Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-09 / 82. szám
1985. április 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 inkognitóban Évente 200 ezer körüli beadvány érkezik a közérdekű bejelentések és panaszok kivizsgálására hivatott szervekhez, s első pillantásra meghökkentően nagy ez a szám. Olyan nagy, hogy óhatatlanul arra kell gondolnunk: az alaptalan vádaskodásra sokan hajlamosak kis hazánkban. Végtére is ennyi bejelentés aligha lehet megalapozott. Nos, jelentős része nem is az. Sokan tesznek alaptalan panaszt a vitás ügyekben eljáró államigazgatási hatóság, munkaügyi szerv vagy a bíróságok jogerős döntéseire. Ám meglehetősen nagy a különféle egyéni sérelmeket panaszoló, megalapozott bejelentések száma is. A sok panasz tehát nem sorolható egy kategóriába, azt azonban leszögezhetjük: valamennyi kedvezőtlen társadalmi jelenségekből fakad. A feljelentgető kedvel azonban csak nagyon kevéssé tehetjük felelőssé a közérdekű bejelentések nem túl gyorsan, de kitartóan emelkedő számáért. A legtöbb tennivalót a népi ellenőrzés szerveinek adják az ilyen bejelentések — ügyforgalmuk hatvan százalékát teszik ki —, s körülbelül ugyanilyen arányban megalapozottnak is bizonyulnak. Ám azok többségét sem a rágalmazó kedv vezeti, akik állításai nem igazolódnak. A közérdekű bejelentők többsége a nevét adja a bejelentéshez, s ezt aligha tenné, ha rosszhiszeműen járna el. A népi ellenőrzéshez érkező névtelen bejelentések száma tíz év átlagában 25—32 százalék között van, de még ezek nagy részéről is kiderül, hogy volt benhíik igazság. Mert — bár ezt sokan kifogásolják — ezeket is kivizsgálják, ha komolynak látszanak. Akik ezt szóvá teszik, azzal érvelnek: a névtelen bejelentés megvetendő, becstelen dolog, aki igaz ügyet képvisel, nem folyamodnék ilyen eszközhöz. Szerintük az anonim leveleknek a szemétkosárba kellene kerülniük. Miért nem kerülnek oda? Elsősorban azért, mert névvel vagy anélkül, de a közérdekű bejelentő valóban a közérdeket szolgálja, amikor felhívja a figyelmet egy-egy visszás társadalmi jelenségre. Mire irányulnak ezek a bejelentések? Nos, tekintélyes részük az áruellátás hiányosságaira, ebben a körben a vásárlók megkárosítását, főként a hiánycikkekkel történő manipulációkat teszik szóvá. Mostanában sokan tesznek bejelentést magánkereskedőkre, fuvarosokra és Tü- zép-dolgozókra, akik egymással összejátszva felvásárolják az építőanyagokat, így azokhoz csak drágábban, illetve csúszópénz ellenében juthatnak az építkezők. Sok beadvány jelzi, hogy az emberek érzékenyen reagálna«: a beosztással, funkcióval való visszaélésre, a kárt okozó,- felelőtlen gazdasági döntésekre. A beadványok írói gyakran kifogásolják a lakáshiánnyal összefüggő üzelmeket. Újabban szaporodik az olyan bejelentések száma, amelyek szerint a szolgálati lakást olcsón megvásárolhatja a bentlakó, s arra is volt már példa, hogy a vásárló a potom pénzért kapott lakást eladta, s máris más helységben kapott újabb szolgálati lakást. Gyakoriak a bejelentések egyes ingatlankezelő vállalatok pazarlása, a felújításra fordítandó pénzeszközök felelőtlen vagy éppen bűnös kezelése miatt, az mindenestere gyakori eset, hogy- a kivitelező anyagfelhasználását, számláit nem ellenőrzik. Többen teszik szóvá, hogy átláthatatlan, avagy igazságos sorrendben történik-e a telefonigények kielégítése. Mások arra figyelnek fel, hogy fejlődő községekben az utak, közmüvek építése egy- szer-egyszer furcsa módon abba az irányba halad, amelyre a fejlesztés irányát kijelölő helyi vezető háza van, s ott abba is marad. Aligha vitatható, hogy az ilyen és ehhez hasonló bejelentések névaláírás nélkül is közérdekűek. Ami nem azt jelenti, hogy a névtelen levélírók mindegyikének szeme előtt a köz szolgálata lebeg. Alattomos, nyilvánvalóan, rágalmazó beadványok is akadnak szép számmal. Ám a közérdekű bejelentések kivizsgálására hivatott szervek jól tudják, hogy nem a rossz szándék a legjellemzőbb ok. amely miatt a bejelentők egy része a névtelenség ködébe burkolózik. Gyakoribb, hogy a bejelentő annak a bosszújától tart, aki ellen a bejelentés irányult. Természetesen az lenne a kívánatos, hogy a bejelentők egyetlen esetben se titkolják el kilétüket. Nemcsak azért, mert a bejelentő ezzel nyilvánvalóvá tenné jóhiszeműségét, becsületes szándékát, hanem azért is, mert igen gyakran további információkra lenne szükség. Félkonkrét, sokszor homályos közlések nyomán nem lehet elindulni, ilyenkor tisztázni kellene, mire is alapozza állításait, gyanúját a bejelentő. Erre nem kerülhet sor, ha megőrzi inkogni- tóját, így nemegyszer ő maga állja útját az igazság kiderítésének. Nyomós érv a névaláírás mellett, hogy a bejelentő nevét csak akkor fedik fel, ha nyilvánvalóan és teljes egészében alaptalan, rosszhiszemű volt a bejelentése. Más esetben csak akkor, ha a vizsgálat érdeke ezt megkívánja — például szükség van a bejelentő tanúskodására —, illetve csak abban az esetben, ha a bejelentő nem kifogásolja nevének felfedését. A közérdekű bejelentő üldözője ellen büntető- eljárás is indulhat, s a munkajog is többféle módon védi a bejelentőt. Nem véletlenül, hiszen a bejelentők nem kis hányada függő viszonyban van azzal, akire felhívta a hatóságok figyelmét. Ennek ellenére nincs miért csodálkozni, hogj' nyilvános rosszallásban senki sem részesíti azokat, akik az ismeretlenség homályába burkolóznak. Végtére is eléggé különbözőképpen értelmezhető a szabály, hogy mikor kell és mikor nem kell titokban tartani a bejelentő személyéi, s a különböző szervek gyakorlata mutat is eltéréseket. E tekintetben a népi ellenőrzés szervei a legkövetkezetesebbek, valószínűleg ezért is érkezik hozzájuk tekintélyes számú közérdekű bejelentés. Az is tény, hogy egy-egy ügy kivizsgálása és lezárása után sokan fordulnak újabb bejelentéssel a vizsgálatot folytató szervhez, amely szerint nincs maradásuk a munkahelyükön, mégis egy kezünkön megszámolhatjuk, hányszor indult eddig büntetőeljárás a közérdekű bejelentő üldözője ellen. Miért nem kerül sor gyakrabban erre? Főként azért, mert az, aki meg akarja torolni a bejelentést, többnyire kifinomult módszereket alkalmaz. Ha történetesen munkahelyi vezető, vigyáz, hogy ne lehessen egyértelmű összefüggést találni az egymást követő események között, s nem tagadja meg „renitens” beosztottjától azt. ami jár, csak azt, ami adható: jutalmat, prémiumot, jutalomszabadságot. Vagy pedig átszervezés címén elküldi a nemkívánatos személyt. Ha a dolgozó munkaügyi vitát kezdeményez — a közérdekű bejelentők védelmének követelménye szerint — persze a munkáltatónak kell bizonyítani, hogy az átszervezés nem pusztán „alibi’ volt. s hogy az, akit ennek során eltávolítottak, nem alkalmas a megváltozott munkaköri feladatok megoldására. Ám mióta a fegyelmi vétségekért — a korábbi egy évvel szemben — három évig is nyitva áll a lehetőség a fegyelmi eljárás lefolytatására, végül is megeshet — meg is esett már —, hogy a munkafegyelem erősítését célzó rendelkezés a visszájára fordul, s az átszervezés vitatható indokát „megtámogatják” a régmúltból előbányászott fegyelemsértésekkel. Hogy miért nem vonták nyomban felelősségre a fegyelemsértőt? Erre is lehet elfogadható magyarázatot adni: „sokáig elnéző voltam, de most már betelt a pohár”. Olcsó tanulság volna, ha mindebből arra jutnánk: ne menjen a napra, akinek vaj van a fején. Feltehetően helyesebb azt szorgalmazni, hogy a közérdekű bejelentőket az eddiginél is határozottabban és következetesebben bástyázzák körül a jogi garanciák, végtére is szükséges. hogy félelmek, gyáva megfontolások nélkül mindenki vállalkozzék a közérdek szolgálatára, aki úgy érzi. hogy figyelemfelhívásával tehet valamit közállapotaink javulásáért. Szögh.v Katalin Mit tesznek idén a városért? Társadalmi munka Kazincbarcikán Ne csak lakóhely, otthon is legyen ai város — fogalmazták meg a kazincbarcikaiak és évek óta kiemelkedő módon végeznek társadalmi munkát otthonukért. Az elmúlt évben kimagaslóan sokat dolgoztak, de idei társadalmi munkatervük sem marad el a többi évétől. A tervezetet már Kézhez kapták a vállalatok, üzemek illetékesei, hoigy tanácskozzanak róla a közel ezer szocialista brigáddal, melyeknek tagjai évről évre vállalják a szépítést, építést. Idén 32 millió forint értékű munkát terveznek; ezek a beruházásokhoz kapcsolódó, az oktatási intézményeknél elvégzendő, a városszépítő és környezetvédelmi feladatok. Folytatják a mini. vadoin telepítését, ahol a sziklakért létesítéséhez munkagépes szakemberek segítségét várják; készítik a kőzetbemutatót és a növénytelepet. Ha az időjárás engedi. megkezdik a tannövé- nyek telepítését. Terv a sportpályák megépítése, bárom teniszpályáit, egy kézi- labdapályát. két tollaslabdapályát építenek, valamint öt pingpongasztalt is felállítanak, Folytatják a KRESZ. park építését, a pihenőpark közvilágításának kivitelezését, valamint a csónakázótó környezetének rendbetételét. Társadalmi munkákat szerveznek az óvodák, iskolák környezetének rendbetételére, parkosítására. A városszépítő és környezetvédő munkák sorába a parkfelújítások, a hulladékgyűjtés, és a környezetvédelmi munka tartoznak. A pihenőpark területén technológiai parkot szeretnének létesíteni... Számos munka szerepel még a felsorolásban. Évenkénti tradíció, hogy április első heteiben megszervezik a „Szülők—nevelők—tanulók” társadalmi munkaakcióját, amelynek szervezését az iskolák vállalják magukra. Ózdi kohászok kongresszusi teljesítménye Az öntöcsarnokban Kiváló eredménnyel zárult az Ózdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjainak kongresszus heti teljesítménye. A március 25-töl 30-ig tartó munkaversenyben ösz- szesen 590 brigád 11 ezer tagja vett részt, s szinte valamennyi munkahely túlteljesítette vállalását. Acéltermelésben 4,4 millió forint több let termelési értéket értek el, ugyanis a tervezett 20 400 tonnás tervvel szemben 20 924 tonnát termeltek. Hengerelt készáruból 110,6 százalékos volt a teljesítmény, igy a több- lettermeiési érték meghaladja a 21 millió forintot. Készáru-kiszállításnál a termelés 2 százalékkal haladta meg a tervezettet, amely 65 és fél millió forint többlettermelési értéket jelentett a vállalatnak. A vállalat vezetése elismerését fejezte ki a kongresz- szusi hét teljesítményeiért a szocialista kollektíváknak. Minden (öld értéket teremjen! Előbb megkésett, aztán meg nagy hirtelen ránk szakadt ez az idei tavasz. Kertben, határban, szőlő- és gyümölcsültetvényekben dolog dolgot ér. Égetni kell a tavalyi, elszáradt növényi maradványokat, ásni-, metszenivaló is akad csaknem minden kertben, a veteményezés teendőjéről nem is beszélve. A „nagyobb kertben”, a szocialista nagyüzemek kertjében, kint a határban is időszerű, sűrű most a teendő. Talajelőkészítés, fejtrágyázás, vetés, lemosó permetezés — gyakran egy időben jelentkező feladatok. A szorgalomra nincs panasz. Jó látni, hogy Ids- és nagykert napról napra kevesebbet mutat a téli árvultságból. Hant hasad, s nyomán mag búvik a talajba, éled, alakul, kedvezően változik minden. Ember és legnagyobb természeti kincsünk, a termőföld kapcsolata ezektől a hetektől, napoktól kezdve egyre intenzívebbé, egyre gyümölcsözőbbé válik. Kulturálódik a táj. Vonat-, autóablakokból mindez jól megfigyelhető. Ápoltsága, gondozottsága, színesedő felszíne esztétikai élményt is nyújt a szemnek. De mindez parányi semmiség ahhoz a gazdasági értékhez, kincshez képest, ami e munkák nyomán, s a föld „hálájából” gyümölcsként terem. Meny- nyiségben, választékban egyaránt. Mindennapi kenyerünk, gyümölcsünk, friss és szárított zöldségféléink, közvetve — a takarmány jogán — hús- és tejtermékeink potenciális lehetőségét rejti magában a termőföld. Egy külföldi filozófus írta: aki kincset keres, nem a fellegekben, hanem a földben ás. A mi legnagyobb kincsesbányánk az eke-, tárcsaforgatta, szerves és műtrágya táplálta, művelt föld. Hálából a verejtékért, asztalunkat ünnepkor és máskor jóllakásig megrakja, sőt juttat bőven exportra is. Az emberek többsége idén is alig várta találkozását a földdel, mégha ilyen nyíltan be sem vallják a kertművelők ezt. Hiszen derékfájásra panaszkodnak, meg hogy ki sem látszanak a dologból, s ki látott már hozzájuk hasonló bolondot, nemhogy művelődnének, pihennének! Nem komoly panaszok ezek, kedves zsörtölődések csupán. A valóságot, a „földművelés iránti” vágyat sokkal inkább tükrözik: a saját termés büszke kínálása, a jóleső fizikai fáradtságtól végigaludt éjszakák, az összehasonlíthatatlanul jobb étvágy és egészség. Szóval sokirányúan értékes, hasznos az ember és a föld kapcsolata. Igényelt kapcsolat ez! Városi tanácsok dolgozói, illetékesei. s természetesen a földhivatal szakemberei a megmondhatói, hogy nagyobb városainkban miiven nagymérvű a lelkek, n művelhető földterületek iránti igény. S ez örvendetes jelenség. Másfelől viszont aggasztó, hogy minden, előzőekben vázolt szorgalom, munkálkodás ellenére is még mindig nagyon sok azon földterületek száma — néhány négyzetmétertől több száz hektárig —, amelyeken legfeljebb kakukkfű, vagy fehérüröm díszük, ahol szabadon tenyészik az ősvadon. Pedig e területek is magukban rejtik az értéktermelés lehetőségét, hiszen kellő gondozás, művelés után takarmányt tudnának termelni, netán abrakot, vagy ipari növényt, s szőlő, barack is díszíthetné, vagy családok zöldségszükségletét teremhetné meg. Nem vagyunk annyira gazdagok, hogy parlagon hevertessünk megyék szerte több ezer hektárt! Nem is tűrhetjük! A művelési kötelezettség minden magyar állampolgárra, egyéni és vállalati tulajdonosra egyaránt érvényes. Ha ennek valaki nem tud, vagy nem akar eleget tenni, adja át. értékesítse annak, aki viszont vállalkozik a hasznosításra. Rebreanu írja: Ha földet akarsz, műveld is meg! Akinek földje van szeresse, művelje meg. vagy mondjon le róla! A föld védelmére, rendeltetésszerű hasznosítására nálunk törvény született, a földvédelmi törvény. Ez jó dolog, de ez önmagában édeskevés. Sőt, még a végrehajtó szigor és következetesség sem képes megoldani a gondokat. A szemlélet, annak gyökeres változása szükségeltetik elsősorban nemcsak a földtulajdonosoknál, itt-ott a hivatali illetékeseknél is. Akkor nyilvánvalóan a mostaninál még többen és többen várnák (ha másért nem. a remélt gazdasági hasznonért, értékért) a tavaszi föld, a tavalyi gazon lángoló fűzből felszálló kesernyés füst — megmagyarázhatatlan okból — kellemesnek tűnő illatát. A példa ragadós — szokták mondani. Ott, ahol helyi segítséggel (tanácsok, mezőgazdasági üzemek támogatásával, kevés bürokráciával) megtesznek mindent a kiemelt cél — minden föld értéket teremjen! — érdekében (például eszközökkel, járható úttal, szellemi tudnivalók plán tálasával), ott egyik évről a másikra örvendetes változásoknak lehetünk tanúi. E példákat kellene átültetni egyik határból a másikba! Akkor — meggyőződésem — a tavasz végi, májusi, júniusi határszemléket végző szakemberek csökkenő parlagterülettel találkoznának, viszont egyre több olyan kiskerttulajdonossal, szakcsoporti taggal, aki almafájának árnyékában, saját termésű hegylevével koccintva vallaná: nem űzettünk ki a paradicsomból ! Hajdú Imre Fólia-nagyüzem A melegebbre fordult idő kihasználására szerte az oi-- szágban hozzáláttak a fóliasátrak felállításához és a palántázáshoz. A primőrök előállítóinak döntő többsége szövetkezeti tag. Az áfész-ek különféle módon segítik munkájukat a kertészeti növények gazdaságos termelésére, a friss zöldségellátás megalapozására. Az áfész-ek elsősorban vetőmagot és palántát adnak tagjaiknak. Megszervezik a fólia beszerzését, s emellett a legújabb termesztési eljárások elterjesztését is szorgalmazzák. Kidolgozásukhoz különböző kutatóhelyeknek ad megbízásokat a SZÖ- VOSZ. Erre az idén összesen egymillió forintot áldoz. Felkérésére a Kertészeti Egyetem fólia alatti energia- takarékos termesztési technológiákat dolgoz ki, amelyek közül néhány már a kiskertekben sikerrel vizsgázott.
