Észak-Magyarország, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-14 / 138. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. június 14., péntek A szakkör tagjai, amikor még a Muhi-emlékpark kopjafáin dol­goztak Fotó: Fojtán László A Magyar Távirati Iroda május 31-én adta hírül, az alábbiakat: „A Magyar Út­törők Szövetségének Orszá­gos Tanácsa a gyermekek szocialista nevelése, az Űttö- rőszövetség céljainak valóra váltása érdekében kiemelke­dő alkotó tevékenységet vég­ző személyeknek, illetve kö­zösségeknek évente, Gyer­mekekért díjat adományoz. A kitüntetéseket először csü­törtökön a Magyar Úttörők Szövetsége székházéban adta át Varga László, a szövet­ség főtitkára.” Az idén, töb­bek között Bárdos Lajos ze­neszerző, Reich Károly gra­fikusművész és Weöres Sán­dor költő kapta meg ezt a szép díjat. Minket azonban a nyolcas sorszámot viselő díjazott, a Miskolci Közle­kedési Vállalat KlSZ-alap- szervezetének fafaragó kö­zössége érint és érdekel. La­punkban már többször ír­tunk a Szegedi Miklós ve­zette ifjú fafaragókról, ezért külön már nem kell bemu­tatni őket. Miután gratuláltunk Sze­gedi Miklósnak, arra kér­tük, hogy naplószerűen idéz­zük fel az eddig megtett utat. Ezek az ifjú szakmun- Kások precíz emberek, szak­körük megalakulása óta nap­lószerűen rögzítik a közösség fontosabb eseményeit. Az album első oldalán a felada­tokat határozták meg. A .szakkör célja: „Az ifjúság sokoldalú nevelése elképzel­hetetlen alapos, tartalmas esztétikai nevelés nélkül. A marxizmus azt tanítja, hogy az emberek viszonya a vi­lághoz sokoldalú. Ennek a «okoldalú viszonynak egyik leglényegesebb oldala az esztétikai viszonyulás a va­lósághoz, másképpen kifejez­ve a valóság esztétikai elsa­játítása.” A feladatokat pe­dig így jelölik meg: „A fel­bomlott faluközösségek na­gyon lényeges hagyományőr­ző, gazdagító és továbbadó kulturális funkciójának át­vételére nagyon alkalmasak az üzemekben együtt dolgo­zó, együttélő közösségek. A hagyományok megújulásával gazdagodik az emberek kap­csolata és ez a harmonikus kiegyensúlyozottság visszahat a mindennapi munkára is.” A Miskolci Közlekedési Vállalat tanműhelyében 1980- ban 12 taggal alakult meg a szakkör. Ezek közül ma már csak nyolcán vahnak az „út­törők” iközül. Rögtön bekap­csolódtak a Városi Művelő­dési Központ fafaragó stú­diójába, amely a szó jó ér­telmében gyerekeinek tekin­ti őket. Azóta valódi közös­séggé formálódtak, szakmai­Az oklevél és a dij lag is sokat fejlődtek. Min­den nyáron táboroznak, illet­ve építenek valahol, vala­mit. Az első munkájuk — közösen a városi stúdióval — a népkerti emlékoszlop volt. 198'1-ben Boglárlellén kis játszókertel, 'Budapesten a XII. kerületben játszótól i játékokat faragtak.' A leg­nagyobb hírnevet azonban a muhi csata emlékére készí­tett kopjafákkal szerezték. Ez országos vitát váltott ki. felhívta a figyelmet hely- történeti értékeinkre. A KISZ KB megbízásából 199.1 nyarán egy Berlin melletti lakótelepen Marzahn játszó­terét építették. Ez több, mini szakmai sikert jelentett! Az NDK ifjúsági minisztere is fogadta őket, kifejezte elis­merését. A németek olyany- nyira meg voltak elégedve a munkájukkal, hogy 1994 nya­rán szabadidőközpont kiala­kítását bízták rájuk Schar- mützelseeben. Itthon a Her­man Ottó Emlékpark fara­gott oszlopait készítették el. A szakkörnek szinte az el­ső perctől kezdve kitűnő sajtója van. Ilyen előzmények után ér­le az a kellemes meglepetés őket, hogy az idén megkap­ták a Gyermekekért díjat. Szegedi Miklós szerényen elhárítja a gratulációt, meri. szerinte, ez az egész közös­séget illeti meg. — Nagyon jólesik ez az elismerés, — mondotta —. valamint az. hogy a mun­kahelyemen is rokonszenv- vel fogadták a hírét. Min­den feltételt megteremtenek ahhoz, hogy dolgozhassunk. Ügy érzem, hogy közössé­günk tovább is léphet, a nagy közös munkák után. most mór egyéni pályázato­kon is szeretnénk indulni. Szakmai fejlődésünkhöz szükségesnek érzem, hogy megismerjük a megye nép­rajzi, azon belül is a fafa­ragó hagyományait. Szeret­nénk ellesni a fafaragók tit­kait. (horpácsi) Miskolci nyár ’85 Mozart-est Letagadhatatlanul elkezdő­dött a nyár. Ezt a miskolci zenebarátok onnan is tud­hatják — természetesen sok egyéb mellett —, hogy ki­nyitották kapuikat azok a „koncerttermek”, amelyek ki­zárólag ebben az évszakban adnak otthont a muzsikának. Az avasi műemlék templom népszerű sorozata, a Colle­gium Musicum legutóbb Molnár Viola orgonaművész hangversenyét hirdette, a Muzsikáló Udvarban pedig a Miskolci Szimfonikus Zene­kar Mozart-estjét hallgathat­tuk. Hogy itt a nyár, ez egy­ben azt is jelenti, hogy a „közreműködők” száma egy- gyel megszaporodott, neve­zetesen az időjárással. Múlt hét péntekén szerencsénk volt, az eső letudta a ma­gáét még a korai órákban, így este — a Kossuth Mű­velődési Ház megszépült, fel­újított szabadtéri színpadá­val összhangban — kellemes körülmények között hallgat­hattuk Mozart muzsikáját. Könnyed, felszabadult elő­adásmód, kiegyenlített hang­zás, korrekt technikai szín­vonal jellemezte a Miskolci Szimfonikus Zenekar pro­dukcióját. Igen szellemes tol­mácsolásiban élvezhettük a Szöktetés a szeráfból című opera nyitányát; rövidsége ellenére ez az interpretáció nyújtotta talán a legtöbbet, azaz a legegységesebb képet. Természetesen más, összetet­tebb zenei feladatot jelen­tett a Sinfonia Concertante, majd a Jupiter szimfónia megszólaltatása. A Sinfonia Concertantét négy évvel ez­előtt hallhattuk itt a Muzsi­káló Udvar programjai kö­zött, a szólisták ezúttal Szer- gej Davidov (oboa), Novák József (klarinét), Halász Ist­ván (fagott) és Sándor Já­nos (kürt) voltak, egy posz­ton történt tehát változás a 81-es előadáshoz képest. Vál­tozott viszont az az affini­tás, amellyel Mozart, zenéjé­hez mind a szólisták, mind a zenekar közeledett. Épp a négy évvel ezelőtti (muzsi­káló udvarbeli) Mozart-cik- lusuk kapcsán hiányoltuk az önálló Mozart-képet, azt az előadásmódot, amely a Mis­kolci Szimfonikus Zenekart egyértelműen hozzárendeli a bécsi mester világához. Most viszont épp az értelmezés tisztaságával, a mozarti vi­lág tudatos megidézésével tűnt ki az együttes. Ez még akkor is .igaz, ha bizonyos tempóingadozások, itt-ott pe­dig a hangzáskép (technikai eredetű) elbizonytalanodása ad feladatot a még tökéle­tesebb, a még elmélyültebb Mozart-játékhoz. A koncert magas színvo­nalának teljesítésében tagad­hatatlan érdemei voltak Va­sad! Balogh Lajos dirigensi munkájának. A milánói Sca­la staggione társulatának vezető karnagya először ven­dégszerepeit Miskolcon, s személyében a közönség egy nagyvonalú dirigenst kö­szönthetett. Vasadi Balogh Lajos megbízott a zenekar képességeiben, szinte „csak” arra vállalkozott, hogy Mo­zart muzsikájának érzelmi közvetítését vegye gondjaiba, s ezt az érzelmi programot a nagyobb formai egységek pontosan körülhatárolt vilá­gába beépítse. A zenekar — s kitűnő képességű szólistái — pedig örömmel és a kar­mesteri elképzeléseket vál­lalva követték intéseit. D. Sz. E. f V / • C\ 1 1 1 1 1 • Uve! e^gyan nataio k klubja A beszélgetés stílusosan, kellemes sztereozene hang­jai mellett történt a Sajó- szentpéteri Üveggyár ifjúsá­gi klubjában. A villogó fény­orgonákat egy pillanatra fel­váltotta az ismerten-megszo- kott neonvilágítás, hogy rö­vid pillantást vethessünk az újonnan elkészült dekoráci­ókra, a jeles összejöveteleket képeken megörökítő tablók­ra, és egyáltalán a klub fel­szereléseire. — Két hónap szünet után a közelmúltban nyitottuk meg ismét a klubot — mondja a vezető, Paszternák András, aki lassan hat esz­tendeje látja el ezt a fel­adatot. — A gyár szakem­berei most fejezték be az általános felújítást. Új fal­burkolat díszíti a helyiségei, új padlón rophatják majd a táncot a fiatalok. Nem kell a jövőben lelakatolni kiilön- külön a technikai felszere­lést őrző szekrényeket — mutat a terem egyik végé­ben levő üvegkalitkára —,. mert elkészült a slúdiószo- ba. Pontosabban csak fülke, hiszen jóformán szobányi ez az egész helyiség. — Jó néhány munkahe­lyen még ennyi sem jut a fiataloknak... Magyar kiállítás — a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria anyagából válogatott repre­zentatív bemutató — nyílik június 14-én, a világ egyik legjelentősebb magángyűjte­ményében, a luganói Tissen- Bornemissza gyűjteményben. A tárlatot Köpeczi Béla mű­velődési miniszter és Kurt — Nem ás azért mondom, mert elégedetlen vagyok, szó sincs róla. Hiszen a klub va­lamennyiünk büszkesége, sőt nem csupán a fiataloké, ha­nem a gyárvezetőségé is. Elismerik, jó ötlet volt az egykori légóhelyiség átala­kítása ifjúsági klubbá. Tár­sadalmi munkában vállaltuk az átépítést, ám az igazság­hoz tartozik, hogy később sok-sok segítséget kaptunk a gyártól, a KISZ-bizottságtól. Ez a segítségnyújtás egyéb­ként a nagyközség ifjúságát is érinti, hiszen hosszú évek óta rendszeresen ellátogat­nak ide. Szórakozni, vetél­kedni, előadásokat hallgatni. Jól szolgálja tehát az egy­kori légópince a területi if­júságmozgalmi munkát. Az pedig természetes, hogy a vállalat vezetői a megbeszé­léseket, a brigádtalálkozókat és egyéb rendezvényeket szintén itt tartják. — Milyen időközönként jöhetnek ide a fiatalok, és mi a kedvelt időtöltésük? — Kezdetben heti egy al­kalommal vettük igénybe a klubot, ma már úgyszólván, mindennaposak a rendezvé­nyek. Szombatonként video- disco várja a fiatalokat. Ta­lán ez a leglátogatottabb. Furgler, a Svájci Államszö­vetség elnöke nyitja meg pénteken. Tiepolo, Dürer, Delacroix, Manet és Gauguin alkotásai mellett a Galériából többek között Munkácsy Mihály, Paál László, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Rippl-Rónai József és Szinyei Merse Pál festményei szerepelnek a be­mutatón. Ilyenkor zsúfolásig megtelik a táncterem, a büfé és a tévészoba :is. A kapunál gon­dot okoz az „őrségnek”, hogy kit engedjenek be ... — Eszerint nem akárki teheti be ide a lábát? — Nem szeretnénk, ha né-' hány nagyhangú fiatal el­rontaná a szórakozásunkat. Vendégeink között elsőbbsé­get élveznek az üveggyári­ak, akik itt keresik kenye­rüket és akik sokat tettek a klubért. Ezért van nálunk kétféle, fényképes tagsági igazolvány. A sárga a gyá­riaké, a kék a községbeli fiataloké. Programból ki-ki kedvére válogathat, amelyet közösen készítünk a KISZ- alapszervezetek kultúrfelelő- seivel. Hagyományos össze­jöveteleink körébe tartozik a farsang, a húsvét és a ka­rácsony ünneplése, no meg a szüreti vigasság, a bál. Minden második .hétfőn van filmklubunk. Rendszeresen találkoznak az ipari tanulók és a magnósklub tagjai is. Havonta egy alkalommal je­les politikust, művészt hí­vunk meg. Ezek iránt igen nagy az érdeklődés. — A klub tizenhárom éves múltra tekint vissza. Azóta többször kaptak elis­merést, melyek voltak a leg­fontosabbak? — Háromszor nyertük meg a megyei klubpályázatot, 1983-ban pedig a megye ki­váló ifjúsági klubjának arany fokozatát. Ott voltunk a sajószögedi megyei klub- találkozón és a gyulai or­szágoson ,is. Mégpróbáltunk ellesni olyan újdonságokat, hasznos tudnivalókat, mód­szereket, amelyek jól szol­gálják majd és még tartal­masabbá teszik a mi klub­mozgalmunkat, klubéletün­ket. Monos Márta Magyar vendégkiállítás Partnerkeresők A címben jelzett foga­lom napjainkban félreértel­mezhető, de áz itt követ­kezőkben merőben másfaj­ta partnerek kereséséről lesz szó, mint a különböző magánvállalkozásban, vagy valamilyen társulás cégére alatt működő házasságköz­vetítő, vagy egyéb társke­reső ügyködésről. Itt közű­iét keres partnert munká­jának jobb végzéséhez, il­letve egyáltalában végzé­séhez, mert egyedül nem tudja feladatát megoldani. A partnerkeresés ebben az esetben | elengedhetetlenül szükséges, társadalmi fon­tosságú. A bevezető talán homá­lyosnak tűnik, tehát in médiás rés, azaz vágjunk bele a dolgok közepébe. Közművelődési életünk egyik legneuralgikusabb te­rülete a kis népességű tele- pülések lakosságának kul­turális ellátása. A kisfal­vak korábban sem rendel­keztek megfelelő közműve­lődési felszereltséggel, sze­mélyi feltételeik is nagyon hiányosak voltak. Az a fo­lyamat viszont, amely e települések utolsó éveire jellemző volt, szinte lehe­tetlenné tette a közműve­lődés legelemibb gyakorla­tát is. Részben a fiatalság elvándorlása, de hasonló módon az, hogy a közigaz­gatási átszervezésekkel a tanács, az iskola, sok he­lyen a lelkész, a könyvtár és minden egyéb kulturá­lis, közművelődési kisu­gárzással hatni tudó szerv elhagyta a legkisebb tele­püléseket. Az ott élő lako­soknak az igényeit viszont közigazgatási átszervezések nem befolyásolják, főleg nem szoríthatják vissza. E településeken egyedül a fa­lusi kocsma és a vegyes­bolt maradt meg olyan lé­tesítményként, ahol hosz- szabb-rövidebb időre össze­jönnek az emberek, gondo­latot cserélnek, vagy cse­rélhetnek. így ezekre há­rul a közművelődés lehet­séges elemeinek megterem­tése, biztosítása, ezek le­hetnek egyelőre a helyi közművelődés keretei. A fogyasztási szövetkeze­tek, az áfészek kezelésé­ben állnak ezek a kocs­mák — italboltok, vendég­lők, falatozók, esetleg ét­termek — és a boltok, az áfészekre hárul hát a köz- művelődésből egy jókora feladattömeg. A Borsod megyei áfészeknél — mint a közelmúltban egy gondo­latcserén hallottam — fo­lyamatos a közművelődési munka, szinte jogelődjeitől örökölte ezt a feladatot a szövetkezet, és már negy­ven éve igen sokszínűén műveli. Nemcsak a hagyo­mányos közművelődési ága­zatokat támogatja, azaz a tánckarokat, kórusokat, színjátszókat, egyebeket — már ahol ilyenek vannak! —, hanem szélesebben ér­telmezi a közművelődést és a lakáskultúrától a divat- bemutatón át a vöröske­resztes tevékenységig sok mindent bevon tevékeny­ségi körébe, hogy a rá vá­ró közművelődési feladato­kat megközelítően teljesít­se. E munka közben termé­szetesen adódhatnak kisik­lások, vadhajtások is. Pél­dául kicsit ingoványos te­rület az áfész-éttermekben rendezett, vacsoraestekkel kombinált hakniműsor, amely talán hoz némi jö­vedelmet az étteremnek, de közművelődési haszna erősen vitatható. A 25. mis­kolci filmfesztiválon szere­pelt Zombory Katalin re­mek kisfilm je, a Húzzák a nótánkat, amely ezt a té­mát járta körül igen ér­zékletesen. Melegen aján­lom mindazok figyelmébe, akik a drága rántotthús- vacsora, a palack bor és a messze falvakban balekra vadászó haknibrigádok együttműködésében keresik a kibontakozás útját és nem ismerik fel ennek a veszélyét. Tenni pedig kell valamit. S ha a közművelődés anya­gi bázisait nem vacsora- jeggyel teremtik elő, hát kell egy másik intézmény, égy partner, amellyel ösz- szefogva talán értelmeseb­ben lehet előbbre lépni, ta­lán együtt jobban meg le­het teremteni a kis tele­pülések kulturális ellátásá­nak anyagi alapjait is. Ezért kell az áfészeknek partnert keresniük. Az em­lített gondolatcserén a (Bor­sod Megyei Moziüzemi Vál­lalat is kifejtette gondjait. A kis települések rozoga mozijai végveszélyben van­nak, de esetleges fennma­radásuk is súlyos gondok­kal jár, a ráfizetés napon­ta nő, fenntartásuk egyre gazdaságtalanabb lesz. Ezért a mozi is partnert keres, így találkozott össze az áfésszel, legalábbis első lé­pésként. Alapos felmérések szükségesek ennek a part­nerkapcsolatnak a létreho­zásához. Egyeztetni kell az adott áfész területén je­lentkező közművelődési fel­adatokat, a helyi igénye­ket és lehetőségeket, a mo­zivállalat művelődéspoliti­kai és nyereségkötelezettsé­gi feladatait, a technikai lehetőségeket, sok egyebet. Ki kell vinni a kisfalvak­ba — a technikai lehető­ségek határain belül — Búd Spencer filmjeit is, de ott a helye az értékes művek­nek is! Az úfésznek és a mozi­nak szüksége van egymás­ra. A kis település lakói­nak pedig ez összefogás kí­nálta lehetőségekre. Együtt többre mehetnek. (benedek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents