Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-26 / 122. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

OMMMmam

1985. május 27., hétfő

A felszabadulás után hat évvel mutatták be a Szabad szél cimii színmüvet, ennek sze- replöi láthatók képünkön

UHÍEM

* Urfcfe tmd mU «UM t,

* darakot. melyet a matt rendszer 25 évig mem engedett színpadra vinni, minden elvtArsnaJk, Btaárlánmak és szellemi munkásnak látnia kellI

•CkpMII L lci| 21 9. IL ICI« 2k 9. HL kcl« D 9

Eredeti plakát a legelső, felszabadulás utáni előadás „beharangozásáról" . . .

Kilencven évet, kilenc évtizedet számlálnak a diósgyőr-vasgyári munkásszínját- szók. A hőskor kezdetétől.

Volt nekünk egy kollégánk — „kedves öreg barátunk” — itt, az Észak-Magyar- ország szerkesztőségében, Boda Istvánnak hívták. Sajnos, hogy múlt időben kell fiatalabb kollégájának erről betűket egymás után tenni! — Elhunyt már „az öreg”, de megelevenült például azon a találkozón, akit a valamikori — még megtalálható, megkereshető - és mozdítható vasgyári színjátszók között meg lehetett keresni.

Azt lehet olvasni — egyebek között — az erre az alkalomra kiadott füzetben (írta és szerkesztette Kováts György), hogy: „A vasgyári munkásétteremnek ünnepélyes megnyitása 1895. november 17-én volt. Ma már csak az idősebb vasgyáriak, a népművelők emlékeiben és a fényképeken él a hol „hodály”-nak, hol „lovardádnak nevezett, 1970-ben lebontott épület, mely külsőségeiben ugyan sohasem volt méltó a diósgyőri vasgyár gazdasági eredményeihez, de szerénységében is gazdagon árasztotta magából a vasgyári munkások nehéz életét megszépítő művészeteket, az irodalmat, a zenét, a filmet...”

*

Ez az ünnepség Miskolcon, a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ földszinti klubtermében . . . (mit lehet most mondani a betűkkel?) ... szóval érzelmesebb emberek számára könnyfakasztó. Lélekemelőnek is lehetne nevezni ezt az együvé-találkozást, de ma már, sajnos, szégyelljük magunkat . . . Nem kívánunk nagy tudásunkkal elérzékenyülni, nem akarunk gyengének mutatkozni, a szemüvegek mögötti könnyekkel azonosulni ...

*

Mi már egy új világ egy szabad ország fiai vagyunk. Nekünk csak „hallomások” — csak elérzékenyülések —, csak nosz- talgiás könnyek ezek az együttlétek. Forgatjuk az emlékezés kiadványát a nagyapákkal, a nagymamákkal ..

És rátalálunk — muszájból! — egy képre; 1948. decemberében (harmadikén vagy negyedikén? — a játszók sem tudják pontosan) mutatták be Diósgyőrben Barát Endre Lobog a mécses című színjátékát Táncsics Mihály legkegyetlenebbül megpróbáló napjairól, óráiról. A két játékos: Tihanyi Imre (Táncsics), és Rózsavölgyi Erzsébet (Teréz) most itt ül velem szemben. A csodálkozó gondolatokból alig fakad kérdés. Ök kisegítenek.

Rózsavölgyi Erzsébet:

— 1938-ban Diósgyőrben kezdtem a műkedvelést. Diósgyőrben — ezt jegyezze meg! A Jószerencsében lettem gyakorlott versmondó és színjátszó, volt tehát alapom, amikor a színjátszókhoz kerültem. Én már 1943-ban Juhász Gyulát, József Attilát és Adyt szavaltam. A Táncsics előadás? Tényleg, a képen is látom, én voltam Táncsics Mihály felesége, de tudja miért tartom a balkezemet mindig úgy, hogy tudják fotózni a csuklómat?! Ugye nem tudja?! Ott, ugyanis, ha megnézi, az a karperec van a csuklómon, amelyet Táncsics Mihály felesége eredetiben viselt. Ezt a miskolci előadás kedvéért hozták le, hiszen ez a darab nyomtatásban sose jelent meg, azt mi mutattuk be először Diósgyőrben, és utána szerte az országban sok helyen.

Tihanyi Imre:

— Mit mondjak... Rengetegszer játszottuk ezt a darabot, és most, hogy negyven év múlva találkoztunk Erzsikével, egy fél óra kellett, hogy egymásra ismerjünk. Pedig tudja maga, milyen előadás volt az?!

Ha a fantáziám ehhez kevés lenne, kisegítenek a körénk sereglett társak. Az is, akiről azt állították korábban, hogy ilyen Görgey nem volt Magyarországon színpadon! — Ö. például zsebkendőt vesz elő a Táncsics-előadásra emlékezve, és azt mondja Garadnai Antal:

— Tudja, fiatalember, mi volt az egészben a legszebb? Annak ellenére, hogy ösztönös volt a színjátszás a mi korunkban, meg nem ez volt az első dolgunk, hanem fel kellett építeni az országot a romokból, mi egyet tudtunk; hogy a napi nagy harcok után együtt lehetünk a színjátszókörben, együtt tudunk örülni, és drukkolni tudunk egymásért!

(t. n. j.)

„A csuklómat tessék figyelni!” - mondja az 1948 decemberében előadott Táncsics-darab női főszereplője

rádió

MŰSOROK

KOSSUTH; 8.20: Mit üzen a Rádió? — 9.00: A hét zenemüve.

— 9.30: Venyigesorsoní. — 9.40: Ki kopog? — 10.05: Nyitnikék.

— lü.35: Muzeális verbunkos-és nótafelvételeinkböl. — 11.05: Bioritmus. — 11.25: A magyar munkásmozgalom dalaiból. — 11.38: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai’. — 12.30: Ki nyer ma?

— 12.45: Házunk tája. — 13.00:

Magyar előadóművészek albuma. —■ 14.10; Daloló, muzsikáló tájak. — 14.39: Briggs Tom különös rohamai. Tóth Árpád novellája. — 14.55: Édes anyanyelvűnk. — 15.08: Veszélyben. — 15.30: Kóruspódium. — 16.05:

Eszkerék. — 17.00: Magyar népzene. — 17.30: Eco-mix. Gazdasági magazin. — 18.00: Mátyás Mária operafelvételeiböl. — 19.15: Hangfotó. Hősök és árulók a magyar történelemben. — 20.15: Mentsvár. Alekszej Ribnyikov és Andrej Voznyeszenszkij rockoperája. — 21.30: Kihívás és válasz. Beszélgetés a magyar ipar versenyképességéről K a pol y i

László miniszterrel. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Társaság. Sámuel Beckett elbeszélése. 23.10: Kamarazene. — 0.10: Philip Jones rézfúvós

együttese játszik.

PETŐFI: 8.05: Népdalcsokor.— 8.50: Délelőtti torna. — 9.05:

Napközben. — 12.10; Fényes Szabolcs müveiből. — 12.25: Kis magyar néprajz. — 12.30; Déki Lakatos Sándor népi zenekara ját- szik. — 13.05: Slágermúzeum.— 14.00: Kettőtől ötig. — 17.05: A budapesti ökölvívó EB-röl jelentjük. — 17.20: Zenekari muzsika. — 17.30: Ötödik sebesség.

— 18.30: Zeneközeiben. — 19.30: Sportvilág. — 20.05: Show. ami show. Változatok a szórakozásra. — 23.20: A cornwalli kalóz. — 24.00: Éjféltől hajnalig.

MISKOLCI STUDIO (a 268,8 m-es közép-, a 86,8, a 72,11, valamint a 72,77 URH-on)

17.00: Műsorismertetés. Hírek, időjárás. — 17.05: Fórum . . . Lakók és lakások. Szerkesztő: G. Tóth Ferenc. Műsorvezető: Csonka László. (Telefonügyele!: Miskolcon a 35-510. Egerben a

12-940. Salgótarjánban a 11-191.)

— 18.00: Eszak-magyarországi krónika. (A BNV-röl jelentjük.

— A Heves Megyei vízmű Vállalat vízügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi szemléje.) — Sport. — 18.25—18.30: Szemle az Észak-Magyarország, a Déli Hírlap. a Heves megyei Népújság, valamint a Nógrád keddi számából.

mozi

BÉKE: Flashdance. Színes

amerikai zenés film. Kiemelt, III. helyár! Kezdés: 3. 116 és fO órakor. BÉKE KAMARA: A Sólyom nyomában. Mb. színes NDK kalandfilm. Kezdés: 4 órakor. Keresztapa in—ív. Mb. színes amerikai film. 16 éven felülieknek! Dupla. III. helyár! Kezdés: 6 órakor. — KOSSUTH: Flashdance. színes amerikai zenés film. Kiemelt, III. helyár! Kezdés: 9, 11. Í3. hn5 és 7 órakor. — HEVES Y IVÁN FILMKLUB.: Filmmúzeumi előadás: ..50 éve készült filmsikerek.” Eladó kísérlet. Angol film. Kezdés: f3, ! "> *•?> i 7 órakor. —

TÁNCSICS: Elfelejtett barát.

Színes szovjet film. Kezdés: 14 órakor. King-Kong. Színes amerikai katasztrófafilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kiemelt. III. helyár! Kezdés: ffi és 18 órakor. — TÁNCSICS KAMARA: Eszkimó asszony fázik. Színes magyar film. 10 éven felülieknek! Kezdés: fi órakor. — SZIKRA: Vera. és a férfilátogatók. Mb. színes szovjet vígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: fő és f7 órakor. — PETŐFI: Szaffi. színes magyar rajz-meseíilm. II. hely- ár! Kezdés: 4, 0 és 8 órakor.

— FAKLYA: A Jedi visszatér. Színes amerikai tudományos- fantasztikus film. Kiemelt. III. helyár! Kezdés: f7 órakor. Esz- terlánc. Színes magyar film. Kezdés: f5 órakor. — FAKLYA. KAMARA: István, a király. Színes magyar rockopera. II. helyár! Kezdés: f5 órakor. — TOKAJ. DISCO MOZI: Arany a tó fenekén. Mb. színes ausztrál— új-zélandi kalandfilm. Kezdés: Í7 órakor. — KRÚDY: Piedone Egyiptomban. Mb. színes olasz kalandfilm. III. helyár! Kefedés:

17 órakor. — Tapolca, ADY: Talpig olajban. Mb. színes francia bohózat. IH. helyár! Kezdés: 7 órakor. — VASAS PARKMOZI: A legyőzhetetlen V11- tíing. Mb. színes kínai kaland- film. ii éven aluliaknak nem ajánlott! 111. helyár! Kezdés: 9 órakor. — NEPKERT. SZABADTÉRI MOZI: Flashdance. Színes amerikai zenés film. Kiemelt. III. helyár! Kezdés: 9 órakor. — NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM. KORTÁRS FILMKLUB: Montenegró, színes svéd film.

18 éven felülieknek! Kezdés: f8 órakor. — NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM: A piszkos tizenkettő I—II. Színes amerikai háborús kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Dupla is III. helyár! Kezdés: 5 órakor. — MISKOLC-HAMOR : Sortüz egy fekete bivalyért. Színes magyar film. Kezdés: ffi órakor. — MISKOLC-SZIRMA: Szexis hétvége. Mb. színes francia-olasz film. ifi éven felülieknek! 11. helyár! Kezdés: ffi órakor. — MISKOLC-PERECES: Maratom életre halálra. Mb. színes amerikai film. ifi éven felülieknek! Kiemelt, III. helyár! Kezdés: 5 órakor. — KAZINCBARCIKA. BEKE: Lebegés. Mb. színes szovjet film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: 4 órakor. Lady Cháttériey szeretője. Mb. színes francia- angol film. 18 éven felülieknek! Kiemelt, III. helyár! Kezdés: fi és 8 órakor. — LENIN VAROS, DERKOVITS: Forróvérű kísértet. Mb. színes olasz vígjáték. III. helyár! Kezdés: ffi és f8 órakor.

színház

27—28—29.

Nincs előadás

lokálpatriotizmus

Arra a kérdésre, amit egyszer életében minden ember feltesz magának, hogy ki vagyok én?, három válasz szükséges. Meghatározó a nem, az életkor, és az a környezet, amelyben élünk. Éntudatunk szerves része a nemzettudat. A szociológiai és pszichológiai kísérletek, valamint a tapasztalat is azt bizonyítják, hogy akinek csorbult vagy töredékes a nemzettudata, annak a személyisége is, az éntudata is károkat szenved. Közismert tény, sokszor hangoztatjuk is, mégsem tudatosítjuk eléggé, hogy az ember a szocializáció, azaz a nevelés útján válik társadalmi lénnyé. Mindannyian egy adott, konkrét társadalomba születtünk bele, de ezt csak akkor vallhatjuk igazán magunkénak, ha jól ismerjük a történetét is. Nem véletlenül mondta a latin közmondás, hogy „História est magislra vitae”, azaz a történelem az élet tanítómestere. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a történelem az egyik legfontosabb tudomány, illetve tantárgy az iskolában. Volt idő — nem is olyan régen —. amikor a rosszul értelmezett technokratizmus vitatta ezt, olyannyira, hogy történelemből nem volt kötelező érettségizni. Vészesen zuhant is a történelemtudomány presztízse, katasztrofálisan csökkent a gyerekek történelmi ismeretanyaga. Menet közben azonban kiderült, hogy semmit sem nyerünk azzal, ha óraszámot, figyelmet, energiát vonunk el a történelemtől. Sőt! Kiderült, hogy még a természettudományi tárgyakat is könnyebben meg lehet tanulni, ha a tanulók megismerik a tudományág történelmét is.

Miskolcon sokszor elhangzó panasz és vád, hogy a polgárai nem szeretik, mert nem is ismerik a várost. Magyarázatként talán elfogadható, de mentségnek nem, hogy az elmúlt negyven évben megduplázódott a lakossága. hiszen az itt született, az itt felnövő generációk sem ismerik.

Hogyan lehet ezen változtatni? — tették fel a kérdést a minap a Hazafias Népfront Miskolc Városi Pedagógiai Bizottságának tanácskozásán. A honismereti szakkörök vezetőit hívták meg a Herman Ottó Múzeumba, ahol miután megtekintették az iskolatörténeti kiállítást, dr. Környei László, a Miskolc Városi Tanács V. B. művelődési osztályának vezetője adott tájékoztatót a történelmi szakkörök munkájáról. Jellemzőek és érdekesek maguk a száraz adatok is. A város 45 általános iskolájában 25, középiskoláiban 11 történelmi szakkör működik. Ez mintegy hat- százharminc gyereket érint. Elszomorítóan alacsonynak tartotta ezt a számot dr. Környey László is. Sok oka van ennek. A bevezetőben szóltunk a történelemtudomány presztízsének csökkenéséről, de emellett legalább ilyen súlyosak az anyagi (pénzügyi), tárgyi, személyi feltételek is. A vitában többen elmondták, hogy ezt a munkát nem honorálják (heti egy óra jut szakkörre negyvenforintos óradíjjal), holott a tanóránál lényegesen nagyobb felkészülést, utánjárást igényel. Gond van a szemlélettel is, mert sok iskolában a szakkörökön akarnak „takarékoskodni”., Ilyen körülmények között szinte az a csoda, hogy egyáltalán akad még a szakmáját szenvedélyesen szerető, lelkes pedagógus, aki vállalja ezt a többlet terhet. (Itt is meg kell ismételni azt a sokszor gmlegetett tényt, hogv n ná- lya elnőiesedett).

Különösen a szakmunkásképző és a szakközépiskolákból hiányoznak ezek a szakkörök, hiszen itt az óraszám eleve kevesebb mint a gimnáziumban. Pedig ezeket a leendő munkásokat is érdekelné talán a szakmájuk története, vagy szűkebb és tágabb környezetüké. Hajdan munkásdinasztiák dolgoztak Diósgyőrött, Özdon, a bányákban stb., s az ismeretek apáról fiúra hagyományozod tak át. Érdemes lenne ezeket a hagyományokat, még fellelhető tárgyi emlékeket összegyűjteni, kiállítani, tudatosítani, mintegy visszaadni a köztudatnak. Vannak erre pozitív példák is. Jól működik a honismereti szakkör a Földes Ferenc Gimnáziumban, a 114. Sz. Szemere Bertalan Szakmunkásképzőbén. néhány általános iskolában. Ezek az iskolák jó kapcsolatokat építettek ki a Herman Ottó Múzeummal, a megyei levéltárral és könyvtárral, a művelődési intézményekkel. Már eddig is gyakorlat volt, de tovább is tágítható a kapcsolat a TIT-tel. Azokra a szakkörökre gondolunk itt, amelyeket a TIT szervez az iskolákban. Ezeknek a célja többnyire az egyetemre való felkészítés, valami pluszt adni a tananyagon kívül. Felvetődött a vita során, hogy szakkörbe kellene tömöríteni azokat a gyerekeket, akik kimagasló eredményt értek el a Művelődési Minisztérium által tavaly meghirdetett tehetségkutató pályázaton. Maguk a pedagógusok is meglepődtek azon, hogy néhány gyerek milyen komoly kutatáson alapuló magvas dolgozatot írt. Kár lenne ezeket elkallódni hagyni.

A Hazafias Népfront a maga eszközeivel kitűnően segítheti az iskolákat, s egyáltalán a honismereti mozgalmat. Tudatosíthatja értékeinket, megszervezheti azok megmentését, konzerválását. Az egyik szakkörvezető elmondta, hogy a gyerekek feldolgozták például a miskolci szobrok történetét. Sajnos sok történelmi — irodalomtörténeti emlékünk, dokumentumunk már visszavonhatatlanul elpusztult. (Például: Szabó Lőrinc háza.) Elhanyagoltak a történelmi temetőink, városunk jeles személyiségeinek síremlékei (például a Latabár-csa- lád sírboltja stb.). A gyerekek a KISZ és az Űftörőszö- vetség szervezésében, a szakemberek irányításával szívesen vállalnák ezeknek, s egyáltalán városunk, megyénk történelmi és irodalmi kegyhelyeinek, emlékhelyeinek gondozását. Azt pedig hogv több pályakezdő pedagógus vállalja ezt a munkát, n «'in! sz»mléletvált o/lntássnl. nngvobb anvagi és erkölcsi megbecsüléssel kell elérnünk.

Horpácsi Sándor