Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1985. április 4., csütörtök mmmmmmamBemmmmmmmmmmtammmmmmmmmm Borsodban harcoltunk Aki az alábbi sorokat papírra vetette, szemtanúja, mi több, aktív részese volt megyénk felszabadulásának. A Vörös Hadsereg katonájaként azokon az esős, sáros, hideg őszi napokon gyakorta szem benézett a halállal. Az ellenség golyózáporában - számára ismeretlen magyar települések, Gesztely, Onga, Szikszó, Miskolc felszabadításáért - kockáztatta nap mint nap életét. Az egykori 127-es Transz- szilvániai Vörös Zászló gárda lövészezred századparancsnokát úgy hívják: Julij Lihuta. Lihuta elvtárs ma a Szovjet Újságíró Szövetség herszoni területi szervezetének titkára, és visszaemlékezését elküldte szerkesztőségünknek. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket. Az órámra pillantottam, 22.05 volt. A zászlóalj-parancsnokságra küldtem a tutárt az alábbi, szóbeli jelentéssel: Szikszó városában vagyunk. A századoknak megparancsoltam, hogy helyezkedjenek védelmi állásba: a 113-as a müúttól balra, a harmadik meg jobbra. Holodkov szakaszát elküldtem, hogy fésülje át a közeli arcvonal mögötti térséget, ! meghagytam neki, hogy í alakítson ki oldalvédelmet I a vasúti állomásnál az Alsóvadászra vezető útnál. A dolgok jól alakultak. S Most hozzá lehetett fogni I az írásbeli jelentéshez. Két óra felé befejeztem, átküld- tem a futárral a hadosz- ! tály_parancsnokságra, s le- i feküdtem aludni. Nem so- j kát sikerült aludnom. Még hajnal előtt, nem messze I a parancsnokságtól gép- I pisztolysorozatokat hallot- I tam. Összeszedelőzködtem I és hallgatóztam. Újra minden elcsendesedett. Éppen I tudakozódni készültem, I amikor megjelent két har- I cos és vidáman így szól- I tak: 1 — Tessék parancsnok I elvtárs, egy kis forró ká- I vé. — Honnan szereztétek? I — kérdeztem. — Á t'ritzek hozták, j Gondolták, hogy Szikszó | még az övék, és vendé- 1 geskedni akartak a regge- | livel. Négy termosz kávé a i fogaton. Volt még a sze- I kéren, valamiféle német ■ lötty is, na meg rakéták, I lőszerek. — Na és a foglyok? Belezavarodtak a kato- 1 nák a mondókájukba, az- | után az egyikük válaszolt. | — Tetszik érteni, pa| rancsnok elvtárs, mi kul- | turáltan megállítottuk a i szekeret. Kantárszáron rali gadtuk a lovakat, s mondtuk a németeknek: Hände hoch! ök meg a fegyve- j rükhöz kaptak. Tehát nem I akarták megadni magukat. \ Sztálin elvtárs megmondta: „Ha az ellenség nem adja meg magát — meg ; kell semmisíteni.” Hát így I jött ki a lépés. Ebéd után telefonáltak a zászlóalj-parancsnokságból és közölték, hogy elindult hozzánk Kirikasvili, az ezred politikai helyettese. — Beszélni akar az agitátorokkal. Érdekes hírei vannak. Meg lesznek elé- 1 gedve. A harcosak már gyülekeztek, amikor megjött a politikai helyettes. Valamennyiünknek gratulált a harci sikerekhez, megkért bennünket arra, hogy a század egész személyi állományával tudassuk, a parancsnokság elégedett har- | ci cselekményeinkkel, és ok- I mányokat .készít kitüntetés : céljából. Azután az őrnagy i felolvasta a legfelsőbb fő- l parancsnok parancsát, ame- 5 lyet rádión rögzítettek, s % amelyben arról volt szó. hogy a harcok eredményeképpen elfoglalták Magyarország egyik vidéki centrumát, Szikszót, amely egy nagy közlekedési csomópont, s az ellenség fontos védelmi pontja. A harcban kitűntek BÍocskov alezredes, továbbá hadosztályunk csapatai. A legfelsőbb főparancsnok köszönetét kifejezve bejelentette, hogy a legkiválóbb csapategységeket felterjesztik kitüntetésre. Ma 1944. október 30-án, 21 órakor hazánk fővárosa, Moszkva, üdvözölni fogja a 2. Ukrán Front vitéz csapatait tizenkét ágyúlövéssel száz- huszonnégy lövegből. Örömhírrel mentek el az agitátorok a századkörletekbe. Búcsúképpen Kirikasvili a következőket mondta nekem: — önt, gárdaíőhadnagy elvtárs felterjesztettük Vörös Zászló Érdemrendre. Nagyon okosan cselekedett ... A politikai helyettes elment, én pedig a század ügyeivel kezdtem foglalkozni. Azt reméltem, hogy itt maradok a következő reggelig, de nem sikerült. Estefelé parancsot adtak: el kell hagynunk az állásainkat, és védelmi vonalat kell elfoglalnunk a város északnyugati szélén, birtokunkban kell tartani az Alsóvadászra vezető műutat. Az új helyen, a szélső házakban helyezkedtünk el, miután a harcbiztosítási előre toltuk. A kérésemre előre küldött utászok, Ka- szüm Gorelov és Mihail Zujov a műútra tankok elleni aknákat telepítettek. Ezt (követően szakaszonként meg vacsoráztunk. Holodkov alhadnagy legényeivel voltam. Krjukov törzs- órmester kitelt, magáért. Először mindenkinek töltött a bögréjébe „száz gramm harci cseppet”. Frontszokás szerint ittuk meg „azokért, akik már nincsenek velünk”. Azután a már mindenki által megunt „második frontos” amerikai főtthús- konzerv helyett a főtörzs jóvoltából magyaros húsos derelye került az asztalra. Bár ez a derelye jobban emlékeztetett az ukrán barátfülére, nagyságát tekintve meg a poltavai galuskára, hamarosan megbirkóztunk vele. Teázni 'készülődtünk. Krjukov ravaszul nézett ránk, titokzatosan elmosolyodott, majd miután kinyitotta az ajtót, diadalmasan így szólt. — Hozd be! — Az asztalon megjelent egy termosz tejjel, a levesestálban meg vékonyra szeletelt mézesrudak voltak. Mindenki örömmel duruzsolt, Holodnyikov meg felkiáltott. — Nos, főtörzs, le egy varázsló vagy. Cári vacsorát készítettél. Csodáltam Anatolij Ho- lodkovot. Minden illett hozzá: a jó szó, a szívélyes mosoly, a dal. A katonák meleg szívvel tekintettek szakaszparancsnokukra, volt is miért szeretni. A harcban Anatolij példakép volt a beosztottak számára, bátran cselekedett, határozottan és ugyanakkor körültekintően. — Ej-ej, fiúk — gyakran mondogatta volt — kétszer nem halhatunk meg, de, hogy egyszer meg kell halnunk, az biztos. Közülünk, akik azon az estén együtt vacsoráztunk vele. hallgattuk vidám történeteit, senki sem gondolta volna, hogy ez a sebez- hetetlen Holodkov hamarosan eltávozik az élők sorából. Szendrő község ostromakor egy fasiszta gép- pisztolysorozal közvetlen közelről végzett vele. Reggel az elemózsia elfogyasztása után még egy öröm ért bennünket: a postás leveleket hordott szét. Köztük volt az „Előre” című hadosztályújság is. Elolvasgattuk, mit írnak otthonról, kicseréltük a hátországi híreket, és újra hadba vonultunk. Parancsol kaptunk, hogy támadjuk meg Alsóvadászt. Itt már dombos vidék volt, és én a századot nem a műúton, hanem attól jobbra, a hasadékon keresztül vezettem. A dombról, mint a tenyerünk tárult fel a völgyből Alsóvadász. A katolikus templom mellett állt egy csapatszállító páncélautó. közel félszázadnyi legénységgel. A Szikszóra vezető útnál egy lövészárokban felfedeztünk egy két személyből álló ellenséges őrjáratot. Gyorsan átgondoltam a cselekvési tervet. Az egyik egységet az őrjárat oldalába küldtem, a többiek oszlopba fejlődtek az árok mentén. Holodkov szakasza azt a parancsot kapta, hogy verje ki az ellenséget a községből. Sajnos a csapatszállító páncélautóhoz közel férkőzniük harcosainknak nem sikerült. Amint felfedezték őket, a hitleristák tüzeltek. Tűzváltás lobbant fel. Mi géppuskákkal támogattuk elvtársainkat. Az ellenség nem bírta a nyomást. futásnak eredt, magával vitte a csapatszállító páncélautón halottjait és sebesültjeil. Két német az út mentén minden taketó- ria nélkül megadta magát. Itt kaptam a parancsot, hogy Hangács irányába forduljak északnyugatra. A zászlóalj-parancsnokság Hangácson rendezkedett be. A távbeszélők megteremtették az összeköttetést, az állásokban megjelentek a nehéz géppuskák és a tankelhárító fegyverek. .Jöttek az utászok, aknáikat hoztak magukkal, hogy a sötétség leple alatt letelepítsék őket. Hamarosan megtudtam, hogy ez mi mindent jelent. Heves támadással a hadosztály elvágta az ellenség védelmét, Szikszón és Alsóvadászon keresztül behatolt az ellenség hátvonalába, majd előrenyomult Hangácsig, más egységektől 10—12 kilométerre elszakadva. A fasiszták észrevették ezt és megpróbáltak bekeríteni bennünket. A század főtörzsőrmestere miután ellátta reggelivel a századot, no meg lőszerrel is, visszatért egy kis cserjésbe a szakadék ellenkező oldalán. Váratlanul rá és a mellette menő Volkovra vetették masukat a hitleristák, nyilván foglyot akartak ejteni. A fritzek azonban jól el- számították magukat. Krju- kovat kemény fából faragták, és sohasem szállt inába a bátorsága. A főtörzsőrmester lőni kezdett a géppisztolyából. Puskát ragadott Volkov is, bajtársához csatlakozva. Én a századparancsnok- ságon tartózkodtam, amikor meghallottam a lövöldözést az arcvonal mögött. Magamhoz vettem mindenkit, aki csak mellettem volt, és odarohantunk a lövöldözés helyére. Egyből beleütköztünk a fasisztákba és tüzeltünk rájuk. Az ellenállás, amelyet az ellenség tanúsított, határozottabb intézkedésre késztetett. Az állásából leváltott második szakasz balról tá- j madta a fasisztákat, mi meg jobbról közeledtünk feléjük, ezzel elvágtuk az , útjukat a zászlóaljparancs- nokság felé. A második század parancsnoka Girja hadnagy a harcosok egy j részét a front mögötti arcvonalba irányította Nyomásukra a visszavonu- J ló hitleristák éppen rájuk j támadtak. A német harcosoknak nem sikerült elhordaniuk az irhájukat. A zászlóalj-parancsnokság telefonhívására jelentem Szinyakinnak, hogy olyan foglyunk van. aki értékes adatokat hozott tudomásunkra. Csodálkozott, hogy vajon hol fogtuk el. — Azonnal elküldöm Önhöz Krjukov főtörzsőrmesterrel — válaszolok. — Mindent megtud. Bizonyára mindent elhitt, mert ezt mond la: — Röviden jelentse a kihallgatás eredményét. Miután meghallgatott, közölte velem, hogy az adatok szerfölött értékesek. Jelenti őket a zászlóaljparancsnokságnak, és a foglyot az ezredparancsnok- ,-ágra irányítja. A hadosztály balszárnyán egész nap forró ütközet folyt. Azt vártuk, j hogy a harcok hozzánk is átterjednek. Talán még az j éjjel. Megerősített őrséget vezényeltünk ki. elrendeltük a titoktartást, megváltoztattuk a tűzrendszert. j hétpecsétes titokkal védve, j Éjszaka nem izgatott bennünket az ellenség. j Reggel sem. Azonban hajnalban már dörögni kezdtek a fegyverek, egyre erősebben, amíg csak nem vált az egész fegyverropogás egy összefüggő ágyúdörgéssé, amely egész nap folytatódott. Este megtudtuk, hogy szomszédunk rohammal elfoglalta Miskolcot. A parancsnokság által kitűzött feladatok minta-, S szerű teljesítéséért, amelynek eredményeként elfoglaltuk Szikszót és a Miskolc környékén folyt harcokért 127-es transzszilvá- | niai gárda lövészezredün- ket kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel. Papp Lajos SZABADULÁS A Síp utca? Mayer úr a boltos meghalt régen Pár romlott kődarab a volt strand a városvégen ahol én még fürödtem Csak dudva kő vagy emlék Farönkök lármája a vízben Ó rönkök! hova mennék? A széles Tölgyet nem leltem a Tóaljban Kivágták Mór mind a házak fölé nőnek a karcsú nyárfák Sárfalú szegénységünk fölött tág ablakok nőttek Kincskereső gyermekkorom gödrei betömődtek Még emlékszem a Szekfű-közre a sötét kapualjra Az emelet szitkaira lent görnyedő sóhajra lépcsőkre amiken föl nekünk nem szabad menni s ha anyám takarított nem akart végük lenni A patkányokra is ahogy hátsó lábukon ülve csillogó gomb-szemükkel néztek vagy ^menekülve mint szürke villanás egy sötétlő sarokban semmivé váltak S nálam senki nem tudta jobban merre laknak-élnek Tón meg is szoktak engem Mint ahogy megszokottá váltak ők a szememben A titokzatos- Őserdő gondozott ligetté békült Eltűnt a hullámzó Préri A kopár telek beépült Miért kutassam mivégre? Evek háború éhség apám katonaruhája rossz hírek segély-fa kétség és a ránduló rettegés a kerti fedezékben - Közelgő robbanások felhőtlen villám az égen s egy utolsó nap halál-csendje Láttunk elvonulókat láttunk elesetteket tépett testű botorkálókat jöttek némán nem tudni honnan mentek eltűntek volahol elnyelte őket az éj az árok testük befödte fű bokor magyarok voltak húszévesek és becsapottak Mindahány hazug oltárképekért vérzett lett örök-néma halovany hősi halott Száz Erős János és tízezer és százezer Mentek Egy eldőlt Fölemelték — Emlékük süppedt-régi jel Én a lobogó nap hevét ünneplem a szabadulásban A lábra kelő életet a munka vágyát ahogy láttam feltámadni a félszavakból S a kezek fürgeségét a gondolat föllélegzését Mindezt a sokféle békét Így tudok annyi év múltán is örülni a kisütő napnak a munkának az igazságnak józan tettnek bátor szavaknak kulcsát lelvén minden ajtónak ami máskor bezárul Minden bevallott igazságtól a világ egyszerűbbé tárul Körülvesz otthon felnőtt család mégis-mégis tavaszkor szeretek nekifutni rétnek-világnak úgy mint akkor a kék éggel s a földdel leülni aztán messze nézni játszani lepkékkel bogarakkal a pókot megigézni fénylő hálója közepén hogy rengő vad táncba kezdjen Egy fába nevem befaragtam Még megvan Fölkerestem És megvannak felnőtten a bátor régi társak Rám sem ismernek tán de tudom néha látnak magukban kiskölyökként szurtos kölyök-magukkal emlékként élek bennük S ha egy-egy szigorúbb dal felbolydul bennem értük vagy nékik tett szolgálat vállalt sorsom az ének Ha fény szava s ha bánat Nem vendég hazatérő ki a lámpák közt elmegy Belül az vagyok aki egykor Tágra nyílt szemű gyermek \
