Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
Emberségből példát Bármit is mondjanak a szigorú esztéták, irodalom- történészek, életünk kezdeti szakaszában mindannyian romantikusak vagyunk, annak kellene lennünk. Más szóval: eszmékért és eszményképekért kell(ene) lelkesednünk, amelyeket, akiket egy életre választunk magunknak, hogy érettebb korunkban, már deresedö lejjel is szívesen emlékezhessünk rájuk — lelkes önmagunkra —, hogy liizénél ismét felmelegedhessen a szívünk. Mindig tisztelettel és kicsit irigykedve is hallgattam azokat, akiknek volt kedvenc költőjük, mint ahogy választott eszményképük is Mondjuk II. Rákóczi Ferenc, akiié most emlékezünk halála 250. évfordulóján. Kevés nemesebb, nagy- szabásúbb férfija, politikusa. vezetője volt ennek az országnak. Igaz, volt kitől példát vennie. Ereiben a Rákócziak, Zrínyiek vére, gyermek még, amikor az édesanyja három évig tartja Munkács várát, nevelőapja, Thököly Imre lóra ültette a még gyerek „Ferkéi”, hogy idejében tanulja meg a hadi mesterséget, a tűrést, a férfias bátorságot. Felnőtté serdülve lehetett volna a Habsburgok dédelgetett kedvence is. az életet élvező világfi, hisz’ az akkori Európa egyik leggazdagabb embere volt. Művelt, okos, szellemes, akin megakadt a nők szeme is. Ő azonban mindezt az adottságot olyan ajándéknak tekintette a sorstól, amely kötelez, s amikor a (árpái jobbágyok, az ezer sebtől vérző nemzete szólítja, vonakodás nélkül vállalja őket és a sorsát. Mit tud minderről egy mai gimnazista — mondjuk Sárospatakon a fejedelmi család nevét viselő „seholában”? Játékosnak lünhel az ötlet, hogy éppen ott kérdeztem meg, hisz’ megkérdezhettem volna máshol is — gyaníthatóan hasonló eredménnyel. Arra kértem tíz igazgatót, Bódi Gézát, hogy válogatás nélkül hívja a könyvtárba a gyerekeket. Huszonkét lány és fiú ült velem szemben kissé megilletődve, s a beszélgetés elején ijedten is. Kérdésemre, hogy mit tudnak II. Rákóczi Ferencről, bizony akadozva jöttek a válaszok. Először a tankönyvből tanult sztereotípiák. Érdemes ezekből idézni: ..A csatákat szerettem benne.” „Kis fölkelésből indult, sokáig tartott .. .’’ „A nép élére állt.” ..Szép hagyomány Sárospatakon. hogy a halottak napján gyertyát gyújtanak Rákóczi szobra előtt.” „A Rákóczinknak köszönhetjük a gimnáziumot, a könyvtárat, ők adták a könyv- anyagot." „Patak jut eszembe Rákócziról, a dicsőség, a szabadságharc. A vár még ma is fennáll, nem látszik rajta az idő.” Mintegy menlőölletként felolvastuk Mikes Kelemennek azt a levelét, amelyben leírja a fejedelem halálát. Őszinte megrendülés csillogott a szemekben, a kislányok szemében könny is. Feloldódtak, s már elmondták, mit értenek a kuruc és a labanc kifejezéseken. Példakép-e ma Rákóczi? — kérdeztem. Tanácstalanul néztek rám, s ettől meg mi, felnőttek lepődtünk meg. Egyáltalán van-e példaképük? A huszonkét gyerekből négy válaszolt igennel. Ketten a bátyjukat, egy az apját, s egy (fiú) egy számomra ismeretlen nevű autóversenyzőt nevezett meg. Erről aztán élénk eszmecsere alakult ki. Elmondták a gyerekek, hogy sem a történelem, sem az irodalom tankönyv nem teszi vonzóvá, emberközelivé a bemutatott történelmi-irodalmi alakokat. Megtanulják (úgy-ahogy) és kész, de a fantáziájukat nem mozgatja meg, érzése- kel-érzelmeket nem kelt a tananyag. Ilyen reménytelen lenne a kép? Mint pedagógus, nem tudtam belenyugodni. Javasoltam. hogy írjunk (képzeletbeli) házi feladatot., Példaképem Rákóczi címmel. íme a kollektív fogalmazás: „Nem a v történelmi eseményeket emelném ki — mondta egy kislány —, hanem az embert, aki minden birtokát, rangját feladta az ügyért. Ezt a mai korra is ál lehetne vetíteni, mert ma is sokan vannak, akik csak az anyagiakért harcolnak, nem törődnek másokkal, a közüggyel.” „Felvilágosult volt a Rákóczi család — folytatták nekibuzdulva —, mert iskolát alapítottak, támogatták a szegény diákokat, akik nélkülük nem tanulhattak volna.” „Én a haza- fiságát emelném ki ... — vette át a szól egy harmadikos —, mert a haza nemcsak a földterület, ahol lakunk, hanem az emberek is, akik itt élnek, s a történelem is.” „Jó, hogy ma már nem kell harcolni, mint Rákóczinak. De tudom, hogy ide tartozók, s dolgozni kell, hogy az utódainknak jobb legyen.” Közben kicsengettek, a témát már nem tudtuk kimeríteni. De ez talán nem is baj, hiszen ezek a gondolatok, Rákóczi emléke, példája nemcsak az évforduló évében érvényesek.. 250 esztendeje. 1725. április 8-án a törökországi Rodostóban, a Márvány- tenger partján örökre lehunyta a szemét Magyar- ország egykori vezérlő fejedelme, II. Rákóczi Ferenc. Csaknem kél évszázadig pihentek hamvai idegen földben, mígnem Kintiban szülőföldjére hozhatta vissza a hazafias kegyelet. Még ma is élnek megyénkben néhányon azok közül, akik zsenge gyermekkorukban kitódultak a vasútállomásra, ahol kalaplevéve és áhítattal szemlélte paraszt és polgár a nagy fejedelem tetemét Kassára szállító vonalot. Akkoriban a Thal.y Kálmán élesztgette kuruc- kodó hangulatban lei-felsírt a Schunda-féle megújított, „.szalonhangszerré ’ formált tárogatón a Rákóczi-kesergő, egy-egy kuruc dal, s egymás után jelentek meg hosszú kötelsorozalban a Rákóczi-szabadságit a re dokumentumai. A dokumentumok és tudós feldolgozások. írók és köl tők mii - vei azonban nem voltak képesek igazán mélyre hatolni, az egyetlen Adyt kivéve, aki a rongyos kurucok késői szövetséges társának álmodta magát. Manapság megyénkben, vagy akár az országban aligha akad olyan jelentősebb település, ahol ne lenne II. Rákóczi Ferencről utca elnevezve, s a Rákóczi nevet megyénkben könyvtár. múzeum, gimnázium viseli többek között. Az országban szerte szobrok és emléktáblák hirdetik emlékét. A nép kegyelete nem egy öreg fához fűzi azt a kegyes hagyományt, hogy alatta pihent meg. Nem hiányzik alakja a mondákból sem. A hegyaljai emberek szájról szájra adták azokat a történeteket, hogy a Rá- kóczi-várakat. Patakot, Szerencset. Regécel és a többit titkos alagutak kötötték össze, s azokon át menekült Rákóczi, ha a labancok megszorították. Fordítva verette fül a lova lábára a patkót, hogy útiránya felől megtévessze 'nyomára jutott üldözőit. II. Rákóczi Ferenc a Zemplén megyei Borsiban született I(i7(i. március 27- én I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona gyermekeként. A Rákóczi-birtokok jelentős része Borsodban, Abaújban és Zemplénben terült el. így megyénk lakói szabadság hőseink közül — a szintén zempléni születésű ' Kossuth Lajossal együtt — leginkább magukénak érzik. Az utóbbi évtizedben több kiadásban jelentek meg H. .Rákóczi Ferenc saját müvei (emlékiratai, vallomásai. politikai és erkölcsi végrendelete). Lehetővé vált, hogy Rákóczit, az embert és politikust egyaránt közelről megismerjük. A kötelek lapjain ki- táruikozott előttünk rokonszenves, nyílt, őszinte, minden póztól mentes, puritán egyénisége. Hétköznapi emberi alakjában áll elöltünk. s így érezhetjük igazán közel magunkhoz. A márvány emléktáblák hideg ünnepélyessége, szobrainak merev, pátoszos póza helyett megismerhetjük az embert, erényeivel és gyarlóságaival, eltökélt szilárdságával és kétségeivel egyetemben. Amikor 1703-ban a búj- dosó kurucok öt szemelték ki vezérüknek, a 2(1 esztendős fiatalemberben elsősorban az erdélyi fejedelmek utódját, a leghatalmasabb magyarországi bir - tokost látták, s bíztak benne, hogy az ő hívó szavára megmozdul az ország: főnemes és jobbágy, pap és polgár, jobbágyparaszl és hajdúkatona. Rákóczi az elé sereglell néhány száz rongyos. szedett-védett, rosszul fölfegyverzett ku ruc élére állt. Mim Írja: „Csak egy fiatalember he vessége és a haza szeretető lelkesített. Még visszavonulhattam volna ... De bá - tolatott és erősített az i szándék, hogy megérdemeljem a nép bizalmát és szerététől . . ” Rákóczi, aki mérhetetlen főúri pompába született bele. részben saját szenvedései, hányattatásai árán megtanulja, becsülni kell a szegény népet, sorsán enyhíteni kell. Politikai és erkölcsi végrendeletében, .i hatalomról írott munkájában világosan megfogalmazza, hogy a hatalom nem arra való, hogy visszaéljenek vele. Akit születése, vagy a sors kegye arra szemelt ki, hogy vezető legyem. az tekintse ezt a köz szolgálatának. Mindezt azonban nemcsak szóía.m- szerűen hirdette, hanem példa rá egész élete. Vállalta a szabadságharc ügyét és semmilyen személyének szóló kedvezmény és kiváltság nem tudta ettől eltántorítani. Inkább vállalta a bújdosást. Franciaországba kerülve az akkori világ legfényüzöbb udvarától — hiába volt annak ünnepelt alakja — megcsö- mörlötl. s inkább a kolostori magányba, majd a Törökországba való visszavonulást választotta, azt remélve. olt többet segíthet hazájának. Remetei egyedüllétében vetette papírra életének és a szabadságharcnak történetét, okulásul mások számára. Emlékirata igazi ok nyomozó kritikai munka, bírálataiban önmagái sem kíméli, íme egy résztél: „Ha az olvasó ... azt látja, hogy senkit nem dicsérek különösebben, de sokakat kárhoztatok, annak tulajdonítsa .... hogy a mesterek hiányoztak, nem a tanítványok. akik közé magamat is számítanom kell. Én akkor huszonhat éves voltam. minden katonai tapasztalat nélkül, s a politikát és történelmet is csak elég felületesen ismertem. A hiányokat és a hibákat észre tudtam venni, de talán nem tudtam kijavítani. Bevallom tehát, hogy vak voltam és világtalanokat vezettem ...” Müveit olvasva elénk tárul. hogy valójában kora egyik legműveltebb magyarjának számítolt. Lalin, német, francia én' olasz nyelven ismerte a kor szépirodalmát csakúgy, mint a bölcseleti, történeti. hadtudományi müveket. Jó néhány megvolt könyvtárában. Tájékozott volt a magyar történelemben, s gyakran forgatta az ókori szerzők műveit is. Csaknem egy évtizeden keresztül fáradhatatlanul szervezte a harcot az- ország teljes függetlenségének ki • vívásáért, s nem rajta, ha nem a körülményeken múlt. hogy nem sikerült elképzeléseit valóra váltani. A vereség azonban csak részleges volt. Lehetővé vált, hogy ha el len lm sin- dásos feltételek között is, de Magyarország meginduljon a török harcok utáni gyors gazdasági talpra- állás útján, s az ország sem politikai, sem igazgatási tekintetben nem süly- lyedt a Habsburg örökös tartományok szintjére. Ez egyértelműen Rákóczi harcának érdeme. Emberi tisztasága, egyenes, becsületes jelleme, ' a szabadság eszméje melletti töretlen elkötelezettsége, hivatástudata, embersége nemcsak saját korába helyezve érdemel tiszteletet, hanem sok tekintetben mai vezetők emberi-erkölcsi példája is lehet. TISZTELET A szabadságharc bukása után elfogató parancsot adott ki az udvar Rákóczi ellen. E dokumentumot is láthatják a sárospataki kiállítás nézői. A rodostói házban Félúton Isztambul és a török—görög határ között, kopár, birkanyájuk hegyes patáival taposott hegyek szűk katlanában bújik meg Tekirdag ... nekünk, magyaroknak: Rodostó. Mikes Kelemen itt hallgatta a tenger halk mor- mogását. Bercsényi innen eresztette fiát francia földre, hogy a híres generális fia megszervezze Európa legfelszereltebb huszár hadseregéi, Kőszeghy Zsuzsanna itt esküdött örök, de csak másfél évig tarló házasságra hűséget Bercsényinek és itt fogalmazta leveleit a Nagyságos Fejedelem hol a francia királynak, hol az orosz cárnak, hol a török szultánnak. Radulovils főpapnak elmondott gyónásai között készült a fejedelem híres széke. A mesterien faragó Rákóczi trónusába, sok odavándorló magyar után — még ha szentségtörésnek is tűnt — én is beleültem. Az alacsony díványok, a falon levő metszetek és fegyverek, hazai bokályok és térítők közölt néhány percre megérezhettem az évszázadokkal ezelőtti hűvösséget ... pedig langyos tengeri levegő áradt be az ablakon. Hány sóhaj, reményekkel teli félmondat, elfojtott óhaj szállt ki azon az ablakon? Az emeletes ház főlépcsője keményen kopogott a belépők lábai alatt és kopogtak a szobák padlói, melyeken a haza lehetséges szabadságáért, a nemzeti függetlenség kivívásáért tervezgető magyarok jártak fel s alá. Leveleik, naplóik, használati tárgyaik, ruháik, pennájuk, kardjuk, mécsesük tárlókban, üveg alatt őrzik szellemüket, s a világ minden tájáról érkező vendégeket török, angol és magyar nyelvű feliratok igazítják el a fejedelem rodostói „udvarában”. Hazánkfiai és Európa küldöttei csöndben szemlélik végig népünk nagy alakjainak, szabadságharcunk megőrzött relikviáinak figyelmeztető és liszteletet parancsoló emlékeit, múltunknak a messzi Márvány-tenger partjára vetett nyomait. A bejárat mellett számos kisebb-nagyobb koszorú között egyik miniszterünk névjegykártyáját fedeztem fel... sarkán címerünk és nemzeti színeink... a török múzeumőr, ácsingózásom közben, halkan megjegyezte: „mi tisztelni kuruc király”. Részlet a vezérlő fejedelem emlékének szentelt sárospataki kiállításról — előtérben veretes — nehéz székével. „A haza nemcsak földterület”
