Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
1985. május 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Fontos társadalompolitikai feladatunk Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az elmúlt években fokozatosan növekedett az időskorúak aránya, s napjainkban már megközelíti az összlakosság 20 százalékát. Kereken 146 000 a nyugdíjasok száma. A közelmúltban egészségügyi dolgozók. vöröskeresztes aktívák bevonásával kereken 75 ezer idős ember életkörülményeit mértük fel a megyében. A felmérés elsősorban azt szolgálta. hogy megbízható alapunk legyen a tervezőmunkához. illetve a közeli jövő tennivalóinak meghatározásához. A felmérésre került idős lakosság közül, különösen három kategória sorsának alakulását fontos figyelemmel kísérnünk. Mintegy 30 ezer 75 évesnél idősebb ember helyzetét vizsgáltuk meg. Ebben a kategóriában van a legtöbb beteg, a gyors segítségre szoruló. A második kategóriába azokat az idős embereket soroltuk, akik nagyon nehéz körülmények között élnek, mert havi jövedelmük nem éri el a 2200 Ft-ot. Felmérő biztosaink 24 300 ilyen emberrel beszélgettek el. Az egyedül élő nyugdíjasokat soroltuk a harmadik kategóriába. Az így élők száma megközelíti .a 17 500-at. Megnyugtató, hogy a vizsgált réteg közel fele jelenlegi helyzetében nem szorul támogatásra. Tanácsaink számára a nagyobb gondot az idős korú lakosság másik fele okozza. A felmértek 24 százaléka már eddig is szociális támogatásban részesült, s többségük a felmérés eredményében bízva, növekvő támogatást remél és a támogatási formák gazdagodását várja. A felmértek 33 százaléka jelentett be igényt különböző támogatásra. Közülük 3100 a sürgős esel. Jelentős részük többféle támogatási formára is rászorul. Az ellátási formák közül első helyén szerepel az anyagi ellátás iránti igény, mind a már támogatásban részesülők, mind az új igények között. Ezen belül elsősorban a rendkívüli (eseti) szociális segélyre irányul a figyelem. Iigényük- nek nem a váratlanul bekövetkezett nehéz helyzet a motivációja, hanem az életviszonyok általános nehezedése. Ennek gondjai éppen a vizsgált réteget sújtják legjobban. Sok olyan család van, ahol az ellátásban nem részesülőt csekély, pótléksze- rű juttatásból (házastársi pótlék, kiemelt összegű családi pótlék) tartják el. ami nem jelentős tényező az adott család jövedelmében. Ezek a családok rendszeres szociális segélyt igényelnek. Itt szeretném megemlíteni. hogy rendszeres szociális segélyre jogosu11 várakozót tanácsi szakigazgatási szerveink ma már nem tartanak nyilván, ugyanis a jogos igényeket — keret hiányára való hivatkozással — elutasítaniuk nem lehet. A felmérés adatai alapján jelentős az igény az úgynevezett természetben nyújtott ellátási formák iránt is. Ezek között közel háromezer a szociális étkeztetést igénylők száma. Házi szociális gondozásban mintegy kétezren szeretnének részesülni. Ezek valós igények. Különösen a kisebb településeken ugyanis — ahol az időskorúak aránya is magas — gondol okoz a mindennapi lét- szükségletek biztosítása. Ugyancsak megnövekedőit az igény a szociális otthoni elhelyezések iránt. Sajnos azonban a szociális ellátásra szorulók száma az elmúlt években gyorsabban növekedett, mint a férőhelyeké. Az elmúlt években a növekvő igényekkel a megye VI. ötéves terve már számolt. öt év alatt megnégyszereztük a szociális étkeztetésben részesülők számát. több mint háromszorosára emeltük a házi szociális gondozásban részesülőket. Megvalósulnak a tervezett szociális otthoni férőhelyfejlesztések is. 1‘íHO—84 között 15 ezerről 22 ezerre emelkedett a rendkívüli segélyben részesítettek esetszáma, a ráfordítások pedig évi 10,5 millió forintról közel 30 millióra növekedtek. Négyszázzal emelkedett a rendszeres szociális segélyezettek száma, az összege pedig 64 millióról közel 90 millió forintra nőtt. A szociális gondozás személyi feltételei is javultak: megdupláztuk a szociális gondozásban foglalkoztatottak létszámát. A tervidőszakban néhány új gondozási formát is bevezettünk. Sárospatakon. Tiszavalkon. Mádon, Gagybátorban az öregek hetes napközi otthonait alakítottuk ki. Az eddigi tapasztalatok szerint különösen a téli időszakban hasznosulnak jól ezek a létesítmények. Az aprófalvas vidéken élő öregek gondjait növeli, hogy ezeken a településeken nem lehel napközi otthonokat létesíteni. mert nem lennének kihasználva. Részükre hoztuk létre a szociális gondozókat. amelyeket az eddigi kedvező tapasztalatok alapján a következő tervidőszakban tovább kívánunk bővíteni. Az időskorúak helyzetével behatóan foglalkozott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is. A NEB-vizs- gálat hozzájárult ahhoz, hogy reálisabb kép alakuljon ki az időskorúak helyzetéről. Ráirányította a fiaveimet arra. hogy az átlagnyugdíj alig haladja meg a 2600 forintot, s az összes nyugdíjas egyhar- mada a kisnyugdíjasok kategóriájába tartozik. Elgondolkodtató. hogy az 19112-ben nyugdíjba menő nők 53 százalékának 11100 forint alatti nyugdíjat állapítottak meg. Különösen lieyelemre méltó az is. hogy az alacsony összegű ellátást élvezői? többsége tsz-járadékos, idős ember, aki helyzete alapján fokozottabb figyelemre szorul. Mind a Népi Ellenőrzési Bizottság, mind a tanácsi felmérések jelzik: az időskorúak helyzetének javítása egyik legfontosabb társadalompolitikai feladatunk. Jóleső érzés, hogy az anyagi természetű szociális ellátás pénzügyi fedezete megnyugtató módon biztosítva van. Más a helyzet az intézmények befogadóképessége által meghatározott ellátási formákban. A fejlesztési lehetőségek korlátái miatt e°velőre nem tudjuk az igényeket kielégíteni az öregek napközi otthonaiban, a szociális otthonokban. a házi szociális gondozás és étkeztetés területén. Vizsgálataink kiterjedtek arra is. hogy az érdekeltek mennyire elégedettek a szociális ígondozás formáival. a tanácsi és a társadalmi szervek ilyen irányú munkájával. Összességében ezen a területen is megnyugtató a kép. Az érintettek közül sokan szóltak elismerően a tanácsi, a vállalati, a szakszervezeti szervek tevékenységéről. Ugyanakkor szóvá tették azt is. hogy nincs meg mindig az összhang a társadalmi szervezetek és a tanácsok szoci álpoli t i ka i munkájában. A vállalatok, a szakszervezetek szociális gondoskodása is független :i tanácsi tevékenységtől, így fordul elő az az ellentmondás. hogy a régebben .tv—díjazottak arról panaszkodnak, hogy a volt vállalatuk nem törődik velük. a vállalatok, a szak- szervezetek pedig arról számolnak be. hogv milyen jelentős juttatásokkal segítik a nyugdíjasokat. Felmérő biztosainknak elpanaszolták azt is. hogy a legtöbb volt munkahely megelégszik néhány formális intézkedéssel, amelyből hiányzik az emberség, így az. erőfeszítések eredményei nem állnak arányban sem a ráfordított energiával. sem az anyagiakkal. Az. időskorúak jelentős részében ellenkezést váll ki. hogy a tanácsok szakigazgatási szervei a segélyezés különböző formáinak odaítélése előtt feltárják: az. igénylő rendelkezik-e megélhetést biztosító jövedelemmel és van-e tartásra köteles hozzátartozója. családtagja. A segélyt kérők ezt az eljárást „nyomozásnak” fogják fel. Kialakult olyan nézet is. hogy „a törvény azokat sújtja, akik gyermeket neveltek”. vagy „van az én gyermekemnek elég baja”, illetve „inkább nekem kellene támogatnom”. Sokan szégyellik, hogy. segítségre szorulnak. Mások arról panaszkodnak. hogy a segélyezés módjai, lehetőségei nem eléggé ismertek. Az idős generáció rosz- szabb egészségi állapota miatt különösen érzékeny az. egészségügyi ellátás iránt. A népi ellenőrzés megállapításai szerint a gondoskodás különböző tormái kielégítőek. az emberi. a tartalmi kérdésekkel kapcsolatban azonban már jogos észrevételek vetődnek fel. Kifogásolják a hálapénzt, ugyanakkor azt is vallják, hogv ebbe avak- i an egymást viszik bele a betegek. A péntek déltől hétfő reggelig tartó kórházi gyógyitómunka színvonalával elégedetlenkednek. Több példamutatást igényelnének a párttag orvosok részéről. Indokoltnak tűnik a közgyógyszerellátás reformja is. Komoly gondnak tartjuk, hogv az időskorúak egy részére komoly orvosellenesség a jellemző. Ez az. egészségügyben és a tanácsi irányításban dolgozók számára egyaránt figyelmeztető. A nyugdíjasok 5—6 százaléka a nyugdíj mellett rendszeres munkát vállal. A munkavállalás emelkedő tendenciát mutat, ami a nyugdíjak reálértékének csökkenésével van összefüggésben. Érdekes és elgondolkodtató tapasztalat, hogy a nyugdíjasok jelentős része nem szívesen vállal munkát előző munkahelyén és előző munkakörében. Ügy tűnik, hogy a jelenlegi szabályozás sem a munkáltatót, sem a nyugdíjas munkavállalót nem teszi eléggé érdekeltté a to- vábbdolgozásban. Nagyon sokan emelnek szót a volt vezetők lormális továbbfoglalkoztatása ellen. Különösen azt nem veszi jó néven a közvélemény, ha valaki korábbi kapcsolataira támaszkodva 2—3 helyről is különböző jövedelmeket élvez nyugdíja mellett. Az időskorúak gondjai mindannyiunktól szemléletváltozást követelne!?. Ebben a meghatározó: döntő többségük nyugdíjas, tehát jogot formálhat arra. hogy társadalmunk felelősséget erezzen helyzetükért, jövőjükért. Problémájuk társadalmi méretűvé vált, a megoldást is a társadalomnak kell vállalnia. Ebben szerepe van az állami, a párt-, a társadalmi szerveknek. szervezeteknek, a munkahelyeknek és döntő szerep jut a családon belüli gondoskodásnak is. Az állam egymaga ugyanis sohasem lesz képes arra. hogy minden területen megoldja az idős emberek gondjait. Egymaga nem tudja nyújtani azt a pluszt, amit az időskorúak megérdemelnek: a társadalom elismeréséi, köszönetét és megbecsülését. Fontosnak tartjuk, hogy a párt-, az állami, a tömeeszervezeti testületek megyei és helyi szinten rendszeresen tűzzék napirendre az időskorúak. a nyugdíjasok helyzetének alakulását, s figyelmüket elsősorban a különböző közösségek tennivalóira fordítsák. Sokat segíthetnek annak megértetésében. hogy a nyugdíjasok jó közérzetéhez az anyagi juttatások nem elegendőek. Érezniük, tapasztalniuk kell az egész társadalom megbecsülését, és ebben meg kell találnia saját feladatait a pártalap- szervezeteknek, a tanácsoknak. a Hazafias Népfrontnak. a szakszervezeteknek, a nő- és ifjúsági mozgalomnak. a Vöröskeresztnek és nem utolsósorban a munkahelyi kollektíváknak. A nyugdíjasokkal való törődésnél arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy megélhetési viszonyaik tekintetében e rétegen belül is számottevő különbségek vannak. A társadalom segítő karját fokozottan a legelesettebbek igénylik. Az idős emberek társadalmi-politikai aktivitása nagyobb mértékben csökken. mint az az életkor, az egészségi állapot és egyéb tényezők függvényében elfogadható'lenne. Ez részben az idős embereken múlik, részben azon. hogy a nyugdíjasok cselekvő szándékát a közösségek hagyják elveszni. Nagy kár az is. hogy nem mindig olyan feladatokat kapnak, amely érdeklődési körüknek. felkészültségüknek megfelel, s áldozatos munkájuk erkölcsi elismerése több esetben elmarad. A VII. ötéves terv elgondolásain most dolgozunk. Űjabb szociális otthonok építését, napközi otthonok létesítését tervezzük. bővíteni kívánjuk a házi szociális gondozás körét is. Borsod-Ábaúj- Zemplén megye lakossága, az üzemek, a társadalmi szervezetek többször bebizonyítottál? már. hogy nem riadnak vissza az áldozatoktól. ha abból komoly célokat akarunk elérni. Szeretnénk, ha a VII. ötéves tervben Borsod-Aba- új-Zemplé.n megyében a társadalmi összefogás célja az idős embereken való segítés lenne. Porkoláb Albert a megyei tanács elnökhelyettese Északkelet-Magyaror# szág megyéiben napjainkban legfeljebb öt televíziós adás közül válogathat a néző, ugyanakkor némely helyeken még a két hazai program műsora sem élvezhető hiánytalanul. Ismert az is, hogy a dunántúli városok egyikében-mási- kában, ahol a kábeltelevíziózás műszaki feltételeit magasabb színvonalon sikerült megteremteni, a helyi műsorral együtt tíz-tizenegy program az esti választék. Nézzünk széjjel kicsit alaposabban a mi környezetünkben, milyen a műsorkínálat, milyenek a műszaki lehetőségek Borsodban, illetve ezen belül Miskolcon. A megye legnagyobb részét a tokaji adó sugározza be televíziós műsorokkal, az egyes és a kettes programmal. A miskolci adóról, mint ahogy az többnyire ismert is, csak az egyes műsor vehető. Borsod nyugati területeit Ernődtől lefelé Mezőkövesdig, valamint Ózd környékét a kékesi adó látja el. Javítják a vételi lehetőségeket az úgynevezett helyi erősítők, mint a miskolctapolcai, a hámori, a kazincbarcikai, az ózdi, a ru- dabányai, a borsodnádasdi, a sátoraljaújhelyi és a hollóházi. Ezek az átjátszók naponta a nagy adók úgynevezett „ébresztő” jelére automatikusan kapcsolódnak be a műsorok szórásába. Teljesítményükről annyit, hogy például a legkisebb két wattos, a tokaji adó pedig 20 ezer wattal dolgozik. A nyilvánvaló teljesítménykülönbségek ellenére mindegyik alkalmas arra. hogy az adott település igényét kielégítse. A folyamatos fejlesztések következtében az ellátatlannak mondható fehér foltokat fokozatosan sikerült felszámolni. A VII. ötéves tervben újabb helyi erősítők telepítésére kerül majd sor, hogy ott, ahol jelenleg még „zajos” a kép. néhány éven belül jó vételi viszonyokat teremtsenek. Egészen a kilencvenes évekig és nem tovább. Ugyanis akkorra várható a szocialista országok műsorszóró műholdjának fellövése. Ezt Székely Istvántól, a Posta Rádió-Televízió Műszaki Igazgatóság emődi állomásának vezetőjétől tudjuk, aki elmondta azt is, hogy a műholdas sugárzás — ami csak műszaki megoldásában hasonló a jelenlegi satelites adásokhoz, merőben új helyzetet teremt. Gyakorlatilag két számjegyűre emelkedhet a vehető műsorok száma. (Itt jegyeznénk meg,, hogy a hazai televíziós készülékgyártó ipar termékeinek döntő többsége mindmáig csak hat vagy nyolc előrehangolható programmal készül. Pedig ezek a készülékek nyilvánvalóan működnek még öthat év múlva is.) A korszerű műholdas sugárzáshoz ily módon nemcsak a készülékiparnak kell majd még inkább felzárkóznia. hanem a vétel műszaki feltételeit megteremtő vállaöt, négy, három, kettő... a tévében? latoknak, lakásszövetkezeteknek stb. A korszerű közösségi antennarendszerek, a kábeltelevíziózás nem olcsó mulatság, ám többnyire egyszeri nagyobb beruházást igényel. Szemben a most is működő elavult, sok helyütt még csövekkel szerelt erősítőkkel. A napokban egy felháborodott szülő telefonált a szerkesztőségbe, mondván, a gyereknek az avasi kábeltelevízió műsoráról kell másnapra dolgozatot írni, ám az egész család hiába figyel meredten a képernyőre, a műsorból csak alig sikerül valamit összecsipegetniük. Székely István ezzel kapcsolatban a következő választ fogalmazta meg: — Mivel Miskolc abban a szerencsés helyzetben van, hogy helyi adója nagyjából a város határáig képes műsort sugározni, tehát nem regionális adója van, az ominózus hétfői napokon át lehetne tenni a helyi műsort a miskolci „toronyra”. Ehhez persze a Magyar Televízió engedélye szükséges, ugyanakkor műszakilag semmilyen akadály nem merülhet fel, adásszüneti nap lévén. Ezzel a megoldással azt is el lehetne érni, hogy a műsort a tervezettnél szélesebb körben az egész városban lássák. A jó minőségű vétel ily módon garantált volna. Addig, amíg a korszerű kábeltelevíziózás magasabb műszaki feltételeit megteremti a város, ez a műsorszórás átvehetné a szerepét. — Hol várható további bővítés a jobb vétel érdekében? — Elsősorban a megye északi részein, éppen a domborzati viszonyok miatt lesz szükség a fejlesztésre. Telkibányán és környékén a következő években helyi átjátszó létesítésére lehet számítani. Ezenkívül még a perecesiek panaszait szeretnénk megszüntetni a következő ötéves tervben. — Az említett műsorszóró műhold fellövése után milyen programok vétele garantált a megfelelő kábeltelevíziós műszaki feltételek megteremtése mellett? — A hazai csatornákon kívül a szomszédos csehszlovák műsorok, egy szovjet műsor jó vétele garantált, illetve a román adás is látható lesz. A megfelelő hálózat kiépítésével ezenkívül még több, ma a megyében egyáltalán nem fogható távoli adás képei is megjelennek majd a borsodi képernyőkön — hangzott az állomás vezetőjének tájékoztatása. Biztatóak ezek a hírek, különösen azoknak, akik jelenleg még az egyes és kettes hazai programokat sem láthatják-hallhatják igazán jó minőségben. A jó kilátások aprócska szépséghibája, hogy minderre még jó néhány évig várni kell. Nagy József
