Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
1985. június 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Sátoraljaújhelyi részlet Fojtán László felvétele Állampolgár és állam 1985-ben i Irta: Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára A taggyűlések tapasztalatai A kongresszust megelőző pártíórumokon, taggyűlése-; ken, az irányelvek vitájában is gyakran elhangzottak a tőmunkaidő becsületét féltő, gazdasági fejlődésünk szocialista vívmányaiért aggódó felszólalások, sőt előfordultak — mindenekelőtt a kellő tájékozottság hiánya miatt — hamis általánosítások, szélsőséges nézetek is. Pártunk XIII. kongresszusán is szóba került a vállalati gazdasági munkaközösségek ügye. A kommunisták országos tanácskozásán, és az e témában az év elején szervezett pártfórumokon ezzel kapcsolatban a következő főbb megállapítások hangzottak el: a vállalati gazdasági munkaközösségekre, mint a termelési feltételek javításának új eszközére az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásához szükségünk van. Nagy többségük reális igényeket elégít ki, jól illeszkedik a vállalati gazdálkodás rendszerébe, növeli annak eredményességét. A pozitív vonások erősítéséhez elengedhetetlen, hogy a vállalati munkaközösségeket még inkább a dolgozók demokratikus ellenőrzése alá helyezzék, és szüntessék meg mindazokat a vmk-kat, amelyek a munkahelyi szervezetlenség, fegyelmezetlenség leplezését szolgálják, és ily módon megalapozatlan, indokolatlan többletjövedelemhez juttatják tagjaikat. A kormányzati szerveknek — a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével — tovább kell javítani mindazokat a szabályozási, szervezési, érdekeltségi feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a főmunkaidőben lehessen a teljesítményeket erőteljesebben növelni, és ezzel arányban a nagyobb jövedelmet elérni. A vállalati gazdasági munkaközösségekről ez év első negyedében tartott taggyűlési viták és állásfoglalások a vállalati pártmunka számára több hasznosítható tanulságot adtak. Az egyik figyelemre méltó tapasztalat: nem teljesen érthető, hogv a párlalapszervezeteknek miért csak kis hányada foglalkozott az elmúlt években saját kezdeményezésére a vállalati gazdasági munkaközösségek működésének tapasztalataival. Kedvezőnek tartjuk azonban azt, hogy a közelmúltban e témáról tartott taggyűléseket jól készítették elő, valós tényeken alapuló vitaindítók hangzottak el, és alkotó vélemény- csere alakult ki. A helyes álláspontot tükröző állásfoglalások, politikai feladatok többsége megítélésünk szerint hasznosan segíti a gazdasági jellegű gondok felszámolásának meggyorsítását. Elmondhatjuk tehát, hogy a XIII. kongresszus idevonatkozó megállapításait, és a taggyűlésen elhangzott eszemecseréket követően a vállalati gazdasági munkaközösségekről a párttagság megítélése sokkal va- lósághűbb, és egységesebb. Kedvezőnek tartjuk, hogy jelenleg a párttagok többsége nem a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozását ellenzi, hanem helyesen, azok helyi torzulásainak megszüntetését szorgalmazza. Lényeges tanulság az is, hogy napjainkban a munka- közösségek többségének pozitív a gazdasági, politikai hatása azokban a gazdasági egységekben, ahol működésük hosszabb időre tekint vissza. A dolgozók jobban észreveszik, megértik a külső gazdasági környezet változásait, fokozottabban érdeklődnek a vállalat helyzete iránt, fejlődik kezdeményezőkészségük és közgazda- sági gondolkodásuk. A legjobb munkaközösségek példát mutatnak a munkaszervezésben, a munkavégzés intenzitásában, a munkaműveletek jó előkészítésében. A demokratikusan kijelölt vezetőknél, és a teljesítmény alapján kiválasztott tagoknál egyaránt nagy hangsúlyt kap a szaktudás, az alkalmazkodókészség, és a munkaszeretet. Kedvezőnek tekintjük azt az egyre gyakoribb jelenséget is, hogy az egyes vállalati gazdasági munkaközösségek felajánlásokat tesznek, társadalmi munkát végeznek, és mint kollektívák is részt vesznek a vállalat társadalmi életében. Nem kétséges, hogy a vállalati munkaközösségben nyújtott többletteljesítmény bizonyítja, és kézzelfogha-i tóvá teszi a termelés emberi tényezőinek, mint a belső tartalékok egyikének fontosságát, és ina még kellően ki nem használt óriási lehetőségét. A taggyűlések segítségével sikerült a párttagokkal elfogadtatnunk. hogy a munkaközösségekben végzett tevékenység magasabb díjazása az esetek nagy többségében arányban áll az ott kifejtett fokozott teljesítménnyel. Természetesen ott továbbra is maradtak kételyek és ellenvélemények ezzel kapcsolatban, ahol a munkahelyeken hiányzik a munkaközösségek közötti verseny, nincs egyenlő esély a részvételre, új közösségek kialakítására; a vállalatok gazdasági vezetői az ármegállapításkor és a szerződéskötéskor nem tanúsítanak körültekintő gazdálkodói magatartást; az elszámolások, a nyilvántartások tekintetében nem biztosítják a főmunkaidő védelmét; nem kellően tisztázott a munkahelyi vezetők és a munka- közösséget kiszolgáló dolgozók érdekeltsége. Ahol indokoltnak látszik, a párt- szervezetek bizonyára szorgalmazzák majd az anomáliák megszüntetését, a törvényes előírások betartását. Az országos tapasztalatok szerint a vállalati gazdasági munkaközösségekben a párttagok részvételi aránya általában magasabb, mint az adott területen a párt szervezettsége. Ezért különösen fontos a taggyűlések azon egybehangzó megállapítása, hogy ezek az elvtársak tisztességgel eleget tesznek a párttagságukból eredő feladatoknak és kötelezettségeknek. Nagyrészt ennek a ténynek tulajdonítható, hogy a pártalapszervezetek többsége úgy ítéli meg, a vállalati gazdasági munkaközösségek alapvetően nem gyakorolnak kedvezőtlen hatást vállalatuk politikai életére, konkrétan a pártmunkára sem. Egyidejűleg tapasztalható az is, hogy a munkaközösségekre hivatkozva egyesek nehezebben vállalnak hosszabb idejű pártmegbízatást; és jobb előkészítő, szervezőmunkát igényelnek a társadalmi rendezvények, a Munkásőrség utánpótlásának biztosítása. összefügg az előbbi gondolattal az is, hogy a szabad idő felértékelődésével — amit a munkaközösségek megjelenése legfeljebb csak gyorsított — tovább növekedett a párttagok igénye a tartalmasabb pártéletre, a célszerűen és színvonalasan szervezett politikai rendezvények iránt. Következtetni lehet arra, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek léte is sürgeti — más fontosabb tényezőkkel együtt — a pártmunka mozgalmi módszereinek továbbfejlesztését, formális elemeinek, az időt pazarló üresjáratoknak visszaszorítását. Összegezve; az üzemi párt- szervezetek a gazdasággal kapcsolatos pártpolitikai munkájukban a jövőben legyenek öntevékenyebbek, és egyebek között fordítsanak nagyobb gondot a vállalati gazdasági munkaközösségek politikai hatásainak rendszeres elemzésére, a gazdasági vezetők részéről a szükséges intézkedések kezdeményezésére. Az agitaciós és nrooagandamunkával a munkahelyi demokratikus fórumok felhasználásával serkenthetik legeredménve- sebben a kedvező tapasztalatok elterjedését, javíthatják a nyilvánosságot. A gazdasági vezetőktől igényeljék, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek termelésre és gazdálkodásra gyakorolt pozitív tapasztalatait fokozatosan, de bátran érvényesítsék a főmunkaidö alatt, az általános vállalati tevékenységben. Dr. Balogh Pál az MSZMP KB munkatársa Most, amikor a választópolgár bizalmából. az 1983-as választási törvény pozitív aktivitást hozó alkalmazásával létrejönnek az új népképviseleti szervek, a tanácsok, íz Országgyűlés —, érdemes ismét szólni állam és állampolgár viszonyának elvi kérdéseiről. Fontos mindenekelőtt arról szólni, hogy állam és állampolgár együttműködésének fejlesztésében óriási jelentősége, szerepe van a Hazafias Népfrontnak, mint széles körű tömegmozgalomnak; amely ebben a kapcsolatban az állampolgárok közösségét valósítja meg, s alkotmányos szerepet tölt be a népképviseleti szervek létrehozásában. A szocializmus — Marx szavaival — még a szükségszerűség birodalma, ahol bonyolult társadalomszerkezet és bonyolult munkamegosztás van, ahol nagy a szakadék a szükségletek és a kielégítésükhöz rendelkezésre álló eszközök, javak között. A szükségletek kielégítése itt is még az érdekek mozgatta konfliktusok megoldása, kompromisszumok eredményeként kialakuló közmegegyezés útján történik. Ez a bonyolult, történelmileg meghatározott korlátok közé szorított szerkezet az oka, hogy a szocializmusban szükség van azokra, a hatalmi szervezetekre, állami intézményekre, melyek képesek biztosítani a rendszer stabilitását, és megfelelő orientációját, haladását. Ugyanakkor a szocializmus — minden korlátja ellenére — az ember felszabadításának első foka is. Ezért az állam itt már, a politikai demokrácia segítségével, az ember felszabadulásának eszköze is. EGYSÉG ÉS KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG A szocialista viszonyok uralomra jutásával és általánossá válásával megszűnt ugyan valamely osztály politikai elnyomásának szükségessége, de nem szűnt meg a társadalmi-gazdasági folyamatok politikai irányításának szükségessége. A pártirányítás eszköze: a központilag szervezett államhatalom és igazgatás. A társadalom állami igazgatása szükséges, mert az érdekkülönbségekből és érdekellentétekből keletkező ellentmondásokat fel kell ismerni, és megoldásukat államigazgatási, politikai eszközökkel elősegíteni. Az állam funkciói között változatlanul kitüntetett helyet foglal el a gazdasági folyamatok szabályozása. Az állam feladata megteremteni — főleg gazdasági és gazdaságpolitikai, de szükség esetén adminisztratív eszközökkel is/— a társadalmi újratermelési folyamat es a vállalati önállóság közötti összhangot. Természetesen a társadalom alapvető érdekeinek szem előtt tartásával. Feladata a szocialista tulajdonviszonyok alapján szervezni az elosztást, a kooperációs viszonyokat, a termelési ágazatok koordinációját. Még hosszú ideig csak az állam lesz képes rendelkezni és megfelelően élni azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével ki lehet számítani és jelezni a tudományos-technikai forradalom vár-ható gazdasági és társadalmi hatását. Továbbra is az állami eszközök ígérkeznek legmegfelelőbbnek a természet és társadalom viszonyának szabályozására, az emberi környezet tudatos védelmére. Az állam felmérheti és befolyásolhatja a demográfiai viszonyokat, elháríthatja vagy mérsékelheti a természeti csapásokat. CSAK A TÖBBSÉG JÓVÁHAGYÁSÁVAL Ezeket a feladatokat azonban csak akkor láthatja el eredményesen, ha bírja az állampolgárok többségének jóváhagyásál. támogatását, az elhatározásban és a kivitelezésben a többség részvételét. A társadalmi fejlődés jelenlegi fokán ugyanis nincs rá lehetőség, hogy az állampolgárok közvetlenül és naponta irányítási funkciókat töltsenek be a társadalomban. A legtöbb irányítási funkció folyamatosságot, szervezettséget igényel, és megköveteli az irányítóktól, hogy különleges szakképzettséggel, felkészültséggel rendelkezzenek. A termelőerők mai színvonalán nagy intenzitású és egyúttal nagy energiákat lekötő társadalomigazgatásra van szükség. Eközben a társadalom igényt tart minden ember munkájára a munkamegosztás más-más területén. Ilyen körülmények között megengedhetetlen, hogy a legkülönbözőbb képzettségű emberek, időnként otthagyva a munkamegosztásban rájuk szabott feladatokat, közvetlenül részt vegyenek a társadalom igazgatásában. (A szabad idő ehhez még nem elegendő!) Napjainkban még a társadalom igazgatását elkülönült, szakjellegű tevékenységnek kell tekinteni, amely része a munkamegosztásnak, és ezt a funkciót az államapparátusba tömörült szakemberek hivatásszerűen látják el. Az elkülönült igazgatási gépezet megszűnése csak a nagyon távoli jövőben következhet be. Mesz- szi még az az idő, amikor az emberek igazgatása helyébe a dolgok igazgatása lép. Addig az egész társadalomnak meszszemenő érdeke fűződik egy szakszerűen, hatékonyan működő, jól ellenőrzött állam igazgatáshoz. A HIVATALNOKURALOM: PASSZIVITÁS Kétségtelenül jogos az aggodalom, hogy az igazgatás elkülönülése az igazgatottak- tól kitermelheti az igazgatási szervek lélektelen formalizmusát, bürokratizmusát és konzervativizmusát. Ennek következménye az emberek passzivitása lehet, hiszen ha az apparátusok magukat a mindentudók testületének tekintik, és az állampolgárokat megvetéssel kezelik, nem is lehet másra számítani. Ha a hivatalnokok figyelmét túlzottan leköti az agyonrészletezett szabályok gondos alkalmazása, megtörténhet, hogy tevékenységük célját teljesen szem elől tévesztik. Az állam apparátusa a szocializmusban is magában hordja a bürokratizá'lódás veszélyét. E veszély ellen a szocialista demokrácia fejlesztésével lehet felvenni a harcot, kiépíteni a bürokratizmus elleni biztosítékokat. A bürokratikus tendenciákat nem lehet egyetlen huszárvágással megszüntetni. Folyamatos, kitartó küzdelemre van szükség, mert meg-megújuló lehetőségről van szó. A harc két síkon folyhat: egyrészt az államélet demokratikus intézményeinek fejlesztése terén, amelyekben aktivizálódhat az állampolgár, és mint az állam alanya, mint megbízó, figyelemmel kísérheti az államapparátus működését. Ezt a szerepet kell betöltenie az állampolgár bizalmából az Országgyűlésnek és a helyi tanácsnak. Másrészt magában az államapparátusban, úgy, hogy erősítik benne a demokratikus szervezetre jellemző vonásokat, azaz az államapparátus dolgozói kialakítják saját munkahelyük demokratizmusát, és maguk is küzdenek i bürokratikus jelenségek ellen. Tehát a szakigazgatási szervezetek demokratikus ellenőrzésének biztosítása érdekében magának a szakigazgatásnak demokratizálására is szükség van. Az egyén és társadalom egymáshoz való viszonya a szocializmusban is még alapvetően az állampolgár és az állam egymáshoz való viszonyában nyilvánul meg. Ez a legtöbb esetben különböző intézmények közvetítésével valósul meg. De ez a viszony lényegében különbözik attól, ami az állampolgár és állam viszonyát a szocializmus előtti társadalmakban jellemezte, mert ma a különböző intézmények segítségével a dolgozó ember saját államával kerül kapcsolatba. Ennek az elvnek az érvényesülését segíti a szocialista demokrácia fejlesztése az államéletben, vagyis az államintézmények átalakítása úgy, hogy következetesen megvalósulhasson a marxi követelmény: „az állam a társadalom fölé rendelt szervből a társadalomnak mindenben alárendelt szervvé váljék”. A NÉPSZUVERENITÁS MEGTESTESÍTŐJE A másik eszköz az állampolgárok birtokában az állami szervezetben kiépített képviseleti intézmények rendszere; a tanácsok, mint népképviseleti-önkormányza- ;i szervek, és az Országgyűlés, a törvény- hozás. A cél az, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének következtében ezek a képviseleti intézmények egyre eredményesebben töltsék be határozathozói, törvényhozói funkciójukat, és az állampolgároktól kapott megbízás szellemében ellenőrzői funkciójukat az állam igazgatási tevékenysége fölött. Országgyűlésünk a népszuverenitás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvényhozói szerve. Társadalmi előrehaladásunk gyorsítása, rendszerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az Országgyűlésben erősödjék a törvényalkotói .evékenység, növekedjék az Országgyűlés szerepe a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzésében. Ugyanennek a követelménynek a tanácsok akkor felelhetnek meg egyre eredményesebben, ha to- ■ vább erősödnek önkormányzati szerepükben a helyi politika alakításától a bevételeikkel való önálló rendelkezésig, gazdálkodásig. A szocialista állam eredményes működése, demokratizmusának fejlődése feltételezi azt az államapparátust, amelynek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s amely természetesnek tartja, hogy a jogrend a kötelezettség rendje is. Az ilyen állampolgár azoknak a viszonyoknak a terméke, amelyekben az emberek az államhatalmat nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek saját rendjük megszervezésére. Olyan eszköznek, mely hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok közvetlenül vagy képviselőik útján nemcsak véleményükkel, hanem cselekvő részvételükkel is támogatják. Ez a követelmény a szocialista állam demokratikus intézményei, és a felvilágosult, tudatos állampolgár találkozásával valósul meg.
