Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-14 / 138. szám
1985. június 14., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kétszáz hektár utazni fog Mocsarak kincse — No, gyerekek, ha már termelni nem tanultatok meg rajta, akkor elvisszük az egészet Budapestre. Hadd főjön az ő fejük! — Tóth Sándornak, a nagyrozvágyi termelőszövetkezet elnökének szavait elképedt csend követte. A zavart arcok láttán az elnökből kirobbant a nevetés. — Semmi baj a fejemmel, fiúk. Pedig, ez a kétszáz hektár tényleg el fog költözni innen a fővárosba. Eladtam a földet magunk alól. (— Nemrég kerültem ide. Bejártam a Bodrogköz több gazdaságát, ismerve a vidéket, ezt az ötletet régen dédelgetem magamban. Iszonyú vidék ez. Hol a belvíz pusztít el mindent, hol egy homokvihar végez a reménnyel. De van egy kincse, ami hajdan sokat ért, ami ma is ott lapul a vizenyős táblák mélyén. A tőzeg. A lápvidék aranya.) Végigjárta a határt. Idősebbeket kérdezve, saját szemére támaszkodva, laboratóriumi eredményt kérve. Megtalálta azt, amit keresett. — Innen már könnyű feladatom volt. Tudtam, a jó virágföld, amelynek nélkülözhetetlen anyaga a tőzeg, keresett termék. Következésképpen, ott kellett kopogtatni, ahol ez hiánycikk. A Fővárosi Kertészeti Vállalat azonnal megkötötte a szerződést, de már többen is jelentkeztek ezért a mocsárkincsért. 'Tóth Sándor gyorsan hozzáteszi : — Nem nagy üzlet ez! Ami elsősorban jövedelmezővé teszi, az a nagy szállítási távolság. Kikötöttük; a bányászott harminc centiméter mélységű anyagot csak mi szállíthatjuk. Az évi 1— 1,5 millió forintos nyereség lényegében a fuvarozásból fog származni. De így lényegében jövedelmezővé tettünk kétszáz hektárt,’ amelyen eddig a vadvíz uralkodott. A felmérések szerint hatmillió köbméter tőzeget lehet az elkövetkező években virágcserepekbe, üvegházak alá elköltöztetni. Végső soron hosszú távra szóló szerződéseket tudtak kötni, amely a jelenlegi gazdasági helyzetben egyáltalán nem közömbös szempont. (— Eszembe jutott egy beszélgetés, amit az elmúlt évi mezőgazdasági kiállításon egy osztrák kereskedővel folytattam. Panaszkodott, hogy nincs megfelelő minőségű alapanyaga. Ott álltam egy morotva partján, amikor mindez felvillant bennem. Ránéztem a nádra, s tudtam, van újabb tennivaló. Ha már a mocsarat eladtuk lent, adjuk el fentről is.) Így megkezdődtek ezek a tárgyalások is. Alapja a 2.5 —3 hektár nád, amit évente télen levágnak, s megfelelő feldolgozás után az exportőr kívánságai szerint összefonják. Ez sem bombaüzlet! Hozhat ugyan valami csekély nyereséget (hiszen az alapanyag kiváló), de legnagyobb előnye, hogy asszonyokat tud foglalkoztatni. Asszonyokat, akik nagyon alacsony bérért, a ráfizetéses kertészetben dolgoznak. Az elnök; — Aki egy kicsit is ismeri a vidéket, az jól tudja, melléküzemágak, ipari üzemek nélkül, itt megélni lehetetlen. Minden kis lehetőséget ki kell használnunk ahhoz, hogy előrébb lépjünk. És nem szabad félni a feladatoktól. Minél magasabb a léc, annál több pénz üti a markunkat. így hát a Rába gyárral vettük fel a kapcsolatot, ahol ajánlkozásunkat szívesen is fogadták. Egy forgácsolóüzemet indítanánk be, ahol a motorok szelepülés-perselyét munkálnánk meg. Mintegy ötszázezer darab alkatrészt esztergálnánk kezdetben, de ennek évi 4.2 millió forintos árbevétele, a későbbiekben megötszöröződhet. Természetesen csak akkor, ha a magas1 szakmai követelményeknek eleget tudunk tenni, s a gyár ígéretének megfelelően nagyobb megrendelést ad nekünk. (— Sokféle modell van egy gazdaság vezetésére. Mi azokat a lehetőségeket akarjuk megnyergelni, amit a környék nyújt nekünk. Csak a jövő döntheti el, hogy amit választottunk, s ami szerkezetet kiépítünk, igazolni fogja-e mai elképzeléseinket?) — kármán — Az MSZBT megalakulásának 40. évfordulóján (Folytatás az I. oldalról) őket. A két baráti társaság nevében megkoszorúzták az LKM tervező irodája előtt levő Lenin-szobrot, ezután üzemlátogatás következett. A vendégek ellátogattak a kombinált acélműbe, megtekintették a fontosabb üzemrészeket. Itt Drótos László, a vállalat vezérigazgatója tájékoztatta őket a kohászatról, annak jelenéről és a jövő terveiről. Kora délután munkásgyűlést rendeztek a kohászat acélszerkezeti csarnokában. Dudla József üdvözölte a résztvevőket: szovjet barátaink mellett a kohászat, a Diósgyőri Gépgyár, valamint jó néhány miskolci üzem dolgozóinak képviselőit. A .munkásgyűlésen Gerzsényi Miklós, a kohászai pártbizottságának titkára mondott beszédet. Felidézte a felszabadulás időszakát, amikor az élet megindulásával egyidejűleg a magyar értelmiség legjobbjai — Szent-Györgyi Albert vezetésével — megalakították az MSZBT jogelődjét, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot. Később a társaság már nem szervezetként, hanem mozgalomként működött tovább, ez jelentős minőségi változást jelentett; lehetővé vált az addiginál eredményesebb formák és módszerek alkalmazása. Jelentős előrelépést hozott az 1971-es esztendő, amikor a Központi Bizottság határozatának szellemében az országos elnökség megteremtette a társadalmi alapokon nyugvó kollektív tagság lehetőségét. A Lenin Kohászati Művek az országban elsőként kérte kollektív tagcsoporttá nyilvánítását és csatlakozásra szólította fel az ország üzemeit, intézményeit. A Lenin Kohászati Művek igen sok szállal kötődik a Szovjetunióhoz — mondotta a továbbiakban az előadó. — A negyvenéves együttműködést fémjelzi többek között A munkásgyülésen (elszólalt G. V. Dzisz a kohók korszerűsítése, az oxigéngyár rekonstrukciója, de jó néhány éve egyre erősödő kapcsolataink vannak a Vologdában levő cse- repoveci kohászati üzemekkel is. A diósgyőri és a cse- repoveci kohászok egyre jobban megismerik egymás életét, munkáját. Ezután G. V. Dzisz elv- társ lépett a mikrofonhoz. Külön öröm számunkra — hangsúlyozta —, hogy eljöhettünk abba a Lenin nevét viselő gyárba, amelynek kollektívája Magyarországon elsőként lett az MSZBT kollektív tagcsoportja. Tudjuk, hogy az önök vállalata sok nehézséggel, feladattal küzdve a magyar acélgyártás egyik élenjáró bázisa és termékeik nagy részét a Szovjetunió szállítja — mondotta. Szólt arról, hogy a KGST legutóbbi ülésszakán elfogadott határozatok további lehetőségeket jelentenek az együttműködésre. A szónok ezután nemzetközi kérdésekről szólva elmondotta, hogy a Szovjetunió elvi, konstruktív politikával, a kölcsönös párbeszéd fenntartásával törekszik a béke védelmére, megőrzésere. A Szovjetunió, a jóra jóval. a bizalomra bizalommal válaszol — mondotta. Felszólalása további részében a Szovjet—Magyar Baráti Társaságok levékenysé- géről beszélt, arról a munkáról, amely során, sokféle módon törekednek a magyar nép életének, munkájának, eredményeinek a megismertetésére. Befejezésül eredményes munkát, sok sikert kívánt a kohászat dolgozóinak céljaik eléréséhez, a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtásához. Végezetül az LKM kollektívájának a magyar—szovjet barátság erősítésében végzett kiemelkedő tevékenységért átadta az SZMBT elismerő oklevelét és ajándékát, amelyet Drótos László vezérigazgató vett át. Ezután Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára kitüntetéseket nyújtott át. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapta Erdei 1 mréné, az LKM és Újhelyi Tibor, a DIGÉP aktívája. Az MSZBT emlékplakettjét kapta dr. Énekes Sándor, a DIGÉP vezérigazgatója, Bonta Lajosné, a BEFAG nyugalmazott párt- bizottsági titkára, Erdélyi István az LKM. Szabó László és Muhorai Tiborné a DIGÉP aktívái. A diósgyőri munkásgyűlésről szovjet barátaink Lenin- városba, a Tiszai Vegyi Kombinátba látogattak, ahol a város és a vállalat politikai és gazdasági vezetői, valamint a városi MSZBT tagcsoport elnöke fogadta őket. Tájékoztatást kaptak a városról, valamint a kombinátról. A delegáció rövid gyár- látogatáson vett reszt, majd megtekintették a TVK szabadidőközpontját. Szovjet vendégeink ma délelőtt elutaztak megyénkből. P. .1. Fojtán László felvételei Földön és magasban Szerelők, hegesztők, lakatosok, kőművesek, ők. azok, akikkel nap mint nap találkozhatunk az épülő új lakótelepeken. Szorgos munkájuk eredményeként egymás után nőnek ki a földből a bérházak, otthont teremtve az emberek ezreinek. Az építkezéseken dolgozók — szakmunkások és segédmunkások — az év minden szakában kellő helytállásról tesznek bizonyságot. Dacolnak az időjárással, hol tűző napsütésben, hol pedig esőben, hidegben, s ha kell, a legkeményebb télben is végzik feladatukat. A Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat több ezres kollektívája az eltelt évek alatt szinte a város minden pontján letette névjegyét: az Avastól a Martintelepig, a Szentpéteri kaputól Diósgyőrig lakóházak, iskolák, különböző létesítmények tucatjai őrzik kezük nyomát. Miskolcon, a martintelepi Csokonai utcában, az úgynevezett vasutas lakótelepen 180 társasház épül, s az itt lakók gyermekelhelyezési gondjait egy 200 fős óvodo és egy 60 személyes bölcsőde enyhíti. A képen: megkezdődött a bölcsőde falszerkezetének beemelése. Az avasi lakótelep 3-as ütemében épülő négyszintes bér házakba a jövő évben költözhetnek be a leendő tulajdonosok. A 306. számú épületnél a November 7. szocialista brigád tagjai a csomópontok és koszorúk betonozását végzik. Reggeli a tetőn A szerkezetszerelők befejező munkái közé tartozik a tetőtér záróbetonozása Végleges helyére kerül a zárófödém Csákó Gyula képriportjo
