Észak-Magyarország, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1985. május 18., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 JSk mám Hárman görnyedtek a füstös kocsma kerek aszta­la fölé. Egy építész, egy tanár és egy gépészmér­nök. Cigarettáztak és he­vesen gesztikulálva vitat­koztak. Az asztalon, az üres fröccsöspoharak mellett, egy ív telefirkált papír. — Nézd kérlek! — bö­kött a papírra tollával az építész. — Én akkor is ha­tározottan állítom, hogy itt van a 0-pont. Ettől nem térhetsz el, különben meg­bomlik az egyensúly, és a kerítés felé dől a fa. — Vitatom! — ágált a gépészmérnök. — Ide kell helyezni — mutatott egy másik pontra —, így lesz a vágás tökéletes. És meg ne próbáld baltával, csak elkínlódod a délutánt. Ha vársz két napot, szerzek egy motoros fűrészt, és ko­csival kivisszük hozzátok. A tanár álmosan bóloga­tott. Nehéz volt a feje a sok bortól, szemét csípte a füst, és reggel még tiszta gondolatai teljesen össze­gubancolódlak. Reggel még olyan egy­szerű volt minden. — Józsikám! — tette eléje kávéját, és az ehhez dukáló stampedlit az any­ja. — Ma a korábbi vonat­tal gyere haza. Ki kéne vágni a kerítés mellett azt a szilváiéi. Tudod, amiért annyit szólt már tavaly a szomszéd. És igazuk van. Teremni alig terem, a ke­rítést tönkreteszi, meg beárnyékolja Miskáék ve­teményesét. Most volna az ideje májusig, mielőtt ki- lombosodik. Miska felesége tegnap, hogy ültetett, meg­int felhozta... Jóska behörpölte a ká­vét, felhajtotta a stamped­lit és megígérte; délutánra itthon lesz. Ma péntek, balta van, erő van, egy-két óra az egész. Ez a legke­vesebb, amit meglehet az anyjáért. . . A villamosmegállóban futott össze két cimborájá­val. Eltökélt volt, tényleg csak egy fröccsre mondta, sietnie kell haza. így jött fel a fa, aminek hallatán ágaskodni kezdett két barátjában a szakmai önérzet. Mint két kakas, vívták a viadalt; szó szót, fröccs l'röccsöt követett, a papír egyre tarkább lett a sebtiben firkált ábráktól, Imre és Feri kis híján haj­ba kaptak az innen har­minc kilométerre földbe kapaszkodó, ártatlan szil­vafa felett. Jóska kóválygó fejjel hallgatta őket, egyre nagyobb szorongással pis­logva az órájára és a kocs­maablakon túli, szürkülő világra. Közbeszólni nem mert, végtére is mit ért ő ehhez, magyartanár lété­re fogalma sem volt a 0- pontról, a dőlésszög is kí­naiul hangzott a fülének, de felállni sem volt bátor­sága a nagy szópárbaj kel­lős közepén, amikor az ő érdekében csépeli itt egy­mást hatalmas tudományá­val a kél barát. Fél hétkor végül elszán­tan felállt. — Hazamegyek — mond­ta. — Ha most nem indu­lok el, csak kilenc után lesz vonatom. Feri és Imre felocsúd­tak a papír fölül. — Ugyan minek? Még nem is döntöttük el, mer­re dől majd a fa. Külön­ben is, veszett fejsze nye­le, ma már úgysem fogsz hozzá. A motoros fűrészt is beszerezzük .. . De Jóskának már nem volt maradása. Veszett fejsze nyele? Hát nem egészen. Ha az ígéretét ma már nem is tarthatja be, legalább nem ér túl későn haza. Holnap szombat. Jól kialussza, kipiheni magát, és nekiáll a fának. Ott egye meg a fene azt a mo­toros fűrészt. Megbirkózik ő anélkül is egy szilvafá­val. Már sötét volt és égtek a lámpák a falujában, ami­kor belökle a kaput. Anyja a ház végében lévő, kivi­lágított konyhában sürgö­lődött. Cseppnyi harag nem látszott az arcán a késés miatt. Sőt, élénkebb volt, mint máskor, szája körül elégedett mosoly búj- kált, pofacsontján a száraz bőrt rózsás pirosság szí­nezte, és fürge mozdulattal csapta a vacsora-lábost a tűzhely platnijára. A tanár leült az asztal­hoz, és szeme egyből ráté­vedt a sarokba állított fej­szére, aminek élén megcsil­lant a lámpafény. Nagyot nyelt. — Azért jöttem mégis későn ... — kezdte a ma­gyarázatot —..., ám az anyja közbevágott: — Semmi baj fiam. Már elintéztem mindent. — Hogyhogy?! — tolta hökkenten odébb a tányért. — Kivel vágatta ki édes­anyám? — Kivel — kavargatta az anyja diadalmasan az ételt. — Senkivel. Kivág­tam én. A gallyat már le is csonkoltam, csak a törzzsel nem boldogultam. Rámsötétedett. Majd hol­nap . . . — Igen ... majd hol­nap ... — motyogta Jóska, és megjelent előtte a vége­láthatatlan vitába nyúló, füstös délután, és úgy mér­te végig hetvenéves, hat elemit végzett törékeny édesanyját, mint aki most látja először. — Igen ... a 0-pont.... hát szégyellhetjük magun­kat ... — dünnyögte maga elé, és kifordult a konyhá­ból. — Mi van azzal a pont­tal fiam? És miért nem eszel? — szólt utána az anyja. — A kedvencedet főztem pedig ... K. G. Nyári táborok Az elmúlt évekhez ha­sonlóan, idén nyáron is többféle programot szervez a gyerekeknek a Borsod megyei Rónai Sándor Mű­velődési Központ. A na­gyon közkedvelt idegen­nyelvű napközi július 1 -töl 12-ig tart, a részvételi dij 900 forint, és az Egyetem- város ad otthont a gyere­keknek, akik a német és az angol nyelvet gyakorolhat­ják. Kísérletképpen két új napközit is szerveznek. A természetjáró napközi jú­nius 24-től július 5-ig fo­gadja a gyerekeket (rész­vételi díj 800 forint), a szá­mítástechnikai napközi pe­dig ugyanebben az idő­pontban működik a Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ban. (Részvételi díj 900 fo­rint.) A gyerekek reggelit és ebédet kapnak a napkö­zi ideje alatt. Az érdeklő­dők bővebb felvilágosítást a művelődési központban kaphatnak. Jelentkezéseket május 20—25. között, na­ponta 9 órától 15 óráig fo­gadnak el. Krisztjo Markov: flj grgnygt grjj mfiny Az idős munkásnö, akit a gyárban mindenki Cola néninek nevezett, odament a műhelyfőnökhöz: — Nem tudja, hová tűnt Lencsa? — Miféle Lencsa? — vonta fel szemöldökét a főnök. — Hát, az a talpraesett lány, aki fánkot meg kávét árusított a büfénkben. Már elfelejtette? — Á, szóval ez . .. De miért van szükséged rá, Cola néni? — Már régen kiválasz­tottam — remek lány, ügyes teremtés, éppen ilyen kellene nekem menynek! Bizalmasan elárulhatom, meg akartam kérni a kezét a fiam számára. — Elszalasztottad a me­nyedet, Cola néni, elsza­lasztottad! A te Lencsá- dat elbocsátották. — Elbocsátották? Talán vétett valamit? — Nem erről van szó. Magad is tudod, hogy min­denütt takarékoskodni kell. Hát ezért automatát állí­tottak Lencsa helyébe. Be­dobsz egy pénzdarabot, és nyomban kiugrik belőle egy pohár kávé vagy egy fánk — amit kívánsz. És nincs szükség eladóra. Manapság olyan idők járnak, Cola né­ni, amikor mindenütt gé­pesíteni kell, a kétkezi munkát gépekkel kell fel­váltani. — A gépesítés persze jó dolog — szűri a szót tű­nődve Cola néni. —De mi­féle emberek téblábolnak ott az automata mögött? — A gépbeállító meg a lakatos. Az egyik javítja az automatát, a másik pedig megtölti fánkkal és kávé­val. Egyszóval kiszolgálják a technikai berendezést. — Tehát az egy szem Lencsa helyettesítéséhez kél jól megtermett legény­re volt szükség, meg rá­adásul az automatára? Nos, most már okvetlenül fel­kutatom ezt a drága kis­lányt. Az ilyen aranyat ér! Fordította: Gellert György nem űzhet, el nem paran­csolhat. — Semmit. . . semmit nem akarok, lányom! — mondta halkan. — De igen! Ezt hoztam neked . . . neked ... — és egy arany karkötőt adott a rabnő­nek; velencei ötvösmunka volt, kígyók fonódtak egy­be és valamennyi kigyó- szem helyén kék, zöld, tür­kiz szín ragyogott. — Köszönöm, uram! — hajolt meg ura előtt, s bár büszke merevségét nem volt képes levetni arcáról, szemének villanásában ott érződött az öröm. Hiába, nem érte még el a húsz évet. tulajdonképpen gyer­mek volt. — ... Rád gondoltam, mikor Velence utcáit jár­tam . . . Hallottál te Velen­céről, Margót? A lány arca lángra lob­bant. — Hallottam, uram. A kalmár meglepődött. — Nocsak! Te, tudtom­mal, barbár országból ke­rültél ide, mihozzánk. A régi Pannóniát most bar­bárok uralják ... Oda is eljutott a szép város híre? — Uram, én Velencéről a festőtől hallottam . . . S akkor a kalmárban a kétség (az a parányi sem­miség!) bizonyossággá kez­dett kövülni. Már bánta, hogy nem mászta meg az állványok tetejét, és nem nézte meg közelebbről a pi­ros szemű lányokat, melye­ket ez a gálád piktor an­gyalruhába bújtatott („Ha egyáltalán ruhába bújtatta őket!”), és az ötlábú ku­tya vakmerő kihívás a sors ellen, még akkor is, ha az ő nemes famíliájáról van szó. Másnap, mikor a vakító­an fehér reggel ráköszön- tött Kandia szigetére. Ser Georgio Darvasio nemes kalmár felkapaszkodott az állványokra. A festő már dolgozott, közben fijtyörésZett és sza­badon hagyott felsőtestét vakargatta ujjaival. — Szép reggelünk van, uram! A legjobb időt vá­lasztotta ki, ha látni akar­ja, milyen színekkel dolgo­zom . .. A kalmár szemlélődött egy ideig, majd megjegyez­te. — Szolgáim jelentették, hogy butaságokat festesz palotám mennyezetére! A festő még erre a rideg szózatra sem fordult meg. — Fakónak találod a színeimet, uram? Fáradt lenne a vízesésem és rideg a tavaszom? Ser Darvasio innen, az állványokról, valóban jól látta a festő színeit. S amit eleddig nem érzett, mikor a piktorok dicsére­tét hallotta zengeni, most mind a melle tájékán fe­szült. Ily tavaszt csak fi­atal korában láthatott, mi­kor elsőnek érezte meg az asszonyi szerelem teljessé­gét, És a vízesés zubor- gott, permetezte, felfrissí­tette karját, arcát, comb­jának izomzatát. „Ó, az át­kozott csalók — fordult méregbe a gyönyör: —Hát mind megcsalnak bennün­ket ezek a festők. Pedig mennyi aranyat dugunk övükbe, és a konyha leg- izletesebb ételeit tálaltat­juk fel nekik, és a borok! S csak innen látni igazá­ból, mit miveinek.” Kalmár ember volt. ural­kodni tudott érzésein. — A színeid szépek. Elé­gedett vagyok velük. És a vízesést szinte hallani vé­lem. Mikor fiatalabb vol­tam, hasonló tavaszokban gyönyörködtem, mint ami­lyet palotám mennyezeté­re varázsoltál ... —, s mert elreteszelte egy pil­lanatra az indulatát, más érzések, az előbbiek kerí­tették hatalmába egész lé­nyét. A nemes Darvasio újra érezte a tavaszi pom- pázást, ,a vízesés sustorgó talányait, a virágoknak újra illatuk volt. az ég ra­gyogása meg friss meleg­séggel ajándékozta meg öreg testét. „Még az ötlá­bú kutya is oda kívánko­zik, ahol van” — állapí­totta meg. S ha nem is értette, megérezte, hogy oda, a sziklák aló, négylá­bú kutya nem lenne valós. „Sőt kimondottan elronta­na valamit. Talán még a tavaszt is ... — nagyon rit­kán elmélkedett a nemes kalmár a művészetekről, de abban a percben kimond­hatatlanul kedvet érzett hozzá. így sorakoztak a gondolatai: Ha a kutyának négy, vagy hat lába lenne, akkor nem illatoznának a virágok és nem hallanám a vízesés zúgását... Ám­bár a festett virágoknak a valóságban nincs illatuk, amiként a vízesés sem zúg ... S mégis .. . Külö­nös, nagyon különös ..— ismételte újra és újra. Mennyi aranyat fizetett ki piktoroknak, trubadúrok­nak. alkalmi poétáknak. Megfizette őket arannyal, nem sajnálta tőlük, de so­ha nem jutott annyira kö­zel a megvásárolt áru érté­kéhez, mint ebben a pár percben. Beletúrt ősz hajába és a festőre nézett. A piktor fi­atal. volt, hasonló korú a fiaival. Ősz haját simo­gatta, és a lelke legmé­lyén igen-igen sajnálta magát. A gazdag és öreg Ser Georgio Darvasiót. — Kifogásod van a mun­kámra? Most szólj, uram! — Van! — mondta éles hangon a kalmár. S hara­got érzett ott, ahol az előbb még vízesés dalolt és vi­rágok illatoztak. — Más­ként képzeltem el! A lá­nyok szemét és a kutyát! A festő nem vitatkozott. Talán arra gondolt, ha bér nélkül távozik erről a szi­getről, éhesen csavaroghat, míg újra munkát talál. Apró templomok falaira potyka angyalkákat fest­het, és persze rút fekete ördögöket, akiket kövér­kés apátok üldöznek a fe­születtel. Unta a kanono­kokat, a potyka angyalo­kat, a szurtos képű ördögö­ket. Meghajolt a kalmár előtt. — Ahogy gondolja, uram! . .. Ám két hét elmúltá­val csak annyiban változott a mennyezeti festmény. hogy a lányoknak nem pi- roslott a szemük. Azaz, egy kivétel akadt köztük. Az a lány, aki az ötlábú kutya mellett éppen a ha­ját szárította, még mindig ^ piros szemmel nézte a leg- Yurább szerzetet, az ötlábú kutyát. A piros szemű an­gyal haja valóságos arany­ló zuhatag volt. Arany- lóbb. mint az égből alá­hulló napfény. Sőt, talán annál is aranylóbb, ami a szigetre zuhogott le regge­lente. Amikor a harmadik fi­gyelmeztetésre a piros sze­mű lány é,s az ötlábú eb még mindig a palota meny- nyezetén díszelgett, a kal­már magához rendelte a festőt. — Elismerem, hogy a színeid jobban pompáznak, mint az élő virágok. A ta­vaszod egyszerre kellemes és friss. A vízesésedben szinte megfürödhet az em­ber ... pedig csak nézi. De nincs szükségem a mun­kádra — mert akkor már bizonyos volt benne, hogy a piros szemű angyal nem más, mint a Pannóniából idekerült Himfy Margit. Az ő legkedvesebb rablánya. — Kapsz aranyat, gondod nem lesz jó ideig. Az egyik hajóm Velencébe indul... Még ez órában. Rád vár­nak, menj... Új festőt hozatott a ne­mes kalmár, aki más ta­vaszt képzelt Ser Georgio Darvasio palotájának meny- nyezetére. Ám az ötlábú kutyához és a piros szemű lányhoz nem nyúlt. Mikor figyelmeztették erre. doho­gott, mentegetőzött. „Van arra idő!” Ám ott hagyta, miként a következő és az azt követő is. Földrengés rázta meg Kandia szigetét. Paloták falai dőltek be. freskók mentek tönkre. Megsérült a gazdag Dar­vasio palotája is és a fest­ményből alig maradt épen oár négyzetméter. A kutya jól őrködött, talán éppen, mert öt lába volt. és az angyal szárította aranyzu- hataghoz hasonlítható haját és a piros szempár hálá­san nézte őrzőjét. * Később a Himfy család visszaváltotta Margitot, aki két lánygyermekkel tért meg az akkor már bolgár bán apjához. Marczali vaj­da, aki Kandiában járt az elrabolt lány ügyében, egy alkalommal, mikor Velen­céből megtért, festőt ho­zott magával. A Himfy csalód is igénybe vette a piktor szolgálatait, egy ká­polna falára díszítést ren­deltek. Az édeni táj egyik zugában egy piros szemű angyalt festett a művész. Körülöttük szentek soka­dalma imádkozott^ de ez az egy — szinte eretneki kihívással — hátat fordí­tott a Mindenhatónak, és szárította aranyzuhatagként aláhulló haját. A renitens angyalra egy ötlábú kutya vigyázott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents