Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-09 / 82. szám
1985. április 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Választásra készülve Vezérkar, önkéntesekből Letették az esküt, megkezdték hivatalos — alkotmányos, nagyon fontos — tevékenységüket a helyi, a megyei választási elnökségek, az országos testület. Hihetnénk, olyan — hivatalos megjelöléssel — választási szerv létrejöttéről, tevékenységéről van szó, amellyel az állampolgárnak nincsen közelebbi kapcsolata. S valóban nincsen, közvetlen kapcsolat legalábbis, de csak akkor, ha a választások előkészületeinek és lebonyolításának minden mozzanata szigorúan követte a választójogi törvény részletes, pontos előírásait. Ellenkező esetben nemhogy joga, hanem egyenesen kötelessége a választási elnökségnek — az állampolgár bejelentése, panasza, észrevétele' nyomán vagy a más úton szerzett információ birtokában — az azonnali beavatkozásra a törvényi előírások tiszteletben tartása — érdekében. Persze, a lehetséges eset egyben kivételes is, azaz választópolgár és választási elnökség között a közvetlen kapcsolat esetleges. Ez azonban nem fedi, fedheti el a lényeget, a választási elnökség és az állampolgár(ok) közvetett kapcsolatának kiemelkedő fontosságát. A Hazafias Népfront területileg illetékes bizottsága által megbízott — és az illetékes tanács végrehajtó bizottsága által a megbízásban megerősített, a tanács elnöke előtt esküt tett — testület joga és kötelessége a választás minden mozzanata törvényességének ellenőrzése, szükség esetén a törvényes rend helyreállítását szavatoló intézkedések meghozatala, közreműködés a választások megszervezésében és lebonyolításában. Ha felületes állampolgári ismereteinkre hagyatkozunk Öregek. Négy évtizedes házasság után, nyugdíjban, de még most is mindennap kitör közöttük a háború. A bácsika ivott és verte feleségét. Az ivászat és az asz- szonyverés sajnos elég szokványos történet, de nem hetvenéves koron felül. Sőt, az öregúr egy nap azzal jött haza, hogy el akar válni. Aztán neki esett az asszonynak, aki ügyesen védekezett — hiába, öregasszony nem vénasszony — egy nagy rúgás és az öregember az ágyékához kapott. Mentők, sziréna és operáció az urológián! Súlyos eset! — csóválták fejüket az orvosok és a rendőrség az asszony ellen súlyos testi sértés bűntettének gyanúja miatt eljárást indított. De tanú nem volt, s a nyomozást bizonyítékok hiányában megszüntették. A bácsika — akit sajnáltak is, meg ki is nevettek — hazatért a kórházból. De nem a saját tulajdonukat képező házba, oda nem mert. Máshová költözött és a felesége ellen válópert indított. Az asszony ehhez hozzájárult, de viszontkeresetében tartásdíjai követelt. Az alsó fokú bíróságok a házasságot felbontották, de az volt az álláspontjuk, hogy a súlyos sérüléseket a feleség okozta, ezért igényét érdemtelenség címén elutasították. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — Érdemtelenség, címén a tartást attól a házastársiéi lehet megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a válásra is közreható magatar— tisztelet az alaposan tájékozott. keveseknek, kivételeknek —, akkor úgy véljük, itt a választásokig létező, csupán az előkészületek szakaszában tevékenykedő testületről van szó; kampányszervről. Tévedés! A megbízatás ideje azonos az országgyűlés, a tanácsok ún. ciklusidejével, azaz napjainkban — a korábbi három évvel szemben — öt esztendő! A választási elnökség tehát fél évtizeden át kell, hogy őre legyen tevékenységi — illetékességi — területén mindannak, ami az országgyűlési, a tanácstagi választásokhoz, a megbízatás törvényességéhez kapcsolódik. így például a választási elnökség a lebonyolítója a tisztségre valamilyen ok miatt érdemtelenné vált tanácstag visszahívásáról döntő szavazásnak. Ez csupán egyetlen, kiragadott elem az önkéntesek vezérkarának — mert nagy tekintélyű közéleti emberek megtisztelő társadalmi megbízatása a választási elnökség elnökének, titkárának, tagjai valamelyikének lenni — bonyolult szerepköréből. Ebbe a szerepkörbe ugyanis — az 1983. évi III. törvény előírásai szerint, és megmaradva csupán a helyi választási elnökségeknél — beletartozik, a tanácstagjelöltek elfogadása, nyilvántartásba vétele; a jelöltek nevének közzététele: a jelölő gyűlések lefolyásával összefüggő bármilyen. esetleges kifogások elbírálása; a tanácsi választókerületek választási eredményének megállapítása és nyilvántartása; a megbízó- levél kiadása a helyi tanácstagnak; értesítés küldése az ún. póttanácstag számára, megválasztása tényéről.. . Anélkül, hogy folytatnék a szerteágazó kötelmek felsorolását — hiszen például a választójogi törvény 35. palásával oly súlyosan sértette meg, hogy — a szocialista társadalmi felfogás szerint — a tartásra érdemtelen lett. A kérdés elbírálásánál azonban jelentősége van annak, hogy az érdemtelenségre hivatkozó férj a házasélet alatt miképpen viselkedett. Tehát nemcsak az asszony magatartását, hanem az egész négy évtizedes házasságot kell mérlegelni. Ennek során vizsgálni kell, hogy az, akitől a • tartást igényli, nem követett-e el olyan hibákat, amelyek a házasélet megromlásához vezettek. Az italozó, a feleségét többször bántalmazó férj, aki a sérülés keletkezése napján is brutálisan lépett fel feleségével szemben, még akkor sem hivatkozhat felesége érdemtelenségére. ha a súlyos sérüléseket az asszony okozta. Sőt, azt a rendőrségi eljárás során nem tudták pontosan megállapítani. Mindezekből következik: az eljárt bíróságok a feleségnek a tartásra irányuló igényét jogszabálysértéssel utasították el. Mindezek alapján á Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a házasság felbontására vonatkozó részét helyben hagyta. A többit azonban hatályon kívül helyezte. és az első fokú bíróságot új bizonyítási eljárás lefolytatására kötelezte. Iránymutatóul megjegyezte, hogy ennek során a férj magatartásának vizsgálatán kívül meg kell állapítani mindkettőjük jövedelmi és vagyoni viszonyait, az asszony rászorultságát és csak azután lehet dönteni, jár-e neki tar- tásdíj. és ha igen. milyen összegű. rugrafusa öt önálló bekezdésben sorolja fel az ország- gyűlési választókerület székhelyén tevékenykedő helyi választási elnökség már részben ismertetett feladataihoz társuló egyéb teendőit —. nyugodt lelki ismerettel leírhatjuk: az 1983. évi III. törvény valóban minden részletre kiterjedően igyekszik elősegíteni a legfőbb célt: az állampolgári alapjogok egyikének, a választójognak a zavartalan, maradéktalan érvényesíthetőségét, érvényesülését. Ez a legfőbb cél. a látszatra formalitásokra ügyelő önkéntesek vezérkarát lényeges politikai felelősséggel ruházza fel, hiszen e testület esetleges felületessége, tévedése, hibája nem önmagára, a választási elnökségre vetne árnyékot, hanem az adott helyen a választások egész menetére. A politikai és a közjogi felelősség ötvöződése indokolja, hogy a vezérkar hiba nélkül tudja mindazt, amit tudnia kell — így azt is, hogy a közös tanácsú községeknél nem lehet mértani pontossággal — kijelölni egy-eay választókerületet — s e hibátlan tudása birtokában következetesen, keményen követelje meg mindenkitől. minden esetben a választójogi törvény betűinek és szellemének tiszteletét. A választás kiemelkedő jelentőségű politikai esemény, azaz egy ilyen eseménysorozat irányításában a vezérkar tagjának lenni egyszerre kitüntetés és sokféle munka terhe. E munkaterhek sikeres viselése azonban elengedhetetlen kötőanyaga választók és választottak mindennapos összekapcsolódásának. M. O. Az elmúlt hét péntekjére meleg, nyárias időt jósolt a meteorológia. Huszonöt fokot mutattak a hőmérők higanyszálai az ünnep utáni és előtti napon. Kihasználva a jó időt é6 persze az iskolák tavaszi szünidejét, sok család kerekedett fel, hogy kirándulással, kisebb- natgyobb túrákkal töltse el idejét a Bükkben. Minden szálláshely foglalt volt ebben az időszakban a bükki pihenő- és turistaházakban is. hiszen az ország távoli részéről érkező természetkedvelők jó előre jelezték igényüket. Már a kora délelőtti órákban — nyilván a húsvéti bevásárlás legügyesebbjei — egymást érték az autók a Lillafüred felé vezető országúton. Akadtak, akik elkanyarodtak a Csanyik-völ- gyi Majális-park felé, ahol •kellemes környezetben élvezhették a hosszú tél utáni első igazi meleg napot. A felső-hámori buszmegállónál néhdnyan érdeklődve szemlélték az éppen gyakorló alpinistákat, pedig ez már lassan megszokott látvány az itteni sziklafalon. Mások feljebb. a méregzöld színű ló vizében gyönyörködtek, miközben felettük időről időre elhaladt, harsány füttyszójával a kisvonat. Az ómassai őskohónál és Garadnán egyik-másik kirándulócsoport már ott ült a tűz mellett. pirítgatva a tízórainak szánt szalonnát. Fent a tetőn, a szentléleki turistaház környékén még láttuk az éppen túrára inMegnehezült a szemételhordás is Valamikor Hönyadi János utcának hívták ... most már csak egyszerűen, szimplán: János utca. Mi tagadás, nem is illene a törökverő hős neve ehhez a diósgyőri utcához, amin most nehezebb végigvergődni, mint volt egykor lejutni Hunyadinak a várnai csatamezőre ... Kátyúkon, sáros árokpartokon, a napok óta szivárgó vízvezeték patakján tocsogtunk háztól házig, lakótól lakóig, akik Miskolc egyik legszebb környékén, a diósgyőri városközpont és az épülő berekaljai lakótelep közé szorult családi házak között élnek. — Bekerített minket a nagy fejlődés — mutat: 1<ör- be Riba István né a Vár utcai óvoda vezetője, az utca lakója, aki betéve fújja a különböző leveleket, melyeket írt a tanácsnak, a város- gazdálkodásnak, a vízműnek ... — Felépültek a komfortos telepek, gáz, csatorna és mindenféle kommunális dúló bakancsosokat. A ház előtt néhányan a napon sütkéreztek. A bátrabbak már fürdőruhában: — Budapestről érkeztünk — mondotta egyikük, dr. Makra Zsigmond, az Országos Onkológiai Intézet orvosa —, feleségemmel és népes baráti társaságunkkal. A gyerekek most elmaradtak mellőlünk, az egyik tájfutó versenyen van, a másik Lengyelországban. Egyébként mi évek óta járjuk az országot, harminc éve túrázunk. Legutóbb a Bakonyban voltunk. Reméljük innen is hasonlóan kedves és kellemes élményekkel térünk majd haza. Mint ahogyan reméli többi negyvenkét vendége nevében Valent László, a turistaház vezetője is. S hogy ez így legyen, igyekeznek a lehetőségekhez mérten maximális ellátást biztosítani a vendégsereg számára. Ezt teszik egyébként az innen kissé távolabb levő bánkúti turistaházbain is. Az elmúlt év októberétől oél- dául a megszokottól több vendégnek tálalhatják fel a megnagyobbított étteremben az ébédet. Korábban hetven, ma már százhúsz vendéget tudnak egy időben étkeztetni. A síparadicsom most hó nélküli, "viszont hóvirágokkal gazdagított kiránduló- paradicsommá alakult át, ahol a húsvéti ünnepeket hetvennégy szállóvendég töltötte el. (monos) létesítmény van már mindenhol, csak éppen ezt és még néhány szomszédos utcát felejtettek ki. — Az én vízórámat nem lehet leolvasni — mondja Barva Zoltán —, mert nagyon magasan áll a víz az aknában. Valamikor ez egy nagyon szép utca volt, de az elmúlt években csak töltögették, töltögették és lassan már magasabban áll az úttest, mint a porta szintje . . . vagyis befolyik a víz az udvarokba, nem kíméli a házak falát sem. — Egyszer, még évekkel ezelőtt azt mondta az akkori kerületi tanácselnök, hogy lebitumenezik az utcát — panaszkodik a következő szomszéd, özu. László Imré- né. — Azóta egyre nő a sár, a csapadékot nem vezeti el semmi sem. A szemben levő ház udvarán tavaszi nagytakarítás közben pihent meg Tóth György és felesége. Három gyermeket nevelnek és velük él az idős nagyapa is. Házukat a közelmúltban hozták rendbe, de a fürdőszobát nem tudták megcsinálni... nem azért mert hiányzott a pénzük vagy kedvük hozzá... — Az utca házaiból nincs hová vezetni a szennyvizet. A derítők hamar megtelnek — mutat a betonlapra az asszony. — A környéken egyetlen házban van gáz, de ők is messziről vezették ide a csövet. Mi hiába kérjük már évek óta, nem kapjuk meg. Van, aki már viccet csinál a bajokból. A jókedvű Juhász Józsefné a hortenziabokrok metszéséből egyenesedik fel: — Ez egy mesebeli utca... nekünk már annyit meséltek, hogy mi mindent hoznak ide, miként csinálják meg a csatornát, vezetékeket, utat, hogy már bele is untunk hallgatni. Ott van az a csap is... napok óta folyik a drága víz belőle, kijöttek a műszerekkel a vízművektől, megállapították, ami egyébként is látszik, hogy folyik a viz. Körbekerítették a buzgárt, és kész. Most már két karó közül ömlik a víz .. — A múltkoriban jártak itt a falusi rokonaim — csatlakozott az előbbiekhez Boj- kó Bertalanná. — Szörnyül- ködtek. hogy milyen utcánk van . . ., hogy Perkupán is rendezettebb a falu. pedig idelátszik a vár. ahová nyáron ömlik a sok turista, a für- döző és betévednek a János utcába is . .. kimenni már nehezebben sikerül nekik... Lapozgatás a bírósági aktákban Húsvét a hegyekben Megteltek a turistaházak a Blikkben László Imrénél Bitument igér_ tek ... Tóth Györgyné: Hová vezessük a szennyvizet? Juhász Józsefné: Ez egy mesebeli utca . . . Bojkó Bertalanná: Egy falu is rendezettebb . . . Hogy nemcsak ölbe tett kézzel várják a segítséget arról Szatmári Károly beszélt: — Hoztak betonlapokat, leraktuk járdának. Ha megmozdulnának a hivatalok és végre ide is jutna valami, biztos vagyok benne, hogy mindenki menne, segítene, rendbe szednénk az utcánkat, nem sajnálnánk a munkát. De hát mi 15 éve semmit nem kapunk, csak azt a néhány teherautónyi salakot, ami egy esőzés után sártengerré válik. A János utcai sétánk után jelent meg a városi lapban a hír, hogy a tanács tervbe vette a diósgyőri vár környékének rendbehozatalát. Csakhogy ilyen tervekről már korábban is hallottak ... Ennek ellenére telefonált Riba Istvánná, hogy nagyon reménykednek, készek az utca lakói az ígért társadalmi munkára, hogy végre megint szép utcájuk legyen, ami talán majd megérdemelheti egykori elnevezését is, és visszakerülhet a házakra Hunyadi János neve... (szendrei)
