most rendelkezik megfelelő infrastruktúrával : vezetékes ivóvízzel, közlekedési utakkal, épülő szennyvízcsatornával stb. A csapadék és a termálfürdő használt vizeinek befogadója a Hejő patak lehet. Szaktervezői vonalon a megvalósíthatóság részleteiben is kedvező lehetőségeket mutat. A Mályi-tónál már jelenleg is megépült nemzeti vagyon jelentősnek mondható, ennek egész évi kihasználása népgazdasági érdek is. A termálfürdő a meglevő fürdőtelep zavarása és túlterhelése nélkül valósítható meg, s a hideg strand is a hévízfürdő területén belül alakítható ki célszerűen. Ezáltal a jelenlegi strand területe tóparti sétánnyá alakítható, végében vendéglátó egységekkel, s a tó kizárólag vitorlázásra, horgászásra tartható fenn. Persze nem zárható ki, hogy esetleg egész évben üzemelő SZOT- üdülő ne létesüljön és a meglevő hétvégi házakat ne teljesítsék. Az igazsághoz tartozik, hogy tanulmánytervek készültek egy ilyen termálfürdő létesítésére a nyéki tavak térségében. Azonban egy termálfürdő ottani létesítésének alapleltétele a kavicskitermelés befejezése, a rekultiváció elvégzése és az infrastruktúra kialakítása, vagyis mindaz, ami a Mályi-tónál már csaknem teljesen megvalósult. A termálfürdő létesítését a bizonytalan messzi jövőbe helyezni egyenlő egy közelebbi terv megvalósításának elodázásával. A Mályi-tónál az a ritka eset áll lenn, hogy egy szépen kiépülő üdülőtelepen létesülne egy modern termálfürdő és nem egy termálkút köré épülne egy íürdőtelep, mint Mezőkövesden, Bogácson, de említhetnénk Hajdúszoboszlót is. Ugyanakkor a mályi hévízfürdő, esetleg gyógyfürdő, közel Miskolc- hoz olyan szerepet tölthetne be a térség egész évi fürdőigényének kielégítésében, ami a miskolci fürdők fejlesztésével nem pótolható. Gerhard Kálmán Sajtótájékoztató Egerben Átalakuló Agria Egerben ez év elején újjászületett, illetve ismét önálló intézmény lett a Gárdonyi Géza Színház, amely saját művészeti vezetéssel, egyéb irányítással egyelőre befogadó színházként működik. A színház önállósulásával új helyzet teremtődött a korábban éppen tíz nyáron át működött Agria Játékszín életében is. Megszűnt önállósága, s a Gárdonyi Géza Színház fináléjaként folytatja munkáját. Változás következik be az Agria játékokban atekintetben is, hogy nem tartanak előadásokat az egri várban, így a közönség a régebben megkedvelt játékterektől, a gótikus palota előtti tértől, a Tömlöc-bás- tyától, a Romkerttől egyelőre el kell, hogy búcsúzzon. Igaz, a gótikus palota elől már néhány éve leköltözött a színház, a Líceum, azaz a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola zárt udvarára, ahol most is folytatja munkáját és új játéktérként jelentkezik a népkerti tó melletti színpad. Mindezekről a június 15- én Egerben tartott sajtótájékoztatón esett szó, amelyen dr. Szikora János, a Gárdonyi Géza Színház művészeti igazgatója, illetve Kari Suvalo finn rendező, a pori színház művészeti vezetője és Kalmár András, a Magyar Televízió rendezője, a szórakoztató főosztály vezetője beszéltek az Agria játékok idei terveiről. (E két vendégművész fogja ugyanis rendezni a két új nyári produkciót.) Kari Suvalo rendezésében látható majd a népkerti tó melletti színpadon Sakari Topelius eredeti finn mese- játéka, a Hamupipőke, az ismert mese finn színpadi változata, Fehér Anna, Pogány György, Fehér Ildikó, Kalapos László, Jeney István, Martin Márta, Holl Zfluzsa, Máhr Ági, Kim Borbála, Balogh Judit, Tasi István, Bodor Erzsébet, Barczi Zsolt és Kürti Péter szereplésével. A bemutatót július 8-án tartják, majd a hónap végéig további tíz előadást terveznek. A Líceum udvarán állítja színpadra Kalmár András — egri színházi rendezése, illetve bemutatása után harminc évvel újra — Gárdonyi Géza színművét, az Annuskát, Horváth Sándor, Pásztor Erzsi, Varga Mari, Cserényi Béla, Ráckevei Anna, Mihályi Győző, Polgár Géza, Kulcsár Imre, Szacsvay László, Miklósi/ György, Bőd Teréz, Melis Gábor, Jancsik Ferenc, Sipka László, Antal Olga szereplésével. E darab bemutatója július 11-én lesz és még kilencszer mutatják be. A szereplők névsorát áttekintve megállapítható, hogy jelentősen változott az Agria színészgárdája; a korábbi szereplők közül jelen vannak többen, de már ott látunk számos miskolci, vagy korábban miskolci színészt is. Bizonyos mértékig szűkül az Agria programja. Elmaradnak a Dobos cukrászdái előadóestek, különféle köny- nyűzenei és más rendezvények, a székesegyházban viszont továbbra is rendeznek hangversenyeket. Bach Já- nos-passióját a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Magyar Állami Népi Együttes kórusa, több magánénekes és Kovács Endre orgonaművész közreműködésével, Cristian Ewald (NIDK) vezényletével mutatják be, s megrendezik Sebestyén János, Trajtler Gábor, valamint az angliai Jane Parker-Smith orgonaestjeit is. (bm)
