Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-05 / 80. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. április 5., péntek Az elmúlt hetekben, hónapokban igen sok szó esett a bányászatról, a bányászokról. Legutóbb a legmagasabb szinten, a pártkongresszuson is többször jelentkezett a bányásztéma, mind termelési oldaláról, mind a munka frontján való helytállás felöl közelítve e kérdést. Az alábbiakban a bányászok kevés szabad idejéről, illetve az azt kitölteni kívánó művelődési törekvésekről lesz szó. A Borsodi Szénbányák Vállalatnál, mint más bányavidékeken is, a munkáskultúrának sok évtizedes hagyományai vannak. Adódik Borsodban is nyolcvanévesnél régebbi bányászkönyvtár, csaknem hasonló korú fúvószenekar, vagy műkedvelő csoport. (Azért így jegyzem fel, mert hajdan ez a meglehetősen pontosan kifejezhető meghatározás nem volt lebecsülő, és ez volt használatos a mai öntevékeny, vagy amatőr helyett.) A vállalathoz tartozó területen — a vállalati szakszervezeti bizottság irányítása mellett — nem kevesebb, mint tizenhárom közművelődési intézmény működik, ami a valóságban azonban ennek szinte a duplája, mert a művelődési házak és a könyvtárak többségben közös irányításúak, nem válnak külön, mint a tanácsi szervezetben VÁLLALATI VfDEOPROGRAM Legalapvetőbb új törekvés a bányász művelődési intézmények bekapcsolódása a számítástechnikai képzésbe. Például Fa'rkaslyukon hu- szonketten vettek részt egy háromhónapos számítógépes tanfolyamon — bányászok és egyéb bányai dolgozók —, s jellemző, hogy azóta többen is vásároltak családi használatra való kisebb gépeket. Ormosbányán tizennyolc iskolás gyermek tanulja a számítógéppel kapcsolatos tudnivalókat, s körük tagja az ilyen társulásokat Kurityánban tizenöt műszaki dolgozó rövid előkészítőn négy géptípussal ismerkedett, s most kezdett egy hosszabb tanfolyamok Központi irányítással szervezik a vállalat videoprogramját. Ennek bázisa a sajószentpé- teri művelődési házban van, de az a törekvés, hogy a jövőben mind a kilenc bányaüzem rendelkezzék video- l'elszereléssel — részben a vállalat anyagi támogatásával, részben az Országos Közművelődési Tanács hozzájárulásával. Ezzel azt is szeretnék elérni, hogy a termelési propaganda. a munkavédelem, a szocialista brigádmozgalom, a művészeti mozgalom időszerű gondolatai egyazon tolmácsolásban juthassanak el minden üzemhez, munkahelyre, sőt bányászok lakta településekre is KÖNYVTÁR ÉS BIZALMI KLUB Hagyományos tevékenységi terület a könyvtári munka. A jó évtizede meghirdetett „Közelebb az aknákhoz, közelebb a bányászhoz” elv alapján bővítik az aknai letéti könyvtárak szolgáltatásait. Például Kurityánban, a feketevölgyi aknánál új helyiségbe költözött a letéti könyvtár, amelynek üvegfalain keresztül akkor is lehet válogatni, könyveket „kinézni”, amikor éppen nincs szolgálat. A könyvtárak diavetítéssel, folyamatosan ismertetik a legfrissebb üzemi agitációs és propagandaanyagokat is. Hasonló módon bővült a letéti könyvtári szolgálat Alberttelepen. Edelényben, Sajószentpéte- ren és sokfelé már nem is tekintendők rendhagyónak a könyvtárban tartott „rendhagyó” irodalmi órák. Részben a könyvtárakhoz is kapcsolódik az ismeretterjesztés. A felszabadulás évfordulója tiszteletére például Alberttelepen tíz előadásból álló sorozatot szerveztek, amely Battonyától Nemesmedvesig kísérte nyomon a negyven év előtti sorsdöntő eseményeket. Ennek igen nagy volt a vonzereje és négy előadásból álló, rövidített változatát Múcsonyban, Balajton és Abodon is megtartották az ott élő bányászok és családjaik részére. A szakszervezeti munka segítésére Sajószentpéteren, Farkaslyukon, Kurityánban bizalmi klubokat szerveztek. Más jellegű klubtevékenység a nyugdíjasok számára rendezett „Életet az éveknek” vetélkedő, amelynek vállalati döntője április végén lesz Kazincbarcikán, illetve a helyben jelentkezett igények alapján Albei ttelepen szervezett kötő-horgoló tanfolyam; ennek végén kiállításon mutatják be, mit tanultak a résztvevők. SZÍNJÁTSZÁS ÉS TÁNCISKOLA Színes az öntevékeny művészeti munka. A jó hagyományok folytatása talán itt jelentkezik a legmarkánsabban. Például Alberttelepen, ahol néhány éve negyvennél több előadást ért meg Va- sziljev Csendesek a hajnalok című drámája, most felújították a produkciót, illetve teljesen új betanulásban mutatják be és májustól újra megkezdik vele a borsodi bányásztelepülések látogatását. Királdon a már kétszeresen „Kiváló együttes” pávakör most készül a megtisztelő cím, illetve kitüntetés harmadszori elnyerésére. Farkaslyukon újjáalakult — középiskolás és szakmunkás fiatalokból — az irodalmi szakkör, elsősorban a kortárs hazai irodalom népszerűsítésére; új ebben a munkában, hogy Somsályt. Vajácsot és Csokvaományt is bevonták tevékenységükbe. Sajószentpéter színjátszói elsősorban a politikai ünnepségek közreműködőiként járják önálló műsorukkal a településeket; Ormosbányán újjáalakult a tánccsoport, s a régiek segítségével folyik az utánpótlás felkészítése. Üj népitánc-csoport alakult Farkaslyukon és Kurityánban, sőt ez utóbbi már minősítésre is készül. Ugyanitt a bábcsoport produkcióját felvette, és mór be is mutatta a Televízió. A lyu- kóbányaiak a vonzáskörzetükbe tartozó Parasznyán tánciskolát szerveztek társastánc tanítására, Királdon folynak az előkészületek a vasas—bányász amatőr képzőművészeti tábor júliusi megrendezésére. Végül, de nem utolsósorban itt említendő, hogy a talán leghagyományosabb bányász művészeti tevékenység, a t'uvószene továbbfejlesztésére — a régi együttesek mellé — Sajószentpéteren új, huszonhét tagú ifjúsági fúvószenekart szerveztek. E felsorolásból is kitűnik, hogy a művészeti hagyományok ápolása folytatódik a borsodi bányáknál. Nem saját indíttatású munka ugyan, de e témakörtől elválaszthatatlan, hogy — Királd kivételével — emelkedett a bányatelepi mozik látogatottsága. (Persze, ez globálisan értendő, mert külön téma lenne azért azt megvizsgálni, milyen filmeknek, milyen a vonzása és1 nézettsége.) * Igen sokat dolgoznak Borsod bányászai. A szakszervezet pedig — egyéb tevékenységei között — a művelődés igen sokféle lehetőségét kínálja számukra szabad idejük jó eltöltésére. Újjászületett az alberttele- pi és a régi klubból új művelődési ház születik Putno- kon. (bcnedek) Sort- állunk, mert húsvét lesz, háromnapos ünnep, az ünnepre pediglen készülni kell, ha húsvét, akkor tojással, sonkával, foszlós kalácscsal. Ide tartozna még ugye a tejesbárány, a nyúl, meg a rántani való csibe is, de ez így együtt már sok lenne. Sornak végigállni hosszú, pénztárcának, végigenni, terhes, bárányt, nyulat, csibét kellettén elkészíteni meg fogós feladat. Aztán, ugye kinek hiányzik az a tejesbárány, amelyet tán’ életében nem is kóstolt, hiszen birka, bárány húsának élvezetében nemigen tartozunk a hatalmak közé. Túlontúl ritka a tapsifüles is ahhoz, semhogy tartósabb barátságot köthetne a hazai gyomorral. A rántani való csibét meg ki ismeri? Ott a frissen vágott! Grillnek, pörköltnek. tejfölösnek, ha úgy diktálja a gusztus, kirántani, egyformán megteszi. De hogy rántani való csibe! Ilyesmi már legfeljebb holmi serény kezű asszonyemberek férjeinek szájáról hangozhat el, akiknek élete párja nem voll rest a zimankóban tojást gyűjteni, kotlóst ültetni, naposcsibét szárongatni. A húsvéti étrend hát tikmonyra, kalácsra, sonkára szűkült, ez utóbbiból is azt keresik legtöbben, amelyikkel aztán otthon legkevesebb lesz majd a gond. Csontozós- ra. kötözésre, alapos, órákon át tartó főzésére nem lesz szükség, mert mindezt elvégezte — amúgy nagyüzemi módra, annak minden előnyével, hátrányával együtt —, a szalag mellé állított böllér. A húsvéti étrend ilyetén egyszerűsödése lehet persze véletlen is. Am véletlenek nincsenek, kiváltképp nincsenek lakótelepnyi, húsz-harminc, vagy ördög tudj’ tán’ még több ezernyi ember, család esetében. Márpedig kötözött sonkáért, dobozolt tojásért, elősütött foszlós (?) kalácsért állunk sorban, úgyszólván valamennyien. Ördögöt emlegettem, magam is csodálkozva, hogyan csúszott ki ez a hajdanvolt példamutató angyalkából rút, patát öltött, szarvat, farkat növesztett sátáni lény neve a számon. Húsvét táján nem ildomos gonoszt emlegetni, hiszen húsvét előtt, ha nar- gyobb koccanás nélkül hazacipeltük a tojásokat, hamegszereztük a kalácsot, a sonkát, a csokinyulat, nem feledkezve a szagos vízről, a locsolóknak járó aprópénzről, nos, a fogat csikorító sorbán- állások. lökdösődések, ki- sebb-nagyobb szóváltások, le- •roskadások és megújulások közepette az ünnepre felkészültünk. a sikeres előkészületekre pedig egy, még jobb, ha két pohárka pálinkát, pár ujjnyi bort, gusztus szerint üveg söröket megittunk, szívünket békesség tölti el. Az ünnep békéje? A tavaszünnepé? A tél túlélésének ünnepe? Az élet diadalának ünnepe? Vagy pusztán a pihenés öröme? Kinek jut ideje ilyesmin rágódni, mikor az ünnepre kell készülni. Közben, legalábbis az írás lapjain, viaskodik a Jó és a Gonosz, s ahol a Jó fölött győz a Gonosz, ahol az önzés, az önfeláldozás fölibe kerekedik, ahol az igazság csöndes szavát a rágalom ordítja túl, ahol a hitványság értéket rettent, ahol a szép szándék ellenére az elhatározásból sohasem lesz tett, ahol áruló a hajdani barátok közül akad, ott, ahol Júdás harminc ezüst pénzt csörget, s ahol Pilátus mossa, egyre csak mossa kezeit. De hát megteheti, szinte észrevétlen, hiszen nekünk tojást, sonkát, kalácsot kell vásárolni, nagy takarítani, függönyt, ablakot tisztítani, szőnyeget porolni, padlót fényesíteni, nagymosást tartani, meg vasalni és sütni, főzni és nincs idő másra figyelni, pedig lám — legalábbis az írás lapjain —, megtörténik a csoda. Várom a történet végét, pedig számtalanszor olvastam: a Gonosz végül is legyőzetik, a Jó diadalmaskodik. De idáig már nem jutok: a főtt sonka mellé torma, ecetes torma is dukál, arról egész megfeledkeztünk. De még semmi sem jóvátehetetlen! Pilátust ott hagyom a lavórral, mossa csak kezeit, az ÁBC még nyitva, ezt a kis sorbanállást igazán kibírom még ünnep előtt, bár türelmetlen vagyok én is, nemkülönben az előttem, utánam álló háziasszonyok, és a hozzám hasonló sorstársak, akiket, meglehet, épp a csodavárás elől szalasztottak a boltba. A háziasszonyok egymásnak nyújtanak vigaszt, miként az ott hagyott írásokban a tanítványok. Igaz, ez a vigasz másféle. Arról szól, ha túljutottak a vásárláson, ők bizony holnap reggel elutaznak, vagy bezárják az ajtókat,' s három napig ki sem nyitják. Locsolózás? Ugyan, egy csomó kapatos ember, csellengő gyerek, aki pénzt ku- nyerál, ráadásul azok a rettentő szagosvizek! Hát nem, ebből meg a malacrímekből igazán nem kérnek, köszönik szépen, de eltöltik ők magukban is ezt a három napot. Már-már beleszólnék társalgásukba, de a kassza elé érünk, ott már nincs idő holmi eszmecserékre. Meg mit is mondanék nekik? Mondanám, hogy ünnep-e, ha bezárkózva nemcsak magukat rekesztik ki a világból, de a világot is maguktól; hogy a munkaszünet három nap alvástól, sonkaevéstől, tojástöréstől, diszkrét férji locsolástól aligha lesz igazi ünnep. (Persze attól sem, ha a szomszédokat beengedik.) Mondanám, hogy bizony húsvét nevű tavasz- ünnepünk* évszázados keretei a betonfalak közül kikopni látszanak, hisz’ korábbi szerepe elveszett, s tartalma lassan feledésbe merül. Bár nyomai egyelőre továbbélnek ott is, ahol létét már semmi nem erősíti, legfeljebb egy-egy széthulló gyermekkori emlékkép, bár mindennek az összetartásához az gyöngécske kohéziós erő. Bs miért öltözzem ünnepre, ha nincs fogalmam róla, mire az ünneplő. A bárány, nyúl, vagy helyette a sódar a szívet — a bevásárláshoz, cipekedéshez, háromnapos eszem-iszomhoz hasonlóan —, mit sem érdekli. Pedig hagyni kéne kevéske időt neki is az ünnepi készülődéshez. Csak töredékét, mint a sonkafőzésre, csak felényit, mint a takarításra, negyed annyit, mint egy tortasütéshez kell. Csak pár pillanatot. melyet az írások között, régi és friss írások között tölthet, melyek segítenének régi ünnepünk új kereteit — sok új úgy sincs a nap alatt —, friss tartalommal feltölteni. Hogy a mondat mellől — várjam a csodát? — elmaradhasson a kérdőjel. Hogy együtt várhassuk a tojás, a sonka, a foszlós kalács mellett a csodát is. Tudván, megérkezik. Az ünnep örömének csodája. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb kirándulóhelyeket találnák a közeli-távoli vidékekről érkező turisták a zempléni erdők- ben-hegyekben: a szőlőtermő mádi, tállyai, bodrogkeresz- túri domboktól fel egészen az országhatárnál emelkedő 896 méter magas Nagy-Milicig. De maguk a zempléniek is szeretik szabad idejüket a természetben tölteni. így vannak ezzel a sátoraljaújhelyiek is, akiknek régi óhajuk, hogy a város közelében kialakíthassanak maguknak olyan kirándulóhelyet, ahová — ha csak pár órára is — kiruccanhassanak. Ezt a, vágyukat az idén valóra is váltják. Nemcsak a terve készült el ugyanis, hanem amint Fleskó László városi tanácselnök-helyettes tájékoztatott, már el is kezdték a múlt évben egy szabadidő-parknak a létrehozását. A városkörnyéki hegyek legszebb pontját; a Popejás, a Szár-hegy és Vár-hegy közti Májuskút-völgy elejétől a Boglyoska—Kopaszka hegyrészek területén levő tisztást választották ki erre a célra, amelynek nagy előnye az is, hogy könnyen elérhető. A Máj uskút név is utal rá, hogy régen az újhelyi munkások kedvelt találkozóhelye volt, s az akkor tiltott május elsejei összejöveteleiket is itt tartották — kirándulásnak „álcázva”. Mivel a városi tanács Űjhelyben sincs bővében a pénznek, az ipari, mezőgazdasági üzemek, vállalatok, intézmények összefogásával, társadalmi munkában hózzák létre a szabad idő kellemes eltöltését szolgáló parkot. A tereprendezést már 1984-ben elvégezték: kövektől, bokroktól, korhadt fáktól, tüsköktől megszabadították a területet. Nagyon várják már az igazi tavasz megérkezését, mert ebben az évben be szeretnék végezni a munkát: esőbeállókat, szalonna- sütő-helyeket, utat, kisebb sportpályát szándékoznak építeni, és a vezetékes vizet is el akarják juttatni erre a helyre. A régi turisták „a szép kilátás völgyének” nevezték ezt a tisztást. És méltó is erre a jelzőre, hiszen innen — háttérben tölgyesekkel, illatos fenyvesekkel — hosszan el lehet gyönyörködni a környező hegyekben és a bodrogközi sík vidék szépségeiben. Csendes Csaba Kódok Észtországban Közel száz év elteltével Észtország folyóin és erdeiben újra megjelentek a hó- dok gátjai. A múlt században teljesen kiirtották ezeket az értékes prémesállatokat. Negyedszázaddal ezelőtt újra elkezdték tenyésztésüket. A Ma- dajga folyó alsó folyásvidé- 'kén, a köztársaság délkeleti vidékén, ahol ma már nem számítanak ritkaságnak a hódtelepek, természetvédelmi területet hoztak létre. A köztársaság északi részének vizeiben háromszáz hód él. ítógép és fúvószene Új vonások és hagyománykövetés a bányász kultúrmunkában összefogó országos klubnak. Tavaszi fényben Sátoraljaújhely főutcája
