Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1985. május 25., szombat Kelet-Afríkán ültetvényeken csakúgy, mint lelhettük a nemzetiségi éte­Hét és fél esztendőt • töltöttünk kiküldetés­ben Afrikában felesé­gemmel. Évekig dolgoztunk Tanzániában és Etiópiában, közben beutaztuk egész Ke­let-Afrikát. Utaztunk hajón, repülőgé­pen. Ám afrikai kiküldeté­sünk alatt sok-sok ezer kilo­métert tettünk meg sivatagi terepjárókon. Számos eset­ben mostoha körülmények között. Leselkedtek ránk nagyvadak és mikroszkóppal alig látható mikrobák! De kárpótolt mindenért a sok él­mény, amelyben részünk volt ottlétünk alatt. Ezekből vá­logattunk össze néhányat. Tanzániában, a Manyara- tónáil van egy nemzeti park, melyet a tó és a 700—800 mé­teres szintkülönbségű Kelet- afrikai-Szakadék határol, így a vadállatok csak egy kis szűk folyosón tudnak érint­kezni Afrika legnagyobb nemzeti parkjának, a Szeren- getinek az állataival.. Egy al­kalommal két hetet töltöt­tünk a Manyara Nemzeti Park közepén álló pihenőház­ban. Innét jártunk a környe­ző szövetkezetekbe dolgozni. Ide tértünk haza este tájt, és hallgattuk éjjel az oroszlá­nok ordítását, más-más va­dak vonulását és a szavanna teljes hangzavarát. A vadá­szat tilos ezen a tájon. De orvvadászokat nemegyszer érnek tetten a vadőrök. Összebarátkoztunk a vad­őrökkel. Tőlük tudtuk meg, hogy az egyik oroszlánnak az a szokása: ha turistacsoport jelenik meg a rezervátum­ban, fölmászik a fára. No­sza, kaptam az alkalmon. Fán ülő oroszlánt lencsevég­re kapni. A legnagyobb bra­vúrnak számítana! Izgatottan készültünk is rá mind a ket­ten. Lázasan tisztogattuk a terepjáró ablakait. Kipróbál­tuk a gépet. Befűztük a te­kercset. Nagy volt a csaló­dásunk. Az említett oroszlán­nak éppen akkor nem volt kedve fára mászni! * Jártunk az etiópiai Kal'a megyében is, a kávé őshazá­jában. Állítólag innen szár­mazik a kávé neve. A legen­da szerint a környéken élő kopt keresztény papok jöttek rá először, hogy egy bizo­nyos cserje termésének fo­gyasztása élénkítő hatással van az emberi szervezetre! Ez a kávé! A legenda másik változata azonban kecskepásztoroknak tulajdonítja a felismerést. Ök tapasztalták először, hogy kecskéik éjszaka sem pihen­nek, feltűnően élénkek, ha egy különös cserjés területen legelésznek! Ezt a felisme­rést hasznosíthatták később a maguk javára a kopt papok?! A kérdés eldöntése nem ránk tartozik. Tekintsük históriai érdekességnek. De azt bizton állíthatom, bejártuk a környéket, hogy négy megye területén még ma is vadon nő a kávécser­je! Még mindig elég ritka a Szervezett kávéültetvény. Ám még így is annyi terem, hogy az itt lakók, sőt még az ide- vándorlók sem tudják be­gyűjteni a termést. Időszakonként ezért a ha­tóságok kávészedési kam­pányt rendeznek, ugyanis az ország fő exportcikke a ká­vé. Diákok, munkások, hiva­talnokok szedik a termést! E területen, néhány hónap kivételével, szinte állandó kávészüret van. A paraszti egyesülésekhez tartozó kávé­a vadon termő beláthatatlan területeken, a cserjét banán, vagy éppen a platán árnyé­ka védi a tűző naptól! A szüretelők dalát messzire vi­szi az afrikai szél .. . * Afrika legeldugottabb fal­vaiban is található Coca-Cola, Pepsi-Cola! A világcégek egymással versengenek. Sok helyütt csak e cégek üdítő­italai és a harsogó reklámok jelentik e tájakon a civilizá­ció jelenlétét. És ha ez fogy­tán van, az afrikaiak akkor sem esnek kétségbe! Speciá­lis italuk a lalla, a kukori­ca, árpa, búza csiráztatása útján készített és a geso ne­vű cserje levelével ízesített, enyhén savanykás, helyi sör­féleség is megfelel szomjol­tónak. Vidékenként a tál lát áru­sító kunyhók, házikók más­más jelekkel adják tudtára az utasnak, hol lehet tallál kapni. Cserépedényekben árusítják. Már maga e lát­vány is romantikus. De újabban az üres, motor-ola­jos dobozokat is összegyűjtik erre a célra. A tállá méré­séhez, fogyasztásához ezek az üres dobozok, cserépedény hiányában kiválóan alkalma­sak. Ezek persze már nem olyan romantikusak. Érdekes üdítőitaluk még a mézből erjesztett bor, a tedzs. Igazi jó tedzset csak mesz- sze vidékeken lehet kapni, ahová nem jut el a cukor. Mert a látogatottabb helye­kén ugyanis a tedzset cu­korral javítják. Mint ná­lunk, amikor a szőlősgazda cukorral javítja a saját fo­gyasztásra szánt mustját. * Ha már az italíéleségekről szóltunk, az ételekről sem feledkezhetünk meg. Megíz­leket, kínai, indiai, olasz, angol konyhák remekeit — főleg éttermekben. Hozzá a különböző trópusi gyümöl­csök, ananász, mangó, banán, narancs, mandarin sok lehe­tőséget adott a választékos étkezéshez. Etiópiában indzserának hívják a nemzeti kenyerei. Ez csak az itt termelt fűfé­leségből, az úgynevezett tett­ből készül, több napi er­jesztéssel. Ettől savanykás ízű. Maga a növény olyan luféle, amely nem nő meg .'10—40 centiméternél maga­sabbra. Országos átlaga hek­táronként 7—8 mázsa. Az indzsera közel egy méter át­mérőjű szivacsos szerkezetű lepény, mindenfajta húsfélé­vel, hüvelyessel fogyasztha­tó. Főleg az igen csípős vat­tai, ami pörkölthöz hasonla­tos étel, csak sokkal több paprikával készül. Előállít­ható csirke-, zebu-, birkahús­ból, hüvelyes magvakból, íze­sítéséhez a sokféle fűszeren kívül avas vajat használnak. Megfigyeltük, hogy a nyers hús fogyasztása általánosnak tekinthető. Láttunk esküvőt, ahol az ételválaszték csúcs­pontja a nyers hús volt! A falakra, állványokra felfüg­gesztett, kettéhasított zebu- marhából mindenki ízlése szerint kanyaríthatott egy- egy félkilónyít. Falatonként piros paprikában megforgat­ták és jóízűen fogyasztották. Nagyobb nemzeti, vagy vallási ünnepségeken, heti piacnapokon a paprikába mártott nyers húsfalat ha­sonló helyet foglal el, mint nálunk a vásári lacipecse- nye. A nyers hús fogyasztá­sa erőt ad — dicsekednek a férfiak. A nők csak moso­lyognak ezen. Dr. Obzsut József Hank Henry Fonda 80 éves lenne Nemrég sugározta teleT víziónk — közkívánatra, közönségszavazatok a 1 apjá r, — a Volt egyszer egy vad­nyugat című amerikai fil­met. Az egyik főszerepet Henry Fonda játszotta. A produkció 1969-ben készült, Fonda akkor már rég a csúcson volt: az egyik leg­népszerűbb amerikai film­színész. világsztár, sok-sok szereppel a háta mögött. Az amerikai közönség ne­hezen fogadta el. hogy eb­ben a filmben Hank — így nevezték Fondát — hi­degvérrel kiirt egy egész családot. A gonosz megfor­málása nem illett bele a képbe, amelyet a nézők ró­la. a kedvencről kialakí­tottak. Milyen is volt valójában? Pályája kezdetén kritikusai felfedezni vélték, hogy „ti­pikus vadnyugati” járását, hangját, lóra termett test­alkatát szülőföldjének, Neb- raskának köszönheti. Ö maga erről így vélekedett: „Középnyugatról jöttem, és büszke vagyok rá. Nem kértek, és nem is kellett, hogy kérjenek, hogy játsz- szam Shakespeare-t vagy más klasszikusokat, mert én mindig omahai vagyak, nebraskai. Sohasem akar­tam igazán más lenni. Ha megpróbáltam. kudarcot vallottam.” .Nem tartozott a világ legnagyobb színészei közé. De mindenképpen az élvo­nalban foglalt helyet, az amerikai film korszakos személyisége volt. Befelé forduló, kevés szavú em­ber. hol kötekedő, hol rend­kívül hűvös. Tehetséges volt. aki még a kommersz filmek nem igazán megírt figuráinak is úgy kölcsö­nözte oda egyéniségét, hogy mind a közönség, mind a kritikusok dicsér­ték. 1965. május 16-án szüle­tett a Nebraska állambeli Grand Islandban. A közép­iskola elvégzése után a minnesotai egyetemen új­ságírást tanult. Az egyete­mi színjátszóknál jegyezte el magát a színpaddal. Játszott, díszleteket festett. Nem kis családi viharok után végleg a színészetet választotta élethivatásul. Ötször nősült. Két gyer­mek apja, egyet örökbe fo­gadott.. Jane és Peter édes­anyja. Frances Seymour Brokow öngyilkos lett. A nyugalmat, boldogságot ötö­dik felesége. Shirlee mel­lett találta meg. vele élt haláláig. Rengeteg filmet forga­tott. Sok feledésre érdeme­set és sok emlékezeteset. Az egyik legemlékezetesebb az Érik a gyümölcs Tom Joadja. Vagy Az ifjú Lin- coln? A Tizenkét dühös ember esküdtje? A Háború és béke Pierre Bezuhovja? Az Arany-tónál halálra készülő öregembere? —Az Osoar-dí jat csak élete utol­só éveiben kapta meg. Amikor 1982. augusztus 12-én. hosszú betegség után elhunyt, a Newsweek című hetilap a többi között ezt írta: „ .. . Egy fél ország számára Fonda személyesí­tette meg az amerikai esz­ményképet. Egyesítette Clark Gable ironikus báját, John Wayne egy tömbből faragott figuráját, James Cagney amerikai tempera­mentumát. Gary Cooper szófukarságát, Spencer Tracy rendíthetetlenségét, James Stewart közvetlen­ségét.” Valamiben azönban egye­dülálló vélt: dinasztiát ala­pított. Leánya, fia és egyik unokája is a filmművésze­tet választotta élethivatá­sul. Jane és Peter más- más úton .jár ugyan, de kö­veti az lápját. Azi a Henry Fondát. aki most, május 16-án lenne 80 éves. Há­rom éve halott, de filmjei, alakjai fel-feltűnnek mozi­ban, képernyőn, hogy meg­győződhessünk róla: mél­tán volt a legnépszerűbbek egyike. E. M. Ha közvetlenül érint ben­nünket a halál, egy újsághír, egy kortárs, egy ismerős, egy jó barát, még inkább testvé­rünk, szüléink vagy gyer­mekünk miatt, mélyebben rendülünk meg. A múló idő sem halványíthatja el mind­azoknak az emlékét, akik a fasizmus ellen áldozták éle­tüket. A különböző népek, nép­csoportok más-más módon jelezték egykoron a veszélyt: a mi népünk hajdan lárma­fát állított. A riasztást jelző zajról „Lármát kiált az őr” — írja Arany János. A lár­mafa egyébként a környezet­ből kiemelkedő helyen, föld­be ásott, felállított magas pózna volt, amelynek tetejét szurkos szalmával kötötték be. A közvetlenül fenyegető nagy veszedelem idején meg­gyújtották a szalmát, a csó­vát vagy máglyát, jeladásul a közösség számára. A tel­jesség igénye nélkül kívá­nunk emlékeztetni a Győze­lem napja utón, hogy mi­lyen is volt a Radnóti sze­rint elaljasult ember közvet­len környezetünkben. Az antifasiszta szövetséges csapatok Auschwitz-Birke- nauban, vagy Buchenwaldban a felszabadító harcok során minden képzeletet felülmúló embertelenségek nyomait fe­dezték fel. A kevés túlélő vallomásait 1945—1948 között jegyzőkönyvekben rögzítet­ték, a demokratikus rend­őrség, a népügyészség, illető­leg a népbíróság ítéleteit a helyi lapok 1945 áprilisától részben közölték, a holttá nyilvánítások egy részét a halotti anyakönyvekbe is be­vezették. Szűkebb környezetünkben is történtek hasonló ember­telen tettek, amelyeket bíró­sági ítélet nélkül követtek el. A gestapósok, a nyilasok kü­lönböző csoportjai, valamint más helységekből menekülő, átvonuló nyilasok, mielőtt el­hagyták volna Miskolcot és környékét, üzleteket és rak­tárakat raboltak, fosztogat­ták a lakosságot, túszok el­fogásával is megfélemlítet­ték a város és környéke né­pét; raboltak és garázdál­kodtak. A pártszolgálatosok a különböző helyeken őrizték foglyaikat, majd a halál te­herautójára kényszerítették őket, például a Bükkben, Létrástetőn, a Csemetekert­ben, Hollóstetőn, Szentiéle­ken, a Bikarét erdőrészen, Görömbölyön, Hejőcsabán tömegmészárlást hajtottak végre. Áldozataik közül sen­ki nem maradt életben, de mindenütt akadt egy-egy em­ber, aki mint tanú jelentést tett. E rémtettekről a tömeg­sírok tanúskodnak. A náci Németország, a Gestapo SS-legényei és utol­só nyilas kiszolgálói követ­ték el az alábbiakat; 1944 őszén Jósvafőn volt egy gyűjtőtábor, köztük két mun­kaszolgálatos csoport is. Egy részüket a Sajó melletti lak­tanyába vitték. Itt a Sajó- parton 11 munkaszolgálatost és munkást mészároltak le, majd a kivégzettek holttes­tét — mint Pesten a Duná­ba — itt a Sajóba dobálták. A csoport másik részét a volt hejőcsabai téglagyárhoz szál­lították, azzal a céllal, hogy Pestre viszik őket. Innen csak a csoport felének sike­rült megszöknie. Vallomásokra és jegyző­könyvekre épített újságcikk­ből tudhatjuk meg a miskol­ciak egy másik csoportjának sorsát, akiket a dunántúli Pusztavámon ért utói a ha­lál. Október 15-én a „kor­mányzói szózat” elhangzása -után, a miskolci munkaszol­gálatra behívott orvos- és munkaszolgálatos század le­vette karszalagját, mely tet­tet az ott élő volksbundis­ták nyílt ellenségeskedéssel fogadtak. Szálasi hatalomra jutása után a falu szélsősé­ges rétegének felbújtására a 25 főnyi SS-csoport Puszta­vámon 211 munkaszolgála- tost végzett ki minden ítélet nélkül. A másik legnagyobb felhá­borodást kiváltó tömeg­mészárlás nyomait a Lil­lafüred feletti Létrástetőn és Jávorkút között találták meg. Ez a tömegmészárlás 1944. november 2—9. között zajlott le. Egyes források szerint 97 áldozattal, a miskolci .nép­ügyész megállapítása szerint 121 rendbeli gyilkossággal. Ismereteink szerint a tarkó­lövéseket közvetlen közelről és kétfajta fegyverből vé­gezték. Chrisslensen őrnagy Észak-Magyarország Gestapo- főnöke és csoportja, miután feltörte a volt miniszterel­nök, Bethlen István Jávor- kúton lévő vadászkastélyát, kirabolta, majd pár nappal később végeztek áldozataik­kal. A fegyvertípusból ítélve a Létrástetőn lévő másik tö­megsír áldozatait ugyanolyan módszerrel, ugyanolyan pre­cizitással, vérfagyasztó ke­gyetlenséggel nyilasok vé­gezték ki. Az exhumálások után a személyazonosítások újabb lélekrázó élményével kellett szembenézni. Az itteni áldo­zatok munkások, katonaszö­kevények és deportáltak vol­tak, akiket a felszabadulás után, a nyilas gyilkosokkal hantoltattak ki, majd me­netbe állítva őket, a halál teherautóinak nyomvonalán, Diósgyőrből Miskolc felé, nyakukban táblával a ha- ldttas szekereket Canossa-já- rásként kísérték. „Ehhez já­rultunk mi hozzá, fasiszták!”, vagy a másik táblán ez állt: „Ezt csináltuk mi, nyilasok!” Az 1944. október 24-én ki­végzettek tömegsírját Göröm- böly határában találták meg. Ugyanebben az időben Arnó- ton öt miskolci munkaszol­gálatost gyilkoltak meg, aki­ket feltehetően a visszavo­nulás során végeztek ki. A Bükkben, a már emlí­tett Bikarét erdőrészen a né­met SS-katonák magyar ka­tonaszökevényeket fogtak el, és ugyancsak minden tárgya­lás nélkül lőtték agyon őket. Miskolc egyes városrészein szintén tömegsírokat találtak: a Bábonyibéreen, a Kőporo­son, a Szondi-telepen. A sír­feltárás során Lébényben 70 áldozatról, a Kistokajhoz tartozó Gadó-tanyán 37 rend­beli gyilkosságról győződött meg a népügyészség. Az utóbbi áldozatokról megálla­pították, hogy azokat Kóródi István adta át a miskolci sö­tétkapui nyilasházból a ges- tapósoknak. A Miskolcon lakó külföldi állampolgárságú zsidókat 1941-ben szállították ki Len­gyelországba. Ezek közül csak néhányan tértek vissza, a többi deportáltat a német ■bí^^

Next

/
Thumbnails
Contents