Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-19 / 116. szám
1985. május 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A választási gyűlések elé a választási gyűlések, nagygyűlések időszakába érkeztünk. Belpolitikai életünk e fontos eseménysorozata a .jelölőgyűléseket zárja le és június 8- ig, a választás napjáig tart. Az ország számos városában, megyéjében a nagygyűlések szónokai — a párt-, a kormány vezetői, a társadalmi szervezetek képviselői — adnak majd tájékoztatást bélés külpolitikánkról, vázolják fel a további célokat. A különböző választási gyűléseken pedig a jelöltek találkoznak választóikkal. A nagygyűlések és gyűlések jó alkalmat kínálnak arra, hogy ismertessük az MSZMP XIII. kongresszusát, az olt elfogadott célkitűzéseket, a ránk váró feladatokat. Melyek a választási gyűlések céljai? A Hazafias Népfront által meghirdetett választás politikai programjának részletes kifejtése, az országgyűlési képviselőkés tanácstagjelöltek népszerűsítése. A népfront programját a választási felhívásból mór megismertük, hiszen nagy nyilvánosságot kapott. „A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa a hazáért érzett felelősségtől áthatva — a kommunisták és párlonkivüli- ek közreműködésével — közös cselekvésünk számára kidolgozta az évtized végéig szóló programot. A Hazafias Népfront ennek megvalósítására hív minden állampolgárt! Arra szólítunk fel, hogy tervszerű és szervezett munkával, népünk tehetségének kamatoztatásával tárjuk fel és hasznosítsuk a szocialista rendszer tartalékait, növeljük a népgazdaság teljesítményét." — olvashatjuk a választási felhívásban. Hazánk külpolitikáját jól ismerjük, hiszen a XHI. kongresszuson erről is sok szó esett. Éppen ezért egyetértünk és támogatjuk a felhívásnak azt a részét, hogy: „Szavazzunk a Magyar Nép- köztársaság közvéleményünk által eddig is támogutott, nemzetközileg elismert külpolitikájára! Ennek céljai változatlanok: békét és biztonságot minden országnak!” Ami pedig az országgyűlési képviselő- és tanácstagje- löltek népszerűsítését iileti, merőben más a helyzet, mint a legutóbbi választáson. Az 1983. évi III. törvény legalapvetőbb új rendelkezése a korábbi választási törvényhez képest az országgyűlési képviselők és tanácstagok általánossá tett többes jelölése. Erre természetesen korábban is volt lehetőség, de az utóbbi választásoknál egyre kevesebb ilyen jelölésre került sor. Most két, esetleg több jelölt között kell választania a választópolgárnak. A törvény úgy rendelkezik, hogy az a jelölt, aki a választókerületében a megválasztott országgyűlési képviselő, illetve tanácstag mellett megkapta az érvényes szavazatok legalább egynegyedét, pótképviselö, illetőleg póttanácstag lesz. A pótképviselők, póttanácstagok aktívan részt vehetnek a közéletben — remélhetőleg részt is vesznek majd —, képviselői és tanácstagi feladatot azonban csak akkor láthatnak el, ha a képviselő és a tanácstag megbízása valamilyen oknál fogva megszűnik. Ez egyszerűsíti a választási rendszerünket azáltal, hogy jelentős mértékben csökkentheti az időközi választások számát, és alkalmas arra is, hogy befolyásolja a közvélemény kedvezőtlen értékítéletét azokkal kapcsolatban, akiket nem választottak meg. A több évtizedes tapasztalat alapján indolkolttá vált. hogy az egyéni választókerületek fenntartása mellett a legfelsőbb népképviseleti, törvényhozó szervben feltétlenül legyenek jelen politikai, társadalmi életünk vezetői, a tudomány, a kultúra, az egyházak legismertebb személyiségei. Az ő tevékenységük. tisztségük hatóköre túlnő a választókerületek határain. Indokolt, hogy személyükről az ország valamennyi választópolgára véleményt nyilvánítson. A törvény ezert vezette be a képviselők választásánál az országos listát. A választási gyűlések, amelyek ezekben a napokban kezdődnek el, jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a nagy, országos politika népszerűsítése mellett világossá tegyék, tudatosítsák: a helyi tervek — megyék,-városok községek, utcák lakóinak törekvései, igényei és javaslatai —, hogyan illenek bele az országos politikába. Minden bizonynyal sok szó esik majd a nagygyűléseken olyan témákról is, hogy a párt fő politikai irányvonala változatlan, elveink szilárdak, szocialista értékeinkhez, vívmányainkhoz fűződő viszonyunk jó. Érintik majd az előadók a párt szövetségi politikáját, a munkás-paraszt szövetséget, a szocialista demokráciát, a politika és a gazdaság viszonyát, társadalmunk szocialista és humanista vonásait. Szó lesz az értelmiségnek a szocialista építőmunkában betöltött szerepéről, az alkotó munka lehe- . tőségéről, a művészeti útkeresés szabadságáról, az iskolázottságnak, a művelődésnek, a demokrácia kiteljesedésében betöltött szerepéről. A jelölőgyűlések által felpezsdült közéleti légkörben mind több ember eljuthat arra a felismerésre, hogy előrehaladásunk elsősorban a nagyobb állampolgári fegyelemtől, a szorgalmas munkától, a szocialista együttélés normáitól, a közerkölcs helyes érvényesítésétől, a mindennapi tennivalók becsületes ellátásától függ. A jelölő- gyűléseken is szó esett már arról, hogy nem az a jó állampolgár — s tegyük hozzá, nem is az a népszerű —, aki csak igényeket tud felvenni. kívánságlistákat ösz- szeállítani, hanem, aki önzetlenül kész a közösségért munkát vállalni, a lakosság jó kezdeményezéseit felkarolni. A jelölőgyüléseken mindenütt beszámoltak arról, hogy a legutóbbi választások elölt felvetett javaslatokból — számuk országosan elérte a közel 200 ezret —, mi valósult meg eddig és mire van szükség a továbbiakban, hogy azok realizálódjanak. Az első felmérések szerint a javaslatok mintegy 55—00 százalékát valósították meg. Ha figyelembe vesszük megnehezült gazdasági körülményeinket, különösen szén. bíztató ez az eredmény. Az elintézett ügyek között általában azok a javaslatok és igények vannak túlsúlyban, amelyek az érintett terület' lakosságának legégetőbb gondját képezték, és azok, amelyek megvalósítása nem kívánt különösebb erőfeszítést. Számos nagy és bonyolult feladat a következő esztendőkre maradt, ezek csak a lakosság még nagyobb ösz- szelbgásával — nem eav esetben nagyobb anyagi áldozatvállalásával — valósíthatók meg. Ezekhez jönnek még a mostani jelölőgyüléseken elhangzott javaslatok és igények, amelyek elbírálása és a tervek közé felvétele, majd a megalakuló új országgyűlés. tanács feladata lesz. Borsod megyét különösen jól érintette a legutóbbi országgyűlés terület- és településfejlesztés hosszú távú politikájával kapcsolatos állásfoglalása, amely kimondja, hogy a jövőben jobban kell támogatni az aprófalvakat. A nagygyűlések jó útmutatóval szolgálnak minden bizonnyal nemcsak a lakosság, hanem a leendő országgyűlési képviselők és tanácstagok számára is. Hiszen felhívják a figyelmüket a tennivalókra; arra, hogy mire ügyeljenek közéleti tevékenységükben. Továbbra is igény — ezt több helyütt megfogalmazták —, hogy a képviselővel például ne csak a jelölőgyűléseken találkozzanak, s a tanácstagi beszámolók még jobban váljanak a lakosság vitafórumaivá. A szocialista demokrácia kiszélesítésében benne van az a lehetőség is, hogy a legfontosabb közérdekű döntések előtt a képviselőknek és a tanácstagoknak széles körű közvélemény-kutatást helyes végezniük, mert csak így lehet megvalósítani a nyílt város-, illetve községpolitikát. A tanácsok önálló gazdálkodásának nagy előnye, hogy gyorsabban, rugalmasabban lehet kielégíteni a lakosság jogos és változó igényeit, de ez nagyobb felelősséggel is jár. A tanácsoknak saját döntéseik gazdasági következményeiért vállalni kell az anyagi felelősséget. A tanácstagoknak az új ciklusban sem szabad szem elől téveszteniük: annak a tanácsnak, illetve végrehajtó bizottságnak, amely terveinek kimunkálásában, gazdálkodásában nem jár el körültekintően, megalapozatlan célokat tűz maga elé — s ehhez ráadásul társadalmi munkát, anyagi áldozatvállalást is kér —. előbb vagy utóbb megromlik a kapcsolata a lakossággal. Jó jel, hogy a realitás, a mértéktartás, mindjobban áthatja az országgyűlést, a tanácsi gazdálkodást, a különböző ügyintézést. Az őszinte, világos politikára őszinteséggel és kezdeményezőkészséggel válaszol a lakosság is. Ez megnyilvánult a jelölő- gyűléseken is. Sem a tanácsi apparátus, sem a jelöltek részéről nem hangzottak el felelőtlen ígérgetések, a lakosság pedig — néhány kivételtől eltekintve — nem vetett fel irreális igényeket. A választási nagygyűlések küszöbén hadd utaljak a választási felhívás azon részére, amely így szól: „Honfitársak! Felhívunk minden állampolgárt, a városok és falvak népét, a munka- és lakóhelyi közösségeket, a családokat és az egyéneket: közös munkával tegyük még otthonosabbá és szebbé ezt a földet, szeretett hazánkat! E munkában számítunk a munkásokra, parasztokra, értelmiségiekre, nőkre és férfiakra, magyarokra és nemzetiségiekre, materialistákra és vallásos emberekre, idősebbekre és fiatalokra — az egész nemzet összefogására.” r E n pedig hozzátenném: vegyünk részt a választási nagygyűléseken és gyűléseken, fogadjuk meg a felhívás szövegét, s tegyünk meg mindent, hogy lelkesedésünk, tettrekészségünk az Országos és helyi politikát eredményesen szolgálja mindany- nyiunk javára. Fodor László Hullámtérkép Az angliai Birmingham egyetemének kutatói sikeres kísérletbe kezdtek: a szárazföldön álló radarállomásról felmérik, sőt feltérképezik az Atlanti-óceán hullámait. A radarhullámokat az ionoszlerába sugározzák, onnan azok a tenger felszínére verődnek. A hullámok. formájuktól függően, e radarhullámokat ugyanazon az úton visszaverik. A Doppler-hatás segítségével így a másodpercenkénti 1(1 méteresnél kisebb hullámsebességek már mérhetők. Az adatokból a kutatók összeállítják az Atlanti-óceán hullámzásának a térképét. E méréseknek a jövőben az Atlanti-óceán olajkutatói —. de a hullámerőművek előkészítői is — Hasznát láthatják. Fejlődésről, fejlesztésről Merre tart a magyar mezőgazdaság? Sok szó éri manapság mezőgazdaságunk „háza elejét”. Képletesen szólva, a porta rendezett, a ház tiszta; kertje egyelőre még bőséggel terem. Az aggodalmasok szerint azonban a mezőgazdaság csillaga leáldozóban van. A gépállomány, az épületek lassan kiöregednek, elavulttá válnak. A fejlesztési források pedig kiapadóban, így rekonstrukcióra, új létesítményekre pénz nincsen. A szabályozórendszer évről évre szorítóbb, s hatásaként pedig sok helyen az egyszerű újratermelés sem lehetséges sokáig. A jövőt illető tervekben a pesszimista hangulat már letagadhatatlan. Végső soron ezért is jó. hogy a megyei agrárklub most adott otthont annak a kötetlen eszmecserének, amelyen dr. Kovács István, a MÉM mezőgazdasági főosztályának vezetője ismertette a több mint hatvan szövetkezeti, vállalati, intézményi vezető szakemberrel a mezőgazdaságunk fejlesztésének lehetőségeit. Öröm volt újra hallani, amit ugyan tudunk (de a szépet oly jó sokszor elismételni). hogy mezőgazdaságunk az elmúlt évek alatt a világelsők közé küzdötte fel magát, hiszen az egy főre jutó gabonatermelésben (1.5 tonna), vagy a vágóállat-termelésben (250 kilogramm) a második helyezettek vagyunk a világ termelésében. S'ugyanezen a listán jó helyezést értünk el az ipari növények (napraforgó, cukorrépa, dohány) esetében is. Ezzel szemben gyengék eredményeink a tömegtakarmányok termelésében, a legelő- és gyepgazdálkodás területén. A neves közgazdászok szerint az az ország rendelkezik fejlett mezőgazdasággal, amelyiknek — magas szintű termelés mellett — a bruttó termelési értékéhez az állattenyésztési ágazat nagyobb aránnyal járul hozzá, mint a növénytermesztés. Magyar- ország ezekhez az országokhoz tartozik, s figyelemre méltó, hogy az utóbbi években az állami támogatások összege jelentős mértékben csökkent a sertés-, illetve a tejtermelő ágazatoknál, és teljes egészében megszűnt a baromfi- és juhtenyésztés esetében. Aggodalomra ad azonban okot. hogy az utóbbi időszakban az alacsony jövedelmezőségű ágazatokban a termelés negatív irányú, ugyanis a népgazdaság számára éppen ezek az ágazatok kulcsfontosságúak. Hiszen például a kukorica vetésterülete öt év alatt 700 ezer hektárral csökkent. Ma mintegy 40 ezer tejelő tehénnel számolunk kevesebbet. mint két évvel ezelőtt, és 57 ezer sertéssel kevesebbet. mint az elmúlt év márciusában. S amíg ez utóbbi két állatfaj nagyfokú hiánya elsősorban belső ellátási gondokat, az előbbi növény vetésterületének csökkenése az export csökkenését, így dot- lárbevételi hiányt okozhat. Sajnos igaz, mezőgazdaságunk napjainkra eljutott a belső tartalékai felemészlé- séig, így — mint dr. Kovács István hangsúlyozta — „a jövő meghatározott", azaz valamerre elmozdulunk. Vagy dinamikus fejlesztést hajtunk végre az állóeszközökben. vagy ha ezt nem tesszük meg, elindul a mezőgazdaságunk termelése a lejtőn lefelé. Jelenleg a népgazdaság stabilizációs tényezője a mezőgazdasági ágazat, hiszen lényeges szerepe volt és van az ország fizetőképességének megőrzésében, tehát a fejlesztési lehetőségeket meg kell találni. Vitathatatlan tény azonban, hogy a mai pénzszűkös világban a szükséges fejlesztések megvalósítása hitel nélkül elképzelhetetlen. Az utóbbi években így megnőtt a Világbank szerepe gazdaságaink fejlesztésében (15 évre biztosít hitelt az igénylőnek kedvező kamat és visz- szafizetés mellett). Ennek köszönhető, hogy ma már van gabonaprogramunk és meghirdetett húsprogramunk. Ám az elképzelések szerint lesz növénytermelési és meliorációs program is, melynek keretében a gabonanövényeken kívül a többi kultúra kapna hathatós támogatást. Fejlesztésre ösztönöznék a növényi termékek fel- dolgozási tevékenységét és a folyékony műtrágyázás vertikumát. A faipar, erdészet, bútoripar területén is nagy a lemaradásunk, igy e téren is központilag meghirdetett programra lesz szükség. Sajnos, az elmúlt években á hazai termelési költségnövekedés mellett a legtöbb agrárexport-termék világpiaci ára csökkent, vagyis az úgynevezett dollárki- térmelési arány romlott. Amíg például 1981-ben a búzatermelésben egy dollárt 20 forintért. '84-ben már 34 forintért. kukoricánál hasonló időszakban 26. illetve 36 forintért termeltünk ki. Lényeges romlás következett be az élő sertésnél. Harminchat forint helyett ma egy dollárért 56 forint értékű, élő marhánál 37 forint helyett 63 forint értékű húst adunk. Az exportot azonban a továbbiakban is folytatnunk kell. hiszen keresettek a mező- gazdasági szférában előállított áruk. S a világpiac áru- kínálati, -keresleti helyzete alapján bízhatunk abban, hogy a jövőben javul mező- gazdasági termékeink cserearánya. Balogh Andrea Késik a birkanyírás A hosszúra nyúlt, kemény telet az idei „gyapjútermés” is megsínylette. Azokban a juhászotokban, ahol a kemény fagyok, a hófúvások idején is sikerült biztosítani a hodályokban a kellő hőmérsékletet, a jó takarmányozást és nem maradt el napokig az itatás, ott nincsenek foghíjak a gyapjú fej• Folyamatosan bővül Leninvárosban a telefonhálózat és javulnak a televízió- vételi lehetőségek is. A tavalyi év végéig például 1800 lakásba szerelték fel a telefont, ugyanakkor a központi lődésében. Sajnos, sok ju- hászatot felkészületlenül ért a kemény tél, s ott bizony a tavalyinál rövidebb szálú és gyengébb minőségű a gyapjú, mint az elmúlt évben. Ráadásul a kései kitavaszodás miatt egy jó hónapot késett megyénkben a birkanyírás. Hiába tervezték korai időpontban — sok gazantennarendszer bővítése javítja a tv vételi lehetőségeit is. Jelenleg a lakások 48 százalékában, azaz 2737 otthonban nyílik lehetőség jó minőségű televíziózásra. daságban már március elején — a nyírást, el kellett halasztani a gyapjú „betakarítását", mert a juhok nem tudták nélkülözni a meleg bundái. A késés, a vontatott kezdés után, az utóbbi hetekben azután felgyorsult a birkanyirás üteme, az ország minden részéből sok nyíróbrigád érkezett megyénkbe. A kései nyírás miatt a gyapjú felvásárlásának ütemezése is teljesen felborult. A Gyapjúforgalmi Vállalat szakemberei nem győzik a minősítést, a felvásárlás lebonyolítását. Több gazdaság a kései nyírás után azonnal szeretné értékesíteni a gyapjút. A felvásárlást rendkívül gyors ütemben — és igényre szombatonként is — végző szakemberek, a torlódások miatt a juhászatok kis türelmét kérik. A nyírás mintegy egyhónapos késése ellenére május közepéig a tavalyi 46 vagonnal szemben már igy is sikerült több mint 35 vagon gyapjút felvásárolni megyénkben. Több nagyüzemi juhászat a tavalyinál jobb áron értékesítette a gyapjút. Ez főleg a gyapjú minőségét — elsősorban a szál „lesülhetőségét”, azaz hosszúságát — dotáló 5 százalékos felvásárlási áremelésnek köszönhető. A gyapjú „betakarításával” párhuzamosan a juhászatok árbevételének zömét képező húsértékesítés is folyamatos megyénkben. A Gyapjúfor- galmi Vállalat folyamatosan vásárol fel olaszországi vevők részére pecsenyebárányokat. és októberig rendszeresen szállítanak — a hortobágyi juhvágóhíd útján — 35 kilón felüli hízott bárányokat Algériába. Új sertéstelep ípís;pp Korszerű épületü, modern technológiájú új sertéstelep készült el a közelmúltban a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben. A telepen az idén közel 5 ezer sertést hizlalnak fel.
