Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

1985. április 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Választásra készülve Vezérkar, önkéntesekből Letették az esküt, meg­kezdték hivatalos — alkot­mányos, nagyon fontos — tevékenységüket a helyi, a megyei választási elnöksé­gek, az országos testület. Hihetnénk, olyan — hi­vatalos megjelöléssel — vá­lasztási szerv létrejöttéről, tevékenységéről van szó, amellyel az állampolgárnak nincsen közelebbi kapcsola­ta. S valóban nincsen, köz­vetlen kapcsolat legalábbis, de csak akkor, ha a válasz­tások előkészületeinek és le­bonyolításának minden moz­zanata szigorúan követte a választójogi törvény részle­tes, pontos előírásait. Ellen­kező esetben nemhogy joga, hanem egyenesen kötelessé­ge a választási elnökségnek — az állampolgár bejelenté­se, panasza, észrevétele' nyo­mán vagy a más úton szer­zett információ birtokában — az azonnali beavatkozás­ra a törvényi előírások tisz­teletben tartása — érdeké­ben. Persze, a lehetséges eset egyben kivételes is, azaz vá­lasztópolgár és választási el­nökség között a közvetlen kapcsolat esetleges. Ez azon­ban nem fedi, fedheti el a lényeget, a választási elnök­ség és az állampolgár(ok) közvetett kapcsolatának ki­emelkedő fontosságát. A Hazafias Népfront terü­letileg illetékes bizottsága ál­tal megbízott — és az ille­tékes tanács végrehajtó bi­zottsága által a megbízás­ban megerősített, a tanács elnöke előtt esküt tett — testület joga és kötelessége a választás minden mozza­nata törvényességének ellen­őrzése, szükség esetén a tör­vényes rend helyreállítását szavatoló intézkedések meg­hozatala, közreműködés a választások megszervezésé­ben és lebonyolításában. Ha felületes állampolgári ismereteinkre hagyatkozunk Öregek. Négy évtizedes há­zasság után, nyugdíjban, de még most is mindennap ki­tör közöttük a háború. A bá­csika ivott és verte felesé­gét. Az ivászat és az asz- szonyverés sajnos elég szok­ványos történet, de nem het­venéves koron felül. Sőt, az öregúr egy nap azzal jött haza, hogy el akar válni. Aztán neki esett az asszony­nak, aki ügyesen védekezett — hiába, öregasszony nem vénasszony — egy nagy rú­gás és az öregember az ágyékához kapott. Mentők, sziréna és operáció az uro­lógián! Súlyos eset! — csó­válták fejüket az orvosok és a rendőrség az asszony ellen súlyos testi sértés bűn­tettének gyanúja miatt el­járást indított. De tanú nem volt, s a nyomozást bi­zonyítékok hiányában meg­szüntették. A bácsika — akit sajnál­tak is, meg ki is nevettek — hazatért a kórházból. De nem a saját tulajdonukat ké­pező házba, oda nem mert. Máshová költözött és a fe­lesége ellen válópert indí­tott. Az asszony ehhez hozzájá­rult, de viszontkeresetében tartásdíjai követelt. Az al­só fokú bíróságok a házas­ságot felbontották, de az volt az álláspontjuk, hogy a sú­lyos sérüléseket a feleség okozta, ezért igényét érdem­telenség címén elutasították. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a követke­zőket mondta ki: — Érdemtelenség, címén a tartást attól a házastársiéi lehet megtagadni, aki a há­zasság erkölcsi alapját a vá­lásra is közreható magatar­— tisztelet az alaposan tá­jékozott. keveseknek, kivéte­leknek —, akkor úgy véljük, itt a választásokig létező, csupán az előkészületek sza­kaszában tevékenykedő tes­tületről van szó; kampány­szervről. Tévedés! A megbí­zatás ideje azonos az ország­gyűlés, a tanácsok ún. cik­lusidejével, azaz napjainkban — a korábbi három évvel szemben — öt esztendő! A választási elnökség tehát fél évtizeden át kell, hogy őre legyen tevékenységi — ille­tékességi — területén mind­annak, ami az országgyűlési, a tanácstagi választásokhoz, a megbízatás törvényességé­hez kapcsolódik. így például a választási elnökség a le­bonyolítója a tisztségre va­lamilyen ok miatt érdemte­lenné vált tanácstag vissza­hívásáról döntő szavazásnak. Ez csupán egyetlen, kira­gadott elem az önkéntesek vezérkarának — mert nagy tekintélyű közéleti emberek megtisztelő társadalmi meg­bízatása a választási elnök­ség elnökének, titkárának, tagjai valamelyikének lenni — bonyolult szerepköréből. Ebbe a szerepkörbe ugyanis — az 1983. évi III. törvény előírásai szerint, és megma­radva csupán a helyi válasz­tási elnökségeknél — bele­tartozik, a tanácstagjelöltek elfogadása, nyilvántartásba vétele; a jelöltek nevének közzététele: a jelölő gyűlések lefolyásával összefüggő bár­milyen. esetleges kifogások elbírálása; a tanácsi válasz­tókerületek választási ered­ményének megállapítása és nyilvántartása; a megbízó- levél kiadása a helyi tanács­tagnak; értesítés küldése az ún. póttanácstag számára, megválasztása tényéről.. . Anélkül, hogy folytatnék a szerteágazó kötelmek felso­rolását — hiszen például a választójogi törvény 35. pa­lásával oly súlyosan sértet­te meg, hogy — a szocialis­ta társadalmi felfogás sze­rint — a tartásra érdemte­len lett. A kérdés elbírálá­sánál azonban jelentősége van annak, hogy az érdem­telenségre hivatkozó férj a házasélet alatt miképpen vi­selkedett. Tehát nemcsak az asszony magatartását, hanem az egész négy évtizedes há­zasságot kell mérlegelni. En­nek során vizsgálni kell, hogy az, akitől a • tartást igényli, nem követett-e el olyan hi­bákat, amelyek a házasélet megromlásához vezettek. Az italozó, a feleségét többször bántalmazó férj, aki a sé­rülés keletkezése napján is brutálisan lépett fel felesé­gével szemben, még akkor sem hivatkozhat felesége ér­demtelenségére. ha a súlyos sérüléseket az asszony okoz­ta. Sőt, azt a rendőrségi el­járás során nem tudták pon­tosan megállapítani. Mind­ezekből következik: az eljárt bíróságok a feleségnek a tar­tásra irányuló igényét jog­szabálysértéssel utasították el. Mindezek alapján á Leg­felsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a házasság felbon­tására vonatkozó részét hely­ben hagyta. A többit azon­ban hatályon kívül helyez­te. és az első fokú bírósá­got új bizonyítási eljárás le­folytatására kötelezte. Irány­mutatóul megjegyezte, hogy ennek során a férj magatar­tásának vizsgálatán kívül meg kell állapítani mindket­tőjük jövedelmi és vagyo­ni viszonyait, az asszony rá­szorultságát és csak azután lehet dönteni, jár-e neki tar- tásdíj. és ha igen. milyen összegű. rugrafusa öt önálló bekezdés­ben sorolja fel az ország- gyűlési választókerület szék­helyén tevékenykedő helyi választási elnökség már részben ismertetett feladatai­hoz társuló egyéb teendőit —. nyugodt lelki ismerettel leírhatjuk: az 1983. évi III. törvény valóban minden részletre kiterjedően igyek­szik elősegíteni a legfőbb célt: az állampolgári alap­jogok egyikének, a választó­jognak a zavartalan, mara­déktalan érvényesíthetőségét, érvényesülését. Ez a legfőbb cél. a látszat­ra formalitásokra ügyelő ön­kéntesek vezérkarát lénye­ges politikai felelősséggel ru­házza fel, hiszen e testület esetleges felületessége, téve­dése, hibája nem önmagára, a választási elnökségre vet­ne árnyékot, hanem az adott helyen a választások egész menetére. A politikai és a közjogi felelősség ötvöződése indokolja, hogy a vezérkar hiba nélkül tudja mindazt, amit tudnia kell — így azt is, hogy a közös tanácsú községeknél nem lehet mér­tani pontossággal — kijelölni egy-eay választókerületet — s e hibátlan tudása birtoká­ban következetesen, kemé­nyen követelje meg minden­kitől. minden esetben a vá­lasztójogi törvény betűinek és szellemének tiszteletét. A választás kiemelkedő jelen­tőségű politikai esemény, az­az egy ilyen eseménysorozat irányításában a vezérkar tagjának lenni egyszerre ki­tüntetés és sokféle munka terhe. E munkaterhek sike­res viselése azonban elenged­hetetlen kötőanyaga válasz­tók és választottak minden­napos összekapcsolódásának. M. O. Az elmúlt hét péntekjére meleg, nyárias időt jósolt a meteorológia. Huszonöt fo­kot mutattak a hőmérők hi­ganyszálai az ünnep utáni és előtti napon. Kihasznál­va a jó időt é6 persze az iskolák tavaszi szünidejét, sok család kerekedett fel, hogy kirándulással, kisebb- natgyobb túrákkal töltse el idejét a Bükkben. Minden szálláshely foglalt volt eb­ben az időszakban a bükki pihenő- és turistaházakban is. hiszen az ország távoli részéről érkező természet­kedvelők jó előre jelezték igényüket. Már a kora délelőtti órák­ban — nyilván a húsvéti be­vásárlás legügyesebbjei — egymást érték az autók a Lillafüred felé vezető or­szágúton. Akadtak, akik el­kanyarodtak a Csanyik-völ- gyi Majális-park felé, ahol •kellemes környezetben él­vezhették a hosszú tél utáni első igazi meleg napot. A felső-hámori buszmegállónál néhdnyan érdeklődve szem­lélték az éppen gyakorló al­pinistákat, pedig ez már las­san megszokott látvány az itteni sziklafalon. Mások fel­jebb. a méregzöld színű ló vizében gyönyörködtek, mi­közben felettük időről időre elhaladt, harsány füttyszójá­val a kisvonat. Az ómassai őskohónál és Garadnán egyik-másik kirándulócso­port már ott ült a tűz mel­lett. pirítgatva a tízórainak szánt szalonnát. Fent a tetőn, a szentléleki turistaház környékén még láttuk az éppen túrára in­Megnehezült a szemételhordás is Valamikor Hönyadi János utcának hívták ... most már csak egyszerűen, szimplán: János utca. Mi tagadás, nem is illene a törökverő hős ne­ve ehhez a diósgyőri utcá­hoz, amin most nehezebb végigvergődni, mint volt egykor lejutni Hunyadinak a várnai csatamezőre ... Kátyúkon, sáros árokpar­tokon, a napok óta szivár­gó vízvezeték patakján to­csogtunk háztól házig, lakó­tól lakóig, akik Miskolc egyik legszebb környékén, a diós­győri városközpont és az épülő berekaljai lakótelep közé szorult családi házak között élnek. — Bekerített minket a nagy fejlődés — mutat: 1<ör- be Riba István né a Vár ut­cai óvoda vezetője, az utca lakója, aki betéve fújja a különböző leveleket, melye­ket írt a tanácsnak, a város- gazdálkodásnak, a vízmű­nek ... — Felépültek a kom­fortos telepek, gáz, csatorna és mindenféle kommunális dúló bakancsosokat. A ház előtt néhányan a napon süt­kéreztek. A bátrabbak már fürdőruhában: — Budapestről érkeztünk — mondotta egyikük, dr. Makra Zsigmond, az Orszá­gos Onkológiai Intézet orvo­sa —, feleségemmel és né­pes baráti társaságunkkal. A gyerekek most elmaradtak mellőlünk, az egyik tájfutó versenyen van, a másik Len­gyelországban. Egyébként mi évek óta járjuk az országot, harminc éve túrázunk. Leg­utóbb a Bakonyban voltunk. Reméljük innen is hasonló­an kedves és kellemes él­ményekkel térünk majd ha­za. Mint ahogyan reméli töb­bi negyvenkét vendége ne­vében Valent László, a tu­ristaház vezetője is. S hogy ez így legyen, igyekeznek a lehetőségekhez mérten ma­ximális ellátást biztosítani a vendégsereg számára. Ezt teszik egyébként az innen kissé távolabb levő bánkúti turistaházbain is. Az elmúlt év októberétől oél- dául a megszokottól több vendégnek tálalhatják fel a megnagyobbított étteremben az ébédet. Korábban hetven, ma már százhúsz vendéget tudnak egy időben étkeztet­ni. A síparadicsom most hó nélküli, "viszont hóvirágok­kal gazdagított kiránduló- paradicsommá alakult át, ahol a húsvéti ünnepeket hetvennégy szállóvendég töl­tötte el. (monos) létesítmény van már min­denhol, csak éppen ezt és még néhány szomszédos ut­cát felejtettek ki. — Az én vízórámat nem lehet leolvasni — mondja Barva Zoltán —, mert na­gyon magasan áll a víz az aknában. Valamikor ez egy nagyon szép utca volt, de az elmúlt években csak töltö­gették, töltögették és lassan már magasabban áll az út­test, mint a porta szintje . . . vagyis befolyik a víz az ud­varokba, nem kíméli a há­zak falát sem. — Egyszer, még évekkel ezelőtt azt mondta az ak­kori kerületi tanácselnök, hogy lebitumenezik az utcát — panaszkodik a következő szomszéd, özu. László Imré- né. — Azóta egyre nő a sár, a csapadékot nem veze­ti el semmi sem. A szemben levő ház ud­varán tavaszi nagytakarítás közben pihent meg Tóth György és felesége. Három gyermeket nevelnek és ve­lük él az idős nagyapa is. Házukat a közelmúltban hoz­ták rendbe, de a fürdőszo­bát nem tudták megcsinálni... nem azért mert hiányzott a pénzük vagy kedvük hozzá... — Az utca házaiból nincs hová vezetni a szennyvizet. A derítők hamar megtelnek — mutat a betonlapra az asszony. — A környéken egyetlen házban van gáz, de ők is messziről vezették ide a csövet. Mi hiába kérjük már évek óta, nem kapjuk meg. Van, aki már viccet csinál a bajokból. A jókedvű Ju­hász Józsefné a hortenzia­bokrok metszéséből egyene­sedik fel: — Ez egy mesebeli utca... nekünk már annyit mesél­tek, hogy mi mindent hoz­nak ide, miként csinálják meg a csatornát, vezetékeket, utat, hogy már bele is un­tunk hallgatni. Ott van az a csap is... napok óta fo­lyik a drága víz belőle, ki­jöttek a műszerekkel a víz­művektől, megállapították, ami egyébként is látszik, hogy folyik a viz. Körbeke­rítették a buzgárt, és kész. Most már két karó közül ömlik a víz .. — A múltkoriban jártak itt a falusi rokonaim — csat­lakozott az előbbiekhez Boj- kó Bertalanná. — Szörnyül- ködtek. hogy milyen utcánk van . . ., hogy Perkupán is rendezettebb a falu. pedig ide­látszik a vár. ahová nyáron ömlik a sok turista, a für- döző és betévednek a János utcába is . .. kimenni már nehezebben sikerül nekik... Lapozgatás a bírósági aktákban Húsvét a hegyekben Megteltek a turistaházak a Blikkben László Imrénél Bitument igér_ tek ... Tóth Györgyné: Hová vezessük a szennyvizet? Juhász Józsefné: Ez egy mese­beli utca . . . Bojkó Bertalanná: Egy falu is rendezettebb . . . Hogy nemcsak ölbe tett kézzel várják a segítséget arról Szatmári Károly be­szélt: — Hoztak betonlapokat, leraktuk járdának. Ha meg­mozdulnának a hivatalok és végre ide is jutna valami, biztos vagyok benne, hogy mindenki menne, segítene, rendbe szednénk az utcánkat, nem sajnálnánk a munkát. De hát mi 15 éve semmit nem kapunk, csak azt a né­hány teherautónyi salakot, ami egy esőzés után sárten­gerré válik. A János utcai sétánk után jelent meg a városi lapban a hír, hogy a tanács tervbe vette a diósgyőri vár kör­nyékének rendbehozatalát. Csakhogy ilyen tervekről már korábban is hallottak ... Ennek ellenére telefonált Ri­ba Istvánná, hogy nagyon reménykednek, készek az ut­ca lakói az ígért társadalmi munkára, hogy végre me­gint szép utcájuk legyen, ami talán majd megérdemel­heti egykori elnevezését is, és visszakerülhet a házakra Hunyadi János neve... (szendrei)

Next

/
Thumbnails
Contents