Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
Emléktábla V „Bárki légy, ne dicsérj!...’’ Tisztelet Rákóczinak címmel nagyszabású kiállítás nyílt Sárospatakon 1985. március 27-én, a Rákóczi Múzeum Erdélyi .lá- nos-termében. A hatalmas érdeklődés mellett lezaj. lőtt megnyitóünnepség részesei nagyon szép anyagot nézhettek meg. A történelmi dokumentumok hatalmas tablókon, reprodukcióban láthatók, ezek mellett pedig egy színes világ vonzza a látogatók tekintetét: 232 rajz és akvarell — gyerekektől. II. Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulója alkalmából hirdette meg a városi tanács és a Rákóczi Múzeu m a gyer mek- rajzpályázatot, amelyre megyénk 32 általános iskolájából 426 gyermekmunka érkezett. (A kiállítás május 1-ig látogatható.) — Tisztelt hallgatóim! Több mint 300 éve loglal- koztatja II. Rákóczi Ferenc alakja az egymást váltó nemzedékeket. Magyarok, franciák, lengyelek, németek. törökök, bécsi és kons- ta ntinápoly! h i vat alnokok. angol és olasz, holland és orosz diplomaták, főutak és kisnemesek, egyházak papjai és jobbágykatonák, ismeretlen énekszerzők és bizalmas hívek tolla véste ki rendre a szabadságve- zér vagy rebellis, a nagy fejedelem vagy az álmokat kergető politikus, a szegénység „édes ura", a magyar nemzet reménysége, a száműzött, a bújdosö arcvonásait . . . — Ki tehát Rákóczi? S mit jelent ma számunkra? Rákóczi nem elsősorban személyével, hanem azzal az üggyel, amelyet képviselt. keltette fel a világ figyelmét. Rákóczi nem akarta gyökeresen megváltoztatni a íéudáLis társadalmi rendszert, az ország függetlenségének a kivívását állította politikája középpontjába. Ennek a célkitűzésnek azonban voltak társadalmi következményei. A függetlenség a társadalmi haladás egyik fontos teltételének bizonyult, s nemcsak Magyarországon . . . Rákóczi állama országos keretek között a közteherviselést akarta megvalósítani, a terhek, kötelességek, jogok korábbinál igazságosabb elosztását. Nyugatra és a Fekete- tengerig szabad kereskedelmet, jelentős réteget kiszorított a földesúri kötelékből. Következetes jobbágyvédő politikát igyekezett kifejleszteni, ipar-, művelődési, valláspolitika - ja ugyancsak a második jobbágyság kötelékeit lazította és az ország minden nyelvű népének szociális és művelődési fejlődését segítette. E cél érdekében sokoldalú aktivitást fejtett ki, s kész volt személy szerint is minden áldozatra. Haladó szellemisége, tántoríthatatlan elvhűsége, erkölcsi nagysága — példakép minden magyar és minden ember számúra. — Mit jelenteti Pataknak Rákóczi és a Rákóczi- család? Patak nagyságát, felvirágzását, erejét amink köszönhette, hogy itt fejlődött ki a fő politikai- ügyviteli-gazdasági központ. ahol a mammutbii tokos és nemzedékről nemzedékire a hatalomban is magas posztot betöltő, még magasabbra törő család ügyeit intézik. S ennek mintegy holdudvaraként kialakul a „Bodr.og-parli Athén". Miért áldozott annyi ügyeimet és pénzt a Rákóczi-család Erdélyben a gyulafehérvári, északon a pataki iskolának? Mind a birtokkomplexum igazgatásához., mind pedig az erdélyi és a vágyott országos politikai vezető szerep betöltéséhez ki müveit emberfők sokaságára volt szüksége, akiket máshonnan meg nem szerezhetett, és akiknek hűségél- buzgóságát csak erősíthette. ha iskoláztatásukat a fejedelmi családnak köszönhették. Patak páratlan szerencséje, hogy a Rákócziak istápolta két jeles művelődési központ egyike, így lakosai nemcsak a hegyaljai bonból, az átmenő kereskedelemből, s a lejedelmi család által támogatott céhes és manufakturális iparból pénzelhettek, hanem a főiskolából is. a diákokat szállással, koszttal látva el. —■ Rákóczi maga kérte: „bárki légy, ne dicsérj, na megírod életem történetét”. Valóban nem szavak dicsérik, hanem minden dicsérő szónál többet mond meg nem alkuvó magatartásának történelmi jelentőjjggg. Elmondotta: Takáts Gyula, Sárospatak város tanácselnöke, a Tiszteiét Rákóczinak című kiállítás megnyitásán. Visszaút Rodostóból Rodostóból mégis volt visz- szatérés! 1906. október 28-án érkezett a vörösréz koporsókkal a különvonat Budapestre. Archív felvételünkön a főváros népének tisztelgését láthatják. A Rákócziak ősi városába 29-én hajnali fél 2-kor érkezett a különvonat - s itt Helyezték a koporsóra a Rá- kóczi-vár falát boritó, borostyánból kötött koszorút, piroskék és nemzetiszinü szalagjain a felirattal: Dicsöült urának - Sárospatak. Borsod Borsod vármegye levéltárának feudális iratai között százával sorakoznak a Rá- kóczi-szabadságharc irományai, köztük díszes pecsétes fejedelmi levelek Rákóczi aláírásával, összeírások, számadások, jelentések. Aligha nézte át ezeket töviről-hegyire bárki, hiszen évekre elegendő munkát adna. 1708. január 31-én kelt az a levél, amelyet II. Rákóczi Ferenc intézett Borsod vármegyéhez, amikor már bizony hanyatlóban volt a kurucok szerencsecsillaga. Az egyik adófajta, a dica beszedésének érdekében igyekszik a megye vezetését meghatóan szép szavakkal megnyerni a vezérlő fejedelem: „Midőn édes hazánk dolgai boldogulásának útjait s módjait éjjel-nappal fáradozó elménkben hánynánk- velnénk eleitől fogva egyedül az volt minden célunk, hogy ily terhes és hanem ha isten láthatós szent segedelmével gyarapiltal- nánk, éppen erőnk lelett való munkánkban mind az régtől fogva édes eleinktől, kik szerbéli fohászkodásokkal s könnyező szemekkel várt és már az mi időnkben magát ellenségeink mérgekben való megláttad ásókra, kimutatható szabadságnak örvendetes jeleit szerünk gyönyörűségével elérhetnénk, s mind pedig arra bennünket segé- tö eszközöknek követésében az idegen Nemzet javaink s vérünk kegyetlen szopása alatt elalélt édes Hazánk minden rendű lakosi könnyebbétsenek: Ezen végre a Nemes Vármegyékkel eleinten közlött, annak utána mind in privata azok által, s mind pedig már az két országos gyűlésben approbált (= elfogadott) rézpénz divatjában való cursusát (= folyását) megindítottuk vala, mely által mennyire mozdélottuk az Haza igaz ügye hajójának kormányát, ez zűrzavaros háborúságnak tengereben nyilván vagyon mindenek előtt...” Az elerléktelenedett rézpénz súlyos gazdasági bajokat okozott, de az elszegényedett, háborúk által évtizedek óta sújtott országban más gazdasági alternativa nem kínálkozott. Amíg lehetett, harcolt a kuruc zászlók alatt a vármegye hada, az emődi, ónodi, szentpéteri hajdúk. Neveiket, haditetteiket máig őrzik a sárgult iratok ... Abaúj Gönc mezővárosának levéltári iratai között pergamenre írott, díszes, cirádás, aranyos betűs, vörös viaszpecsétes oklevél lapul. 1706. november 26-án. Rozsnyón állíttatta ki II. Rákóczi Ferenc és saját aláírásával látta el. A latin nyelvű kezdő sorok utón a következőket olvashatjuk: „Gönc városa lakosainak a mostani fenn forgó hadakozásunknak kezdelitül fogva mind eddigis állhatatosan s nagyobb részről táborunkban egyesült s ahhoz kí- vántató igaz hazal'iúságok- kal meg bizonyított hűséges magok viselését nem kevés szánakozásra való alkalmatosságot nyújtván az. ellenség által mostan történt romlások s pusztulások s az említett városnak földig való elrontatá- sa, s megégettetése. Viseltetvén azonban továbbra is állhatatos reménységgel ...” Göncöt a fejedelem a hajdúvárosokkal egyező kiváltságokkal jutalmazta meg. Hasonlót Rákóczitól csak Simonlornya kapott 1704-ben és Tarpa 1708-ban. A fejedelem hálája és bizonyítéka annak, hogy Abaój magyar és szlovák, valamint német nemzetiségű lakossága fegyvert fogott a kurucok oldalán. Kassa 1704. október 31-én került kuruc kézre, s ettől kezdve a puskapor- és ágyúgyártás egyik legfőbb bázisa lett, sőt a legnagyobb kuruc hadiszertárat is itt őrizték. Abaój iparos városaiban. MO-.: ■ ;> ; í !; :<, , ,, j „ , ■ .......... > s< ' : ’ ’■ ■■' '<>■ ■ ■ ■ • . . ■ • v.j ’'.t ! J rífi vJtfi] jiill Rákóczi gönci kiváltságlevele. Eredetijét a forrói Aboúji Múzeum kiállításán láthatják az érdeklődök. köztük Mecenzéíen s a szomszédos gömöri Rozsnyón, Csetneken, Dobsi- nán gyártották a puskákat a kuruc hadsereg számára. Kassa mellett a többi abaúji várnak, Füzérnek, Regécnek, Boldogkőnek már nem volt kútonai jelentősége. Kassa volt az utolsó jelentős kuruc erősség — Munkácsot nem számítva —. amely tartotta magát 1711 tavaszán. A majlényi fegyverletétel előtt négy nappal hódolt meg. A kuruc ügyhöz való hűsége emlékére helyezték el főtemplomában II. Rákóczi Ferenc. Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós és mások hamvait. Zemplén Zemplén megye népe örömmel csatlakozott a szabadság ügye mellé. A fejedelmi Rákócziak jó emléke, gyámolító, gyarapító pártfogásaik — Rákóczi Ferenc a megye legnagyobb birtokosa: a szerencsi, tokaji, regéci, sárospataki uradalmak tulajdonosa —, a jobbágyi hűség is tömegeket vezet zászlajához. A szabadságharc kezdetén ez a vidék adott biztos kiindulópontot, gazdasági alapot a nagy vállalkozásra. A Lengyelországból érkező fejedelem 1703. június 24-fől július 7-ig a zempléni zavadkai táborban megpihenve gyűjt jelentős hadsereget. Az első évben a megyében aratja katonai sikereit, szeptemberben Sárospatak hűségére tér, Tiszájáénál csatlakozik Károlyi Sándor a fejedelmi sereghez és még ebben az évben Tokaj, mint a vidék kulcsa, Rákóczi kezébe keiül. A korábbi évtizedekben sokat szenvedett lakosság nemcsak kötelességből, de önként, néha erején felül is áldozott ez ügynek; gabonát, szénát, zabot, kenyeret, lisztet, húst küldött a hadsereg ellátására. A megye nemessége, köztük oiyan jeles emberek, mint Soós István alispán, Szir- may András, KÍobusiczky Ferenc a fejedelem bizalmas emberei, tanácsadói lesznek. Tömegével vesznek részt a szabadságharc csatáiban a megye kisnemesei, a zempléni hajdútelepek kiváltságolt lakói és a jobbágyok is. A győzelmeket hozó első szakaszban a szép remények valóra váltását várják, ekkor az áldozatvállalások is nagyobbak. Rákóczi maga is sokszor tartózkodik megyei birtokain, Szerencsen, Sárospatakon. A zempléni területen két fontos ország- gyűlést is tart 1707. május—júniusában a sajókö- römi mezőn Ónod mellett, mely a Habsburg-haz trónfosztását mondta ki és 1708. november—decemberében Sárospatakon, ahol a döntések, az árulók megbüntetése, a megye nemességének felsorakozása Rákóczi mellé új lendületet ad a már hanyatló nemzeti küzdelemnek. Miskolc Miskolc két ízben volt a Rákóczi-szabadság harc alatt „főváros”. Először, s ez a legfontosabb, 1704. január 18.—március 3. között tartózkodott itt a fejedelem. A szállásául szolgáló házat emléktábla jelöli. Soksok rendelete mellett Rákóczi itt látta elérkezettnek az időt a kuruc államszervezet központi testületének, az Udvari Tanácsnak a létrehozására. Miskolc ekkor már forgalmas és népes kereskedő-ipari városnak számított. Kovácsai, vasművesei a gömöri városok iparosaival együtt éjt nappallá téve készítették a puskát a kurucok számára, hiszen a felkelő hadak eleinte szinte fegyvertelenek voltak. A fejedelem nem is volt hálátlan, egy tört ágyút adományozott a városnak, amelyből harangot öntöttek, s megújította a régi kiváltságleveleket, sőt ój kiváltságokat is adott. Miskolc nem kevés költséggel járult hozzá az udvartartáshoz. Az. átmenő hadaknak szállásul szolgált a város. Máig is megvannak a sárguló, néhol áiár rongyos szélű, hevenyészett nyugták, amelyek bizonyítják, hogy a város mennyi terménnyel és ipari készítménnyel adózott. De még ennél is többet jelentett, hogy már 1704- ben félezernél több miskolci polgár sereglett fegyveresen a kuruc zászlók alá. A meglevő kimutatások hűen tükrözik, hogy a városi polgárok, vagy a város pénzén fogadott zsoldos hajdúk hányán harcoltak a kuruc hadban. S nem is akárhogy vitézkedtek. Az 1704. december 26-i nagyszombati csatában a miskolci hajdúk áttörték a Heister vezette császári had centrumát, megfutamítva a harcedzett, jól képzett reguláris német katonaságot, s már a fejedelem kezében volt a győzelem. amikor a többi csa- oat fegyelmezetlensége miatt felbomlott a hadrend “S vereséggé vált a biztosnak ígérkező evőzelem. Bizony ideié lenne már nyomtatásban is közzétenni az egykori hősök neveik hiszen lajstromuk megvan s megérdemlik a ke- “veletes emlékezést. Történelmünk fényes lapjait teszik a Rákóczi-szabadság- harc eseményei. Nemzeti nagyjaink sorában — míg utódok élnek a földgolyó e csücskében, melynek neve Magyar- ország - II. Rákóczi Ferenc rangos helyet kap. Halálának 250. évfordulóján szerény próbálkozásunk megidézni múltat a jelenben. Tisztelgő vállalkozásunk szerkesztője és írói: dr. Csorba Csaba, Csutorás Annamária, Horpácsi Sándor, dr. Högye István, T. Nagy József, Szendrei Lőrinc. Fotó: Laczó József.
