Észak-Magyarország, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. április 30., kedd Negyven éve Májusban, Miskolcon A most 68 esztendős Maksay Zoltán, a miskolci májusünnepeknek hü krónikása volt. Ö nem a zászlót vitte, hanem a fényképezőgépet. Ez a felvétel 1946-ban készült a jó szemű miskolciak megismerik a helyszínt, az Ady híd környékét. A jelenlegi miskolcinak számító lakosság talán egy- hetede ha emlékszik arra, saját tapasztalatai alapján, hogy mi történt negyven évvel ezelőtt az Avas alján. Ragyogóan sütött a nap. A kifosztott, leromlott város levegőt vett, ünnepelt, s talán most érezte először igazán, hogy fölszabadult. A Magyar Kommunista Párt északmagyarországi kerületének napilapja, a Szabad Magyarország az első oldalon adja hírül, hogy Hitler meghalt, de az utolsó oldalon, az apróhirdetések között már a béke híreit közli. Vennék egy fagyasztó fagylaltgépet. Címeket kérem leadni: Deák tér 8. Elveszett iratok. Megtalálót kérem szíveskedjék ■Toner Bertalan, Széchenyi u. 6., Janovits nyomdába küldeni. A pénzt megtarthatja. Bocskay ruha 13—14 évesre, csak zsírért eladó. Geró u. 21. A már idézett lap harmadik oldalán részletes beszámoló olvasható a miskolciak május elsejei ünnepéről. Ma talán túlságosan patetikusnak tűnik ez a tudósítás, de negyven év után nincs jogunk kétségbe vonni az akkori lelkesedést. „Soha szikrázóbb tavaszi napfény, soha ragyogóbb májusi reggel nem köszöntötte Miskolc városát, mint az első szabad május elsején. Hat órakor a zenés ébresztő hangjai csalták a napfényes utcára ezerszámra a miskolciakat, akik a tavasz virágaival díszítették fel házaikat, ablakaikat, hogy méltó keretet adjanak annak a soha nem látott arányú felvonulásnak, amellyel Nagymiskolc dolgozói ünnepelték felszabadulásuk igazi ünnepét, május elsejét. Nemcsak a házak öltöztek ünnepi virágdíszbe, nemcsak ünneplő ruhákkal bizonyították a város dolgozói a nagy nap megbecsülését, de ünnepi fény csillogott a szemekben is, ünnepi mosoly ragyogott az arcokon.” Zinner ékszerész a Széchenyi utca 3. szám alatt arany, ezüst és briliáns ékszereket vesz és elad. A mozikban a Játék a halállal, a Mária nővér, s a Győzelem délen című filmet vetítik. A Herman Ottó utca 26. szám alatt két fejőstehenet vállalnának tartásra. „A május elsejei miskolci ünnepség a Hősök terén, a Miskolc körüli harcokban elesett szovjet hősök emlékére emelt hatalmas emlékmű leleplezésével kezdődött. Már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg vette négyszögbe a gyönyörűen parkírozott teret, amelynek közepén szürke lepellel letakarva állott az emlékmű. A teret körülvevő házak ablakai virágdíszben pompáztak, vörös és magyar nemzetiszínű lobogók, sarlókalapácsos szovjet jelvények díszítették a falakat.” Oszip István főispán elvtárs mondotta: Borsod vármegye dolgozói fokozott erővel fognak- hozzá az építőmunkúhoz. A felszabadított magyar dolgozók soha el nem múló háláját tolmácsolta a felszabadító dicsőséges Vörös Hadseregnek és nagy vezérének. 250 gr vérért 30 dkg cukrot, 30 dkg szalonnát. 30 dkg darát, 30 dkg húst. bőséges ebédet, 224 pengőt ad a Vörös Hadsereg. 45-ös új bakancs, elsőrendű minőség eladó. Me- "vesalja 71. Akik a május 1-i ünnepélyekről fényképfelvételeket készítettek, adják le a kommunista párt propaganda osztályának. Erzsébet tér 3. „Mintegy húszezer ember vett részt a népkerti sportpályán az ünnepségen. A hatalmas, vörös emelvény előtt sorakoztak fel, tömött sorokban, s éreztük azt az erőt, amelyet képvisel ez a munkás nép, a dolgozók népe. A jelszót magát érezzük, mely az emelvény szélén díszeleg: -Éljen a munkás- osztály harci egysége!" és -Szabadság!...« Révai József, a Magyar Kommunista Párt központi kiküldöttje beszédében mondotta: -A győzelem napja az idei május elseje, a világ szabad nemzeteinek győzelmét ünnepeljük. A magyar nemzet, a magyar nép győzelme eiz a győzelem!«” Dr. Póta László ügyvéd biztonságot nyújtó raktár- helyiséget keres, sürgősen, a vasáruk megőrzése végett. özv. Bogdán Miklós- né női és férfi kalapüzle- lét átmenetileg a Széchenyi út 54. szám alatt nyitja meg. Az MKP szemináriumi előadássorozatában május 5-én Fekete Mihály párttitkár elvtárs tart előadást a pártfegyelemről. Tudósít a Szabad Magyarország a vidéki eseményekről is. Ózdon Vin- cze elvtárs szavalta el „Ne szégyelld, hogy munkás vagy” című verset. Pereces-bányatelepen Dozsnyák János párttitkár mondott beszédet. Tokajban „páratlan lelkesedéssel ünnepelték május elsejét.” A zeneszó hangjai mellett, zászlók alatt felvonuló tokajiak előtt Lefler György szolgabíró elvtárs tartott megnyitó beszédet. Nyék- ládházán zenés ébresztővel kezdték az egész napos ünnepséget. Ónodon kétezer, Sátoraljaújhelyen négyezer ember köszöntötte a májusi ünnepet. A lap hírt ad arról, hogy Diósgyőrben nagy örömmel fogadták el a vasmunkások kollektív szerződését. A rendőrség szeszcsempészeket fogott el. A Miskolci Munkás Testedző Egyesület labdarúgócsapata a népkerti pályán barátságos mérkőzést játszik a. diósgyőri VTK csapatával. A mérkőzés nagyon érdekesnek ígérkezik, mert mindkét csapat teljesen újjászervezve áll ki. B. I. FRANCIS JAMMES: A munka nagy csupán A munka nagy csupán, s aki munkálkodik; ki tejjel fej teli, üres sajtárokat, ki szúrós és kemény kalász közt válogat, ki barmokat legeltet az égerfák alatt, ki gyantát gyűjt az erdőn, vagy száraz gallyakat, ki fűzfák vesszejét kosárnak fonja meg, ki vén cipőt javít, fölötte elmereng, és félhomályban él, egy vén fogatlan kandúr, s alvó rigó között, s körötte sok gyerek dúl; ki sző, s míg a vetélő csak csattog végtelen, a kertben tücskök zengnek éjfélig éberen; ki kenyeret dagaszt, aki bort szüretel, ki fokhagymát nevel, káposztát ültet el, s langyos tojásokért földig hajolgat. Radnóti Miklós fordítása A hegy olyan íürésizre emlékeztet, amelynek egyenetlenül koptak a fogai. Egy fűrész esetében megállapítható, miért, de egy hegyről? Mivel a Zemplé- ni-hegysor hever — úgymond — „szőnyegen”, az ember tanácstalan, a tudósok is csak találgatnak. Egyet biztosan állíthatunk: eredetük vulkanikus természetre vall; innen röp- pentyűztek szerteszét azok a „vaskövek”, amelyek öttíz kilométerre is megtalálhatók. A gyerekek, ezek a játékos kedvű kíváncsiskodók, nem maguktól találták ki, hogy az egymáshoz csattintott „kovakövek” hányják a szikrát. Nappal az ágy alá bújva vetélkedtek, melyiküké fénylik jobban, sötétben a szabadban. A gyerekek valóban nem maguktól jöttek rá, hogy ezek a kövek sajátos természetűek, egymáshoz koccantva szinte lángot lövellnek — a felnőtté lett gyerekektől tanulták, magyarán: az apjuktól. Hogyan? Ez majdnem ugyanúgy titok, mint a földtörténeti kor. mert a felnőttek nemigen mutatták meg nekik. Volt éooen elég gondjuk a kenyérkeresés hétköznapi menetrendjében. hogy effélével Mesélő hegyek ne foglalkozzanak. És a gyerekek mégis játszottak a kövekkel, amelyek csak úgy „maguktól” bukkantak elő az agyagból. „Valahonnan” mégiscsak tudtak a villámló kövekről. (Az egyik gyerek benzinnel telített rongyot tett a két „szikrakőhöz” — a „kísérlet”. hajszál híján, emberhalált okozott; ezért is mondom, vigyázzunk gyermekeinkre, mert ők valóban nem tudják, mit cselekednek, mert a végeredményről semmit sem tud- nak-tudhatnak.) Visszatérve a hegyhez... Milyen csodálatos napfelkelte előtt! Az a hatalmas, égre lopakodó, fénylő „buborék” olyan feketének mutatja a „fűrészfogakat”, az ember nem is tudja, hogyan változik át tintakékké a hegysor. Az átmenet belevész a szemgyönyörködtető halványkékbe, mely láthatóvá teszi a váromladékot. elsősorban Regéc különös képződményét. Pici koromtól mindig ráhordott a tekintetem, de csak felnőttként tudtam meg, hogy jeles hely volt valamikor, mert a „nagyságos fejedelem" itt töltötte gyermekkora egy részét, sőt, „mézesheteit” is — az osztrák haditanács azért döntött úgy, hogy az elsők között ezt robbantatja fel. (A nép emlékezete őrzi, hogyan szálltak szét falai — a győztes ellenfél bosszúja dühödtebb az alulmaradot- tak-letiportak állítólagos „kegyetlenkedésénél”... ez az ellenforradalom örök törvénye: mindig a „rebel- lió szellemét” akarja megölni, s nem az okot megszüntetni, ami hozzá vezetett, mert azt hiszi, ha „lekapcsolja a villanyt”, soha többé nem gyulladhat fel a szabadság lámpafénye. ) És amikor elöntötte az „égi lámpafény” a tájat, a szépséges Hernád mentét, a nap már fennen ragyogott. kitetszett Boldogkő vára is. Igen. azt is láttam gyerekként, de semmit se tudtam róla. A felnőttek nem meséltek történetéről. Örök jelenidejűség lengte körül, „Van, hát van ...” Ezen a hadak járta úton folyton cserélődött a lakosság. A kevés maradék őshonoshoz sokaságként csatlakozott a bevándorlók tömege, főleg szlávok, akik nem tudhatták, mi miért van, hiszen nekik is meg kellett honosodniuk, megküzdeniük a lét „magyar szabású” törvényeivel. Mégis magyarok lettek, együtt küzdve-küszködve létezésünk megpróbáló körülményeivel. Boldogkő vára ... Alig öt kilométerre tőlünk, és én nem tudtam róla semmit, pedig, ablakunkon kitekintve, ráhordott a tekintetem. Arrafelé mindig köd ülte meg a tájat, de ha a napmeleg fellebbentette. tisztán láttam. Egy elfekvő „oroszlán” — igen, így ieaz — egy oroszlán hátán éoült a vár. mely két mellső mancsán pihenve nézte a Hernád-völgyet. Vélem, annak védelmére építették. „Vár állott, most kőhalom ...” Nem, ez nem így van. Most is mutogatják a középkori „kútbörtönt”, ahonnan ember nem szabadulhatott ki. A foglyot kötélen engedték le, s ha nem vallott, vagy nem akart, onnan nem kerülhetett ki élve. (Most turistaszálló a várban.) A vár egykori urát, akit — így mondják — Bódénak neveztek, nem ide kényszerítették, valamelyik királyunk vetette fogságba. Ártatlannak bizonyult. Hazakeveredvén, összehívatta várnépét, és kihirdette: „Mai naptól kezdve ennek a várnak a neve — Boldogkő.” És azóta így emlegetik. Mikor volt ez? Azt mondják. Mátyást megelőző időben. Én any- nyira tamáskodó vagyok, hogy talán éppen Mátyás, az „igazságos” tette ezt egy „abaúji kiskirállyal”. A vár olyan „jó helyen állt”, kimondottan kedvezett a „kiskirályoknak”, márpedig egy igazi király nem kedvezhet a — kiskirályoknak ... Mindaz azért jut most eszembe, mert ez a rendhagyó időjárás végre megajándékozott minket egy igazi tavaszi vasárnappal április 21-én. És én, szülőházam udvaráról, végignéztem a napfelkeltét, melyet énekes madarak önfeledt karéneke köszöntött. A hegy feketéin a háttér- megvilág,ításban. Kisvártatva feltűnt éltetőnk, a nap a Gergely-hegy csúcsán, hogy a feketét sötétkékre, azt pedig halványkékre fesse, és a kanyargós Her- nádból ezüstös pántlikát ragyogtasson a hegyek lábához. II. Rákóczi Ferenc legkedvesebb vára, Regéc királyi koronára emlékeztet. „... a római szent birodalom hercege ... Sárospatak, Tokaj, Regéc, Szerencs és Ónod örökös ura” április havának nyolcadik napján szenvedett ki anno 1735, tehát 250 évvel ezelőtt. Nem születésének, hanem halálának évfordulójára tisztelte meg az utókor az általa annyira kedvelt tájat — Regéc és környéke ebben az esztendőben lett természetvédelmi területté. Iderajzó, hazai turistáink, legyetek elővigyázatosak! Ne szemeteljetek „Regéc örökös urának” — portáján! Szellemalakja zokon venné. Gulyás Mihály
