Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. június 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ünnepeltek az építők (Folytatás az 1. oldalról) Balogh Béla asztalost és Elek Gyula ácsot. Húsznál többen kapták meg a válla­lati Kiváló Dolgozó kitünte­tést. Tegnaptól 16 brigád mondhatja magát „Aranyko­szorúsnak”. Többen Kiváló Újító oklevelet kaptak. Elis­merésben részesültek a törzs­gárdisták is, azok, akik har­minc, vagy harmincöt éve dolgoznak a vállalatnál. Né- hányuk neve dicsérje a töb­bieket is: Árvái Béláné, Má­té Lóránd, Csömör Gyula, Axman Ferenc, Varga T. Lajos. A jó hangulatú ünnepség hangulatos műsorral zárult, amelyből éppúgy nem hiány­zott a zene és a tánc, mint a foci és a kugliverseny. Borsod Megyei Állami Épít ;, »■ _____• \ 11 I _ i A vállalat székházénak kultúrtermében Szatmári Zol­tán, a BAEV szb-titkára kö­szöntötte a különböző mun- Kahelyek, kollektívák, szo­cialista brigádok képviselőit az építők napja alkalmából. A meghívott vendégek kö­zött volt dr. Miklós Imre, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályvezetője, Tóth József, az SZMT veze­tő titkára, Nagy Béla, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének megyei titkára. Eljött az ünnepségre a kassai test­vérszakszervezet küldöttsége is, Ludovik Loksa, a kassai megyebizottság elnökének ve­zetésével. Az ünnepi megemlékezé­sen Bánhegyi Árpád, a BÁÉV vezérigazgatója mél­tatta a vállalat több ezer fős kollektívájának munkáját. A BÁÉV harmincnégy éves fennállása óta a nagyválla­lat dolgozói 61 ezer lakást, ezer iskolai tantermet, 3600 óvodai férőhelyet, s mint­egy százezer négyzetméter­nek megfelelő kommunális létesítményt építettek. Az utóbbi években, a gazdálko­dásban bekövetkezett válto­zásokhoz igazodva, tovább tökéletesítették a vállalat belső érdekeltségi rendsze­rét, ösztönözve ezzel is az eredményesebb, a jobb mi­nőségű munkára. Az utóbbi két év teljesít­ményéről szólva a vezérigaz­gató hangsúlyozta, hogy a fi­zikai létszám csökkenése megállt, s 1984-ről semmi­lyen adósságot nem hoztak magukkal. Két év alatt több mint tizenkét százalékos bér­fejlesztést valósítottak meg, s tovább javult a végzett munka minősége is. Az idén és a jövőben a fő figyelmet mindenekelőtt a munkaidő- alap jobb kihasználására, az. anyaggal való ésszerűbb gaz­dálkodásra, s a létesítmé­nyek, főként a lakások hi­ánymentes átadására kell fordítani. A megyei és a miskolci pártbizottság képviseletében dr. Miklós Imre köszöntötte a részvevőket, rajtuk keresz­tül a BÁÉV egész kollektí­váját. Többek között el­mondta, hogy az utóbbi két esztendőben örvendetesen felgyorsult a vállalat alkal­mazkodó készsége. Ezután ar­ra kérte az építőket, javít­sák tovább a minőséget, kí­séreljék meg gátat vetni a költségek növekedésének, s törekedjenek a jövedelmező­ség fokozására. A kassai építők üdvözle­tét Ludovik Loksa tolmá­csolta a részvevőknek, majd dr. Dalányi László főosz­tályvezet ő, az ÉVM vezeté­se nevében köszönte meg a BÁÉV dolgozóinak az épí­tésügy előtt álló feladatok végrehajtásában tanúsított aktív részvételt. Ezután kitüntetések átadá­sára került sor. Tizenhatan vehették át a Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést. Négy munkahely Kiváló Ter­melőegység elismerést ka­pott. Több kollektíva része­sült a Vállalat Kiváló Bri­gádja kitüntetésben. Számos dolgozó kapott pénzjutalmat. Huszonöt éves törzsgárdatag- ság után járó kitüntetést 65 dolgozónak adtak át. A résztvevők egy csoportjo lent-és Mészművek Hejőcsabai Gyára A Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyárában tegnap délután rendezték meg a 35. építők napi ünnepséget. A gyár kultúrtermében meg­tartott megemlékezésen első­ként Eperjesi László, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte a megje­lenteket. majd dr. Szabó István gyárigazgató mondott beszédet. Többek között szólt arról, hogy nincs a magyar törté­nelemnek még egy olyan korszaka, amikor annyit épí­tettünk volna, mint az utób­bi négy évtizedben. Több mint 400 millió négyzetmé­terrel nőtt az épületállo­mány. Megyénk, városunk különösen sokat köszönhet a tegnap és vasárnap ünnepre gyülekezőknek. A munkájuk­kal létrehozott otthonokban teljesedik ki a lakosság min­dennapi élete. Az építők kö­zösségébe természetesen be­letartozik a cementipar is, hi­szen az ágazat a jelenlegi fejlődést nélkülük nem tud­ta volna produkálni. A kor­szerű építés, a házgyári tech­nológia elképzelhetetlen jó minőségű cement nélkül. E tekintetben a Hejőcsabai Ce­mentgyár maximálisan ele­get tett a követelményeknek. Az eltelt negyven év alatt 20 millió tonna cementet és 3 millió tonna meszel gyártot­tak, melyből az új létesít­mény — a hetvenes évek kö­zepén adták ál — egymaga 12 millió tonnát'állított elő. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a Hejőcsabai Cement­gyár az iparágon belül jelen­leg a leggazdaságosabb ter­melőegység. A munka leg­nagyobb része a legkorsze­rűbb technológiával folyik, s ez a technológia átalakította az embereket is. Az automa­tizált. távvezérelt technológia mellett nemcsak jó szakem­berekre volt szükség, hanem gondolkodásban magasabb szintű, és szélesebb áttekin­tő képességű munkatársakra is. Az igazgató az idei évről elmondotta, hogy a rendkí­vül kemény tél kedvezőtle­nül hatott a termelésre, s nagy erőfeszítéseket kell ten­ni a mennyiségi követelmé­nyek maradéktalan teljesítése érdekében. Az első intézke­dést már januárban megtet­ték. amikor is a március— áprilisra tervezett nagyjaví­tást — a gázkorlátozás miatt — január—márciusra hozták előre. Ez a döntés igazi koc­kázatvállalás volt. hiszen még március közepén sem tud­ták. hogy mikor lesz zavar­talan a gázszolgáltatás. Hogy méeis eredménnyel párosult, az köszönhető a gyár kollek­tívájának, különösen a kar­bantartóknak. akik még a 26 fokos h’deg ellenére is helyt­álltak. Az ünnepség további részé­ben egyéni és brigádkitünte­tések. valamint törzsgárda- iutalmak átadására került sor. Két dolgozó Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetés­ben, két szocialista brigád a Vállalat Kiváló Brigádja, és egy kollektíva pedig a Gyár Kiváló Brigádja elismerésben részesült. A tegnapi napon 162 dolgozó kapta meg a törzsgárda cím különböző fo­kozatát, s összesen 330 ezer forintot osztottak ki. * Június 14-én délelőtt épí­tők napi ünnepséget rendez­tek az Északlervnél. A vál­lalati szocialista munkaver- senyben elért eredményeik alapján a Vásárhelyi-Csöves brigád és a Pattantyús brigád a Vállalat Kiváló Brigádja címet kapta. Igazgatói dicsé­retben és Kiváló Dolgozó ki­tüntetésben 5—5 dolgozó ré­szesült. Vasárnap egész napos ün­nepi programon vesznek részt a dolgozók családtagja­ikkal együtt a vállalat mályi üdülőjében. Pap Dezső átveszi a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Kikényszeríteni a nagyobb hatékonyságot Hús van, állapította meg a vita vezetője, a múlt héten tartott megyei párt-végrehajtóbi­zottsági ülésen, amelyen jelentést tárgyaltak meg a helyi állatforgalmi és húsipari vállalat gazdálkodásáról, termelői kapcsolatairól. Hús van — tapasztalja az a háziasszony is, aki alkalmasint bevásárlásra indult. Legföljebb bosszankodik, ha éppen abban a kilóban több a zsír, amit ö kap, mint a statisztikai átlag. A töltelékáru-ellátást tapasztalván is elégedett lehet a vásárló, esetleg azért lehet bosszús, mert — ha kedve szerint akar válo­gatni — nem biztos, hogy azt a legközelebbi boltban teheti. Mondjuk Miskolcon, vagy a nagyobb településeinken. A kisebb települé­seken változatlanul a legbiztonságosabb a háztáji. Ennek híján a falusi vásárló is meg­találja a húsárut - az igaz: nem mindennap, és gyengébb, sőt gyenge kínálat szerint. Az átlagos mutatók és tapasztalatok alapján azonban nyugvást mondhatjuk: bárcsak min­dig ilyen maradjon az ellátás. Jobb szerve­zéssel, szigorúbb ellenőrzéssel bizonyára az is elérhető, hogy elégedettebbek legyenek a vá­sárlók. Ennek érdekében a korábbinál több konkrét lépés történik mostanában. Reméljük, hogy eredménye nem marad el. A kirakatok — stílusosan szólva -, a pultok mögé nézve: az állattenyésztés, a felvásárlás és feldolgozás mechanizmusait követve azon­ban már bonyolultabb a helyzet. Az említett párt-végrehajtóbizottsági ülésen is kitűnt - mint egyébként sok más téma tárgyalásánál is -, hogy az érdekek mind markánsabb el­különülése és ütközése érhető tetten, a gaz­dasági folyamatok kapcsán. Ez nem isten­verése, az a dolog lényege, hogy jól működ­jenek a társadalomban azok a, röviden szól­va, szabályozók, amelyeknek biztosítaniuk kell az érdekek egyeztetését. Hogy van ez hús-ügyben? Pillanatnyilag jól, ami az érintett ellátást illeti. Hosszabb távla­tokban azonban mór nem ilyen egyszerű a kép. Mert például a termelők érdekvédelmi szervezete azt bizonyítja, hogy az állattartási kedv a mélypont felé közeledik. A külső piac értékítélete most jobban kedvez a növény- termelésnek. De hát ez az értékítélet változó. Az is igaz viszont, hogy egy időn túl, már a növénytermelés pozícióit is rontja a szer­ves trágya hiánya. Aztán: a megyei feldolgo­zó vállalatnak jelenleg nem túlzottan gazda­ságos exportra termelni. A népgazdaságnak viszont evidens érdeke a külkereskedelmi mér­leg javítása. Szóval, ismétlem: ütköznek az érdekek. Az egyik gazdasági vezető meglehetősen rezignálton úgy fogalmazott a vitában, hogy jelenleg az a gazdasági vezető jár jói, aki a pillanatoknak él. Hát ezt meg hogy érti? Ügy, hogy úszik az árral, a lehetőségekkel? Amon­dó vagyok, hogy a biztonságos úszáshoz, ki­vált hosszabb távon, nagyon is szükség van jó stratégiára. Szerencsére a gazdasági veze­tők nagy része ezt mind jobban érzékeli, és igyekszik olyan vállalati koncepciókat kidol­gozni, amelyik több variációval számol: ha megszűnik a kereslet az A termék iránt, tud­jon kirukkolni B-vel, C-vel. Igaz, ezt adottsá­gok sora határolja be, és a szükséges felté­telek nem túl gyakran állnak össze, akkor is nagy-nagy erőfeszítések árán. A mezőgazdaságban maradva, napjainkban elég gyakori a panasz az ott dolgozó veze­tők szájából: nagyon nyomnak a szabályozók, lélegezni sem tudunk. Aztán hallgat az ember eszmefuttatásokat a népgazdaság helyzetéről, például frissen az 1985-ös év első hónapjai­nak nehézségeiről, és úgy látja: ama szabá­lyozóknak az a céljuk, hogy kikényszerítsék a nagyobb hatékonyságot. Biztos, hogy vannak e téren melléfogások, biztos, hogy alkalom- adtán szükség van korrekcióra. A lényeg azon­ban nem változik: ki kell kényszeríteni a na­gyobb hatékonyságot! Hús van — ez Így természetes. Szeretnénk, ha még jobb minőségű és még nagyobb len­ne a kínálat. Nem szeretnénk, ha ez áremel­kedéssel járna. Sajnos azonban a külgazda­sági körülmények tartósan nem kedveznek ne­künk. Újabb előlegekre mór nincs lehetősé­günk. Hús-ügyben és minden ügyben: ki kell kényszerítenünk magunkból a jobb minőséget, a nagyobb hatékonyságot. A különböző ér­dekek a jövőben még jobban ütköznek. Csak azt az érdeket lehet azonban elismerni, ameiy egyaránt előreviszi az egyén és a kisebb- nagyobb közösség ügyét. Ha a harmónia tar­tósan megbomlik - valamennyien kárát látjuk, Nagy Zoltán Á győztes csapat... ... megnyert már minden címet, rangot. Most fehér asztal körül ülnek tagjai a hozzátartozókkal, családtagok­kal. A vacsorán már túl vannak, de messze még a* éj­szaka rége! Felcsendül néhány taktus, a tánetér benétré­sül. Egy szandál elszakadt. Az érdeklődők zsivaja köze­pette az alkalmi „suszterok" nyomán hamarosan használ­hatóvá válik, és a megjavított lábhelfs asszonyka újra táncolni Indulna, ám a zene elhalkul, Kmetz László, a Saca-Kassa Magtermelő Állami Gazdaság mezőgazdasági főmérnöke szólásra emelkedik. Mondandója rövid és nagy tetszést arat. Kmetz Idszló ugyanis a kassai gazdaság gé­pészeti szocialista brigádjának vezetője is. Azé a brigádé, amely az AGROKER-i Zalka Máté nevét viselő szocialis­ta brigádnak egy év óta „testvérbrigádja’*. Kassán büsz­kék erre a kapcsolatra. Szeretve ápolják az eddigi, s ke­resik a további közös lehetőségeket... Zalka Máté Szocialista Brigád. Tizenhét éve alakult munkabrigádként. Egy év múltán már elnyerik a szo­cialista brigád címet. Az el­telt tizenhat év alatt pedig négyszer Vállalati Kiváló Bri­gád címet kaptak. Négy al­kalommal kongresszusi dicsé­rő oklevélben részesültek. Aranykoszorús jelvény tu­lajdonosok. Mostantól pedig már a Szakma Kiváló Bri­gádja cím is az övék. Zalka Máté Szocialista Brigád. Harmincnégy tagot számlál. Tulajdonképpen az AGROKER Vállalat teljes alkatrészosztályát magába foglalja. Illetve az osztály három dolgozója nem tagja a csapatnak, mert a felvétel­hez legalább egyéves jó munka szükséges az osztá­lyon. De a közös munkából, mint az utána következő jól kiérdemelt csapatformáló rendezvényekből ők is kive­szik részüket. A brigád leg­idősebb tagja 56 éves, a leg­fiatalabb csak 18. A család­tagokkal együtt majdnem százhúszan vannak, mert ki­rándulni. szüretelni, tanul- mányutakra, vagy éppen szín­házba együtt mennek, kicsik és nagyok, anyák, apák. („Olyan ez, mint egy nagy család” — mondja Keresz­tessel Tiborné, brigádvezető.) A rendezvényekért fizetni a tagoknak és hozzátartozóknak nem kell, hiszen a brigád­nak van saját pénze. Hon­nan? A kitüntetések utón, vagy a társadalmi munkák alapján kapott jutalmakból, a túlórákból mindig megte­lik a közös kassza. Aztán évente többször megterítik a „nagy” asztalt, s együtt mu­lat a csapat. („A legutóbb a vállalat üdülőjében gulyást főztünk. Utána pedig hajna­lig szólt az énekünk, no és táncoltunk. Igazi, jó mulat­ság volt” — mondja Kondor Imre, az alkatrészosztály ve­zetője, aki februárban sú­lyos infarktuson esett át, de most is itt van a Szakma Kiváló Brigádja cím átvéte­le kapcsán rendezett ünnep­ségen, meri szíve — beteg­sége ellenére — idehúzza, az övéi közé, a társai mellé.) Raktárosok, árubeszerzők, értékesítésért felelős dolgo­zók, adminisztrátorok és ta­karítónők. Végzettségüktől és beosztásuktól függetlenül jó barátok, összeköti őket a munka (a vállalat eredmé­nyének meghatározó mozaik­ja az osztály munkája, hi­szen a teljes nyereség 64 százaléka itt képződött az elmúlt évben is), a közös fe­lelősség, valamint a szórako­zás. („Egy-egy színházi láto­gatás után beülünk egy cuk­rászdába, megiszunk egy kávét és jót beszélgetünk. Vagy a túlórák után valaki­nek eszébe jut: megfőzi ö a közös vacsorát! Ilyenkor még együtt maradunk, s a fáradt­ságunknak már nyoma sincs”. — mondja Kondor Imre.) Hét évvel ezelőtt a brigád vezetője Kárpáti Zoltánná, Marica volt. Aztán nyugdíj­ba ment, de még mindig be­bejár, mert a nyugdíj „csak” a munkahely mentességét jelenti, a brigádét nem. Itt van a régi társak között most is. Jön-megy, intézke­dik és otthon érzi magát. A győztes tagja marad ő is, mint majdan minden nyug­díjas. Zalka Máté Szocialista Bri­gád. Fékezhetetlen lendület­tel vállal minden évben töb­bet és többet. Tőlük indult annak idején az AGRO­KER-i véradó mozgalom. Vállalati szinten közel 20 hagyományos véradót tarta­nak nyilván, ebből tizenöten zalkások. Ám a mozgalom kiszélesedését jelentette, hogy például az elmúlt év­ben már harminchatan vet­tek részt a brigád-szervezte véradásban. Munkaverseny­felhívások, kongresszusi fel­ajánlások, társadalmi mun­kavállalások indultak el tő­lük, magukkal ragadván a többi vállalati brigádot. De gazdasági-kulturális alapo­kon nyugvó szocialista együttműködési szerződést kötöttek a tibolddaróci, mú- csonyi, emődi termelőszövet­kezetek egy-egy szocialista brigádjával. Minderről ott az ünnepségen nem szívesen beszéltek, mert nekik mind­ez természetes, „a lehetőség valahogy adódott magától” — mondják. S én megértem, mert lassan megérzem a tit­kot, amit a zalkások maguk­ban hordoznak. Amelyet ta­lán úgy is nevezhetünk: a közösség békéje, a közösség ereje. Balogh Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents