Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. május. 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Mi iákból moszkvai orvosprolesszor 250 éve született Keresztúri Ferenc A pataki gimnázium föld­szinti folyosóján aranykere­tes tabló az ősi iskola híres diákjairól. Kiváló államfér­fiak, írók, költők, tudósok sorában egy kevésbé ismert, név, a -Keresztúri Ferencé, ezzel a megjegyzéssel: a moszkvai egyetemen az ana­tómia és sebészet professzo­ra. A hazai orvostudomány történetéről szóló művekben is kevés szó esik Keresztúri Ferencről és tudományos munkásságáról. De Sárospa­takon ápolják az emlékét, hiszen nemcsak diákja volt a kollégiumnak, hanem Pa­takon is született 250 esz­tendővel ezelőtt, 1735. május 28-án. Az elbarnull matrikulát lapozgatva, az 1756. évi subscriptiós könyvben meg­találjuk Keresztúri Ferenc nevét, s ez azt jelenti, hogy a főiskolai tanulmányokat is a pataki kollégiumban vé­gezte. Mivel azonban itt orvosi képzés nem volt, or­vosi tanulmányait a jénai egyetemen folytatta. Utána 1762-ben kivándorolt Orosz­országba, s a moszkvai kato­nai kórházban és a seborvo­si iskolában dolgozott. Né­hány évvel korábban, 1755- ben hozták létre Mihail Lo­monoszov kezdeményezésére és szervezésében a moszkvai egyetemet s annak orvosi fakultását. Lomonoszov a természettudományoknak több ágát művelő, sokoldalú tudós és költő volt, a felvi­lágosodás eszméinek első je­lentős képviselője Oroszor­szágban. Lomonoszov nagyszerű tu­dós egyéniségével, Nagy Pé­ter cár és Katalin cárnő tu­dományt támogató politiká­jával magyarázható, hogy Nyugat-Európából, főképp Németországból és Hollan­diából sok orvostudós ván­dorolt ki Oroszországba. Ke­resztúri Ferencet is vonzot­ta — írta a róla szóló tanul­mányában Király József egyetemi tanár — „az a nagyfokú erkölcsi és anyagi megbecsülés”, amelyben Moszkvában részesültek a külföldi tudósok. Keresztúri három év múlva, 1765-ben kórboncnok az egyetemen, 1778-ban az anatómia és a sebészet rendkívüli, majd rendes tanára, 1784-ben pe­dig az orvostudományok doktora lett. Negyven évig SS-es Kamenec Podolokban gyilkolta meg. Amikor 1944 júniusában Miskolc 12 ezer (más forrá­sok szerint 14 ezer) főnyi zsidóságát gettóba zsúfolták, a gettó melegágyává váll a különböző járványos beteg­ségeknek. Csupán egy fogor­vos állt a betegek rendelke­zésére, a többség kötszer és gyógyszer nélkül volt. A tég­lagyárba kivezényelt csend­őrök, nőket és gyermekeket bántalmaztak, kínoztuk, és több embert megöltek. A gyilkosság áldozatai lettek azok a miskolci deportáltak is, akiket ,,Judenheim”-ben dolgoztattak a Hadirokkan­tak utcájában. Őket Hejőcsa- ba határában végezték ki 1944 október végén. Szintén adatok utalnak arra, hogy német fasiszták által, a Mis­kolc—Hejőcsaba útvonalon (szintén a téglagyárnál) 300 —400 szovjet hadifoglyot őriztek, akiknek egyszer egy hejőcsabai család vitt ke­nyeret; de elhajtották őket. A nyilas uralom rövid ide­je alatt, dr. Polgár Károly, mint a rendőrség nyomozó­csoportjának vezetője, külö­nös előszeretettel hajszolta és kínozta a baloldali mozgal­mak résztvevőit. Tolonchá- zakon és internáló táborokon keresztül hurcoltatta, végül különleges büntető század­ban a frontra irányította tanított a moszkvai egyete­men, s közben megszervezte az első orosz orvostudomá­nyi egyesületet, az Orvosi és Fizikai Tudományos Társa­ságot, amelynek 1804-ben el­nökévé választották. Moszk­vában halt meg 1811. febru­ár 16-án. Amint Király József a ko­rabeli orosz forrásmunkák alapján megállapítja, Keresz­túri Ferenc az anatómia és a sebészet mellett később neurológiai előadásokat is tartott. Nemcsak az abban a korban ismeri tudományos ismereteket tanította, hanem saját kutatási eredményeit is felhasználta. „Úttörő volt a mikroszkopikus módszer alkalmazásában”, vagyis a mikroszkóppal látható „bonc- tani-szövettani készítmé­nyekkel, metszetekkel” de­monstrálta előadásait. Azt is feljegyezték róla Moszkvában, hogy kiváló szó­nok, nagyszerű előadó volt, s hogy előadásait „felül­múlhatatlan stílusban” tar­totta. Kitűnően írt és beszélt latinul, ebben bizonyára nem kis része volt a pataki kol­légiumnak is. De igen szé­pen és választékosán beszélt oroszul, s természetesen magyar anyanyelvét sem fe­lejtette el, sőt verseket is írt magyarul és latinul. Latin nyelven írt műveit Moszkvában adták ki, s a Lomonoszov Egyetem könyv­tárában ma is gyakran ta­nulmányozzák a kutatók. Az egyik kötetben az élet meg­ismerésével, az emberi test belső természetének sajátos­ságaival foglalkozik. A má­sik műve „az orvosi közfel- ügyelelről és annak oroszor­szági alkalmazásáról” szól. A harmadikban az egészség megtartásának és a lerom­lott egészségi állapot helyre- állításának fontosságát fej­tegeti. Születésének 250. évfor­dulóján emlékét felidézve, méltán lehetünk büszkék ar­ra, hogy Zemplén, közelebb­ről Sárospatak ilyen kiváló férfit adott az orosz és az egyetemes orvostudomány­nak — Keresztúri Ferenc személyében. Hegyi József őket. 1942 nyarán az általa készített feketelista alapján politikai büntető munkaszá­zadot állítottak fel, s a szá­zadot az ukrajnai frontra küldték. A több mint 200 emberből álló századból nyolcán maradtak életben. Része volt abban is, hogy a haladó munkásvezetök a szil- vásváradi, a jósvafői, vagy a Zala megyei internáló tábo­rokba jutottak. Ez a hatal­mi erőkkel bíró „ember” a népbíróság elé került. Kóródi István nyilasvezérnek csak rejtekhelyét sikerült felfe­dezni. A lasiszta suhancok közül Diósgyőrben hárman is népbíróság elé kerültek. Bár a nyilasuralom alig egy hónapig tartott Miskol­con, ennyi idő mégis elég volt arra, hogy a fasiszta né­metekkel együtt minden „szerepüket” eljátsszák: a hatalomtól a bukásig, a rab­lástól a bírói ítéletek nélküli tömeggyílkosságig. Mindazt, amit a náci bőnösök nürnbergi perében az antifasiszta szö­vetség nemzetközi bírósága az emberiség elleni bűntett­ként állapított meg. E néhány sorral is emlé­keztetni kívántunk azokra az elévülhetetlen bűnökre, amelyek megtörténtek, ame­lyekre hajdan a lármafák a közösséget figyelmeztették. Dr. Tihanyi Endre K. Gizatulin nyugalmazott gárdaezredes, aki M. G. Lobitov, a voiogdai Rogyina Kolhoz elnöke részt vett Magyarország felszabaditásában Moszkvában, a népgazdasági kiállítás terü­letén rendezett „Magyarország a szocializmus útján" jubileumi kiállításon nemcsak a pavi­lont töltik meg az érdeklődők, hanem a sza­bad téren bemutatott autóbuszok, tehergép­kocsik és mezőgazdasági gépek körül is min­dig sok a nézelődő. Tíz szekcióban mutatják be a felszabadulás óta eltelt 40 esztendő alatt elért gazdasági, tudományos és műszaki eredményeket. Az egyik szekció teljes egészében a legnagyobb kereskedelmi partnerrel, a Szovjetunióval való együttműködéssel foglalkozik. A szovjet—ma­gyar együttműködés sok szakemberével talál­kozhatunk a kiállításnak ebben a részlegében. Az első A kiállítás keretében mű­ködő klubban a Szovjet— Magyar Baráti Társaság aktivistái, a Magyarország felszabadításában részt vett szovjet veteránok gyakran jönnek össze magyar kollé­gáikkal egy kis beszélge­tésre. Kulub Gizatulintól, az egyik veterántól kérdez­tük a következőket: „Me­lyik harci cselekményt őr­zi a legjobban emlékezeté­ben?” — „Természetesen a 205. magaslat elfoglalását” — hangzott az azonnali válasz. . .. 1944 novemberében történt. Súlyos harcok árán sikerült átkelnünk a Du­nán, ami a folyó jobb part­jának megerősítésére kész­tette az ellenséget. Az ellenség védelmi rend­szerében különleges jelen­tőséggel bírt a 205. magas­lat. Az 57. hadsereg 73. lö­vészhadosztálya kapta meg­A második A 100 ezredik Ikarus a Szovjetuniónak — olvas­hattuk a feliratot az élénk­a parancsot a magaslat mi­előbbi elfoglalására, A had­osztály 211. gárdaezredé­nek parancsnoka volt Gi­zatulin. A fasiszták az egykori borospincékbe ásták be magukat, és mindegyik pincebejárat eg.v-egy meg­erősített tüzelőállás volt. Amint gyalogságunk táma­dásba lendült, sűrű gép- fegyvertűzzel találta szem­ben magát. A második támadást éj­fél utánra terveztük. A meglepetésszerű támadás döntötte el az akció kime­netelét. Alig telt el negy­ven perc a támadás meg­indítása óta, és harcosaink majdnem minden fasisztát kivertek a pincékből és a tüzelőállásokból. A fasisz­ták nagy veszteségeket szenvedve menekültek el a magaslatról. sárga autóbusz oldalán, a pavilon előtti kiállítótéren. Először kiállítási tárgy volt ez a jármű, azután pedig munkába állt az egyik moszkvai autóbuszüzem­ben. Az autóbusz átadásának ünnepélyes ceremóniáján találkoztam Jevgenyij Sze- menkóval. — A magyar export egyik legjelentősebb exportcikke hazánkba az autóbusz — mondta. — A szállítások 1955-ben kezdődtek, húsz A harmadik Vlagyimir Lobitovval, a voiogdai Rogyina Kolhoz elnökével még tavaly is­merkedtünk meg. A kol­hoz már régóta tart fenn kapcsolatokat a Mezőkö­vesd melletti Matyó Ter­melőszövetkezettel és 1977 óta a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság 1 tagcsoportja. — Nagyon figyelmesen ismerkedtem a kiállítással, természetesen elsősorban a mezőgazdasági részleggel. Régóta tanulmányozzuk a magyar állattenyésztési gyakorlatot és többször ke­rült sor gazdaságaink kö­zött küldöttségek cseréjé­re is. Gazdaságunkban si­került jelentősen növelni a járművel. Ez az év tehát ilyen vonatkozásban is ju­bileumi. a harmincadik év­forduló. Most évente hét­ezer busz érkezik Magyar- országról. A kiállítási téren látha­tó az Ikarus—415-ös, az új városi busz, A látogatók hagy érdeklődéssel szemlé­lik. Nézegetik és összeha­sonlítják a lilunói gyár termékével. Külsőleg a két modell valóban nagyon ha­sonlít egymásra. — Az új LIAZ-t az Ika­rus „testvérének" álmod­ták meg a tervezők — mondja Szemenko. — A tervezésben magyar szak­emberek is részt vettek és a járműbe magyar rész­egységeket is beépítettek. Ezen túlmenően az Ika- rus-gyár a likinói üzem rekonstrukciójának fővál­lalkozója. t'ejésátlagokat és remél­jük. hogy a tapasztalatcse­rék további eredmények­kel is járnak. A kolhoz épülő takar­mányüzemében alkalmaz­zuk majd a Matyó Ter­melőszövetkezet takar­mányüzemének módszerét. Magyar barátaink pedig többeli közt Nyikolaj Sa- mahov burgonyatermesztő brigádjának módszerei és Klavgyija Gracseva fejőnő munkája iránt érdeklődnek. A. Jerasztov, I. Tonkonog A sárospataki Rákóczi-várban Tizenhárom évvel ezelőtt. 1972-ben rendezte meg Sá­rospatak Város Tanácsa a fa­faragók első táborát, s azóta minden évben 40—50 művész vesz részt a pataki fafaragó- táborban az ország különbö­ző tájairól. Alkotásaikban eddig öt kiállításon gyönyör­ködhettek az érdeklődök a Rákóczi-várban. Most a hatodik kiállítás megnyitására került sor a Rákóczi Múzeum rendezésé­ben, s ez alkalommal öt fa­faragóművész tárlatát lát­hatja a közönség a múzeum Erdélyi János termében. Mind az öten vissza-vissza- térő résztvevői a pataki tá­bornak. Csepeli István Du- natöldváron, Fodor Vendel a Győr-Sopron megyei Nagy­Fafaragók kiállítása szentjánoson, Schmidt Sán­dor Vásárosnaményban, Szon­di Sándor Miskolcon, Varga József a jászsági Alattyán él. Mindnyájuknak több önálló és csoportos kiállítása volt már, s Ifjú Népművész, Népi Iparművész kitüntetésben és országos pályázatok díjazá­saiban részesültek. A jelenlegi pataki kiállí­tás témában, formai megol­dásban egyaránt szép, gaz­dag anyaga mai népi ipar­művészetünk egy ágának, a fafaragásnak eredményeit, népművészeti értékeinek mai életünkbe való átültetése ne­mes szándékát, az egyéni művészi kifejezés magas fo­kon történő megvalósítását, de az útkeresés, a folytonos megújulás nehézségeit, a forma és tartalom mind tel­jesebb harmóniára való tö­rekvés gondjait is tükrözi. — A pataki táborban résztvevők mesterségbeli tu­dásban, ízlésben, világlátás­ban gazdagodtak — az ösz- szetartozás jegyében. Az egy űré tartozás érzése túl­nőtt Sárospatakon és a tá­bor határain, s a folytonos­ság tudatává erősödött, a né­pi kultúrával felnevelt mai kultúra értékeire figyelmez­tetett. Arra. hogy a kultúrák egymásra épülnek, hogy kor­szerű művészet nem tagad­hatja meg múltját... A nép­művészet szépségesen szép jelképei újjászületnek, s gaz­dagabbá teszik a technizáló- dásban könnyen elsivárosodó környezetünket — olvashat­juk dr. Koczogh Ákos művé­szeti író megállapításait a kiállítás katalógusában. A pataki fafaragó-kiállítás ez év végéig tekinthető meg — hétfő kivételével — na­ponta 10 és 18 óra között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents